Olaszt tanulni uncsi? Dehogy! – irány a Youtube!

Hogy én mennyit köszönhetek a Youtube videóknak! Lényegében teljesen ingyen tudok sok új dolgot megtanulni. Valamikor a főzős tartalmakra kattintok, máskor gitároktató videókat nézek és máskor pedig az idegennyelvű videókkal fejlesztem magam.

Nyelvet tanulni menő. Nyelvet tanulni nem feltétlen szenvedés, sőt! Ha kilépünk a tanórák keretei közül és bemerészkedünk az internet bugyraiba, akkor szuperizgalmas világba csöppenhetünk. Közösen kávézhatunk a youtuberrel egy olasz piazzán, bepillanthatunk a Mamma konyhájába, aki épp lasagnét készít a famigliának, közben pedig észre sem vesszük és tanulunk. Nyelvet, kultúrát, helyi szlenget, szófordulatokat és ismereteket – imádom! 

Na de kik is az én kedvenc olasz youtubereim, akiktől a nyelven túl még sok izgi dolgot is elsajátíthattok? 

  1. A srác, aki mindig vigyorog!

csatorna neve: Impara l’italiano con Italiano Automatico

szint: Egészen a kezdőtől a haladóig, van felirat.

személyes vélemény: Zseniális csatorna, igényes tartalommal. Már csak azért is megéri nézni, hogy egy kis jókedv rád ragadjon: a nevetés a tanulás garantált!

link: https://www.youtube.com/c/AlbertoITALIANOAUTOMATICO

  1. Olasz történelem és nyelv – hitelesen!

csatorna neve: Podcast Italiano

szint: Van felirat, ami nagy segítség, de inkább haladóknak.

személyes vélemény: inkább sztorizós csatorna, történeteket mesél, nem kifejezetten nyelvtanorientált. 

link: https://www.youtube.com/c/PodcastItaliano

  1. Lucrezia, te mindig ilyen nyugodt vagy?

csatorna neve: Learn Italian with Lucrezia

szint: Egészen a kezdőtől a haladóig, szintén van felirat.

személyes vélemény: Vlogok, tananyagok és olasz kultúra – itt mindent is megtalálsz. Személyes kedvencem!

link: https://www.youtube.com/channel/UCnVc-IW8Q98qFmQcXla5FdQ

  1. Micsoda szuper páros!

csatorna neve: Easy Italian

szint: Egészen a kezdőtől a haladóig, felirattal.

személyes vélemény: Azért zseniális, mert mindennapi szituációkon keresztül tanítja a nyelvet: pörgős, abszolúte nem unalmas, hasznos és nagyokat lehet nevetni. Kedvencem, jajj ezt már lehet mondtam! ☺

link: https://www.youtube.com/c/EasyItalian

Ugye kedvet kaptál Te is? Klikk, katt és mehet is az élvezetes nyelvtanulás!

Tóth-Kuthy Betti

Látogatás javítóintézetben 

Érezted már azt, hogy tennél, de nem tudod, hogyan? Voltál már börtönben, javítóintézetben vagy néztél meg filmet az ottlakók életéről? E cikkben megpróbálom leírni, amivel jó lenne, ha egyszer mindenki szembesülne. Miért? Hogy hálásabb legyen. Miért? Hogy lássa a sors sorstalanságait. Miért? Hogy lásson és tenni akarjon. Én, ezzel a cikkel szeretnék tenni a lányokért. 

Egy tanárnőnek köszönhetően lehetőségem adódott, hogy egy látogatást tegyek az EMMI Rákospalotai Javítóintézete és Központi Speciális Gyermekotthonában. Jártam már börtönben is, voltam szegényebb települések falukutatásán, de amikor fiatalkorú lányokat lát az ember, előjön belőle egyfajta ösztönös érzékenység.

 Hogyan képzelünk el egy gyermeket? Tiszta, ártatlan, őszinte. Egy fiatal felnőttet? Kevésbé hófehéren. S, mire asszociálunk egy bűnelkövetőről? Agresszív, hazug, rossz. Ez a három azonban eggyé válik a javítóintézet lakóiban. Az én elméletem az, hogy semmi sem fehér vagy fekete. A külső körülmények miatt keveredik a fehér festékbe fekete, a szürkéből világosabb pedig nehezebben lesz sajnos, mint sötétebb színű. A javítóintézetek missziója mégis ez. 

A maximum 4 év (általában 2 év)  javítóintézeti életük alatt, a lányokból az ott dolgozók megpróbálják abszolút kivonni a feketét: neveléssel, tanítással, terápiás foglalkozásokkal és odafigyeléssel. Ugyanakkor ez rendkívül nehéz, hiszen a bünelkövetés vagy éppen a “nem megfelelő viselkedésük” oka legtöbbször az, hogy maguk is áldozatok voltak, bemocskolták a fehér színüket.A lányok az épület falai között kapnak kezelést, de egy trauma gyógyítása sokszor a begyógyulni nem akaró sebek felületi kezeléséhez hasonlít leginkább, a varrosodásig  nyílt, fáj és nem tudni, mennyire mély. Vannak jó példák, néha még receptekért is visszatelefonálnak a régi lakók és jelzik, hogyan alakul az életük: kiléptek a saját árnyékukból: dolgoznak, tanulnak vagy éppen családjuk lesz a “javító” után. Sajnos azonban, nem ez az átlagos. A javítóintézet biztonságában hiányjelek kerülnek a család, régi barátok, kapcsolatok mellé. Nem könnyű a bent biztonságában tetteikkel és traumáikkal együtt élni családjuk, barátaik nélkül. Ezért van, hogy öngyilkossági kísérleteket, szökéseket kell megakadályozniuk a javítóintézetben dolgozóknak. Kikerülve valószínűleg még nehezebb nem visszaesni a csalogató csapdákba visszakerülve a kiindulási közegükbe. 

Egy alternatív valóságban éreztem magam ezeket látva és hallgatva az intézménylátogatáson, az épületben és az udvarán. A szocializációs közegeim védőburokban tartottak. Bárcsak a javítóintézetben lakó lányok is, így nőhettek volna fel. Mi az oka, mi lehetett bennük, ki nem volt mellettük, hogy egyesek közülük megvalósítják a rablást, kifosztást, de még életellenes bűncselekményeket is? A válasz talán el is bújt a kérdésekben: a rossz szocializációs környezet, a pszichés gondok, a mintakövetés, függőségek, egy fel nem dolgozott trauma, a több pénztől remélt kiugrás vagy figyelemfelhívás az elhanyagolásért mind egy zsilip, amely a mélybe nyílik. S, ha ezt tudjuk, miért nem torlaszoljuk el a zsilipet? Miért azt választjuk, hogy kiteszünk másokat a mélybe esésnek és utána próbáljuk csak kihúzni? Amikor elhagytuk az intézet falait, az kezdett a fejemben egyre hangosabbá válni, hogy milyen hálás lehetek, hogy engem mindig megtartott valami, hálóim vannak, gátak és karok a zsilip fölött.

Losteiner Cecília

Ha szeretnél bepillantást nyerni a Javítóintézet mindennapjaiba: A Javító – teljes film – shoeshine.hu

Ha mélyebben érdekel a téma olvasd el: Iustum aequum salutare 11. évf. 4. sz. 79-94 oldalán (2015.) Farkas Henrietta Regina: A javítóintézeti nevelés kiszabásának bírói gyakorlata Magyarországon

Javítóintézeti nevelés: A bíróságot abban, hogy a javítóintézeti nevelés mint szankció mellett döntsön, a bűncselekmények típusa, a büntetett előélete és az elkövetők személyi körülményei befolyásolhatják, míg az időtartamra a bűncselekmény száma, rendbelisége és súlya lehet kihatással.

 ((A lányok távol vannak a családjuktól, a barátaiktól, az otthonukuktól. A kapcsolattartási lehetőségeik korlátozottak, ugyanakkor biztonságban vannak és sokszor jobb körülmények között is, mint ahonnan jöttek, de ne essünk túlzásokba, ez sem 3D-s televíziót jelent a szobáikban. ))

Mindennap születésnap

Ma volt a születésnapom. Mármint nem ma, amikor ezt a cikket publikáljuk, hanem ma, amikor ezt a cikket írom. Minden évben összejövetelt szoktam szervezni, ugyan nem szeretek a rivaldafényben tündökölni, azt nagyon is, hogy a barátaim összejöjjenek egy apropó kapcsán. Azonban idén – sok-sok év óta először – nem szerveztem ünnepséget. Egyrészt: covid. Nem kell magyarázni. De másrészt vizsgáztam is aznap és egy rettentő sűrű időszak (szó szerint nem volt egy darab szabad napom se 3,5 héten keresztül) után tudtam, én este 9-re már ágyban leszek – és így is történt. 

Kicsit féltem, hogy milyen lesz a klasszikus nagyszabású értelemben nem megünnepelni a szülinapom. Eltérni a megszokástól mindig furcsa érzés, ennek tetejében úgy gondoltam, nem is vagyok önmagam, ha kihagyom ezt az eseményt. Nincsenek is barátaim, nem is vagyok fontos a családomnak, ha nem ünneplem meg velük – rettentő nagy túlzással persze. Ennek ellenére elengedtem a megszokott gyeplőt, és a nap megszámolhatatlan sok kis ünneppel volt tele. Volt becsöngető váratlan vendég virágcsokorral, volt kézzel írt levél a postaládában, voltak olyan rég nem látott ismerősöktől szívből jövő köszöntések, akikre nem számítottam, s voltak olyan kedvesen átgondolt üzeneteket, amelyeket megkönnyeztem (khm Margaret szerkesztőség). 

Nem lettem hirtelen minden tudás anyja, de az alábbi következtetéseket levontam:

1. Amikor felébredtem reggel, nem nyúltam a telefonomért (ezt egyébként is nagyon igyekszem, nagyon szeretném betartani), nem keltem fel egyből, nem indítottam el a napomat. Figyeltem a beszűrődő napsugarakat, ami téli szülinap lévén már önmagában is kincs, nagyokat pislogtam és vártam. Vettem egy mély levegőt. Hálát adtam azért, hogy megértem egy újabb (születés)napot – hányaknak nem adatik meg. 

2. Amikor valaki felköszöntött, nem vettem magától értetődőnek, igazán igyekeztem vissza is adni a rám gondolást. Jól van? Milyen klassz dolgokat csinált mostanság? Nehéz napja lehet? Magamban minden jót kívántam nekik (miután megköszöntem, persze). 

3. Anyukám iránt az idei szülinapomon különösen csordultig tele voltam szeretettel. Úgy gondolom, alapvető kell, hogylegyen, hogy az édesanyánknak hálásak legyünk a létezésünkért, akármilyen szülő is volt nevelkedésünk alatt, főként miatta vagyunk itt. Reggel a születésemről mesélt mosolyogva, potenciálisan az egyik legnagyobb fájdalomról, ami egy nő életében előfordul. Hálás voltam (vagyok) neki, hogy a legjobb tudása szerint nevelt fel. Hogy minden körülmények között számíthatok rá.

4. Ha elengeded a dolgokat, a szervezést, a meghívásokat, az izgulást, akkor meglepő, hogy hány ember terem ott. Még meglepőbb, ha esetleg nem azok, akik a szülinapi meghívókat kapták volna. 

5. S végezetül rájöttem, hogy mindezekhez nem kell születésnap. A következő évemben arra fogok törekedni, hogy erre mindennap emlékezzek. ❤

ui: tudom, ez nem épp szülinapi hangulatú dal, de emlékeztet arra, hogy az életet élni kell

@kedvemma

Gyerek a templomban

Egy keresztény anyuka tanácstalan gondolatai

Gyerekkoromtól kezdve járunk a családommal templomba, nem tudok olyan időszakot felidézni, ahol a vasárnapi szentmise ne lett volna természetes, magától értetődő program. Ameddig nem volt gyerekem, nem különösebben foglalkoztatott, hogy hozza-e valaki a gyerekét a templomba vagy sem, egészen addig, amíg az nem rohangál, ordibál vagy visong. A gyerek ilyen. A templom visszhangzik, a nagy tér hívogató egy kis szaladgálásra, nem beszélve a sok érdekességről, amit fel lehet fedezni. 

Most, egy kétéves kisfiú anyukájaként hirtelen égető kérdés lett számomra, hogy hogyan NE én legyek az az anyuka, akire mindenki rosszallóan, szemrehányóan tekint, miközben a gyerekét próbálja a templomba beszoktatni.

A templom az elcsendesedés, a meghitt istenkapcsolat helye. Az emberek azért járnak jobb esetben vasárnaponként templomba, hogy összegezzék és átgondolják az előző hetüket és lelki útravalót vigyenek magukkal a következőre. És ezt a folyamatot igencsak meg tudja zavarni egy dackorszakos kisgyerek, aki suttogni még nem tud, ellenben mindent is kommentálna, mindenhova felmászna, belenyúlna a perselybe vagy a szenteltvíztartóba, esetleg megrázna néhány csengőt, megnyomna néhány gombot. Az én kisfiam például minden énekes betét után elkiáltja magát hogy: „Jó volt ez a dal!”, de a testvérem is hasonlóan viselkedett ennyi idősen, amikor a kehely felmutatásakor követelőzni kezdett, hogy: „Én is kérek leveskét!” Ezekben az esetekben van néhány ember, aki kedves mosollyal kíséri figyelemmel az eseményeket, de azért a többség szemében azt látom, hogy nem éppen a gyerekemre vagy az én fegyelmezési kísérleteimre kíváncsi. 

Mit lehet ilyenkor tenni? 

Tudom, vannak templomok, ahol van elkerített szoba a kisgyermekes családoknak, de tapasztalataim szerint ezeknek a hangszigetelési hatékonysága meglehetősen eltérő, sőt sok esetben mit sem segít, ha a kisgyerek egetrengető hisztibe kezd, mert ki akar menni a templomtérbe.

Ki lehet menni a templomból. Igen, de akkor minek is jöttem el? Én nem hallok semmit, azt se tudom meg a mise végére, hogy mi volt az evangélium, ellenben csináltam egy nettó fegyelmezésből álló programot a gyerekemnek.

Otthon lehet hagyni. Persze ha van kire. De akkor mikor kezdhetem el a gyerekem  „templomba szoktatását”?

Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom a jó megoldást, számomra is egy hatalmas kérdőjel, hogy mivel teszem a legjobbat másoknak, a gyerekemnek és magamnak is.

Mit akarok elérni?

Ez az egész azért fontos kérdés számomra, mert azt szeretném, ha a gyerekemnek is ugyanolyan természetes, jó élmény lenne a szentmisére járás, mint amilyen nekem volt. Szeretném, ha gyakorló, hívő keresztény ember válna belőle. De kicsit tartok tőle, ha mindez hétről hétre ilyen küzdelmes program, azzal elveszem a kedvét és rossz élménnyé teszem a templomba járást, így ez is egy ugyanolyan kellemetlen és megmagyarázhatatlan kötelesség lesz a számára, minthogy ne vegye le a benticipőjét.

A magam szempontjából is ez egy állandó kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi értelme ezt csinálnom, ha igazából lelkileg nem is vagyok ott a misén, csak végigizgulom és szorongom az egészet, hogy hogyan viselkedik a gyerekem, mit gondolnak rólam mások, vagy esetleg hogyan teszem tönkre éppen valakinek a heti lelki töltődését.

Egyedül Szűz Mária anyai együttérzésében és Isten megértő szeretetében bízom, aki biztosan értékeli a törekvéseimet, hogy éppen hozzá akarom közelebb vinni a gyerekemet, előkészítve a jövőbeli természetes, meghitt istenkapcsolatát.

Győriványi Flóra

Kulcskérdés az apaság? -Interjú Süveges Gergővel az apaság titkairól

Az élet tele van ajtókkal. Némelyek már nyitva állnak előttünk, így könnyedén be tudunk rajtuk kukkantani. Vannak azonban még zártak, amelyek kinyitásához szükségünk van kulcsokra… Az apaságról, családról és titkos ajtókat nyitó kulcsokról beszélgettünk Süveges Gergő újságíróval, műsorvezetővel, az Apakulcs és számos sikerkönyv szerzőjével. 

Mi ihlette a könyvet?

Maga az apaság témája nem új számomra, hiszen már 2008-ban és 2012-ben is jelent meg könyvem Apa-kép-írás és Apaszem címmel. Arra jöttem rá, hogy nagyon szeretünk történeteket írni és olvasni, de mégis minden történet egy modell. Vagyis az a történet azzal az apával, azzal a gyerekkel esett meg, aki azt írta. Ahhoz, hogy a saját életemre következtetéseket tudjak levonni ezekből a modellekből, ahhoz valami olyan munkát kell elvégeznem, mint az aranymosó, aki térdel a folyóparton, rázza a szitáját és egyszer csak megcsillan valami. Vagy nem. 

Fotó: Erdélyi Gábor

Miért érezted szükségességét a könyv megírásának?

Azon kezdtem el gondolkozni 2 évvel ezelőtt, hogy a modellek mélyén lévő alapelvek megfogalmazhatók-e. Magyarul léteznek-e olyan alapelvek, amelyek mindannyiunk élethelyzetére alkalmazhatóak? Mert ha igen, akkor nem kell aranyat mosni, hanem már oda tudjuk egymás elé tenni a csillogó aranyszemcséket. Sok beszélgetés és gondolkozás nyomán arra jöttem rá, hogy három ilyen alapelv létezik: a tudás, a jóakarat és a szövetség kulcsa. Sokféle élethelyzet létezik, ezért is kerestem azokat az alapelveket, amelyek nem egy bizonyos élethelyzethez vagy családformához kötődnek, hanem önmagában az apasághoz. A modellekből szerettem volna eljutni az alapelvekhez. Az Apakulcs az első olyan könyv a piacon, amely az alapelvekre fókuszál. Fontos volt számomra, hogy ezeket az alapelveket ne csak leírjam, hanem segítsem az apákat és az érdeklődőket abban, hogy alkalmazni is tudják azokat. Épp ezért az Apakulcs három úton ad segítséget az apák számára. Első a könyv. Úgy látom, sokan veszik és olvassák, ennek nagyon örülök. Most már e-könyv formában is elérhető a Harmat Kiadónál, és készül a hangoskönyv változat is. Az Apakulcs világának második megközelítési lehetősége a weboldalon lévő tesztek sora. Ma már több százan töltötték ki az Alaptesztet vagy az Örökségtesztet; a Családi tesztek pedig a napokban válnak elérhetővé. Végül pedig fontos lába az Apakulcs szolgálatának a személyes segítség előadások, tréningek formájában. Egy tréningen csak apák vagyunk együtt, hangsúlyozottan kevesen, hogy jusson időnk és lehetőségünk a fejlődésre. Ha csak férfiak vannak együtt, védett közegben, ahol nem kell eljátszanunk a rendíthetetlen ólomkatonát, hanem akár gyengék is lehetünk, az nagyon felszabadító és előrevivő.

Miért fontos az apa jelenléte a családban, mint példakép a gyermek számára?

Mert amit sosem látok, abból nem tudok mintát meríteni. Ha én sosem hallok emberi szót, ha nem beszélnek hozzám, akkor nem tanulok meg beszélni. Ha nem látok apamintát, akkor a személyiségem sokkal nehezebben fog harmonikusan fejlődni. Mert részben a mintáinkból építkezünk. Még akkor is, ha ezeket később akár át is értékelhetjük. Minden apának van felelőssége abban, hogy milyen mintát mutat.

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen apa? Mit tud tenni a gyermek, ha az apamintát nem kapta meg?

Sok családban ez a helyzet. Fájdalmas helyzet. Ha nincs apa, akkor nyilván nem lehet úgy csinálni, mintha lenne, 100 százalékban nem lehet pótolni a személyét. Egy apa alakú űrt csak az apával lehet betölteni. Tapasztgatni mással is lehet. És ez tulajdonképpen jó hír: sokan vannak, akik harmonikus apaminta nélkül nőnek fel, de ettől még lehetnek egészséges személyiségek. Valaki előbb-utóbb apafigurává válik a gyermek számára. Nagyapa… tanár… idősebb testvér… vagy akár fura módon a nagymama vagy az anya. Az biztos, hogy minden gyerek ösztönösen keres magának férfi- vagy apamintát. Az ilyen, nehezebb körülmények között működő családokban fontos szempont, hogy ki válik a gyermek számára mintává. 

Számodra mit jelent apának lenni? Hogyan lehetnek a férfiak jó apák?

Tudatos ösztönösséggel. Vagy ösztönös tudatossággal. Fontosak a megérzések, a spontaneitás, de fontos az önreflexió és a tervezés is. A kettő egyensúlya sokat segíts apának és gyereknek egyaránt. Igazából nem lehetünk jó apák. ami elérhető, hogy egy kicsit jobbak legyünk, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Az Apakulcs is erről beszél: hogyan tudok egy picivel apább lenni. Hogyan tudok dolgozni a kapcsolódásunkon? Hogyan lesz egyre inkább közünk egymáshoz? Ehhez az apakulcsok jó segítséget adnak: ha egyre inkább ismerem, szeretem és támogatom a gyermekemet, akkor kölcsönösen átélhetjük a kapcsolódás örömét.

Fotó: Erdélyi Gábor

Milyen kihívásokkal néztél szembe, amikor apává váltál?

Mikor összeházasodtunk, még kicsit szerettünk volna kettesben lenni a feleségemmel, így 3 évvel később született meg az első gyermekünk. Én elsősorban nem a kihívásokra emlékszem, hanem az örömre és a felszabadultságra. Meg nyilván az aggodalomra is, hogy túléli-e a kislányunk az éjszakát – vagy minket. Jó volt az a gondolat és érzés, hogy a feleségemmel közös ügyünk van. 

Mi a különbség az apai és anyai kapcsolódás között?

Általánosságban a férfiaknak, az apáknak az a kihívás, hogy kapcsolódni és közeledni tudjanak a gyermekükhöz. Az anyák számára inkább az elszakadás okozhat nehézséget. Az elszakadás a születés pillanatában kezdődik, és a gyermek élete valójában folyamatos távolodás az édesanyjától. Ezt a távolodást jól megélni talán a legnagyobb kihívás az anyák számára. Szóval: apák, közeledjetek; anyák, engedjetek. Mindkettő emberes feladat.

Anyai szeretet kontra apai szeretet?

Más a személyiségünk, másképpen reagálunk, másképpen vagyunk jelen. Azt hiszem, az anyának és az apának is gyakorolnia kell a gyengéd és a határt szabó szeretetet egyaránt. Úgyis másképpen fogjuk csinálni. Nem hiszek az „ölelő anya–szigorú apa” felosztásban. Sőt: rendkívül károsnak tartom.

Fotó: Zih Zsolt

Neked mi a szereped otthon, mint apa?

A legidősebb gyerekünk már 19 éves, a legfiatalabb is 13, úgyhogy az életmódunk és -ritmusunk már nem a kisgyerekes időket idézi. Ettől még szülőként ugyanaz a feladat: ismerni, szeretni és támogatni őket – úgy, ahogyan ebben a helyzetben szükségük van rá. Éppen ezért fontosabbak számomra az alapelvek a modelleknél: míg a modellek azt mondják, hogy csináld így és működni fog; az alapelvek azt kérdezik, hogy ezt az örök és általános szempontot hogyan tudod megvalósítani a saját életetekben. Az ismerd–szeresdtámogasd hármas alapelve csecsemőkorban és fiatal felnőtt korban egyaránt érvényes. Alkalmazni pedig nekem kell. Jól pedig akkor csinálom, ha ők is érzik, hogy ismerem, szeretem és támogatom őket. 

Az istenkép és az apakép hogyan fonódik össze?

A kapcsolódás alapelvei egyetemesek, minden apa–gyerek viszonyban működnek. Így az Atya–gyermek viszonyban is. Azért vagyok képes ismerni, szeretni és támogatni a gyermekemet, mert az Atya ugyanígy ismer, szeret és támogat engem, a gyermekét. Istenképünk és apaképünk mélyen összefügg: kezdetben apaképünkből építjük fel az istenképünket. Az első tapasztalataink, amelyeket otthonról hozunk, az, hogy valakitől függünk az életünk elején, hogy ebben a függésben milyen impulzusokat kapunk, nagy hatással vannak a későbbiekre. Megerősítést, biztonságot, bátorítást kapunk vagy éppen büntetéssel, félelemmel, teljesítménykényszerrel találkozunk? Mindezek alapvetően befolyásolják azt a viszonyunkat, amely Istenhez fűz minket. A kezdeti tapasztalatok alapvetően meghatározzák az Istennel kapcsolatos elképzelésünket is. Később persze ez változhat, de a kezdeti bevésődés döntő jelentőségű.

Lesz Mesterkulcs, ami mindenre megoldást ad?

Szerintem van… Rögtön három is: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa… (nevet). 

Mit üzennél a jövő apáinak?

Alapvetően a jelen apáinak szeretnék segíteni, igaz, hosszútávon. Ha négy szót képesek vagyunk megjegyezni és ezeknek a tükrében működni apaként, akkor alapvetően jó úton járunk: kapcsolódás, ismerd, szeresd, támogasd. És talán még egyet: remény. Képesek vagyunk jobb apák lenni, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Ez tutibiztos.

Most pedig nincs más dolgunk, mint felkapni gyorsan a kulcsokat, és kitárni az ajtót egy új és izgalmas kaland előtt. Belépve ezen a kapun, ebben az új világban pedig egy picivel jobb apákká és szülőkké válhatunk.

Tóth-Kuthy Bernadett

Borítókép: Erdélyi Gábor

Neked mi a csillagjegyed? – az asztrológia fekete bugyrai

Téged is érdekel az asztrológia? Hah, dehogy! Csak annyit tudok, hogy szűz a csillagjegyem, rák az aszcendensem és annyi skorpió van bennem, hogy mehetnék lakni a sivatagba is. Földjegyű vagyok, mint a Bak és a Bika. Ja és ma telihold is van!

Pszichológus hallgatóként minden személyiségtipológia lenyűgöz. Szeretek nyomozni, puzzle darabokat összetenni és a tulajdonságából karaktert formálni. Így kukkantottam rá a csillagjegyekre, mint tipológiára, érdekelt, hogy mi van mögötte. Aztán a Jóistennek hála abba is hagytam ezt az utat…mert veszélyes. Na de miért is gondolom így? 

Egy ősi tudomány?

Azt értem, hogy a Hold hatással van a vízre elvégre ezért van apály és dagály is, de nagyon nehéz elhinnem, hogy Csillag Úr meghatározza, hogy én szorgalmas leszek vagy lusta. Mégis…Mégis sokan hisznek a csillagok jóslataiban. Talán azért, mert mindannyian vágyunk egy felsőbb erőre? Tudni akarjuk a jövőnket, hogy hogyan kellene döntenünk és biztosak akarunk lenni a bizonytalanban? 

Az asztrológia, a csillagjóslás „tudománya” már egészen az ókortól jelen van a köztudatban. Többek között olyan tudósok és írók kutatták, mint Puskin, Kepler, Newton vagy Arisztotelész. Hittek abban, hogy a sorsunk meg van írva a csillagokban. A csillagok állása szerint felosztották a naptári évet 12 hónapra, minden egyes öv 30 fokot kapott és az alapján nevezték el, hogy a Nap éppen melyikben tartózkodott. A csillagjegyek antik görög mitológiai eredetűek, összesen 12 szimbólumról beszélhetünk, amelyek a zodiákus csillagképeit alkotják. 

Miért dőlünk be a jóslatoknak?

  • Forer-hatás

A hatás Bertram Forer pszichológus nevéhez köthető. Értelmezésében az emberek hajlamosak elfogadni a felületes, bárkire illő jellemzéseket saját személyiségük jellemzéseként. Ilyen jelenségek a horoszkópok, az asztrológiai jellemzések is: általánosak, felszínesek, nem mennek részletekbe és az emberek többségére igazak. A „szivárvány-trükköt” használják, úgy, hogy az embereket egyszerre jellemzik egy bizonyos tulajdonsággal és annak ellenkezőjével: „Lehet nagyon elhivatott, de akár lusta és nemtörődöm is.” Így egy spektrumot állítanak fel az olvasóknak, akik szabadon dönthetnek, hogy hova tartoznak. Az emberekben nagy az igény az önmegismerésre, törődésre, megerősítésre és ezáltal nagyon kiszolgáltatottakká akár hiszékenyekké is válhatnak – ezt pedig nagyon könnyen ki tudják használni az áltudomány módszerei. 

  • Értelemkeresés – cogito ergo sum

Gondolkodó lények vagyunk. Keressük az összefüggéseket, a mintázatokat és az értelmet – akár az értelmetlen dolgokban is. Ennek a működésnek a neve apofénia, azaz mintázatkeresés. Többek között ezért is látunk bele könnyen motívumokat a felhőkbe, vagy saját személyiségünk kivetülését egy-egy horoszkópba.

  • Megerősítő torzítás

Hajlamosak vagyunk azokat a véleményeket befogadni, amelyek egyeznek a mi világnézetünkkel. A meggyőződésünkkel nem egyező álláspontokat pedig sokkal nehezebben fogadjuk el, mert a végén még kiderül, hogy tévedtünk… Így erősítjük önérzetünket, és ez jó érzéssel tölt el minket. Azonban veszélyes is, mert beszűkíti a gondolkodásmódunkat, lényegében becsapjuk magunkat. A frappáns, maradandó vagy igazán ránk jellemző mondatokat nagyobb valószínűséggel jegyezzük meg, mint azokat, amelyek nem találnak be. Az utóbbiak felett pedig igazán elegánsan átsiklunk. A torzító hatás értelmében arra fókuszálunk, amit már tudunk valamilyen korábbi tapasztalathoz, tudáshoz kötni. Például azoknak az embereknek a társaságát keressük, akiknek a véleménye egyezik a miénkkel. Így egy-egy asztrológiai jellemzésben is arra koncentrálunk, ami megerősíti a már létező koncepcióinkat, ennek köszönhetően azt éljük meg, hogy a jellemzés valóban helytálló és igaz. Mindeközben azokat a részleteket kizárjuk a tudatunkból, amelyeket nem érzünk magunkénak – ördögi kör ez. 

Káros az asztrológia? 

Nem egy bizonyítottan tudományos tipológia és semmiféle megalapozottsága nincsen. Viszont határozottan állítja az egyes személyiségvonások meglétét. Ez egy hatalmas csapda lehet, mert elkezdhetjük a csillagjegyeket egyfajta sablonként, sémaként használni – akár tudattalanul is. Könnyű egy-egy hibánkat arra fogni, hogy „Jaj, ilyen a csillagjegyem, nincs mit tenni”. Így elbújhatunk egy olyan kifogás mögött, amely semmiféle tudományosságot nem hordoz. Vegyünk gyorsan egy példát! Találkozol egy fiúval, akiről kiderül, hogy Bika a csillagjegye. Te, a jólinformáltságodnak köszönhetően tudod, hogy mik jellemzik eme jegy szülötteit és már anélkül – tudattalanul – kategorizálod szegényt, mielőtt megismerhetted volna. Vagy legrosszabb esetben, amint megtudod, hogy Rák, már szóba sem állsz vele, mert nem kompatibilis a jegyeddel. Készült egy érdekes kutatás Kop és Heuts vezetésével, ahol azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat a születési jegyek és a házaspárok válási gyakorisága között. Az összesen 3392 párnál semmiféle összefüggés nem volt kimutatható. 

Összefoglalva a tudománytalan tudás hathat a döntéseidre, gondolkodásmódodra úgy, hogy talán észre sem veszed, de tudattalanul működik alattomosan a színfalak mögött. 

Mit mond a keresztény hitvilág?

A Biblia nagyon egyértelműen elmondja, hogy mit kell csinálni egy-egy YouTube által feldobott „Illik-e egymáshoz a Szűz és a Kos?” videóval. Ki kell kapcsolni, azonnal! Íme a bibliai GPS irányelvei: 

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.”

Máté, 6:24

Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” 

Nem baj, ha te is szeretsz elemezni, analizálni, csak egyvalamiről ne feledkezz meg sose: a forrásod, az alapod, amire a házadat építed a legfontosabb. A hiányzó információkat pedig nem a csillagokban, hanem a Bibliában fogod megtalálni. Na, de azért ne vesd meg a csillagokat sem, csak maradjanak meg méltó helyükön, az égbolt végtelen horizontján. 

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  1. Kop, P. P. A. M., & Heuts, B. A. (1974). Month of birth and partner choice in marriage. Biological Rhythm Research, 5(1), 19-39.
  2. https://viselkedestudomany.hu/forer-hatas/
  3. https://mindsetpszichologia.hu/igy-mukodnek-a-horoszkopok-tobb-bennuk-a-pszichologia-mint-gondolnad
  4. https://viselkedestudomany.hu/megerositesi-torzitas/

Quo vadis – a keresztény hit valódi értelme egy regényben

A Quo vadis az első század Rómájába vezet vissza minket. Az egyik oldalon Nero császár udvara – a pompázatos lakomák, a fülledt romlottság és az élvezetek hajszolásának színtere. A másik oldalon az első keresztények, akik titokban kezdték el Krisztus tanait követni, melyeket akkor még nem ismert a világ. Eljutunk Róma virágzásától – a város égésén át -, egészen az első keresztényüldözésekig.

A Nobel-díjas regény párbeszédeiben megelevenednek előttünk történelmi személyek úgy, ahogyan azokat Sienkiewic elképzelte. Találkozik egymással a föld két ura: Nero, az őrült császár, aki „rövidesen eltűnik, mint egy véres álom”, és Péter apostol, „az egyszerű lacernába öltözött aggastyán, aki örökre birtokába veszi a világot és a várost.” 

A történet középpontjában kirajzolódik egy szerelmi szál is: Vinicius, a fiatal és életerős római patrícius és Lygia, a lygius törzsből származó, keresztény leány között. A szerelmükben bemutatkozik a két világ: a hedonizmus és züllöttség, valamint a tisztaság és alázat világa. 

A regényben helyet kap szerelem, üldözés, kegyetlenség és boldogság. 

A Quo vadis azonban nem csak egy lehengerlően izgalmas olvasmány: ez a regény kijózanító erővel ébreszt rá a kereszténység valódi értelmére azzal, hogy visszavisz annak gyökereihez. 

Rádöbbent, milyen jó dolgunk van nekünk ma keresztényként. Míg a korai keresztények az éj leple alatt, sötét köpönyegben osonva gyalogoltak, hogy hallgassák az örömhírt, addig mi választhatunk, hogy a hét mely napján, melyik órájában, melyik templomban, melyik papot szeretnénk hallgatni az adott misén. Míg ők az életüket kockáztatták azzal, hogy a katakombákban gyülekeztek, hogy az új tanokat hallgassák, addig mi kihagyjuk a vasárnapi misét, ha éppen nincs kedvünk hozzá. Míg ők boldogan vállalták a mártírhalált Krisztusért, addig mi meghátrálunk, ha csak egy vita erejéig ki kell állni a keresztény hitünk mellett. 

Ráébreszt arra is, hogy miért a szeretet vallása a miénk:

„Látod, az emberek eddig nem ismertek olyan istent, akit szeretni lehetett, ezért egymást sem szerették, s ebből származott boldogtalanságuk, mert miként a világosság a naptól, a boldogság a szeretetből fakad. Erre az igazságra nem tanították meg őket sem a törvényhozók, sem a filozófusok, nem volt meg ez se Görögországban, se Rómában.” 

A regény elolvasása után újraértékeljük keresztény hitünket, vallásunk alapját és célját és feltesszük magunknak a kérdést: mi mennyit lennénk hajlandók feláldozni hitünkért? 

Kocsis Krisztina

Lucifer – valóban létezik a Gonosz, vagy csak dajkamese?

Szeretem a thrillereket és nyomozós filmeket, mert tele vannak izgalommal. Azonban azoktól, amelyekben valamiféle ördögi kísértős vonal jelenik meg, kicsit tartok, mert…a Gonosz létezik. Ki az a Sátán? Mi a szerepe a hitünkben? Hazudik, mint a vízfolyás? Hogyan munkálkodik a félelmeinken keresztül?

Sátán, a bukott angyal 

Lucifer, Gonosz, Sátán – sok névvel illetik a bukott angyalt, aki egy szellemi hatalom. A Biblia szerint olyan angyal ő, aki fellázadt az Isten ellen, irigység okán. Gonosz lélek, aki azon munkálkodik, hogy megnehezítse és megakadályozza életünk célját: az üdvösséget. Mindent megtesz és minden eszközt bevet, amit csak fellel. Meglehetősen kreatív egy fickó – én pedig nem szeretnék róla filmeket nézni. 

„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”

Jelenések Könyve, 12:9

Hogyan munkálkodik? 

A Sátán létezik és a hazugságain keresztül működik. Legfőbb vágya pedig az, hogy elhitesse veled, hogy nem is létezik. Hiszen, ha nem létezik, akkor nincs is rossz és gonosz a világon, ugye? Létezik és elbizonytalanít téged és félelemmel tölt el, hogy megakadályozza, hogy azt csináld, amire Isten hív téged. De miért működhet? Miért nem akadályozza meg a Jóisten a tevékenységét? Annyival szebb és jobb lenne minden, nem? 

Az embereknek szabad akarata van. A Jóisten azt szeretné, ha mindenki szeretetből (amely az ima általi kölcsönös kapcsolaton alapszik) választaná Őt. Ahhoz, hogy szabad akaratunknak értelme is legyen, kell, hogy legyen választási lehetőségünk. Választhatjuk a rosszat, a gonoszat is. Így a szabad akaratból fakadóan működhet a Gonosz lélek. Egy érdekes gondolat jutott most az eszembe: A Jóisten minden felett uralkodik, csak a szabad akarat felett nem? De van egy jó hírem, ha kérjük a Jóisten segítségét, megerősít minket és támogat, sőt előfordul, hogy néha még a vállán is hordoz…

Kedvenc hazugságai (a lista nem kimerítő jellegű…)

  • Elégedetlenség: A folyamatos hasonlítgatások elégedetlenné és iriggyé tesznek minket, előbújik a zöld szörnyeteg… Most elmondom Neked, hogy minden embernek van egy „sávja”, ahol közlekedik élete során, épp ezért teljesen értelmetlen a saját sávodat egy másik emberéhez hasonlítani. Tartsd a szemedet a sajátodon, mert különben nekimész egy oszlopnak… 

Orvosság:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (…) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • Türelmetlenség: Az én folyamatos keresztem! Türelmet pedig csak akkor lehet tanulni, ha bele vagy kényszerítve egy nehéz helyzetbe. Bízz a Jóisten időzítésében, abban, hogy Ő teljesen tudja, hogy mi való neked és mikor (legyen az egy munka, egy kapcsolat vagy egy új házikedvenc). A türelmetlenség nem vezet jóra, higgy nekem, párszor már megjártam… Mindennek megvan az ideje, ne erőltess semmit. 

Orvosság:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Prédikátorok könyve 3:1-2
  • Aggodalom: Az a bizonyos kis idegesítő hang a füledben, ami oly sok stresszt és álmatlan éjszakát tud okozni…Ellopja a jelened szépségét és beárnyékolja a jövődet. 

Orvosság:

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • „Nem vagyok elég jó” és egyéb önostorozó gondolatok: Ha elhiszed azt, hogy a Jóisten céllal, küldetéssel (amit csak te tölthetsz be) küldött ide a Földre téged, akkor azt hiszem elég menőnek érezheted magad. Mint egy szuperhős, nem? De a Sátán szeretné elhitetni veled, hogy csak egy lúzer vagy, aki semmire sem képes. Tegyél meg egy szívességet: csapd rá az ajtót és Isten gyermekeként haladj előre bátran!

Orvosság:

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.”

Rómaiaknak írt levél 8:28

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek (…). Ne félj, mert én veled vagyok!”

Ézsiás 43:4

Mi történt velem?

Személyesen tapasztaltam, hogy mikor a Jóisten jóságáról mesélek másoknak, hogy mik történtek velem, akkor másnap rettentő szarul érzem magam lelkileg. Sorra jönnek megmagyarázhatatlan helyről az önsorsrontó gondolatok „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég okos”. Ez mintaszerűen jelent meg az életemben. Saját tapasztalatom, ha minél jobban kiállok a Jóisten mellett, annál jobban fog támadni a Gonosz – igen, létezik szellemi háború. Nem, nem kattantam meg. Az ellenség is azt a katonát veszi célba, aki a legerősebb és legaktívabb, nem? Hiszen, ha őt elbizonytalanítja és megfélemlíti, akkor sok jó munkát meg tud akadályozni  

Mit tudunk tenni?

Személyesen a meleg és napos időt preferálom, de vajon értékelném, ha nem lenne hideg és csúf idő? Nappal-éjszaka, hideg-meleg, vetés-aratás, nincsen jó rossz nélkül… Az első és legfontosabb, hogy elhidd, hogy a Gonosz létezik. Pont. Így tudsz a hazugságai ellen küzdeni. Ezek a hazugságok általában elbizonytalanítanak a saját kompetenciáidban, hogy ne legyen bátorságod ahhoz, hogy azt az utat járd, amire hívva vagy. Figyelj ezekre. 

Továbbá imádkozz! Nagyon-nagyon fontos. Az ima nem egyfajta unott szokás, ami a 90 éves nénik kedvelt időtöltése két orgonaszó között, hanem fegyver. Az Atyához fordulsz, felveszed Vele a kapcsolatot és kéred az Ő segítségét. A Biblia olvasása (esetleg menő applikációkkal), imádkozás, szentáldozás, aktív lelki élet és a barátokkal való megosztások mind a segítségedre lesznek.

Ha létezik Isten (márpedig létezik), akkor létezik az ellenpólus is, a Gonosz. Ez nem gyerekmese, ez a sokszor nehezen hihető, de biztos valóság.

Utolsó gondolatként pedig álljon itt ez a buzdítás számodra:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Jeremiás 29:11

Tóth-Kuthy Betti ☺

Minden évben ugyanott? 

Újévi fogadalmak, hah? Ismerem a harcot. Folyamatosan azt mondod magadnak, hogy ma lesz az a nap, amikor változtatni fogsz az életeden, szilveszterkor mágikus, dupla erőfeszítéssel, de ez soha nem történik meg. Tudod, hogy mit kell tenned, de a mindennapi cselekedeteid nem egyeznek a céljaiddal. Félsz attól, hogy ha majd idős, őszülő halántékkal visszanézel az életedre, úgy érzed, hogy elpazaroltad a fiatalságodat, viszont a jelen megbénít.

Ismerem a harcot, mert ez az én harcom is.

Eddigi huszonx évemből rájöttem, hogy a teljes élethez az a kulcs, hogy a mindennapi tetteid összhangban legyenek a prioritásaiddal és azzal, aki lenni szeretnél. Ha arról álmodozol, hogy színész legyél, de minden időd csak a nagy képernyő előtt töltöd, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy nagyszerű szülő legyél, de nem töltesz időt a gyerekeiddel, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy író legyél, de nem írsz egy sort sem, boldogtalan leszel.

Valószínűleg az az oka annak, hogy a mindennapi tetteid nem egyeznek a prioritásaiddal és a céljaiddal, hogy egy örökös, gyilkos körforgásba estél (ne aggódj, gyakran én is, nem vagy egyedül), ami valahogy így néz ki: 

1. Van egy vágyad: minden nap 30 percet edzeni, új nyelvet tanulni, a világ leggyorsabb pizzaevő bajnokává válni, bármi.

2. A projekted/álmodod kezdetén tele vagy elhatározással és lendülettel. Sokat kutattál a céljaiddal kapcsolatban, megszállottan utánaolvastál, gondolkodtál rajta, kitaláltad a tökéletes forgatókönyvet, meséltél róla a barátaidnak. 

3. Elkezdesz erőfeszítéseket tenni a célod felé, majd egyszer csak… feladod. Úgy érzed, „túl nehéz” és már nem szórakozol jól.

4. Könnyebb és szórakoztatóbb elfoglaltságokat találsz, mint például macskavideók böngészése, az Instagram ajánlásainak pörgetése, vagy a Tiktok nézése. Teszed ezeket a dolgokat, mondván magadnak, hogy csak egy kis szünetre van szükséged. Valójában könnyen lehet, hogy a feladás fájdalmát igyekszed csillapítani, míg az egész életed csak egy kis szünet lesz.

5. Ha felismered, a ciklus újraindul – visszatérsz a lista első, második vagy harmadik pontjához.  

Szóval hogyan lehet ezt megtörni? Már tudod, mit kell tenned, de félsz megtenni. Nincs mese, keményen kell dolgoznod. Nagyon, nagyon, nagyon, keményen. Ahogy a célok és a változás kapcsán mindig elhangzik, kezdd kicsiben. Határozz meg egy konkrét, könnyen elérhető célt. Csinálj egy fekvőtámaszt naponta. Tanulj meg egy szót spanyolul naponta. Gyakorold a gyorsevési technikádat minden nap (hogyan készülnek az emberek a gyorsevő versenyekre? Fogalmam nincs).

Gyorsan rá fogsz jönni, hogy elkezdeni a leges-legnehezebb dolog a világon. Sőt, néha ijesztő is.

De tudod, mi ijesztőbb ennél is? Ugyanott tartani egy év múlva, mint ahol most vagy.

Ha sikerül baba léptékben, minden nap tartanod magad a kitűzéseidhez, nem számít, milyen kicsi lépést tettél meg aznap, előbb-utóbb eljutsz A-ból B-be. Lesznek olyan napok, amikor az álmaid követése szívás, és nem fogsz jól szórakozni. Ez normális. Ahogy egy barátom mondta egyszer: “Az értékes dolgokat megszerezni szívás.” Egy napon majd, a számtalan fekvőtámasz után (metaforikus vagy esetleg szó szerinti fekvőtámasz) a tükörbe nézel és meglep a látvány. 

Könnyű mindezt elmondani, nehezebb megtenni. A nap végén csak rajtad múlik, hogy mi történik.

Itt az ideje, hogy a mindennapi tetteid tükrözni kezdjék azt az embert, akivé válni szeretnél.

@kedvemma

Szánj időt az életre 2022-ben

Az Anti-határidőnaplóról

Ebben a felgyorsult, rohanó világban napjainkat programok, feladatok és tennivalók elintézése között éljük. Igyekszünk minél jobban és produktívabban kihasználni a rendelkezésünkre álló 24 órát, azonban a folyamatos mókuskerék néhány hónap alatt bedarálhat minket, ha nem szánunk egy kis időt magunkra, a kikapcsolódásra, a lassításra. A Slow Budapest pont erre szeretné felhívni a figyelmünket, felületeiken, programjaikon és kezdeményezéseikkel az egyensúlyra törekvő életet népszerűsítik. Így született meg az Anti-határidőnapló is. 

Az Anti-határidőnapló több, mint egy hagyományos naptár vagy jegyzetfüzet. Sokkal inkább egy önreflexív napló. Tartalmaz évtervezőt, amely egész évben emlékeztetet az óévben megfogadott elhatározásaidra. Minden hónaphoz külön témát rendel, így tűzhetsz ki kisebb, részletesebb célokat is. Ezeket a hónap végén értékelheted, és láthatod, hogy mennyire sikerült a terveidet betartanod vagy a mindennapjaid részévé tenned. Tehát nemcsak a teendőid elvégzésére fókuszál, hanem a folyamatos visszacsatolás által a valódi fejlődésedre is.

Az Anti-határidőnapló megtanít befelé figyelni. Minden hétre ad egy emlékeztetőt, amely segít arra fókuszálni, hogy a kötelességek mellett mit tegyünk a belső egyensúlyunkért, a lelki egészségünkért. Én korábban nem is tudtam, hogy tudatosan ennyi mindenre oda lehet figyelni!

Az Anti-határidőnapló emlékőrző. Minden hónap végén külön helyet biztosít, hogy rögzítsd az elmúlt időszakod legszebb pillanatait.

Az Anti-határidőnapló gyönyörű. Gazdagon illusztrált, igazán egyedi, szemet gyönyörködtető képei olyan nyugalmat árasztanak, amelyek vizuálisan is segítenek kikapcsolódni a mindennapok során.

Az Anti-határidőnapló remek ajándék. Határidőnaplót majdnem mindenki vezet valamilyen formában, rendkívül hasznos és praktikus eszköz, hiszen a mindennapok fontos kelléke. Nemcsak a megajándékozottat lepheted meg egy igazi szellemi-lelki ajándéktárggyal, hanem a megvásárlásával egy magyar vállalkozást is támogathatsz. 

2022-ben szánj időt minden nap magadra, szánj időt az életre!

Győriványi Flóra