A két évig velünk élő Covid – Valaha sikerül teljesen elfelejtenünk?

A Covid szó hallatán mindenkinek más negatív élmény jut eszébe. Egyesek hozzátartozót veszítettek el, máig valamilyen poszt Covid tünettel élnek és persze ne feledkezzünk el az egészségügyi dolgozókról, akik a járványhullám durvább hónapjaiban éjt nappallá téve ápolták a betegeket. A szerencsésebbek utazást kellett lemondjanak, nem tudtak álomesküvőt szervezni, karanténban ücsöröghettek hetekig vagy bosszankodtak, hogy a maszktól bepárásodik a szemüvegük. Különböző méretű problémák, azonban mind negatív érzést váltottak ki az adott emberből. 

Emlékszem, amikor még februárban bejelentették, hogy eltörlik a korlátozásokat, én nagyon örültem. Milyen jó lesz végre visszanyerni a Covid előtti szabad, boldog életünket.

Amikor azon a bizonyos hétfői napon mentem a munkába, a metró mozgólépcsőjén félúton rájöttem, hogy valami nagyon hiányzik. A maszkom.

A maszkom, amit amióta hordani kell, utálok, mert az alapozóm fele rajta marad, melegíti az arcomat, szorítja a fülemet és még sorolhatnám. Amikor körbenéztem, láttam, hogy sok ember érezheti ugyanezt, ugyanis majdnem minden 3. ember maszkban utazott, távolságot tartva. El akarjuk felejteni azt, amit az elmúlt két év okozott nekünk, azonban egyik napról a másikra nem megy. Vannak közöttünk nem is olyan kevesen, akik még most is, ha valaki köhög, arrébb állnak, előveszik a kézfertőtlenítőt mielőtt esznek, felveszik a maszkot a buszon, stresszelnek, ha tömegbe kell menni. Bevallom, ezek közül néhány rám is igaz. Sajnos egy ideig ez még így lesz. Remélhetőleg minél hamarabb sikerül mindenkinek elfelejteni, túltenni magát a járvány okozta gyászon, ijedtségen, elszigetelődésen.

Azonban addig is, legyünk kedvesek egymással, aki nem fél, ne nézzen furcsán arra, aki továbbra is viseli a maszkot, hiszen nem tudhatja, hogy esetleg az édesanyját vesztette el vagy ő maga szenvedett valamilyen egészségkárosodást.

Tartsuk tiszteletben, ha valaki még nem tud felejteni, mert a járvány és a járvány okozta sebek nem egyik napról a másikra tűnnek el. 

Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy ők mit éreznek a „hirtelen szabadság” kapcsán, megmaradt-e nekik valamilyen szokás, félelem a járvánnyal kapcsolatban, amit ma is őriznek. 

„Bennem még mindig van félelem. A maszkot ugyanúgy hordom a tömegközlekedésen, üzletekben. Sajnos a társadalmi életemre is nagy hatással volt/van a Covid. Nem igazán mertem házibulikba menni vagy olyan barátaimat meglátogatni, akikről tudtam, hogy félvállról veszik a koronavírus jelenlétét. Bevallom őszintén nagyon nehéz elengedni egyik napról a másikra a kialakult elővigyázatosságomat, hiszen valahol már szokássá vált.” (Anita, 27 éves)

2020. március előtt akkor volt rajtam orvosi maszk, amikor az ovis farsangon Elena doktornőnek öltöztem a Klinikákból. Mostanra a második bőröm lett. Ha nincs rajtam, szinte meztelennek érzem magam. Sokkol, ha a filmek tömegjeleneteiben nem viselik. Tisztán emlékszem 2021. május 26-ra, amikor az első szabadtéri koncertre mentem nélküle és úgy izgultam, mint egy elsőbálozó. Ennyit a „normális” életről.” (Lilla, 39 éves)

„Az igazság az, hogy korábban voltak félelmeim, de már megszoktam ezt a helyzetet. Ami megmaradt az az, hogy, igyekszem nem túl közel menni a járókelőkhez, illetve beteg ismerőseimhez. Továbbá, rendszeres szokásommá vált a kézfertőtlenítő használata és a használati tárgyak fertőtlenítése is, például a kilincseké, telefonoké.” (Emőke, 27 éves)

„Nyomot hagyott bennem a Covid. Ha látok élőben, vagy képen olyan helyet, ahol sokan vannak egy zárt térben, rögtön az az első gondolatom, hogy itt valami nincs rendben, meglesz ennek a böjtje. Igaz, előtte se kedveltem a tömött helyeket, azonban a Covid óta méginkább kerülöm ezeket. A gyakori kézmosásra is figyelek, igyekszem minél kevesebb felülethez hozzáérni nyilvános helyeken. Annak ellenére, hogy a média már az eladhatóbb, izgalmasabb hírekre utazik, azért még korai minden védelmet ignorálni, hiszen sajnos nagyon sok családban okozott legalább ijedtséget a vírus…” (Miki, 28 éves)

Összességében láthatjuk, hogy két év hatásai nem tűnnek el nyomtalanul. Valamilyen szinten megváltoztattak minket, hozzáállásunkat embertársainkhoz, reakcióinkat egyes helyzetekhez. Talán sose leszünk ugyanazok az emberek, akik előtte voltunk. Remélhetőleg sokkal együttérzőbbek, segítőkészebb és empatikusabbak leszünk. Próbáljunk meg a “Minden rosszban van valami jó” elv alapján valami kedvezőt kihozni ebből. 

Kedves Olvasó, ha magadra ismertél, ne aggódj, nem vagy egyedül! Rendben van, hogy hordod még a maszkot. Rendben van, hogy kerülöd a tömeget. Rendben van, hogy még időre van szükséged, amíg teljesen fellélegzel!

Merrikin Gina

Társaság éhség – Közösségek között?

Félreértés ne essék, van családom, munkahelyem, vannak barátaim, vannak közösségeim és  mégis felkiált bennem valaki, hogy nézz már körbe. A panelablak tökéletes panorámát nyújt a környékre. A távolbanézés pedig segít a képzeletemnek. Elképzelhetem Budapestre Párizs kávéházait, elképzelhetem a fonók világát, a kaláka munkát, elképzelhetem a századforduló kávéházi demokráciáit, majd megfordulhatok a tengelyem körül és észrevehetem, hogy egyedül megyek vissza a szobámba, hiába van péntek este. 

Mi az oka ennek? 
  • Fáradt vagyok
  • Nincs kedvem még egy bonyolult szervezéshez, összehangolni végtelenül elfoglalt emberek napjait, így maradnak a biztos barátaim otthon: a televíziós tartalomszolgáltatók hűséges társaságai.

Ugyanakkor annyira hiányoznak az építő beszélgetések, a közös világmegváltások, a pillanatok bor melletti őszintébb megélése. 

Pár órát szeretnék kérni a gimis szünetekből. 

Új embereket, új gondolatokat és világnézeteketet akarok megérteni, hisz magam is csak ezáltal fejlődhetek.  

Tanulni szeretnék valódi történetek valódi hibáiból.

Te is fiatal felnőtt vagy? Pályakezdő, aki keresi a helyét? Vagy egyetemista, aki még nem találta meg a számításait az évfolyamban? Esetleg egy friss szakításon átesett férfi vagy nő, aki ezzel baráti társaságokat is vesztett? 

Ha mindez igaz rád és akkor is, ha mindebből semmi sem igaz rád, 

akkor is felhívlak arra, hogy: 

Legyünk együtt, alkossunk közösségeket a munkahelyin és régi barátai köreinken túl is.
Legyünk több halmaz tagjai.
Legyünk egymás társasága.

Igenis beszélgessünk állampolgárként a politikáról, kultúremberként a művészetről, a férfiak problémáiról, a nők nehézségeiről, a kazahsztáni helyzet mozgatórugóiról, a versek és zenék lélekig ható erejéről és keressünk együtt megoldást a társadalmi problémákra.  

Mindenről és semmiről is beszéljünk, építően és nyitottan. 

Tanuljuk meg újra egymásra koncentrálva beszélgetni. 

Engedjük el a posztszocialista országokra jellemző félelmet a kapcsolódásra. 

(Nincsenek már besúgók és kirakatperek, öljük ki magunkból a átörökített félelmet erről. Igen, az okostelefonod lehallgathat, de azt szimplán csak otthon kellene hagynunk…) 

Alkossunk köröket, klubokat, egyesületeket, társaságokat. Építsük együtt a magját a közvetlen és közvetett környezetünknek. 

Ezekből az apró csoportokból áll össze ugyanis egyszer a társadalmunk…vagy legalábbis remélem…

Losteiner Cecília Terézia

Megvan a bizonyíték a lélek létezésére?

Néha furcsa kérdéseken agyalok. Honnan jön az ihlet? Miért dugul be az orrom? Mit jelent az, hogy valamihez van kedvem? Most egy beszélgetés alkalmával kezdtem el azzal foglalkozni, hogy honnan is tudom, hogy van lélek? 

Diszklémőr: Nem vagyok teológus, sem pap, sem pápa, sem nővér, sem rabbi, sem táltos. 

Mi is az a lélek?

A lélek szó sok kultúrkörben használatos, így eltérő jelentésekkel bír. Számos mitológiai és vallási felfogásban az élőlény testetlen lényege. Egy absztrakt fogalom, amely a testi létezéstől elválik. 

Az idők kezdete óta nagy érdeklődés övezte a lélek működését. Gondoljunk csak a fáraókra, akik már haláluk előtt 10-20 évvel elkezdték építtetni a sírjukat. Hitük szerint halál után a lélek, a , csak akkor maradhatott továbbra is fent, ha nem veszítette el a kapcsolatát a testtel. Többek között ezért is fektettek nagy hangsúlyt a mumifikálásra. A brahmanizmus híres tana a lélekvándorlás volt, Perzsiában pedig úgy hitték, hogy a léleknek vissza kell térnie szülőeleméhez, a tűzhöz – ezért előnyben részesítették a tűz általi temetést.

A mai értelemben is használatos lélek kifejezést először kr. e. 6. század filozófusai használták. Püthagorasz például úgy vélte, hogy a lélek egy isteni lehelet, amely a testbe lett száműzve.

Platón szerint a test a lélek börtöne, így a halál a szabadulást jelenti. Az indián kultúrában az életet egy utazásként fogták fel, aminek a kezdete az volt, hogy a lélek levált a Nagy Szellemről. A kereszténység pedig úgy vallja, hogy egész lényünk értékes, de a szellemnek, a léleknek kell irányítani a lényünket. A test és lélek egyek, amelyet nem lehet szétválasztani egymástól. Tehát valamiért a legtöbb kultúra kereste a transzcendenst. De mi lehetett ennek az oka?

Honnan tudhatjuk, hogy létezik a lélek?

Az első válasz a lelkiismeret. Na igen, de mi történik, ha valaki nem érzi a lelkiismeretét? Mi a helyzet a pszichopatákkal, akik nem éreznek bűntudatot, megbánást vagy lelkiismeret-furdalást? Akkor náluk hogyan tudnánk a lélekről bizonyosságot szerezni? Vagy ha nem érzékelik a belső iránytűt, a lelkiismeretet, akkor lelkük sincs? 

Gondolkozzunk kicsit tovább! Minden növénybe bele van kódolva, hogy mivé válhat. Egy mustármagba bele van programozva, hogy belőle milyen növény fejlődhet. Többé nem válhat, mint amit a kód megenged. Az emberbe is vannak kódok elrejtve, a maximális potenciál, amivé válhat. Nem tudom megfigyeltétek-e, de a legtöbbünkben van egy transzcendens iránti vágy „minden emberben Isten alakú az űr”.  Nézzük csak az ősembereket, akik már a barlangok falára is természetfeletti ábrákat, lényeket festettek. Vagy ősmagyar őseinket, akik táltosok segítségével kívántak kapcsolatba kerülni a transzcendenssel. Kérdésem az, hogy ki ültette belénk ezt a vágyat? Honnan jön ez a vágy? Magától alakult volna ki, vagy egy felsőbb erő belénk programozta?  

Hogyan vágyakozhat az ember olyasvalami után, aminek a létezésről nem is tud?

Van bennünk egy entitás (talán a lélek?), ami vágyik a felsőbb erőre és magasabb szinten működik, mint a biológiai szerkentyűink? Talán a transzcendens iránti vágy lehet a lélek a bizonyítéka, a léleké, aki folyamatosan vágyódik Alkotója felé. 

Lehet, hogy a cikk elolvasása után még több kérdés merült fel benned és csak még jobban összezavartalak. De arra buzdítalak, hogy tegyél fel te is kérdéseket, majd kutass a válaszok után, a saját válaszaid után – megéri.

Tóth-Kuthy Betti

Gyerekzaj a templomban – na és?

Olvashattunk már szülői szemszöget a témában, de most egy másik szemszögből közelíteném meg a témát. A mai misén ismét megtelt a templom: közösségünkhöz nagyon sok fiatal házaspár és kisgyermekes család tartozik, ami azt jelent, hogy a szertartások alatt mindig van egy alapmoraj – néha inkább zsivajnak mondanám. 

Engem, bevallom, már többször megzavart a koncentrációmban a fiatalabb korosztály: hangos felvisítások, lábdübögés, a padban olvasott könyvek elpotyogtatása, a lábak alatt átmászkáló gyermekfejek koppanása, majd heves ellenkezés ahogy egyik szülő visszahúzgálja a padba a csemetét – mindez megtörheti akár a legszakrálisabb pillanatokat is.

Belegondoltam, hogy nem irigylek egyetlen lelkipásztort sem, akinek folyamatosan ilyen háttérzajban kell prédikálnia, sőt, néha még az Úrfelmutatásnál is valahogy szelíden túl kell tudnia harsogni a legifjabb egyházközségi tagokat. Nyilván mindenhez hozzá lehet szokni, de néha még én saját magamon is észreveszem, ahogy kissé feszült, hosszú pillantást vetek a kicsikkel küzdő szülők felé. 

A legutóbbi szentmisén egy hasonló jelenet játszódott le, hanem amikor a zaj forrása felé fordítottam a pillantásomat, bevillant egy gondolat. 

Tulajdonképpen, jó, hogy itt vannak mind a gyerekek. Mert ez azt jelenti, hogy az egyházközségünknek van jövője.

Minél többen vannak jelen, az azt jelenti, hogy annál több keresztény fiatalra tudunk majd támaszkodni a következő évtizedekben. Sok esetben nekik is lesznek majd gyerekeik, akik ugyanitt zsibonghatnak ebben a templomban. Abban a templomban, aminek a tágabb értelemben vett családjuknak kellene lennie. Ahol valamilyen szintű megértést és elfogadást kellene mutatnunk. Sőt, örömet. Hogy ők is itt vannak nekünk. 

Már vannak helyek, ahol találtak arra jó megoldásokat, hogy miként jöhessen el a család a szentmisére úgy, hogy a szülők is élvezhessék, és közben a gyerekek is le legyenek valahogy kötve. Az előző templomunkban a misék alatt az alagsori hittanteremben tartottak foglalkozásokat a gyerekeknek. Természetesen a pár hónapos és egy-két éves babák így is jelenthetnek kihívást.

De nem kell és nem is lehet steril, zajmentes környezetet teremteni ott, ahol szeretnénk fiatalokat látni.

Nem mintha nem kapnának a kisgyerekesek így is elég szemforgatást és fejforgatást a boltban, az orvosi rendelőben és az utcán, a mindennapok során. Sajnos biztos vagyok benne, hogy nem egyszer utánuk bámulnak és megnézik őket, amikor a kicsi felvisít a motorral. Vagy, ha hangosan felsír a játszótéren. Vagy, ha valaminek zajosan örül a tömegközlekedésen. Ha feltűnően kíváncsiskodik idegenekről. Illetve minden olyan esetben, amikor zajt csap, ügyetlenkedik, elbotlik, elejti, megijed, vagy csak elfárad és már nem lehet megvigasztalni.

Ugyan én még nem vagyok szülő, de próbáltam beleélni magamat abba a helyzetbe, hogy milyen lehet az, (illetve milyen lesz az!), amikor nagyon szeretnék a miséken kissé elmélyülni, imádkozni, feltöltődni, de mindez folyamatos megszakításokkal van tele, illetve nehézségeimet még megrovó arcok is tetézik.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkat zavartak már meg gyerekhangok a mise alatt. Én azt gondolom, ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, tegyük fel a kérdést: mi hogyan tudnánk ezen segíteni? Van építő ötletünk arra, hogy a misén a kisgyermekes szülők is nyugodt szívvel vehessenek részt? Hogyan tudjuk támogatni azokat a családokat, akik szó szerint a kezükben ringatják a kereszténység jövőjét?

Ha semmivel sem tudunk hozzájárulni, legalább tartsuk meg magunknak a szúrós pillantásokat és a misén mondjunk el értük is egy imát. Ne felejtsük el, hogy egy nagy család vagyunk.

Én hálás vagyok, amikor láthatom, hogy továbbra is vannak olyan családok, akik hajlandóak továbbadni gyermekeiknek a hitet, még ha ez néha nem is éppen egyszerű.

Hornisch Aliz

Amikor a szomszédban háború dúl…

Nem az a kérdés, hogy zajlik-e a világban valahol valamilyen háború, hanem sajnos csak az: épp hol.

Épp a szomszédban. Geopolitikai elemzéseket talál bőven az, aki szeretne a jelenlegi konfliktusban elmerülni, minden oldalról, nagytudású szakértőktől. Ehelyett néhány részes cikksorozatunkban elmeséljük, bennünk, a háború szomszédaiban milyen érzések kavarognak mostanság.  

Akárkivel beszéltem a héten, minden alkalommal megállapítottuk: furcsa csinálni a hétköznapi dolgainkat. Furcsa egyetemi zh-ra izgulni, a munkahelyünkön leadási határidőn stresszelni, még a Margaret Bloggal indított Mindennap Nőnap gyűjtésünk is hirtelen furcsának érződik, pedig abszolút szívügyünk. Ám közel egy hét hírböngészés után, határozottan érezzük a történések mentális hatásait. Félreértés ne essék, összehasonlítani sem lehet egy budapesti fiatal és egy Kárpátaljáról menekülni kényszerülő fiatal helyzetét, és nem is ezt szeretnénk.

Viszont muszáj érzékeltetni, hogy egyik sem veszi el a másik létjogosultságát. Attól még, mert tudjuk kellő perspektívában látni a történéseket, az ember saját életében fennálló nehézségek sosem lekicsinyelendők.  

Márpedig a szívünk és a gondolataink jelenleg folyton-folyvást elkalandoznak a saját teendőinktől, 600 kilométerre. Bármilyen gyűjtésszervezés, adakozás, önkénteskedés után is ott van bennünk egyfajta üresség, hogy a konfliktus nem oldódott meg, noha nem is rajtunk áll a megoldása. Mégis azt gondolom, leírhatatlanul fontos, hogy megtegyük, ami tőlünk telik.  Ez pedig mindenkinek másban merül ki, de adjuk azt, amit és amennyit jó érzéssel tudunk a pénzünkből, az élelmiszerünkből, az időnkből, a támogatásunkból, a kedvességünkből. Ugyanolyan értékes lehet az ételosztás a határnál, nyelvi segítségnyújtás a Nyugati Pályaudvarnál, felhívó plakát tervezés és szerkesztés otthonról, vagy beszélgetés a baráttal, akinek külhoni magyar a családja. 

Viszont mindeközben feltétlen engedjük meg magunknak, hogy várakozással tekintsünk egy hétvégi programra, vagy a közelgő tavaszra. Mert a kettő nem zárja ki egymást.

@kedvemma

Szerelmi háromszög? – na, de nem úgy…!

Romantikus filmek és könyvek közkedvelt témája az a bizonyos szerető, a hármas szerelmi viszony. Mikor régebben valamilyen szerelmi háromszög sztoriról hallottam, mindig kirázott a hideg és egy nagy bánat öntött el. De vajon lehetséges, hogy nem csak elkeserítő szituációt jelenthet, hanem egy izgalmas elméletet is? Pszichologizáljunk közösen, tarts velem!

A szeretet háromszög elmélete

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy híres pszichológus, Robert Sternbergnek hívták, aki megalkotta a szeretet háromszög elméletét. Célja az volt, hogy elmagyarázza a szeretet összetettségét. Szerinte a szeretetnek három fő komponense van, amely az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. E három összetevő többféleképpen kombinálódhat, így eltérő típusú szereteteket hoznak létre. Például, ha elkötelezettség és az intimitás állnak össze, akkor társas szeretet, míg a szenvedély és az intimitás a romantikus szerelmet eredményezi. A pszichológus szerint az a kapcsolat lesz tartós, amely kettő vagy több elemre épül, és a „beteljesült szerelem” kifejezéssel jellemzi.

Milyen kombinációk jöhetnek létre?
  1. Szeretet: Csak az intimitás van jelen, ez a baráti és a rokoni kapcsolatokra jellemző.
  2. Buta szerelem: Csak a szenvedély van jelen.
  3. Üres szerelem: Csupán az elköteleződés jelenik meg, gondoljunk csak az érdekházasságokra…
  4. Romantikus szerelem: Az intimitás és a szenvedély kombinációja figyelhető meg.
  5. Társas szerelem: Megjelenik az elköteleződés és az intimitás, azonban hiányzik az a bizonyos tűz, a szenvedély
  6. Elvakult szerelem: A szenvedély és az elköteleződés megléte jellemzi. Lényegében a vágyak mentén mondunk igent egymásra. 
  7. Beteljesült szerelem: A szenvedély, az intimitás és az elköteleződés hármasa van jelen. Arányuk változhat az idő múlásával, de mind a három komponens megfigyelhető.  

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a szerelem/szeretet dolog? Te melyiket tapasztaltad már meg, írd meg nekünk kommentben!

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  • Sternberg, RJ A szeretet háromszöge: intimitás, szenvedély, elkötelezettség. New York: alapkönyvek; 1988.
  • Bányai Éva és Varga Katalin (2013): Affektív pszichológia. Budapest. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Mrs… hogy is hívnak? 

Kislányok (és nagylányok) hajlamosak arra, hogy ha belehabarodnak valakibe, előreszaladjanak 2-3-4-sok évet és kipróbálják, hogyan csengene az ő keresztnevük a kiválasztott lovag vezetékneve után. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog. Mintha enélkül nem is jöhetne létre a kapcsolat. Egyesek még ennél is továbbmennek, és a kedvenc gyerekneveiket is egyből letesztelik – biztos, ami biztos, nehogy már ezen múljon a sikeres frigy. 

A napokban elgondolkoztam, hogy vajon én csináltam-e ilyet. S noha biztosra veszem, hogy igen, egy alkalmat se tudtam felidézni! Kerestem volna gimis füzeteket, az aktuálisan választott fiú nevével és szivecskékkel, ha meglennének még a gimis füzeteim… fránya minimalizmus. Viszont, a szerkesztőséget gyorsan megkérdeztem és aranyosnál aranyosabb válaszok érkeztek. Az imént említett gyereknév próbákon túl egyik Margaret 8 évesen kész háremet tartott számon a falán: jól megfértek egymás mellett Jani, Peti, Ákos nevei a saját álmai, no, meg a jövőbeni házáról készített rajzai között. 

Óvatosabbá válunk felnőttként vagy csak kinőjük az azonnali belehabarodás korszakát? Valószínűleg mindkettő. Akinek tört már össze a szíve, biztosan lassabban ereszkedik bele újra a vízbe, mert elég volt egyszer megtapasztalnia, hogy a part melletti barátságos fodrok beljebb kalandozva könnyen viharos hullámokká változhatnak, s leránthatják a mélybe – ahonnan fáradtságos munka újra kiúszni a szárazföldre. Ráadásul az évek során számos prekoncepció hozzájárul ahhoz, hogy előbb lássuk meg a rosszat a másik emberben, mint a jót. Félreértés ne essék, nem kell mindenkit felnyalábolni, karitatív randiautomatává válni, de… nem túl hosszú a listád? A listád, azokról a pontokról, erényekről, elképzelésekről, amelyeket a választottnak meg kell ugrania. Nem zárod el magad olyan lehetőségektől, amelyek elsőre nem feltétlen a legkecsegtetőbbek? És vajon mindezek mellett a te oldaladról stimmel-e a lista? Vagy esetleg aránytalanul elbillen a mérleg a másik irányába támasztott irreális elvárások oldalára? 

Trükkös dolog várni az igazit, mert addig is minden alkalommal remekül megmagyarázod magadnak, hogy az orrod előtt lévő potenciális igazi miért hamis. Akárhogyan is, új szabály: három randi után tessék tesztelni, hogyan hangzik a két név együtt. Ki is próbálom gyorsan. Biztos, ami biztos. Nehogy már ezen múljon! 

@kedvemma

Mi is az a Házasság hete? 

Meglehet, hogy csak én jártam betapasztott fülekkel az elmúlt évek során, de a tavalyi év volt az első, amikor hallottam a Házasság hete programsorozatról. Pedig idén lesz a 15. alkalom, hogy megrendezésre kerül az esemény, amely már nemcsak a fővárosban, hanem számos nagyvárosban, és határon túli településen is megvalósul. Mondjuk nem csodálom, hogy a kezdeményezésről szóló cikkek, hirdetések nem jutottak el hozzám.

Hisz mégis ki gondolná, hogy a mai fiatalokat érdekelheti az olyan “felnőttes és komoly” téma, mint a házasság?

Pedig érdekel minket és az is biztos, hogy sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodhat, aki részt vesz az eseményen.  

De még mielőtt leírnám, hogy miért jó ez a kezdeményezés, és mit tanulhat belőle egy olyan “szemtelenül fiatal”, mint én, jöjjön egy kis történelem. A Házasság hete közel két évtizede Angliából indult, és mára már 21 országban tartják meg a rendezvénysorozatot minden évben, Valentin-nap környékén. Magyarországon a keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával valósulhat meg az esemény 2008 óta szinte minden évben. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság és a család fontosságára. 

És hogy mire is számíthatunk, ha úgy döntünk részt veszünk a programon?

Előadást tart majd Kapcsolódás-újra és újra címmel Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, dr. Gorove László és felesége, Kriszta arról beszélgetnek, hogy a nehézségek után is hogyan lehet együtt maradni. Lesz kerekasztal beszélgetés is közismert párokkal, és a Három királyfi, három királylány mozgalom pedig a munka magánélet egyensúlyáról szervez konferenciabeszélgetést.

Csakhogy az ingyenesen és online elérhető legérdekesebb tartalmakból párat kiemeljek. Az előadások mellett olyan könnyedebb programokból is válogathatunk, mint a páros túra, vacsoraest, koncert. (A részletesebb programokért kattintsatok a http://www.hazassaghete.hu oldalra.)

Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen eseményre, mint a Házasság hete, milyen nagy szükség van. Nemcsak a válások és rossz házasságok megdöbbentően magas száma miatt, vagy amiatt, hogy a mai fiatalok nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak elköteleződni.

Azért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy lássuk, a házasság lehet virágzó és boldog.

Lehet olyan, ami mindkét felet inspirálja, előbbre viszi, és hogy két ember együtt tényleg sokkal több, mint külön-külön. És azért is fontos egy ilyen esemény, hogy lássuk; egyik kapcsolat, egyik házasság sem tökéletes. Mindenhol vannak nehézségek, fájdalmak, és minden kapcsolatért küzdeni és dolgozni kell. Napról napra. Mert a boldog házasságok mögött nem szerencse vagy véletlen van, hanem két ember, aki tesz érte.

Gergely-Papfalvy Bori

A házasság hetét február 13. és 20. között tartják:

https://hazassaghete.hu/kozponti-programok/

4+1 randiötlet nem csak Valentin-napra 

Február 14. a szerelmesek ünnepe. Vannak, akik ilyenkor virággal, édességgel lepik meg kedvesüket, mások egy romantikus vacsorával ünnepelnek. És akadnak olyanok is, akiket a hideg is kiráz ettől a mézesmázas, rózsaszínlufis ünneptől. Azonban akármelyik oldalon is állunk a Valentin nap pro-kontra vitában, az biztos, hogy mindannyian szeretünk randizni. Így a következőkben 4+1 programötletet hozok kezdő és haladó párosoknak egyaránt.

1.) Irány a természet!

Nincs jobb alkalom egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, mint a természet lágy ölén tett kiadós séta. Ha el akartok szakadni a nagyváros rohanó forgatagától, és igazán egymásra koncentrálni, akkor irány az erdő! Másszátok meg a Kevélyeket, csodáljátok meg a dobogókői panorámát, vagy vegyétek célba a Gödöllői-dombságot! Ha pedig Budapesten maradnátok, akkor sétáljatok a Budai Arborétumban, a zuglói Japánkertben vagy a Füvészkertben!

2.) Kulturálódjatok közösen!

Egy múzeumban tett látogatás, egy izgalmas színházi élmény, egy látványos kiállítás mind jó lehetőséget ad az ismerkedésre, elmélyült beszélgetésre. Izgalmas kihívás az is, hogy Budapest ezernyi kulturális programja közül megtaláljuk azt, ami kedvesünknek leginkább tetszik. Az alábbiakban pedig következzen szubjektív ajánlóm, amely tartalmazza a férjem kedvenceit is: Magyar Nemzeti Galéria, Uránia, Vígszínház, Operettszínház, Állatkert, Aeropark, Közlekedési Múzeum

3.) Sportoljatok közösen!

Ha valamelyikőtöknek van kedvenc sportja, vonja be a másikat és csináljátok közösen! Korcsolyázzatok a Műjégen, síeljetek Eplényben, menjetek közösen squasholni, lovagolni vagy táncolni! A lényeg, hogy élvezzétek és hogy az aktív kikapcsolódás közben egy új arcáról ismerjétek meg a másikat!

4.) Éljenek a kulináris élvezetek!

Azt hiszem, hogy egy jó vazsorával a nők és a férfiak szívét is könnyen el lehet lágyítani. Egy jó vacsora alkalmából a nő felveheti a csinos koktélruháját, felteheti az extra sminket, a férfinek meg különös alkalma nyílik előzékenységét, udvariasságát bizonyítani. Eldönthetitek, hogy a randi alkalmából a kedvenc helyetekre mentek, ami a “tiétek”, vagy felfedeztek esetleg új ízeket, más országok finom fogásait. A választás a tiétek, és az is biztos, hogy egy jó étteremmel vagy otthon főzött finomsággal nem lőhettek mellé!

+1 Építsétek a kapcsolatotokat, fejlődjetek együtt! 

Talán semmi más nem inspirál minket jobban az önismereti fejlődésre, mint az a vágy, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban éljünk. Miért ne lehetne tehát ezen az úton közösen elindulni? Nagyon jó dolog együtt elmenni Pál Feri, Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, vagy Almássy Kitti előadásaira, és utána egy jót beszélgetni az elhangzottakról. Hasznos lehet az is, hogyha választunk egy párkapcsolatról szóló könyvet, amit közösen olvasunk, a régebb óta egy párt alkotóknak szívből ajánlom például a Gyűrű-kúra című könyvet. 

És, hogy mi a tanulság? Talán, csak annyi, hogy randizzunk. Töltsünk együtt sok értékes időt a kedvesünkkel amíg ismerkedünk, és még többet miután már megismertük egymást és letettük a voksunkat mellette. Randizzunk akkor is, amikor a hétköznapok teendői szinte betemetnek minket, mert még sok év után is van mit felfedeznünk a másikban. 

Gergely-Papfalvy Bori

Dinamizmus vagy állóvíz? – Szakaszok a házasságban

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másképp, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

– hangoznak Wass Albert gondolatai a természet változékonyságáról. Vajon a természetre jellemző dinamikus változás és megújulás az emberi kapcsolatainkban, a házasságban is megfigyelhető? 

A házasság szakaszai

A házasság dinamikus változások sorozata. Szakaszokból áll, amelyek éppúgy változhatnak, mint a természetben az évszakok. Miután kimondjuk az oltárnál az örökkön örökkét, azután kezdődik csak az igazi munka – egy életen át. Milyen minőségbeli változások figyelhetők meg az életre szóló kaland során? 

  1. Az udvarlás ideje: Ekkor minden új és izgalmas, végére a párkapcsolat stabilizálódik és megérlelődik a felekben az elköteleződés vágya. A bizonytalanságok, kérdések és válaszok örvénye után irány az oltár!
  2. A házaspárrá válás: Két szokásrendszer találkozik, ebből fakad sok súrlódás, vita, szomorúság és öröm. Érdemes ekkor (is) önismereti munkát végezni.
  3. Az első gyermek születése: Új szerepek jelennek meg. A feleségből anyuka lesz, a férjből pedig apuka. Előfordulhat, hogy a házastársak kevesebb időt tudnak egymásra szánni, nagyon fontos a kommunikáció és a másik fél kölcsönös megértésére való törekvés. 
  4. A gyermek iskolába kerül: Ekkor sok anyuka visszatér a munka világába, amely logisztikai és háztartásvezetésbeli problémákhoz vezethet. 
  5. Kamasz a családban: Érdemes lehet ilyenkor az irányító nevelés stílust alkalmazni, a szülők ne hagyják magukra a gyermeket, fontos a példamutató viselkedés és a gyermek moralitásának az egyengetése. 
  6. A gyerekek kirepülnek: Ebben a szakaszban a pár egy új szerepbe kerül, a válások nagy százaléka ekkor történik. Ennek oka lehet, hogy a házasságban a gyermeket tették a legelső helyre és egymásról pedig megfeledkeztek. Édesanyám mondta mindig, hogy a házasságban az első a házaspár kapcsolata és csak utána jönnek a gyermekek. Hiszen, ha a biztos alap hiányzik, akkor hogyan is lehet építkezni? Jellemzi még ezt a szakaszt az életközepi válság jelentkezése is. 
  7. Időskor: Kialakul egy nyugodtabb, nyugdíjas életforma. A nagyszülői szerepkör és a halálra való felkészülés gondolata is megjelenhet. 
Van receptje a jó házasságnak?

Dr. Papp Miklós szerint a házasságban három igent mondunk ki, az Erószra (testi gyöngédség, vonzalom) a Fíliára (együttlét, közös beszélgetés, olvasás, baráti szál) és az Agapéra (közös spiritualitás, hasonló belső hit). A házasság szakaszai során ezeket érdemes megvizsgálni és reflektálni minőségükre: valamelyikre érdemes extra figyelmet fordítani?

„A házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.”

Dr. Papp Miklós

Tóth-Kuthy Betti

Forrás: