Nekem van igazam. Neki van igaza. Én hibáztam, ő hibázott… Az orra alá dörgöljem, ha elrontotta? Féljek, hogy megszégyenít, ha nem csináltam jól? Ezek a kérdések sokszor felmerülnek bennünk.
Mindenkinek ismerős az az érzés, amikor nagyon tombol benne az igazságérzet? Például, valaki elrontott valamit és erre mi rájövünk. Hogyan kezeljük ezt?
Bennem mostanában fogalmazódott meg ez az üzenet: „Ne szégyenítsd meg!”
Nem mindegy, hogy amikor korrigálni akarunk valakit, azt milyen módon tesszük.
Nyilván vannak azok a helyzetek, amikor fontos a nyíltság és határozottság, de tudunk-e úgy bánni a szavainkkal, hogy ne pengék legyenek, hanem útirányjelző táblák?
Nekem elég erős az igazságérzetem, és ha valakit „helyre kell tenni”, abba bele tudok állni. De kin segít ez? Elérem-e a célom, ha úgy érzem, nekem van igazam, és minden vitában győzök? Jót tesz-e az nekem, ha rábökök a másik gyengepontjaira, mulasztásaira, pontatlanságaira és beleakaszkodom ezekbe?
Min segít a gyakori „rendre utasítás”?
Van, hogy nem lesz attól még jó nekem, hogy igazam van.
Van, hogy nem segít az sem, hogy élek a jogommal és akár a pozíciómmal, és „rendet rakok”.
Mert a sok jog, igazságérzet, büszkeség és harc között egy dolgot felejtek el: az embert.
Azt az embert, aki ott lakik bennem is.
Tudnom kell kiállni magamért, és természetesen fontos kijelölni a határaimat. Tudnom kell képviselni ügyeket, elveket és nem eltitkolni a véleményem. De a magam esendőségét felejtem el, ha megalázom a másikat. Ha zavarba, sőt, olyan helyzetbe hozom, hogy szégyenkeznie kell. Ráadásul, a „megszégyenítés” szó magába foglal egy publicitást. Tehát ez nem a négyszemközti dorgálást jelenti, hanem azt, hogy mások előtt kerül valaki fájdalmas helyzetbe.
Meg lehet szégyeníteni úgy a másikat, hogy nekem van igazam.
Meg lehet szégyeníteni úgy a másikat, hogy ő hibázott.
Meg lehet szégyeníteni úgy a másikat, hogy a többiek szerint „megérdemli”.
De ne. Te ne szégyenítsd meg.
Nehéz, ugye? … Az irgalom az egyik legnehezebb földi játék, amiben részt tudunk venni.
Hogy lehet mindenkivel irgalmasnak lenni? Istennek ment, vajon nekünk embereknek is sikerülni fog?
Én azt javaslom, hogy kezdjünk gyakorolni. Mondjuk saját magunkkal.
Bocsássuk meg magunknak, ha hibázunk.
Bocsássuk meg, hogy nem, nem vagyunk tökéletesek.
Hordozzuk el gyengeségeinket, bánjuk meg botlásainkat és adjunk magunknak minden nap egy új esélyt.
Ha így tudjuk szeretni magunkat, sokkal könnyebb lesz szeretni egymást is.
Mind estünk már el és keltünk fel. Ha előtted esik el valaki, segíts neki felkelni. És miután felkelt, nem kell szóba hozni, hogy poros a ruhája. Poros a tiéd is. De legközelebb majd ő segít fel téged.
Lássuk egymást emberként! Lássuk egymást útitársként.
További cikkeink
A másik ajándékává válni
Bizony, mi mindannyian Isten megismételhetetlen, gondosan megalkotott ajándékai vagyunk, ami óriási áldás, de egyben felelősség is. De jogosan merül fel a kérdés: hogyan lehet ajándékká válni a mindennapokban?
Spotify vs. koncert – a tökéletes hangzás nyomában
Legyen szó komoly- vagy könnyűzenéről, a különféle streamingoldalaknak köszönhetően ma már ingyen vagy egy csekély összegért minden csak egy gombnyomás kérdése. Akkor miért van az, hogy egy-egy koncertre hamarabb fogynak el a jegyek, mint a kenyér a Sparban? Miért jó pénzt és energiát áldozni valamire, aminek a minősége kérdéses?
Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez”, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben – Nagyinterjú Dr. Botos Barbarával
Botos Barbara határozott, inspiráló és elhivatott. Nemcsak szakmailag, hanem a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezeteken keresztül. Demjén Dorottya beszélgetett vele.
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
Gyöngyös (el)viselt történelmünk. Miniinterjúk a magyar népviselet napjára
Április 24. a magyar népviselet napja. Megkérdeztünk pár székely fiatalt, hogyan viszonyulnak ma a népviseletükhöz, ami kisgyermekként sokaknak “olyan ciki” volt. Kultúránk, hagyományaink őrzése egyszerre hovatartozás tudat, divat, és érzelem. Szilágyi Kata írása kép forrása: romkat.ro
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
