Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez”, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben – Nagyinterjú Dr. Botos Barbarával

Botos Barbara határozott, inspiráló és elhivatott. Lehetőségem nyílt vele találkozni és személyesen is beszélgetni egy kurzus keretein belül. Botos Barbara számos egyetemen tanít, 2010 óta pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Klímapolitikai Főosztályán kezdett el dolgozni osztályvezetőként, majd a Klímapolitikai Főosztály vezetőjeként. 2018 és 2022 között az Innovációs és Technológiai Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára volt. Jelenleg az új Energiaügyi Minisztérium klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövete. Nemcsak szakmailag elhivatott hanem a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezeteken keresztül (WONY, HBLF). 

Milyen a politika nőként?

Alapvetően nem politikus, hanem szakpolitikus vagyok. Mindazonáltal a szakpolitikai csataterek nagyon hasonlóak a politikai csataterekhez. Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez” – és milyen jó, hogy erre immár lehetőségünk van –, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben. Úgy gondolom, hogy mi, nők, számos olyan tulajdonsággal rendelkezünk, mint pl. a kompromisszumkészség vagy az erős érzelmi intelligenciában gyökerező empatikus készség, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egy adott ügyet eredményesen előre vigyünk.

Mi az a legfontosabb tanulság, amit a karrierútja során megtanult?

Bátornak lenni annyit jelent, mint nem félni.

Nem félni attól, hogy férfi társainkhoz hasonlóan akkor is jelentkezzünk egy pozícióra, amikor csak 50%-ban felelünk meg az kiírásnak, hiszen a képességeinknek köszönhetően idővel meg fogunk felelni az elvárásoknak.

Bátornak lenni annyi, mint nem félni a véleményünk kifejezésétől, megosztásától és hathatós képviseletétől. Mivel a szakmámból adódóan olyan területen dolgozom, ahol kevés nő érvényesül, személyes küldetésemnek tartom, hogy segítsem a nők százalékos arányának növekedését az energetikai és klímapolitikai pozíciókban, hogy népszerűsítsem a STEM (Science, Technology, Engineering and Mathematics) oktatási kultúrát, valamint a vezetői ismeretek átadását a fiatal női jelöltek felé, ezért is mentorálok már hosszú ideje kizárólag nőket.

Milyen karakterjegyek szükségesek ahhoz, hogy valaki a közéletben érvényesülni tudjon?

Kritikus gondolkodás, egyenesség, őszinteség, empátia, kíváncsiság, kezdeményező képesség, erős kommunikációs és konfliktus megoldási képesség.

A konfliktusmenedzsment nem feltétlenül jelenti mindig azt, hogy beleállok a vitába. Persze ha szükséges, akkor azt felkészülten, észérvekkel és higgadtan kell megtenni. Van azonban olyan helyzet, amikor a vitát elkerüljük, mivel az adott csata nem a mi csatánk.

Valamikor engedünk a másik félnek, mert a harmónia fenntartása fontosabb. De természetesen a legjobb megoldás a kompromisszum vagy a a win-win helyzetek keresése, amikor a konfliktusban álló felek a közös cél érdekében egy irányban indulnak el. Ilyen terület például a klímapolitika is, ahol a nemzetközi tárgyalások során csak kompromisszumra kész felekkel lehet eredményt elérni.

Mennyire valóságos a pánik ami jelenleg a köztudatban van a környezetszennyezéssel kapcsolatban,  tényleg nehéz helyzetben van a Föld?

A probléma valós. Soha nem tapasztalt szinten van a légköri CO2 koncentráció. Több jégkorszak és jégkorszak közötti időszak alatt, több mint 800.000 évig volt a légköri CO2 koncentrációt 300 ppm (part per million, azaz az egész milliomod része) alatt. Az elmúlt egy évszázadban viszont 422,8 ppm-re emelkedett a légköri CO2 koncentráció, ami globális felmelegedést és az éghajlat változását okozta, egyben kibillentve a globális ökoszisztéma működését a megszokott egyensúlyból. 

Az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések jelenlegi üteme és mértéke nem elegendő az éghajlatváltozás kezelésére. Világszerte a gyakoribb és intenzívebb szélsőséges események jelentős hatással vannak a természetre és az emberekre. Az éghajlatváltozás veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, valamint növeli a hőség okozta halálozások, szívbetegségek és mentális egészségügyi kihívások előfordulását. Az éghajlati és időjárási szélsőségek emberek millióit teszik ki az akut élelmiszerellátás bizonytalanságának és a vízbiztonság csökkenésének, a fokozott alkalmazkodási erőfeszítések ellenére. A klímaváltozás hatásai minden tized felmelegedéssel fokozódnak, ezért kulcsfontosságú, milyen hőmérsékleten tudjuk stabilizálni az éghajlatot. A környezetünk védelme valójában az emberiség védelme. Alapvetően magunknak mentjük meg a bolygót. Tekinthető ez túl erős antropocentrizmusnak, azaz egocentrizmusnak is. De ne felejtsük el, hogy vagy együtt menekülünk meg, vagy egyikünk sem menekül meg.

Fel lehet-e lépni politikailag a globális fast fashion ipar ellen?

Nem csak, hogy fel lehet lépni, de fel is szükséges lépnünk a fast fashion, azaz a gyorsipar ellen. A ruhaipari fast fashion üzleti modell visszaszorítására, lehetőség szerinti megállítására azért van szükség, mert az olcsó, a környezetre káros módon előállított textiltermékek dömpingje nagyon sok esetben a munkavállalók kizsákmányolásával készül. Fel kell tennie mindenkinek maga felé a kérdést, hogy elfogadja-e azokat a következményeket, amelyek az olcsó ár iránti fogyasztói preferenciákat a fenntarthatóság elé helyezik. Ha nem, akkor változtatnunk kell a kereslet oldalon is, azaz mértékletessé kell válnunk a régi puritán jelmondat szerint: „használd, nyűdd el, javítsd meg, vagy légy meg nélküle”.

Mit tudunk mi, hétköznapi felhasználók tenni a felmelegedés ellen? 

A bolygónk légzőkészüléken van. Nagy sebességgel haladunk saját halálunk szakadéka felé, és még mindig nyomjuk a gázpedált. Az idővel versenyzünk, és vesztésre állunk.

Pedig a felhalmozott kumulált tudományos bizonyítékok egyértelműek: az éghajlatváltozás súlyos és növekvő veszélyt jelent az emberi jólétre és a bolygó egészségére nézve. Bármilyen további késedelem az összehangolt globális fellépésben elmulaszt egy rövid és gyorsan záródó ablakot az élhető jövő biztosításához. Gyorsan és hatékonyan kell csökkentenünk a kibocsátásunkat, hogy biztonságosabb, fenntarthatóbb világot hozzunk létre. 

A hétköznapi felhasználók cselekvései a globális üvegházhatású gáz kibocsátások 40-70%-os csökkentésének lehetőségét vetítik előre 2050-ig. A gyaloglás és a kerékpározás, a villamosított közlekedés használata, a légi közlekedés csökkentése és a lakhatás átalakítása nagymértékben hozzájárulnak ehhez a célhoz. Az ehhez szükséges életmódváltás viszont rendszerszintű változásokat igényel az egész társadalomban.

Mit várhatunk el a cégektől, hogyan ismerjük fel, hogy greenwashing történik?

Sajnos egyre több cég hamis marketinggel sugallja, hogy ő valójában zöld, mi több, méregzöld, ezért minden szinten  határozottan szükséges fellépni a greenwashing ellen. Szerencsére a fogyasztók döntéshozatalában egyre hangsúlyosabb a szerepe a fenntarthatóságnak. Az Európai Tanács Zöld Állítások (Green Claims) irányelv javaslata értelmében nemsokára életbe lépő uniós szigorítások létrehoznák a zöld állítások feketelistáját, amelyeket tisztességtelennek nyilvánítanak. Ma már a cégek is látják, hogy egyre komolyabb a fogyasztói igény jelentkezik a fenntartható termékek és szolgáltatások iránt, ezért a kereslet oldali válaszok nagyon fontos szerepet fognak betölteni a greenwashing megállításában.

Hogyan edukáljuk magunkat a klímapolitikával kapcsolatban?

A klímaintézkedések egyszerűnek tűnnek: elkerülni az elkerülhetőt, és alkalmazkodni az elkerülhetetlenhez. Ennek ellenére mégis sokszor egyszerűbb a hozzáállásunkat igazítani, mint a viselkedésünket. Sokszor adunk hamis erkölcsi felhatalmazást saját magunknak, azaz amikor egy-egy erényes cselekvés végrehajtása önelégült belső ragyogást nyújt, és az ember jogosnak érzi egy kevésbé erényes cselekedet végrehajtását – még akkor is, ha az utóbbi káros hatása messze meghaladja az előbbi előnyeit. Fel kell ismernünk, hogy a természetben minden mindennel összefügg. Az ökoszisztémák összetettek és összefüggenek. Az egyik ökoszisztémában végrehajtott apró emberi változások is jelentős negatív következményekkel járhatnak más ökoszisztémákban. Összetartozunk és sebezhetőek vagyunk. Ha ezt felismerjük, akkor a jövőbeli technológiák kifejlesztéséhez csak négy alapelv betartására lesz szükség: a) alacsony energia- és erőforrás-intenzitás, b) olyan termelés létrehozása, amelyben az egyik termelés hulladéka egy másik termelés alapanyaga, c) csak az elkerülhetetlen, ésszerű ártalmatlanítás megszervezése, D) a pazarlás megállítása. 

Barry Commoner szerint a globális ökoszisztéma egyetlen egész, amelyen belül semmit sem lehet nyerni vagy elveszíteni: mindent, amit kivontak belőle, meg kell téríteni. E számla kifizetését nem lehet elkerülni: csak elhalasztani.

Fel kell tehát tennie mindenkinek a kérdést: kivel szeretnénk mi megfizettetni ezt a számlát? A gyermekeinkkel és unokáinkkal? 

Van egy jól ismert anekdóta Charles Darwinról, aki arra a kérdésre, hogy honfitársai mit tegyenek annak érdekében, hogy több hajdinát tudjanak betakarítani, azt válaszolta: „minden gazdának szüksége van arra, hogy legyen egy macskája”. Darwin tudta, hogy a természetben “minden mindennel összefügg”, ezért a következőképpen érvelt: a macskák elkapják az egereket, az egerek abbahagyják a poszméhfészkek pusztítását, a poszméhek beporozzák a hajdinát, és a gazdák jó termést kapnak.

Most nagyon “trendi” a klímaszorongás, emiatt nem mernek a fiatalok gyereket vállalni például. Mit gondol erről a témakörről? 

Szerintem ezt a kérdést nagyon komolyan kell venni és kezelni. A szorongás olyan esetekben alakul ki, amikor a környezetünkben zajló jelenségek megoldását és feloldását már nem tudjuk megvalósítani. Ezért többnyire hárítjuk a problémát. Vagy azzal, hogy a problémát tagadjuk, esetleg a probléma nagyságát bagatellizáljuk. Vagy azzal, hogy az egyéni válaszaink jelentőségét csökkentjük (úgy sem számít az, hogy mit teszek én egyéni szinten), vagy mástól (vállalatoktól, kormánytól) várjuk a választ, miközben rendszerszintű változtatásokra van szükség, amelyben mindenki részt vesz a „közös, de megkülönböztetett felelősség” alapelve mentén. 

A legsúlyosabb esetekben a szorongás szélsőséges reakciókat szülhet, mint a gyermekvállalási kedv elvesztése, vagy a valóságtól, azaz a problémáktól való teljes elvonulás, bezárkózás. E jelenség feloldása igen nehéz, hiszen abba a környezetbe kell visszahozni a klímaszorongókat, amelytől éppen menekülnek. Az egyetlen megoldás az, hogy a klímaszorongással járó tanult tehetetlenségből kizökkentjük őket, érzékeltetve és hangsúlyozva, hogy csak aktív cselekvéssel, összefogással és együttműködve tudjuk ez éghajlatváltozás „vad problémáját” kezelni. A vad problémák (ilyen még a szegénység, a Covid) tipikusan nagyon összetett problémák, amelyek megoldása bonyolult válaszokat igényel. A legrosszabb tehát az olyan vad problémák esetében, mint az éghajlatváltozás, ha nem teszünk semmit.

Ismerjük a kérdést: hogyan kell megenni az elefántot? „Vékony szeletekben”.

Vannak az országban olyan területek, amelyek az elsivatagosodás szélén állnak, máskor pedig pont a villámárvizek okozhatnak komoly károkat. Mit gondol, mi lehet a megoldás Magyarország klímakérdésekkel kapcsolatos problémáira?

A méltányosság is része kell, hogy legyen az éghajlatváltozásra adott válaszainknak. A kibocsátásokhoz legkevésbé hozzájárulók a leginkább sérülékenyek az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben. Milliók élnek már most is az élelmiszer-ellátási bizonytalanságoknak és akut vízhiánynak kitéve.

A legkitettebb területeken élők akár tizenötször akkora valószínűséggel halnak meg áradásokban, szárazságokban, viharokban, mint a leginkább ellenálló területeken élők.

Mindeközben a vízbiztonság már Európában is probléma. Csak annyira vagyunk erősek, mint amennyire a leggyengébbek közülünk. Egy ország sincs biztonságban addig, amíg minden ország nincs biztonságban! Senkit nem hagyhatunk hátra!

Mi, magyarok a világon élő leggazdagabb 8%-ba tartozunk.

Egy élhetőbb jövő megteremtése a jelenlegi pazarló életmódunk feladását, és a túlfogyasztás megállítását jelenti. Egyértelmű az út előre: immár kipróbált és tesztelt megoldások léteznek a kibocsátások mérséklésére és az alkalmazkodásra, de ezeket különböző nemzeti kontextusokra kell szabni, és jelentősen fokozni kell az elterjesztésüket mind hazánkban, mind a nemzetközi térben. A hatékony cselekvés 5 pillére a politikai elköteleződés, az inkluzív kormányzás, a nemzetközi együttműködés, az ökoszisztémákról való gondoskodás és a különböző tapasztalatok és tudás megosztása. 

Magyarországot sokan víz-nagyhatalomként emlegetik. A vizeink nagy része ugyanakkor folyóinkon keresztül érkezik, majd távozik is az országból. Hogy lehetne ezeket az erőforrásokat jobban hasznosítani?

Alapvetően a már régóta rendelkezésre álló vízmegtartási technológiák széles körű elterjesztésével és a vonatkozó praktikák használatával lehetne ezeket az erőforrásokat jobban hasznosítani. Például záportározó megoldások alkalmazásával, és nem csak vidéken, de a városainkban is. Hogy hogyan járulnak hozzá városaink a tengerszint emelkedéséhez? Nézzük meg, hogy hol nem látunk felhőket: a sivatagok, a száraz földterületek, és a sajnos egyre inkább elsivatagosodó városaink felett. Egy konkrét példa: Budapest évente 100 millió m3 vizet veszít el azzal, hogy az értékes esővíz a csatornákon keresztül a Dunába, majd a Fekete-tengerbe távozik. Pedig ha ezt a vízmennyiséget a városon belül tudnánk tartani, akkor az a víz körforgásának köszönhetően évtizedeken át a Budapest körüli vízkörforgásban maradna. A víz körforgásának globális és helyi ciklusait tehát össze kell kapcsolni. A kis rendszereknek az azokat magukban foglaló nagy, természetes rendszerek működését segítve, azok szabályai szerint kellene működniük. 

Milyen hatása van a rezsicsökkentésnek hazánk klímapolitikájára?

A jelenlegi rezsicsökkentési politika kiválóan segíti azt a célt, hogy egy megadott fogyasztási szint feletti energiafogyasztásért magasabb árat kell fizetni, ami nemcsak a lakossági energia megtakarítást, de a megújuló energia felhasználása és az energiahatékonysági beruházások felé fordulás is ösztönzi. Ez a fajta sávos rezsipolitika védi a rászorulókat, de ösztönzi a lakásfelújításokat is. Az 1990 előtt épült családi házak energetikai korszerűsítésére lehet igénybe venni a júniusban induló új otthonfelújítási program pályázati keretét, amely pontosan ezt a célt fogja szolgálni.