“Vannak, akik azt hiszik, jobbak lesznek az eredményeim, mert hívő vagyok” – Interjú Bőhm Csabával

Csapatban világbajnoki ezüstérmes, egyéniben Európa-bajnoki bronz- és világkupa-ezüstérmes öttusázó, aki a krakkói Európa Játékokon olimpiai kvótát is szerzett. Emellett őszintén tanúságot tesz a hitéről és arról, hogy Isten hogyan van jelen az ő életében, az élsportban. Bőhm Csabával szerkesztőségi tagunk, Kiss Teodóra beszélgetett.

Mesélsz picit a családodról, a karriered kezdetéről?

Keresztény nagycsaládban nőttem fel Zsámbékon. A szüleim mindig is kihangsúlyozták a sport szeretetét és próbáltak ebbe az irányba terelni. A sportkarrierem a lovaglással vette kezdetét, de a sok esés miatt kialakult bennem a félelem. Később megtanultam úszni, és mivel látták bennem az erős versenyszellemet, hétévesen egy egyesülethez kerültem, majd az úszótársamnak köszönhetően ismertem meg az öttusa világát.

Természetesen a sok edzés mellett a tanulmányaimat sem hanyagolhattam el, jelenleg is a Testnevelési Egyetemen végzem az öttusa edző szakot. Komolyan veszem a tanulást, de azért a főhangsúly továbbra is a sporton van.

Hogy néz ki egy élsportoló napja? 

Egy napom általában 4-5 edzésből áll, kiegészítő dolgokkal együtt, mint például masszázs, gyógytorna, pszichológus. Már reggel hétkor úszom, utána torna, futás, lövészet és este vívás. A vasárnapom az viszonylag szabad, így ott a pihenésre több időm van. 

Milyen áldozatokat kell hoznod ahhoz, hogy élsportoló légy?

Nagyon sok olyan tényező van, amit fel kellett áldoznom a sportkarrieremért. Ilyen az összes közösségi program, bulik, összejövetelek, koncertek, amelyeknek a 95%-át kihagytam és most is kihagyom. Talán a legjobban az fájt, amikor egy éven keresztül szervezője voltam a Regnum közösség nyári fesztiváljának, ahova végül nem tudtam elmenni.

Mindezek számomra édes lemondások, mert tudom, hogy mit miért teszek és akkor vagyok jól, ha azt csinálhatom, amit szeretek.

Ezt a magánéletem eléggé megsínyli, de közben tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet egyszerre két lovat megülni.

Ha megoldható lenne, akkor mit csinálnál szívesen az öttusa mellett?

Mindenképpen több időt töltenék a családommal, a szeretteimmel. Nekem leginkább a közös élmények hiányoznak, nyilván nem arra vágyok, hogy minden héten elmenjek egy techno buliba, de azért, amikor a barátok hívnak egy jó koncertre, akkor oda szívesen elmennék. 

Kvótát kaptál az olimpiára, amihez ezúton is gratulálok. Nyáron akkor szurkolhatunk neked?

Az öttusa ilyen téren eltér a többi sportágtól, hiszen csak kettő fiú és kettő lány mehet ki az olimpiára. Ennek két feltétele van: egyrészt meg kell szerezned a kvótát, másrészt téged kell, hogy válasszon a Hazai Szövetség. Abban az esetben, ha három magyar öttusázó férfinak is van kvótája, akkor a hazai ranglista alapján dől el, hogy ki mehet az olimpiára. Egyelőre csak nekem van kvótám, de ez még természetesen változhat, így még semmi sem biztos.

Meddig tervezel az élsportban lenni?

Ez egy fájó pont, mert az olimpia után kiveszik az öttusából a lovaglást és helyére egy ninjapálya-szerű elemet tesznek. Ezt a döntést inkább nem szeretném minősíteni, maradjunk annyiban, hogy a lovaglás sportértékével nem lehet összehasonlítani. Emiatt az olimpia után az edzőimmel át fogjuk beszélni, hogy hogyan tovább. A legrosszabb ebben a helyzetben az, hogy tudom, hogy az én utam az öttusa, mert erről még 2020-ban megbizonyosodtam. 

Mesélnél kérlek erről az olvasóknak?

Persze, én kifejezetten azt szeretem, ha olyan interjúkat adhatok, ahol a hitemről kérdeznek, mert kötelességmnek érzem, hogy erről beszéljek. 2020-ban a COVID alatt fizikálisan borzasztóan rosszul voltam és éreztem, hogy a szívemmel valami baj van. Nálunk, sportolóknál a szívünkre kifejezetten figyelnek, mert ha valami kicsit sincs rendben, akkor eltiltanak a sporttól. Elkezdődtek a kivizsgálások és én akkor kezdtem megérteni hogy Isten jelen van az életemben és Ő az, aki irányít, nem én. 

Egyik este véletlenszerűen kinyitottam a Bibliát Jób könyvénél. Utólag visszagondolva elképesztő, hogy pont ott nyílt ki. Nagyon tudtam azonosulni azzal a részével, amikor az Úr ezt válaszolta a sátánnak: 

„Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Ezt követően Jóbtól mindenét elvették, de Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult, imádkozott és így szólt: “Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” 

Mindeközben az orvosok rendellenességet találtak a szívemnél, ezért vissza kellett adnom az élsportolói papírjaimat.

Ekkor mondtam először  Istennek teljes valómmal, hogy “Uram, legyen meg a Te akaratod, kezedbe ajánlom az életemet”.

Természetesen szomorú voltam és borzasztóan fájt, de békesség töltötte el a szívemet, mert hittem, hogy Isten tudja a legjobban, hogy mi a jó számomra, és így sikerült elengednem minden félelmemet és haragomat. 

Hetekkel később újabb vizsgálatra kellett mennem, ahol tizenöt szívsebész konzultált a betegségemről és ott közölték velem, hogy a szívemnél jelentkezett rendellenesség oly mértékben csökkent, hogy már nem korlátoz a sportban és ezzel egyidejűleg a rosszullétem is megszűnt. Ekkor változott meg minden. A sportkarrierem olyan szárnyakra kapott, ami a mai napig is tart és olyan eredményeket kezdtem el elérni, amiről addig csak álmodni mertem. Visszatérve a bibliai történethez, Jób a próbatétel után visszakap mindent az Úrtól és nemcsak visszakapja, hanem Isten annak a dupláját adja.

Mennyire nehéz élsportolóként a hitedet fölvállalni? Származik-e ebből hátrányod?

Az évek során felismertem, hogy a sport számomra eszköz Isten felé. Az öttusán keresztül találtam meg igazán a hitemet és így jutottam el Istenhez,

viszont ezt nem volt mindig ennyire egyszerű felvállalni, ki kellett építenem egy erős öntudatot. 

Nem gondolom, hogy emiatt hátrány ért volna, nyilván az edzőim, a sporttársaim időnként azt gondolták, hogy elgurult a gyógyszerem, mert nem értettek engem. A sportolói közeget nem tudom mennyire ismered, de maradjunk annyiban, hogy nem egy keresztény, konzervatív közösség. Természetesen nem hibáztatom őket és nem tekintem magam emiatt jobbnak, csak azért, mert más nézetet vallok. Viszont néha akkora volt az ellenszél, hogy nehéz volt az értékeimet stabilan képviselni. Mára már sokkal óvatosabban, érzékenyebben kezelik a hitemet, sőt, arra is volt példa, hogy pár sportoló barátom eljött velem misére.

Vannak, akik azt hiszik, hogy azért, mert hívő vagyok, jobbak lesznek az eredményeim. Számomra ez olykor kétségbe ejtő, hiszen Isten nem egy kávéautomata, ahova bedobom az érmét és kijön, amit kérek.

Mit jelent számodra a siker?

Mások számára furcsán élem meg a sikert, mert nekem nem jelent olyan sokat érmet vagy kupát nyerni.

A sikert abban látom, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy az utamon érzem magam. Azt gondolom, hogy az Isten által kijelölt úton lenni hordozza magában a boldogságot.

Mi a motivációd?

A sportkarrierem kezdetén kaptam egy belső tüzet, amit azóta is a lelkemben érzek, amikor az öttusára gondolok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindig van kedvem sportolni, sőt őszintén: kinek van kedve szombat reggel is úszni? Magát a sporttevékenységet szeretem és ezért csinálom, így nem kell nagyon keresnem a motivációt. Persze bennem van, hogy nincs kedvem vagy fáradt vagyok, de ez olyan, mint a boldog embernek egy-két szomorú napja: attól még nem lesz valaki boldogtalan.

Szerinted egy élsportolónak mi a legfőbb értéke, amit mindenképpen hordoznia kell?

Az eredményes sportolónak úgy gondolom, hogy torzulhat a személyisége, de nem minden esetben, ha kellően karban van tartva és tudja, hogy mik azok az értékek, amikből nem adhat alább. Minden esetben meg kell őrizni az alázatot és a tudatot, hogy a dicsőség nem nekem jár, hanem az Atyának. Karrierem során többször helyre kellett tennem magam, hogy mit gondolok, képzelek magamról. 

Mik azok az alapértékek, amit ti, keresztény férfiak kerestek egy nőben?

Nem tagadom, hogy az egyik legnagyobb vágyam, hogy megtaláljam azt a társat, akivel kiegészítjük egymást és akit majd a feleségemnek hívhatok.

Párválasztáskor fontos, hogy közel azonos értékrendünk legyen és már az udvarlás időszakától Istennel együtt legyünk a kapcsolatban.

Keresztény férfiként számomra vonzó, ha egy lány házasságig megtartja a tisztaságát, ugyanis ez egy hatalmas belső erőre és hitre mutat, viszont kiemelendő, hogy ez az én szubjektív véleményem. Sablonos értékeknek tűnnek, de érdemes kihangsúlyozni a hűséget, az elköteleződést, a kompromisszumkészséget, továbbá a kapcsolat ne az önfeladásról szóljon, hanem az önátadásról.

Mit üzensz a mai fiataloknak, illetve azoknak, akik élsportban gondolkodnak?

A fiataloknak azt üzenem, hogy merjék felvállalni a hitüket, még akkor is ha nehéz, még akkor is, ha komfortzónán kívüli állapot számukra.

Minél kényesebb a dolog, annál nagyobb hátszelet kapnak Istentől.

Ha valaki az élsportban vagy csak sportban gondolkodik, azt javaslom, hogy találja meg azt a mozgásformát, amiben örömét leli. Ha van benne tűz, vágy és szeretet, akkor ne féljen belevágni. Nagyon nehéz lesz a kezdet és sok próbatételen kell keresztül menni, de megéri.