Gondolatébresztő külföldi versek a költészet világnapjára

Ma van a költészet világnapja. Amióta tudok a versek létezéséről, töretlen szeretettel vagyok irántuk. Magyar verseket sűrűn szoktam olvasni, de a mai világnapnak köszönhetően bepillantást nyertem rengeteg nemzetközi remekműbe is.

E jeles napon 6 rövidebb külföldi – angol, spanyol, német, francia – verset szeretnék megmutatni nektek, amelyekhez fűztem néhány gondolatot is. Érdemes előbb a költeményt elolvasni, hogy az általam írtak ne befolyásoljanak az értelmezésben, hiszen mindenkinek más-más információt közvetíthet ugyanaz a vers.

Robert Frost: The Road Not Taken – A nem járt út (ford. Hárs Ernő

Az életben sokszor találjuk magunkat jelentős döntésekkel szemben, ahol az egyik lehetőség automatikusan kizárja a másikat. Az útelágazások természetes részei az életünknek. Hezitálhatunk sokat egy nagy lépés előtt, vagy akár dönthetünk hirtelen is. A választható utak mindegyike lehet megfelelő számunkra, nem feltétlen rossz és jó között tépelődünk ilyenkor. A legfontosabb az talán, hogy mi hogyan állunk ahhoz az úthoz, amin végül lépteink elindulnak. Ha visszatekintesz az életed fontosabb döntéseire, elégedett vagy a választásaiddal, vagy inkább változtatnál rajtuk? Miért lehet ez így? Előnyös számodra a mostani hozzáállásod? Milyen lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy az út végére érve elégedett mosollyal nyugtázd döntésedet? 

Gabriela Mistral: ¡Yo no tengo soledad! – Én nem vagyok egyedül (ford. Jánosházy György)

Mivel társas lények vagyunk, fontos tudnunk és éreznünk, hogy nem vagyunk egyedül. Akinek megadatik, és tisztában van azzal, hogy mindig van kire számítson, az tudja, hogy nincs egyedül. Ez az ismeret pedig hozzájárul a boldogsághoz, önértékeléshez, szociális viselkedéshez, és még sokáig sorolhatnám a listát. Rosszabb pillanatainkban is mindig emlékeztethetjük magunkat a minket körülvevő, támogató személyekre. Kikre számíthatok? Ki szoktam fejezni a hálám feléjük?

William Wordsworth: The Daffodils – Táncoló tűzliliomok (ford. Szabó Lőrinc)

A természet folyamatosan elkápráztat minket gyönyörűségével, csak sajnos ezt nem mindig vesszük észre. Nekem egyik személyes kedvencem a lemenő napnak köszönhető csodálatos, színpompás égbolt, amit bármelyik nap ámulattal tudok nézni hosszú-hosszú percekig. Ugyanígy megannyi más természeti látvány is hasonló lelkesedést vált ki belőlem. A nagy rohanásban sajnos könnyű ezeket figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért érdemes megállni néha, és csak úgy elmerülni kisebb-nagyobb szépségekben, amit a természet kínál nekünk. Mikor csodáltad utoljára meg a természetes környeztet? Milyen látvány nyűgöz le a legjobban? 

Heinrich Heine: Die Loreley –  Lorelei (ford. Dsida Jenő)

Ahogy az ellenállhatatlan szirén megbűvöli varázslatos hangjával a tehetetlen hajóst, minket is eképpen tud bűvkörébe vonzani valami vagy valaki. Ismerős lehet, hogy hiába szabadulnánk egy helyzetből, mégis képtelenek vagyunk rá. Szerencsére a rossz helyre tévedt tengerészekkel ellentétben nekünk lehetőségünk van változtatni. Ha nehézségek árán is, de szabaddá válhatunk a függőségeinktől, a rossz szokásainktól, a negatív hatással bíró személyektől az életünkben, és még sok más dologtól, amit a szirének énekéhez tudunk hasonlítani. Téged mi vagy ki tart a bűvkörében (toxikus módon)? Szeretnél ezen változtatni? Milyen lépéseket tudsz tenni annak érdekében, hogy változzon a helyzet?

William Blake: A Poison Tree – A méregfa (ford. Gergely Ágnes)

Avagy miért nem érdemes haragot tartani. A vers rávilágít a magunkban tartott harag súlyos következményeire, ami belülről mérgez minket. A meg nem beszélt negatív érzéseink kihatnak a környezetünkre is, így a belső világ mellett a külső is egyaránt sérül, vagyis nem csak magunknak ártunk, de másokat is magunkkal rántunk. Ám ha valaki képes megbeszélni haragosával a helyzetet, akkor megoldásra lelnek rombolás helyett. Te hogyan szoktad kezelni a haragodat? Megbeszéled a problémát a másik személlyel? 

Robert Desnos: J’ai tant rêvé de toi… – Annyit álmodoztam Rólad… (ford. Sipos Gyula)

Végül, de nem utolsó sorban… Kihagyhatatlannak tartom a versek listájáról a kedvenc típusomat, a szerelmes verset. Mivel tudtam, hogy egy francia költeményt is meg szeretnék mutatni, így a szerelmesek nyelvéhez társítottam a romantikus verset. Ennek kiválasztása bizonyult a legnehezebb feladatnak, hiszen a kiváló magyar költőinknek köszönhetően elég magas elvárásaim vannak ezen a területen. Nektek mit üzen ez a költemény?

Természetes még számtalan verset lehetne bemutatni, és további országokból is csemegézhetnénk. A Magyarul Bábelben oldalon temérdek ilyet találhattok fordítással együtt.

Olvastatok már külföldi verset korábban? Nektek mi a kedvencetek és miért?

R. Cintia