Az idő nem old meg semmit – a kulcs benned van

Az idő nem old meg semmit. Maximum a fájdalom picit enyhül, a csalódottság érzése halványodik és az érzelem intenzitása csökken. A konfliktusról megfeledkezünk, az emlékek megkopnak.

Az eltelt idő csak az eseményhez fűződő érzelmet színezi át, vagy csökkenti annak intenzitását. Az idő sok dolgot csinál, de nem old meg semmit. Erre csak te vagy képes. Ehhez pedig néha segítségre van szükséged, egy segítő szakemberre. 

 Mikor az időkérés létkérdés

Vannak helyzetek, mikor időre van szükségünk. Egy szakítás vagy haláleset után, esetleg ha csak úgy összeadódnak a dolgok: költözés, vizsga, egy új háziállat érkezése. Bármi lehet, ami a lelkednek már fárasztó. Lehet mások számára mindez semmiség, de ha téged kimerít, akkor meg kell állni. Vannak olyan helyzetek, mikor azt érezzük, hogy most erről és erről nem tudok beszélni, érlelnem kell magamban a gondolatokat, át kell szűrnöm az eseményeket. Ki kell fújnom magamat, mert felrobbanok. Ekkor az élet nagy focimeccsében időt kérünk a játékvezetőtől és leülünk a kispadra. Átgondoljuk a lehetőségeket, tudatosítjuk az érzéseinket – sokszor egy lelki segítő támogatásával. Ez nem szégyen, ez védekezés az öngól ellen, ez az önvédelem. 

A kulcs benned van

A dolgokat és  a nehéz helyzeteket nem az idő változtatja meg, hanem te magad, aki az eltelt idő alatt változtál meg.

Aki fejlődött, aki bátran ment előre, aki mert napról napra változni. Aki minden nap felkelt, egymás után tette a talpacskáit és nem adta fel. Ami egykor probléma volt, az nem azért nem probléma már, mert az idő eltelt, hanem mert te fejlődtél és lettél bölcsebb. Az a kihívás már nem lenne a mostani éned kihívása. 

Mikor azt mondjuk, hogy majd az idő mindent megold, akkor sokszor hárítjuk a saját felelősségünket és a feladatunkat is. Hiszen így nekünk csak ülnünk kell egy helyben, nem kell beletennünk a fáradságos munkát a megoldásba, mert az idő úgyis intézkedik helyettünk. Sajnos ez nem így működik, az idő csak elfed, de nem oldja meg a problémákat –  a kulcs bennünk van. 

Lehetséges megoldás?

A sok-sok órányi önismeret és önreflexió. Tudom, a csapból is ez folyik, de talán nem véletlen. Én amióta elkezdtem önismeretben járni, rájöttem bizonyos összefüggésekre, amikre magamtól biztosan nem jöttem volna rá. Legszívesebben mindenkinek kötelezővé tenném, mert minden, de minden bennünk kezdődik. Ha ismerem magamat, tudom, hogyan és miért reagálok úgy, ahogy, egy konfliktusos helyzetben. Mi triggerel engem a másikban és miért. Miért választok olyan párt, amilyet, és hogyan tudok a kapcsolataimban jól működni. Ezernyi és ezernyi kérdésre tudhatod meg a választ ezen az úton. 

Egy jó terápiában megtapasztalhatod, hogy milyen az, amikor feltétel nélkül elfogadnak, mikor egy ítélkezésmentes közegben beszélhetsz bármiről, és mikor csak úgy lehetsz és nem kell bizonyítanod. 

Járjatok önismeretre, mert nem az jár pszichológushoz, aki beteg, hanem aki tudatos.

Ha számotokra szimpatikusabb, keressetek egy lelkivezetőt, egy objektív külsős személyt (aki nem család vagy barát), aki támogatni tudja a lelki fejlődésedet szakmailag és akár spirituálisan is. Nem szégyen ez, hanem befektetés a jövőbe. Ahogy a virágnak is szüksége van növekedéskor a támasztékra, úgy nekünk is jó, ha van kire támaszkodnunk, mikor próbálunk közelebb kerülni önmagunkhoz. Mert a megoldás bennünk van.