Mrs… hogy is hívnak? 

Kislányok (és nagylányok) hajlamosak arra, hogy ha belehabarodnak valakibe, előreszaladjanak 2-3-4-sok évet és kipróbálják, hogyan csengene az ő keresztnevük a kiválasztott lovag vezetékneve után. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog. Mintha enélkül nem is jöhetne létre a kapcsolat. Egyesek még ennél is továbbmennek, és a kedvenc gyerekneveiket is egyből letesztelik – biztos, ami biztos, nehogy már ezen múljon a sikeres frigy. 

A napokban elgondolkoztam, hogy vajon én csináltam-e ilyet. S noha biztosra veszem, hogy igen, egy alkalmat se tudtam felidézni! Kerestem volna gimis füzeteket, az aktuálisan választott fiú nevével és szivecskékkel, ha meglennének még a gimis füzeteim… fránya minimalizmus. Viszont, a szerkesztőséget gyorsan megkérdeztem és aranyosnál aranyosabb válaszok érkeztek. Az imént említett gyereknév próbákon túl egyik Margaret 8 évesen kész háremet tartott számon a falán: jól megfértek egymás mellett Jani, Peti, Ákos nevei a saját álmai, no, meg a jövőbeni házáról készített rajzai között. 

Óvatosabbá válunk felnőttként vagy csak kinőjük az azonnali belehabarodás korszakát? Valószínűleg mindkettő. Akinek tört már össze a szíve, biztosan lassabban ereszkedik bele újra a vízbe, mert elég volt egyszer megtapasztalnia, hogy a part melletti barátságos fodrok beljebb kalandozva könnyen viharos hullámokká változhatnak, s leránthatják a mélybe – ahonnan fáradtságos munka újra kiúszni a szárazföldre. Ráadásul az évek során számos prekoncepció hozzájárul ahhoz, hogy előbb lássuk meg a rosszat a másik emberben, mint a jót. Félreértés ne essék, nem kell mindenkit felnyalábolni, karitatív randiautomatává válni, de… nem túl hosszú a listád? A listád, azokról a pontokról, erényekről, elképzelésekről, amelyeket a választottnak meg kell ugrania. Nem zárod el magad olyan lehetőségektől, amelyek elsőre nem feltétlen a legkecsegtetőbbek? És vajon mindezek mellett a te oldaladról stimmel-e a lista? Vagy esetleg aránytalanul elbillen a mérleg a másik irányába támasztott irreális elvárások oldalára? 

Trükkös dolog várni az igazit, mert addig is minden alkalommal remekül megmagyarázod magadnak, hogy az orrod előtt lévő potenciális igazi miért hamis. Akárhogyan is, új szabály: három randi után tessék tesztelni, hogyan hangzik a két név együtt. Ki is próbálom gyorsan. Biztos, ami biztos. Nehogy már ezen múljon! 

@kedvemma

Mi is az a Házasság hete? 

Meglehet, hogy csak én jártam betapasztott fülekkel az elmúlt évek során, de a tavalyi év volt az első, amikor hallottam a Házasság hete programsorozatról. Pedig idén lesz a 15. alkalom, hogy megrendezésre kerül az esemény, amely már nemcsak a fővárosban, hanem számos nagyvárosban, és határon túli településen is megvalósul. Mondjuk nem csodálom, hogy a kezdeményezésről szóló cikkek, hirdetések nem jutottak el hozzám.

Hisz mégis ki gondolná, hogy a mai fiatalokat érdekelheti az olyan “felnőttes és komoly” téma, mint a házasság?

Pedig érdekel minket és az is biztos, hogy sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodhat, aki részt vesz az eseményen.  

De még mielőtt leírnám, hogy miért jó ez a kezdeményezés, és mit tanulhat belőle egy olyan “szemtelenül fiatal”, mint én, jöjjön egy kis történelem. A Házasság hete közel két évtizede Angliából indult, és mára már 21 országban tartják meg a rendezvénysorozatot minden évben, Valentin-nap környékén. Magyarországon a keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával valósulhat meg az esemény 2008 óta szinte minden évben. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság és a család fontosságára. 

És hogy mire is számíthatunk, ha úgy döntünk részt veszünk a programon?

Előadást tart majd Kapcsolódás-újra és újra címmel Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, dr. Gorove László és felesége, Kriszta arról beszélgetnek, hogy a nehézségek után is hogyan lehet együtt maradni. Lesz kerekasztal beszélgetés is közismert párokkal, és a Három királyfi, három királylány mozgalom pedig a munka magánélet egyensúlyáról szervez konferenciabeszélgetést.

Csakhogy az ingyenesen és online elérhető legérdekesebb tartalmakból párat kiemeljek. Az előadások mellett olyan könnyedebb programokból is válogathatunk, mint a páros túra, vacsoraest, koncert. (A részletesebb programokért kattintsatok a http://www.hazassaghete.hu oldalra.)

Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen eseményre, mint a Házasság hete, milyen nagy szükség van. Nemcsak a válások és rossz házasságok megdöbbentően magas száma miatt, vagy amiatt, hogy a mai fiatalok nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak elköteleződni.

Azért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy lássuk, a házasság lehet virágzó és boldog.

Lehet olyan, ami mindkét felet inspirálja, előbbre viszi, és hogy két ember együtt tényleg sokkal több, mint külön-külön. És azért is fontos egy ilyen esemény, hogy lássuk; egyik kapcsolat, egyik házasság sem tökéletes. Mindenhol vannak nehézségek, fájdalmak, és minden kapcsolatért küzdeni és dolgozni kell. Napról napra. Mert a boldog házasságok mögött nem szerencse vagy véletlen van, hanem két ember, aki tesz érte.

Gergely-Papfalvy Bori

A házasság hetét február 13. és 20. között tartják:

https://hazassaghete.hu/kozponti-programok/

4+1 randiötlet nem csak Valentin-napra 

Február 14. a szerelmesek ünnepe. Vannak, akik ilyenkor virággal, édességgel lepik meg kedvesüket, mások egy romantikus vacsorával ünnepelnek. És akadnak olyanok is, akiket a hideg is kiráz ettől a mézesmázas, rózsaszínlufis ünneptől. Azonban akármelyik oldalon is állunk a Valentin nap pro-kontra vitában, az biztos, hogy mindannyian szeretünk randizni. Így a következőkben 4+1 programötletet hozok kezdő és haladó párosoknak egyaránt.

1.) Irány a természet!

Nincs jobb alkalom egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, mint a természet lágy ölén tett kiadós séta. Ha el akartok szakadni a nagyváros rohanó forgatagától, és igazán egymásra koncentrálni, akkor irány az erdő! Másszátok meg a Kevélyeket, csodáljátok meg a dobogókői panorámát, vagy vegyétek célba a Gödöllői-dombságot! Ha pedig Budapesten maradnátok, akkor sétáljatok a Budai Arborétumban, a zuglói Japánkertben vagy a Füvészkertben!

2.) Kulturálódjatok közösen!

Egy múzeumban tett látogatás, egy izgalmas színházi élmény, egy látványos kiállítás mind jó lehetőséget ad az ismerkedésre, elmélyült beszélgetésre. Izgalmas kihívás az is, hogy Budapest ezernyi kulturális programja közül megtaláljuk azt, ami kedvesünknek leginkább tetszik. Az alábbiakban pedig következzen szubjektív ajánlóm, amely tartalmazza a férjem kedvenceit is: Magyar Nemzeti Galéria, Uránia, Vígszínház, Operettszínház, Állatkert, Aeropark, Közlekedési Múzeum

3.) Sportoljatok közösen!

Ha valamelyikőtöknek van kedvenc sportja, vonja be a másikat és csináljátok közösen! Korcsolyázzatok a Műjégen, síeljetek Eplényben, menjetek közösen squasholni, lovagolni vagy táncolni! A lényeg, hogy élvezzétek és hogy az aktív kikapcsolódás közben egy új arcáról ismerjétek meg a másikat!

4.) Éljenek a kulináris élvezetek!

Azt hiszem, hogy egy jó vazsorával a nők és a férfiak szívét is könnyen el lehet lágyítani. Egy jó vacsora alkalmából a nő felveheti a csinos koktélruháját, felteheti az extra sminket, a férfinek meg különös alkalma nyílik előzékenységét, udvariasságát bizonyítani. Eldönthetitek, hogy a randi alkalmából a kedvenc helyetekre mentek, ami a “tiétek”, vagy felfedeztek esetleg új ízeket, más országok finom fogásait. A választás a tiétek, és az is biztos, hogy egy jó étteremmel vagy otthon főzött finomsággal nem lőhettek mellé!

+1 Építsétek a kapcsolatotokat, fejlődjetek együtt! 

Talán semmi más nem inspirál minket jobban az önismereti fejlődésre, mint az a vágy, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban éljünk. Miért ne lehetne tehát ezen az úton közösen elindulni? Nagyon jó dolog együtt elmenni Pál Feri, Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, vagy Almássy Kitti előadásaira, és utána egy jót beszélgetni az elhangzottakról. Hasznos lehet az is, hogyha választunk egy párkapcsolatról szóló könyvet, amit közösen olvasunk, a régebb óta egy párt alkotóknak szívből ajánlom például a Gyűrű-kúra című könyvet. 

És, hogy mi a tanulság? Talán, csak annyi, hogy randizzunk. Töltsünk együtt sok értékes időt a kedvesünkkel amíg ismerkedünk, és még többet miután már megismertük egymást és letettük a voksunkat mellette. Randizzunk akkor is, amikor a hétköznapok teendői szinte betemetnek minket, mert még sok év után is van mit felfedeznünk a másikban. 

Gergely-Papfalvy Bori

Dinamizmus vagy állóvíz? – Szakaszok a házasságban

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másképp, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

– hangoznak Wass Albert gondolatai a természet változékonyságáról. Vajon a természetre jellemző dinamikus változás és megújulás az emberi kapcsolatainkban, a házasságban is megfigyelhető? 

A házasság szakaszai

A házasság dinamikus változások sorozata. Szakaszokból áll, amelyek éppúgy változhatnak, mint a természetben az évszakok. Miután kimondjuk az oltárnál az örökkön örökkét, azután kezdődik csak az igazi munka – egy életen át. Milyen minőségbeli változások figyelhetők meg az életre szóló kaland során? 

  1. Az udvarlás ideje: Ekkor minden új és izgalmas, végére a párkapcsolat stabilizálódik és megérlelődik a felekben az elköteleződés vágya. A bizonytalanságok, kérdések és válaszok örvénye után irány az oltár!
  2. A házaspárrá válás: Két szokásrendszer találkozik, ebből fakad sok súrlódás, vita, szomorúság és öröm. Érdemes ekkor (is) önismereti munkát végezni.
  3. Az első gyermek születése: Új szerepek jelennek meg. A feleségből anyuka lesz, a férjből pedig apuka. Előfordulhat, hogy a házastársak kevesebb időt tudnak egymásra szánni, nagyon fontos a kommunikáció és a másik fél kölcsönös megértésére való törekvés. 
  4. A gyermek iskolába kerül: Ekkor sok anyuka visszatér a munka világába, amely logisztikai és háztartásvezetésbeli problémákhoz vezethet. 
  5. Kamasz a családban: Érdemes lehet ilyenkor az irányító nevelés stílust alkalmazni, a szülők ne hagyják magukra a gyermeket, fontos a példamutató viselkedés és a gyermek moralitásának az egyengetése. 
  6. A gyerekek kirepülnek: Ebben a szakaszban a pár egy új szerepbe kerül, a válások nagy százaléka ekkor történik. Ennek oka lehet, hogy a házasságban a gyermeket tették a legelső helyre és egymásról pedig megfeledkeztek. Édesanyám mondta mindig, hogy a házasságban az első a házaspár kapcsolata és csak utána jönnek a gyermekek. Hiszen, ha a biztos alap hiányzik, akkor hogyan is lehet építkezni? Jellemzi még ezt a szakaszt az életközepi válság jelentkezése is. 
  7. Időskor: Kialakul egy nyugodtabb, nyugdíjas életforma. A nagyszülői szerepkör és a halálra való felkészülés gondolata is megjelenhet. 
Van receptje a jó házasságnak?

Dr. Papp Miklós szerint a házasságban három igent mondunk ki, az Erószra (testi gyöngédség, vonzalom) a Fíliára (együttlét, közös beszélgetés, olvasás, baráti szál) és az Agapéra (közös spiritualitás, hasonló belső hit). A házasság szakaszai során ezeket érdemes megvizsgálni és reflektálni minőségükre: valamelyikre érdemes extra figyelmet fordítani?

„A házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.”

Dr. Papp Miklós

Tóth-Kuthy Betti

Forrás:

Gyerek a templomban

Egy keresztény anyuka tanácstalan gondolatai

Gyerekkoromtól kezdve járunk a családommal templomba, nem tudok olyan időszakot felidézni, ahol a vasárnapi szentmise ne lett volna természetes, magától értetődő program. Ameddig nem volt gyerekem, nem különösebben foglalkoztatott, hogy hozza-e valaki a gyerekét a templomba vagy sem, egészen addig, amíg az nem rohangál, ordibál vagy visong. A gyerek ilyen. A templom visszhangzik, a nagy tér hívogató egy kis szaladgálásra, nem beszélve a sok érdekességről, amit fel lehet fedezni. 

Most, egy kétéves kisfiú anyukájaként hirtelen égető kérdés lett számomra, hogy hogyan NE én legyek az az anyuka, akire mindenki rosszallóan, szemrehányóan tekint, miközben a gyerekét próbálja a templomba beszoktatni.

A templom az elcsendesedés, a meghitt istenkapcsolat helye. Az emberek azért járnak jobb esetben vasárnaponként templomba, hogy összegezzék és átgondolják az előző hetüket és lelki útravalót vigyenek magukkal a következőre. És ezt a folyamatot igencsak meg tudja zavarni egy dackorszakos kisgyerek, aki suttogni még nem tud, ellenben mindent is kommentálna, mindenhova felmászna, belenyúlna a perselybe vagy a szenteltvíztartóba, esetleg megrázna néhány csengőt, megnyomna néhány gombot. Az én kisfiam például minden énekes betét után elkiáltja magát hogy: „Jó volt ez a dal!”, de a testvérem is hasonlóan viselkedett ennyi idősen, amikor a kehely felmutatásakor követelőzni kezdett, hogy: „Én is kérek leveskét!” Ezekben az esetekben van néhány ember, aki kedves mosollyal kíséri figyelemmel az eseményeket, de azért a többség szemében azt látom, hogy nem éppen a gyerekemre vagy az én fegyelmezési kísérleteimre kíváncsi. 

Mit lehet ilyenkor tenni? 

Tudom, vannak templomok, ahol van elkerített szoba a kisgyermekes családoknak, de tapasztalataim szerint ezeknek a hangszigetelési hatékonysága meglehetősen eltérő, sőt sok esetben mit sem segít, ha a kisgyerek egetrengető hisztibe kezd, mert ki akar menni a templomtérbe.

Ki lehet menni a templomból. Igen, de akkor minek is jöttem el? Én nem hallok semmit, azt se tudom meg a mise végére, hogy mi volt az evangélium, ellenben csináltam egy nettó fegyelmezésből álló programot a gyerekemnek.

Otthon lehet hagyni. Persze ha van kire. De akkor mikor kezdhetem el a gyerekem  „templomba szoktatását”?

Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom a jó megoldást, számomra is egy hatalmas kérdőjel, hogy mivel teszem a legjobbat másoknak, a gyerekemnek és magamnak is.

Mit akarok elérni?

Ez az egész azért fontos kérdés számomra, mert azt szeretném, ha a gyerekemnek is ugyanolyan természetes, jó élmény lenne a szentmisére járás, mint amilyen nekem volt. Szeretném, ha gyakorló, hívő keresztény ember válna belőle. De kicsit tartok tőle, ha mindez hétről hétre ilyen küzdelmes program, azzal elveszem a kedvét és rossz élménnyé teszem a templomba járást, így ez is egy ugyanolyan kellemetlen és megmagyarázhatatlan kötelesség lesz a számára, minthogy ne vegye le a benticipőjét.

A magam szempontjából is ez egy állandó kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi értelme ezt csinálnom, ha igazából lelkileg nem is vagyok ott a misén, csak végigizgulom és szorongom az egészet, hogy hogyan viselkedik a gyerekem, mit gondolnak rólam mások, vagy esetleg hogyan teszem tönkre éppen valakinek a heti lelki töltődését.

Egyedül Szűz Mária anyai együttérzésében és Isten megértő szeretetében bízom, aki biztosan értékeli a törekvéseimet, hogy éppen hozzá akarom közelebb vinni a gyerekemet, előkészítve a jövőbeli természetes, meghitt istenkapcsolatát.

Győriványi Flóra

Neked mi a csillagjegyed? – az asztrológia fekete bugyrai

Téged is érdekel az asztrológia? Hah, dehogy! Csak annyit tudok, hogy szűz a csillagjegyem, rák az aszcendensem és annyi skorpió van bennem, hogy mehetnék lakni a sivatagba is. Földjegyű vagyok, mint a Bak és a Bika. Ja és ma telihold is van!

Pszichológus hallgatóként minden személyiségtipológia lenyűgöz. Szeretek nyomozni, puzzle darabokat összetenni és a tulajdonságából karaktert formálni. Így kukkantottam rá a csillagjegyekre, mint tipológiára, érdekelt, hogy mi van mögötte. Aztán a Jóistennek hála abba is hagytam ezt az utat…mert veszélyes. Na de miért is gondolom így? 

Egy ősi tudomány?

Azt értem, hogy a Hold hatással van a vízre elvégre ezért van apály és dagály is, de nagyon nehéz elhinnem, hogy Csillag Úr meghatározza, hogy én szorgalmas leszek vagy lusta. Mégis…Mégis sokan hisznek a csillagok jóslataiban. Talán azért, mert mindannyian vágyunk egy felsőbb erőre? Tudni akarjuk a jövőnket, hogy hogyan kellene döntenünk és biztosak akarunk lenni a bizonytalanban? 

Az asztrológia, a csillagjóslás „tudománya” már egészen az ókortól jelen van a köztudatban. Többek között olyan tudósok és írók kutatták, mint Puskin, Kepler, Newton vagy Arisztotelész. Hittek abban, hogy a sorsunk meg van írva a csillagokban. A csillagok állása szerint felosztották a naptári évet 12 hónapra, minden egyes öv 30 fokot kapott és az alapján nevezték el, hogy a Nap éppen melyikben tartózkodott. A csillagjegyek antik görög mitológiai eredetűek, összesen 12 szimbólumról beszélhetünk, amelyek a zodiákus csillagképeit alkotják. 

Miért dőlünk be a jóslatoknak?

  • Forer-hatás

A hatás Bertram Forer pszichológus nevéhez köthető. Értelmezésében az emberek hajlamosak elfogadni a felületes, bárkire illő jellemzéseket saját személyiségük jellemzéseként. Ilyen jelenségek a horoszkópok, az asztrológiai jellemzések is: általánosak, felszínesek, nem mennek részletekbe és az emberek többségére igazak. A „szivárvány-trükköt” használják, úgy, hogy az embereket egyszerre jellemzik egy bizonyos tulajdonsággal és annak ellenkezőjével: „Lehet nagyon elhivatott, de akár lusta és nemtörődöm is.” Így egy spektrumot állítanak fel az olvasóknak, akik szabadon dönthetnek, hogy hova tartoznak. Az emberekben nagy az igény az önmegismerésre, törődésre, megerősítésre és ezáltal nagyon kiszolgáltatottakká akár hiszékenyekké is válhatnak – ezt pedig nagyon könnyen ki tudják használni az áltudomány módszerei. 

  • Értelemkeresés – cogito ergo sum

Gondolkodó lények vagyunk. Keressük az összefüggéseket, a mintázatokat és az értelmet – akár az értelmetlen dolgokban is. Ennek a működésnek a neve apofénia, azaz mintázatkeresés. Többek között ezért is látunk bele könnyen motívumokat a felhőkbe, vagy saját személyiségünk kivetülését egy-egy horoszkópba.

  • Megerősítő torzítás

Hajlamosak vagyunk azokat a véleményeket befogadni, amelyek egyeznek a mi világnézetünkkel. A meggyőződésünkkel nem egyező álláspontokat pedig sokkal nehezebben fogadjuk el, mert a végén még kiderül, hogy tévedtünk… Így erősítjük önérzetünket, és ez jó érzéssel tölt el minket. Azonban veszélyes is, mert beszűkíti a gondolkodásmódunkat, lényegében becsapjuk magunkat. A frappáns, maradandó vagy igazán ránk jellemző mondatokat nagyobb valószínűséggel jegyezzük meg, mint azokat, amelyek nem találnak be. Az utóbbiak felett pedig igazán elegánsan átsiklunk. A torzító hatás értelmében arra fókuszálunk, amit már tudunk valamilyen korábbi tapasztalathoz, tudáshoz kötni. Például azoknak az embereknek a társaságát keressük, akiknek a véleménye egyezik a miénkkel. Így egy-egy asztrológiai jellemzésben is arra koncentrálunk, ami megerősíti a már létező koncepcióinkat, ennek köszönhetően azt éljük meg, hogy a jellemzés valóban helytálló és igaz. Mindeközben azokat a részleteket kizárjuk a tudatunkból, amelyeket nem érzünk magunkénak – ördögi kör ez. 

Káros az asztrológia? 

Nem egy bizonyítottan tudományos tipológia és semmiféle megalapozottsága nincsen. Viszont határozottan állítja az egyes személyiségvonások meglétét. Ez egy hatalmas csapda lehet, mert elkezdhetjük a csillagjegyeket egyfajta sablonként, sémaként használni – akár tudattalanul is. Könnyű egy-egy hibánkat arra fogni, hogy „Jaj, ilyen a csillagjegyem, nincs mit tenni”. Így elbújhatunk egy olyan kifogás mögött, amely semmiféle tudományosságot nem hordoz. Vegyünk gyorsan egy példát! Találkozol egy fiúval, akiről kiderül, hogy Bika a csillagjegye. Te, a jólinformáltságodnak köszönhetően tudod, hogy mik jellemzik eme jegy szülötteit és már anélkül – tudattalanul – kategorizálod szegényt, mielőtt megismerhetted volna. Vagy legrosszabb esetben, amint megtudod, hogy Rák, már szóba sem állsz vele, mert nem kompatibilis a jegyeddel. Készült egy érdekes kutatás Kop és Heuts vezetésével, ahol azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat a születési jegyek és a házaspárok válási gyakorisága között. Az összesen 3392 párnál semmiféle összefüggés nem volt kimutatható. 

Összefoglalva a tudománytalan tudás hathat a döntéseidre, gondolkodásmódodra úgy, hogy talán észre sem veszed, de tudattalanul működik alattomosan a színfalak mögött. 

Mit mond a keresztény hitvilág?

A Biblia nagyon egyértelműen elmondja, hogy mit kell csinálni egy-egy YouTube által feldobott „Illik-e egymáshoz a Szűz és a Kos?” videóval. Ki kell kapcsolni, azonnal! Íme a bibliai GPS irányelvei: 

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.”

Máté, 6:24

Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” 

Nem baj, ha te is szeretsz elemezni, analizálni, csak egyvalamiről ne feledkezz meg sose: a forrásod, az alapod, amire a házadat építed a legfontosabb. A hiányzó információkat pedig nem a csillagokban, hanem a Bibliában fogod megtalálni. Na, de azért ne vesd meg a csillagokat sem, csak maradjanak meg méltó helyükön, az égbolt végtelen horizontján. 

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  1. Kop, P. P. A. M., & Heuts, B. A. (1974). Month of birth and partner choice in marriage. Biological Rhythm Research, 5(1), 19-39.
  2. https://viselkedestudomany.hu/forer-hatas/
  3. https://mindsetpszichologia.hu/igy-mukodnek-a-horoszkopok-tobb-bennuk-a-pszichologia-mint-gondolnad
  4. https://viselkedestudomany.hu/megerositesi-torzitas/

Lucifer – valóban létezik a Gonosz, vagy csak dajkamese?

Szeretem a thrillereket és nyomozós filmeket, mert tele vannak izgalommal. Azonban azoktól, amelyekben valamiféle ördögi kísértős vonal jelenik meg, kicsit tartok, mert…a Gonosz létezik. Ki az a Sátán? Mi a szerepe a hitünkben? Hazudik, mint a vízfolyás? Hogyan munkálkodik a félelmeinken keresztül?

Sátán, a bukott angyal 

Lucifer, Gonosz, Sátán – sok névvel illetik a bukott angyalt, aki egy szellemi hatalom. A Biblia szerint olyan angyal ő, aki fellázadt az Isten ellen, irigység okán. Gonosz lélek, aki azon munkálkodik, hogy megnehezítse és megakadályozza életünk célját: az üdvösséget. Mindent megtesz és minden eszközt bevet, amit csak fellel. Meglehetősen kreatív egy fickó – én pedig nem szeretnék róla filmeket nézni. 

„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”

Jelenések Könyve, 12:9

Hogyan munkálkodik? 

A Sátán létezik és a hazugságain keresztül működik. Legfőbb vágya pedig az, hogy elhitesse veled, hogy nem is létezik. Hiszen, ha nem létezik, akkor nincs is rossz és gonosz a világon, ugye? Létezik és elbizonytalanít téged és félelemmel tölt el, hogy megakadályozza, hogy azt csináld, amire Isten hív téged. De miért működhet? Miért nem akadályozza meg a Jóisten a tevékenységét? Annyival szebb és jobb lenne minden, nem? 

Az embereknek szabad akarata van. A Jóisten azt szeretné, ha mindenki szeretetből (amely az ima általi kölcsönös kapcsolaton alapszik) választaná Őt. Ahhoz, hogy szabad akaratunknak értelme is legyen, kell, hogy legyen választási lehetőségünk. Választhatjuk a rosszat, a gonoszat is. Így a szabad akaratból fakadóan működhet a Gonosz lélek. Egy érdekes gondolat jutott most az eszembe: A Jóisten minden felett uralkodik, csak a szabad akarat felett nem? De van egy jó hírem, ha kérjük a Jóisten segítségét, megerősít minket és támogat, sőt előfordul, hogy néha még a vállán is hordoz…

Kedvenc hazugságai (a lista nem kimerítő jellegű…)

  • Elégedetlenség: A folyamatos hasonlítgatások elégedetlenné és iriggyé tesznek minket, előbújik a zöld szörnyeteg… Most elmondom Neked, hogy minden embernek van egy „sávja”, ahol közlekedik élete során, épp ezért teljesen értelmetlen a saját sávodat egy másik emberéhez hasonlítani. Tartsd a szemedet a sajátodon, mert különben nekimész egy oszlopnak… 

Orvosság:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (…) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • Türelmetlenség: Az én folyamatos keresztem! Türelmet pedig csak akkor lehet tanulni, ha bele vagy kényszerítve egy nehéz helyzetbe. Bízz a Jóisten időzítésében, abban, hogy Ő teljesen tudja, hogy mi való neked és mikor (legyen az egy munka, egy kapcsolat vagy egy új házikedvenc). A türelmetlenség nem vezet jóra, higgy nekem, párszor már megjártam… Mindennek megvan az ideje, ne erőltess semmit. 

Orvosság:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Prédikátorok könyve 3:1-2
  • Aggodalom: Az a bizonyos kis idegesítő hang a füledben, ami oly sok stresszt és álmatlan éjszakát tud okozni…Ellopja a jelened szépségét és beárnyékolja a jövődet. 

Orvosság:

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • „Nem vagyok elég jó” és egyéb önostorozó gondolatok: Ha elhiszed azt, hogy a Jóisten céllal, küldetéssel (amit csak te tölthetsz be) küldött ide a Földre téged, akkor azt hiszem elég menőnek érezheted magad. Mint egy szuperhős, nem? De a Sátán szeretné elhitetni veled, hogy csak egy lúzer vagy, aki semmire sem képes. Tegyél meg egy szívességet: csapd rá az ajtót és Isten gyermekeként haladj előre bátran!

Orvosság:

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.”

Rómaiaknak írt levél 8:28

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek (…). Ne félj, mert én veled vagyok!”

Ézsiás 43:4

Mi történt velem?

Személyesen tapasztaltam, hogy mikor a Jóisten jóságáról mesélek másoknak, hogy mik történtek velem, akkor másnap rettentő szarul érzem magam lelkileg. Sorra jönnek megmagyarázhatatlan helyről az önsorsrontó gondolatok „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég okos”. Ez mintaszerűen jelent meg az életemben. Saját tapasztalatom, ha minél jobban kiállok a Jóisten mellett, annál jobban fog támadni a Gonosz – igen, létezik szellemi háború. Nem, nem kattantam meg. Az ellenség is azt a katonát veszi célba, aki a legerősebb és legaktívabb, nem? Hiszen, ha őt elbizonytalanítja és megfélemlíti, akkor sok jó munkát meg tud akadályozni  

Mit tudunk tenni?

Személyesen a meleg és napos időt preferálom, de vajon értékelném, ha nem lenne hideg és csúf idő? Nappal-éjszaka, hideg-meleg, vetés-aratás, nincsen jó rossz nélkül… Az első és legfontosabb, hogy elhidd, hogy a Gonosz létezik. Pont. Így tudsz a hazugságai ellen küzdeni. Ezek a hazugságok általában elbizonytalanítanak a saját kompetenciáidban, hogy ne legyen bátorságod ahhoz, hogy azt az utat járd, amire hívva vagy. Figyelj ezekre. 

Továbbá imádkozz! Nagyon-nagyon fontos. Az ima nem egyfajta unott szokás, ami a 90 éves nénik kedvelt időtöltése két orgonaszó között, hanem fegyver. Az Atyához fordulsz, felveszed Vele a kapcsolatot és kéred az Ő segítségét. A Biblia olvasása (esetleg menő applikációkkal), imádkozás, szentáldozás, aktív lelki élet és a barátokkal való megosztások mind a segítségedre lesznek.

Ha létezik Isten (márpedig létezik), akkor létezik az ellenpólus is, a Gonosz. Ez nem gyerekmese, ez a sokszor nehezen hihető, de biztos valóság.

Utolsó gondolatként pedig álljon itt ez a buzdítás számodra:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Jeremiás 29:11

Tóth-Kuthy Betti ☺

Minden évben ugyanott? 

Újévi fogadalmak, hah? Ismerem a harcot. Folyamatosan azt mondod magadnak, hogy ma lesz az a nap, amikor változtatni fogsz az életeden, szilveszterkor mágikus, dupla erőfeszítéssel, de ez soha nem történik meg. Tudod, hogy mit kell tenned, de a mindennapi cselekedeteid nem egyeznek a céljaiddal. Félsz attól, hogy ha majd idős, őszülő halántékkal visszanézel az életedre, úgy érzed, hogy elpazaroltad a fiatalságodat, viszont a jelen megbénít.

Ismerem a harcot, mert ez az én harcom is.

Eddigi huszonx évemből rájöttem, hogy a teljes élethez az a kulcs, hogy a mindennapi tetteid összhangban legyenek a prioritásaiddal és azzal, aki lenni szeretnél. Ha arról álmodozol, hogy színész legyél, de minden időd csak a nagy képernyő előtt töltöd, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy nagyszerű szülő legyél, de nem töltesz időt a gyerekeiddel, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy író legyél, de nem írsz egy sort sem, boldogtalan leszel.

Valószínűleg az az oka annak, hogy a mindennapi tetteid nem egyeznek a prioritásaiddal és a céljaiddal, hogy egy örökös, gyilkos körforgásba estél (ne aggódj, gyakran én is, nem vagy egyedül), ami valahogy így néz ki: 

1. Van egy vágyad: minden nap 30 percet edzeni, új nyelvet tanulni, a világ leggyorsabb pizzaevő bajnokává válni, bármi.

2. A projekted/álmodod kezdetén tele vagy elhatározással és lendülettel. Sokat kutattál a céljaiddal kapcsolatban, megszállottan utánaolvastál, gondolkodtál rajta, kitaláltad a tökéletes forgatókönyvet, meséltél róla a barátaidnak. 

3. Elkezdesz erőfeszítéseket tenni a célod felé, majd egyszer csak… feladod. Úgy érzed, „túl nehéz” és már nem szórakozol jól.

4. Könnyebb és szórakoztatóbb elfoglaltságokat találsz, mint például macskavideók böngészése, az Instagram ajánlásainak pörgetése, vagy a Tiktok nézése. Teszed ezeket a dolgokat, mondván magadnak, hogy csak egy kis szünetre van szükséged. Valójában könnyen lehet, hogy a feladás fájdalmát igyekszed csillapítani, míg az egész életed csak egy kis szünet lesz.

5. Ha felismered, a ciklus újraindul – visszatérsz a lista első, második vagy harmadik pontjához.  

Szóval hogyan lehet ezt megtörni? Már tudod, mit kell tenned, de félsz megtenni. Nincs mese, keményen kell dolgoznod. Nagyon, nagyon, nagyon, keményen. Ahogy a célok és a változás kapcsán mindig elhangzik, kezdd kicsiben. Határozz meg egy konkrét, könnyen elérhető célt. Csinálj egy fekvőtámaszt naponta. Tanulj meg egy szót spanyolul naponta. Gyakorold a gyorsevési technikádat minden nap (hogyan készülnek az emberek a gyorsevő versenyekre? Fogalmam nincs).

Gyorsan rá fogsz jönni, hogy elkezdeni a leges-legnehezebb dolog a világon. Sőt, néha ijesztő is.

De tudod, mi ijesztőbb ennél is? Ugyanott tartani egy év múlva, mint ahol most vagy.

Ha sikerül baba léptékben, minden nap tartanod magad a kitűzéseidhez, nem számít, milyen kicsi lépést tettél meg aznap, előbb-utóbb eljutsz A-ból B-be. Lesznek olyan napok, amikor az álmaid követése szívás, és nem fogsz jól szórakozni. Ez normális. Ahogy egy barátom mondta egyszer: “Az értékes dolgokat megszerezni szívás.” Egy napon majd, a számtalan fekvőtámasz után (metaforikus vagy esetleg szó szerinti fekvőtámasz) a tükörbe nézel és meglep a látvány. 

Könnyű mindezt elmondani, nehezebb megtenni. A nap végén csak rajtad múlik, hogy mi történik.

Itt az ideje, hogy a mindennapi tetteid tükrözni kezdjék azt az embert, akivé válni szeretnél.

@kedvemma

Holidate, avagy mese a lányról, aki (nagyon) fél az elköteleződéstől

A Holidate című film egy könnyű, karácsonyi romantikus vígjáték. Egy történet a lányról, aki szeretne kapcsolatban lenni és közben fél is tőle, és a fiúról, aki cinikus vagánysága mögé rejtőzve keresi az igaz szerelmet. Vigyázat, a cikk nyomokban spoilert és komolyabb gondolatokat is tartalmazhat!

Karácsonykor senki sem szeret egyedül lenni; így van ezzel két főszereplőnk, Sloane és Jackson is. A helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy Sloane testvérei már mind elkeltek, és az anyukája kétségbeesésében minden jöttmenttel össze akarja boronálni. Jacksonnak hasonlóan borzalmasan telnek az ünnepek, ezért nem csoda, hogy mikor karácsony után a plázában véletlenül egymásba botlanak, rögtön találnak közös témát. A találkozásból végül egyezség lesz; egymás partnerei lesznek -kizárólag az ünnepekre. Együtt töltik a szilvesztert, a Szent Patrik napot, a húsvétot, és sorban az ünnepeket. Kapcsolatuk bár plátói marad, egyre jobban mélyül, és szépen lassan többet kezdenek el érezni egymás iránt. 

És innentől kezd izgalmassá válni a történet. Ugyanis amint világos lesz Sloane számára, hogy kapcsolatuk komolyabbá válhat, iszkolni kezd. Persze, a könnyed film könnyed film marad, viszont megmutatja a kötelékfóbia egy tipikus esetét. Hogy mi is az a kötelékfóbia? Az elköteleződéstől való félelem. Amikor adott valaki, akivel végre tényleg komoly lehet, akivel végre tényleg van esély a boldog holtomiglan-holtodiglanra, és mi még azelőtt kilépünk a kapcsolatból, hogy megtudnánk, mi is lehetett volna belőle. A kötelékfóbia jó példája a filmben szereplő Sloane, aki egész addig epekedik a vágyott férfi után, amíg az nem lép feléje, de azután meghátrál. Azonban lehet párkapcsolatban is kötelékfóbiával küzdeni; kilépni a kapcsolat egy olyan fordulópontja előtt, ami egy már a komfortosnál mélyebb elköteleződéssel jár. Továbbá előfordul olyan is, hogy valaki hosszú, komolynak tűnő kapcsolatban egyszerűen csak nem engedi magához közel a partnerét, ezáltal megőrizve azt a távolságtartó állapotot, ami számára még elviselhető.

És hogy mi bújik meg e félelem mögött? Ha erre választ akarunk találni, akkor érdemes gyermekkorunkban és kötődési mintáinkban keresni a választ. Szívből ajánlom Stefanie Stahl, német pszichoterapeuta Igen is, meg nem is című könyvét, amiből én magam is -a kötelékfóbiával való küzdelmem során- sokat tanultam. Emellett sajnos az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy fogyasztói társadalmunk nem a hosszútávon (emberek vagy dolgok, eszmék felé) elköteleződni tudó emberekből él.

Azt gondolom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, tanulhatunk az amúgy egyáltalán nem edukatívnak szánt Holidate című filmből. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valójában vágyunk-e mély elköteleződéssel -és ezáltal kötöttségekkel is- járó kapcsolatra? Szakítottunk-e már azért, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mi megtesszük, mintha minket hagynak el? Ért-e bennünket olyan csalódás, hogy attól elveszítettük a tartós, boldog párkapcsolatba vetett hitünket? Bele merjük-e engedni magunkat -úgy igazán- egy kapcsolatba, vagy csak a felszínt kapargatjuk évekig? És úgy általában; mit jelent számunkra az elköteleződés valami, vagy valaki felé?

Gergely-Papfalvy Bori

Kép forrása: Netflix

Címzett: Születendő lányom!

Mindig is szerettem volna naplót írni. Vonzott az az „életvitel”, amit a Neveletlen Hercegnő, a Szerelmünk lapjai, a Mindenképpen talán vagy éppen Bridget Jones esetén láttam. Viszont, sajnos nem kaptam túl sok írói vénát a talentumok osztásánál, így igen-igen küzdöttem, hogy mégis mit írjak a naplómba. 14 évesen  nem voltak magvas világmegváltó gondolataim, az álmaimat még ébredés előtt mind elfelejtettem, és hétköznapi életem messze állt a fantázia-mesék akciódússágának világától.

Végül egy táborban egy levél írásos feladat elé kerültem, ahol a levelet nem másnak, mint a saját lányomnak kellett címeznem úgy, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor annyi idős lesz, mint akkor én voltam. Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy a levelet azóta hol vesztettem el, viszont maga az ötlet gyökeret vert bennem. A történethez még hozzátartozik, hogy nekem nincsenek nagyszüleim – pontosabban mire annyi idős lettem, hogy épkézláb gondolatokat tudtam volna megfogalmazni, már nem volt lehetőségem velük szemtől-szembe leülni. Mindig nagyon érdekelt, hogy milyenek lehettek az őseim, hogyan gondolkozhattak, mi motiválhatta döntéseiket. Mivel csak egy valaki ismerheti a jövőnket, úgy döntöttem, nem szeretném kételyek között hagyni unokáimat, megírom a történetemet.

No de, nem akármilyen történeteket írok le a naplómba. Nem beszélek például a mindennapok kihívásairól, a Glamour-napok problémáiról, de még a nyári tábori kalandokról sem. A naplómat kifejezetten a lányaimnak/lányomnak és nőnemű unokáimnak célzom (igen, remélem, hogy nem csak fiaim és fiú unokáim lesznek…). A naplómban a közel 10 év minden olyan története felfedezhető, mikor örömtelien, szomorúan, vagy éppen váratlanul találkoztam az ellenkező nem képviselőivel. 

Leírtam minden örömömet, pillangós várakozásomat, „taktikázásomat”, a meglepetéseket és az ajándékokat, de komolyabb tapasztalataimat is, mikor alkalomadtán nagyon fájt, sérültem, sírtam, s aztán felálltam. Leírtam mind a magasságokat és a mélységeket. Sokszor nem volt könnyű, és többször kimaradt fél-egy év is a történetekből, de most, a 25 éves fejemmel visszatekintve, hálás vagyok, hogy visszalapozhatom az oldalakat, és láthatom, mennyi mindenben erősödtem, és mennyit változtak-fejlődtek az elvárásaim a jövendőbelimmel kapcsolatban. 

Bár semmiképpen sem szeretném megvédeni a lányomat ezektől a tapasztalatoktól, hiszen mindannyian a saját megéléseinkből tanulunk a legtöbbet, mégis szeretném, ha majd elolvasná, hogy bölcsebb legyen tőle, és így talán pár buta hibától igenis megóvhatom.

Kedves naplóíráson gondolkodó! Egyet tanácsolok: vágj bele! Írd le őszintén, mit érzel, mit kellene érezned, mire vágysz, mi az, ami fáj. Írd le, és a végén egy mondatban üzenj valamit a lányodnak: az aktuális kedvenc zeneszámodat, egy jó tanácsot (pl. „ezt biztosan elmondtam volna az édesanyámnak” – hátha érti a célzást 😉), vagy csak, hogy ne feledje: úgy értékes, ahogy van, és a gyönyörű mosolyát senkiért sem kell megváltoztatnia.

Kedves lányom, ha eléd kerül valamikor a távoli jövőben ez a kisebb iromány, tudd, hogy nagyon szeretlek, tanulj, és sose add fel – tudom, hogy sokra fogod vinni még, hihetetlenül büszke vagyok rád szüntelen, Te vagy számomra a legértékesebb a világon.

Kisbán Petra