Barátságaink az esküvő előtt és után -avagy eltávolodunk vagy közelebb kerülünk?

Amikor az ember lányának megkérik a kezét, az első pillanatban sokféle érzés és gondolat suhan át rajta. Határtalan öröm, mély szerelem és némi pánik keveredik ilyenkor a lélekben, hisz fiatalon az ember talán fel sem fogja az egy életen át tartó elköteleződés súlyát. Ahogy telik a jegyesség beszélgetésekben gazdag időszaka, szép lassan megérlelődnek, letisztulnak ezek az érzések. És már nemcsak a kapcsolatunkról és a közös jövőről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a megköttetendő frigy milyen hatással lesz környezetünkre, családjainkra és baráti kapcsolatainkra. 

Engem folyamatosan foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan rendeződnek át a barátságaim a házasságkötésünk következtében, és mi lesz akkor, amikor édesanya leszek. Hogyan éljük meg azt, hogy más életszakaszba kerültünk? Vajon a másikat érdekelni fogja az, ami engem foglalkoztat, és én kíváncsi és érdeklődő leszek az ő élete iránt? Mitől függ az, hogy kivel marad szoros a viszony, és ki lesz az, akivel örülök, ha évente egyszer beszélgetünk?

Törvényszerű, hogy eltávolodunk, vagy van remény, hogy nem? 

Azt tapasztaltam, hogy a környezetemben mások is gondolkodnak erről, ezért megkértem házas és nem házas nőismerőseimet, hogy osszák meg gondolataikat a témában.  

Egyikőjük például azt élte meg, hogy „a barátnőimnek a férjük lett az első az életükben, így már nem volt annyira igényük a velem való beszélgetésre, lelkizésre, ami pedig az egyik legfontosabb. Megváltoztak a prioritások: nekik a család és a baba, nekem továbbra is az egyetem és a barátok.”. Másikójuk azt tapasztalta, hogy „a közösségünkbe többen párkeresési szándékkal csatlakoztak, így mikor megtalálták, amit kerestek, már nem volt szükségük ránk, az idejük is kevesebb volt, így az ifjú párok kiléptek a közösségből”. 

Volt olyan is, aki azt mesélte, hogy „már a párkapcsolat komolyra fordulásával is kevesebb időt töltöttem együtt olyan barátaimmal, akiknek nem volt épp párkapcsolatuk. Sok téma nem volt nekik releváns, vagy olyan programokat preferáltak, amik már nekem nem voltak aktuálisak” Hasonlóképpen gondolja az, aki azt írta, hogy „szerintem egy barátságban mindig kihívást jelentenek az eltérő élethelyzetek, hiszen ekkor jó adag empátiára van szükség ahhoz, hogy átérezzük a másik problémáit. Ebből kifolyólag, velem is az történt, hogy házasság után, bár nem szándékosan, de keresni kezdtem olyan emberek társaságát, akik szintén házasok – ezzel pedig hasonló élethelyzetben vannak. Ugyanígy már várandós, vagy gyermekes barátaim is arról számolnak be, hogy felvették a kapcsolatot hasonló cipőben járó ismerőseikkel.” Ezek mellett a barátoktól való eltávolodás oka sok esetben az is, hogy az ifjú házas távolabb költözik, és ezáltal kevesebb alkalom adódik a találkozásra. 

Érdekes szempontra világított rá az, aki azt osztotta meg, hogy “számomra nehézséget okozott, hogy az egyik barátnőm az első évben mindenhova hozta a férjét, és nem tudtunk kettesben találkozni. De ez is változik, mert a házasság első éve a legintenzívebb, de aztán ez idővel fakul. A barátnőmmel egy év után újra tudtunk kettes programokat csinálni. Illetve párkeresési tanácsadás szempontjából szuper volt. Mert a szingli barátnők sokszor nagyon görcsös és éles válaszokat/tanácsokat tudnak adni. Viszont a házas barátnők sokkal bölcsebb, nyugodtabb, lazább szemszögeket adnak. Egy ismerősnél volt csak rossz élmény, (de ő nem is barát volt igazából,) viszont azzal, hogy férje lett, felsőbbrendűnek érezte magát, és ha nem is nyíltan, de lehetett érzékelni ezt.”

Többen úgy vélekednek, hogy természetes folyamat az, hogyha két ember a házassága elején jobban összezár. Ilyenkor a pár több időt szán egymásra, ezáltal kevesebb idő jut a baráti kapcsolatokra. Sokan kiemelték azonban azt, amit az egyik ismerősöm így foglalt össze: „egy egészséges párkapcsolatban ez csak átmeneti időszak, egy idő után megtanuljuk rendszerezni az életünket kiegészítve az új emberekkel, és ebbe az új rendszerbe már jobban beleférnek a barátok”. A jó hír az, hogy azért voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy a barátságaik nem változtak, vagy elmélyültek a házasságkötés után. 

Bizony nem könnyű, mikor egyszerre szeretnénk odaadó feleségek és jó barátok lenni, és az is nehéz, amikor egy kedves barátnőnk -más életszakaszba lépve- kevesebb időt tud velünk tölteni.

Viszont fontos felismernünk azt, hogy a változás az életünk része, és lehet, hogy nem fogunk már minden második nap átslattyogni strandpapucsban a barátnőnkhöz, vagy kéthetente hajnalig beszélgetni a pénteki pizsama partin, de az igaz barátok igaz barátok maradnak akkor is, ha más életszakaszban járnak.

Bízok abban, hogy ha mindketten tudatosan teszünk a barátságért, keressük a másik társaságát, meghallgatjuk és érdeklődünk iránta, akkor megmaradunk egymásnak. Hisz -ahogy egyik barátnőm mondta- „ahhoz, hogy a személyiségünk “önállóbb” részét megtartsuk, hogy a férjünk nélkül is létezni tudjunk, nagy szükség van a barátokra.”

Gergely-Papfalvy Bori Janka

 A “Mi leszel, ha nagy leszel?”-től a “Mikor jön a baba?”-ig -avagy kellemetlen kérdések, amelyekre nehéz jól válaszolni

Már kisgyerekként megkérdezik tőlünk, hogy „Na, kislányom, mi leszel, ha nagy leszel?”, aztán ahogy növünk fel, már nem csak erről faggatnak, hanem arról is, hogy „És mi újság a fiúkkal?”. Idővel megismerkedünk valakivel, akivel el tudjuk képzelni az életünket, és aki miatt szívesen válaszolunk az előbbi kérdésre; szívesen mesélünk a kapcsolatunkról, érzéseinkről. De ez se tart örökké, mert előbb vagy utóbb nekünk szegezik a kérdést, hogy „És mikor kéri meg a kezed?”, vagy ennek sokat sejtető, diszkrét verzióját („És… mik a tervek?”).

Azonban aggodalomra semmi ok, mert a kérdések akkor sem szűnnek meg, ha kimondtuk a boldogító igent. Hisz az esküvő után még egy ideig azt kérdezik, hogy „És milyen a házasélet?”, de aztán annak rendje és módja szerint jön az ennél izgalmasabb kérdés, hogy „Mikor jön a baba?”. És (bár erről még nincs személyes tapasztalatom) az első gyerek születése után rendre felteszik a következő kérdés, hogy „Ugye lesz kistesó?”.

Kérdések kereszttüzében élünk. Úton-útfélen olyan kérdésekbe botlunk, amelyek siettetnek minket, amelyek valamiképpen azt az üzenetet közvetítik, hogy az, ahol épp tartunk, nem jó, nem elég.

Majd, ha megugorjuk a következő szintet, akkor majd jól leszünk. Gimnázium végén legkésőbb, de lehetőleg már általános iskolában tudnunk kellene, hogy hátralevő életünkben mivel szeretnénk foglalkozni. Mintha a mai világban nem lehetne több egyetemet végezni, pályát módosítani, különböző munkakörökben kipróbálni magunkat. Mintha nem lenne teljesen rendben az is, hogyha gyerekkorod óta tudod, hogy mi leszel, ha nagy leszel, és az is, hogyha fogalmad sincsen, hogy mihez van tehetséged és motivációd, és keresed az utadat. Mintha nem férne bele még az is, hogy akár 30, 40, 50, 60, 70 évesen találj ki valami mást, ülj vissza az iskolapadba, hogy belekezdhess valami újba. 

És mit kezdjen az egyszeri fiatal a különböző párkapcsolati státuszokra vonatkozó kérdésekkel? Mi van akkor, hogyha éppen az az újság, hogy semmi újság nincs a fiúkkal? Vagy azért, mert éppen egy befejezett kapcsolatból próbálsz kikecmeregni érzelmileg, és még nem állsz készen arra, hogy bárkivel bármi újság legyen. Vagy azért, mert nem találod azt a személyt, akivel egy párt alkothattok. Mert éppen talán önmagadat is keresed, ahogy a helyedet a világban, a szerepedet nőként, és nem érted, hogy miért nem találod már régóta azt a férfit, aki később a nagybetűs újsággá válhat, akivel igazikká válhattok egymás számára. Na és mi van akkor, hogyha te teljesen jól vagy azzal, hogy jelenleg nem élsz párkapcsolatban, élvezed, hogy egyedül vagy és ezáltal megismered önmagadat egy másik szempontból, dolgozol vagy éppen tanulsz, szereted, amit csinálsz, és egyelőre nem érzed szükségét annak, hogy párt találj?

És azt hogyan mondod el egy kérdezősködő ismerősnek, hogy te már nagyon várod, hogy a barátod feltegye neked a nagy kérdést, és te sem érted, miért nem lépett még? Vagy, hogy éppen te érzed még magadban azt, hogy nem állsz készen az egy életen át tartó elköteleződésre? Hogy most kezdesz ráébredni arra, hogy a gyermekkorodban átélt események és a szüleiddel való kapcsolatod mekkora hatással vannak arra, hogy tudsz-e elköteleződni, tudsz-e biztonságosan kötődni valakihez? Hogy nem tudod pontosan mi a recept egy jó házassághoz, nincsenek jó kapott mintáid, amikben bízhatnál, és rettegsz, hogy elszúrod? És mi van akkor, hogyha neked és a barátodnak is jó az, ahol éppen tartotok, örültök egymásnak, tanuljátok egymást és a kapcsolatot, és egyikőtök sem érzi még azt, hogy itt lenne a lánykérés ideje? 

A kellemetlen kérdések egyik legkellemesebbike az, amit közvetlenül a házasságkötésetek után tesznek fel nektek, melyben a házaséletetek után érdeklődnek. Bár abban egészen biztos vagyok, hogy ténylegesen nem a házaséletetek részleteire kíváncsiak a kedves ismerősök. Szóval ilyenkor nyugodtan meséljetek arról, hogy milyen szép volt a nászút, mennyire szeretitek egymást és milyen jó együtt lenni. És egy pillanatig lubickoljatok a könnyű kérdések özönében, mert nem tart sokáig. 

Hiszen még csak ezután jön a feketeleves, hogy „Mikor jön a baba?”, vagy az idő előrehaladtával „Mikor jön már a baba?”. Pedig nagyon sok oka lehet annak, hogy nem jön a baba, és ezt nem biztos, hogy a távoli rokonok, ismerősök orrára akarjátok kötni. Lehet például, hogy nem szeretnétek még kisbabát, mert nem álltok még rá készen érzelmileg, egészségileg vagy anyagilag. Az is lehet, hogy még szeretnétek kettesben lenni, kiélvezni egymás társaságát, kialakítani és megszilárdítani a családi szokásaitokat, hagyományaitokat. És sajnos egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy ténylegesen nem jön a baba. Fájdalmas lehet az évek óta gyermekre áhítozó párnak szembesülnie egy érdeklődő ismerős kérdésével úgy, hogy valójában ők maguk is ugyanezen a kérdésen gondolkodnak már mióta. 

De akkor mi a megoldás? Ne tegyünk fel soha kérdéseket? Vagy jelentsük ki kategorikusan azt, hogy erre nem válaszolunk? Nem hiszek az ilyen szélsőséges megoldásokban.

Sokkal inkább abban hiszek, hogy beszélgetni kell. Valódi, mély, tartalmas beszélgetéseket kell kezdeményezni. Meg kell kérdezni a másiktól, hogy hogy van, de nem csak úgy, ahogy az szinte minden nap elhangzik, hanem azt kell megkérdeznünk, hogy valójában hogy van. Milyen érzéseket él meg, mi foglalkoztatja, mivel küzd, mi okoz neki nehézséget, milyen örömök és sikerek vannak az életében.

Teremtsünk a beszélgetésekhez időt, és ne tegyünk fel olyan kérdést, amit fél óráig tarthat megválaszolni, ha éppen nincs öt percünk se. Ne tegyünk fel kérdéseket rutinból, megszokásból, és ha kérdezünk, akkor legyen bennünk érzelmi nyitottság és kíváncsiság a válaszra. Ha pedig minket kérdeznek, akkor rajzoljuk körül a határainkat. Mondjuk el, hogy számunkra ez egy intim téma, amit nehezen osztunk meg másokkal, de ha a másikat valóban érdekli a válasz, akkor mi nyitottak vagyunk arra, hogy közösen megteremtsük a bizalmas beszélgetés feltételeit: időt, intim teret, odafigyelést, nyitottságot. És ha sor kerül egy ilyen beszélgetésre, akkor kérdezzünk mi is: a másik ezt, hogy éli/élte meg, volt-e az életében a miénkhez hasonló helyzetben, neki mik a tapasztalatai. 

Alkossuk meg az őszinte, valódi beszélgetések kultúráját, mert az ilyen beszélgetésektől mindannyian többek leszünk. 

Gergely-Papfalvy Bori

10 dolog, amiről mindenképpen beszéljetek egy komoly párkapcsolatban -avagy ajánló a Gyűrű-kúra című könyvhöz

Társas lények vagyunk. Mindannyian szerető baráti, családi kapcsolatokra, és boldog párkapcsolatra vágyunk.

Sok ezer év óta tudjuk, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, mégis azt látom, hogy ma válságban vannak a házasságok; egyre több a válás, de azok közül is csak kevesen boldogok, akik házasságban élnek.

A párkapcsolatok is tele vannak szomorú játszmákkal, megoldatlan és folyton fájó problémákkal, sokan csak a megszokás miatt nem hagyják el a másikat. A párkeresés sem egyszerűbb: rengetegen vannak olyanok, akik már évek óta nem találnak társat maguk mellé, hiába próbálkoznak. 

Vajon mi lehet a megoldás? Miért van az, hogy míg sok házasság kudarccal végződik, vannak olyan kapcsolatok is, amik jól és boldogan működnek hosszú évtizedeken át? Mi lehet a titok, ha van egyáltalán? A jó hír az, hogy szerte a világon számos pszichológus is feltette már ezeket a kérdéseket, nem kevés eredménnyel. Ezen tapasztalatokat, nemzetközi tudást és saját párterápiás munkájának eredményeit pedig Dr. Mihalec Gábor összesítette Gyűrű-kúra című könyvében. A magyar pár- és családterapeuta könnyen érthető, olvasmányos formában ír azokról a témákról, amelyeken -a kutatások szerint- áll vagy bukik a kapcsolat sikeressége. Az egyes fejezetek végén pedig kérdésekkel segíti az adott téma végiggondolását. 

És most lássuk, hogy mi is az a 10 dolog, amiről mindenképpen érdemes beszélnie azoknak, akik hosszú, boldog házasságra vágynak. (A párok mellett ajánlom ezek végiggondolását azoknak is, akik még keresik a társukat, hiszen fontos, új szempontokra világíthat rá a könyv, valamint a jó párkapcsolathoz elengedhetetlen önismeretben is segít.)

  1. A kapcsolat célja

Az első fejezetben megismerhetjük az intimitás-szenvedély-elköteleződés fontosságát, ledönthetünk olyan sztereotípiákat, amelyek gátolják a jó kapcsolat kialakulását (például „ha igazán szeret a társam, akkor mindig kitalálja mire vágyom anélkül, hogy kérnem kéne”), és megtanulhatjuk, hogy hogyan váljunk énből mivé. 

  1. Kommunikáció

A második fejezetben megismerhetjük a kommunikáció alapvető működését, típusait, szintjeit, a kapcsolatunkra való hatását, ezáltal közelebb kerülve ahhoz, hogy hogyan is kell szeretettel kommunikálni egymással. 

  1. Konfliktuskezelés

A harmadik fejezetben a konfliktuskezelés alapjaiba nyerhetünk betekintést, és arról gondolkodhatunk közösen, hogy hogyan lehet jól veszekedni, konfliktusokat megoldani, és megbocsátani. 

  1. Pénzkezelés

Talán nem is gondolnánk, hogy a pénzügyek és a pénzhez való viszony milyen meghatározó a párkapcsolat sikerességének szempontjából. Mihalec Gábor azonban rávilágít erre a fontos témára, és segít eligazodni a házassági pénzügyek ügyes-bajos útvesztőjében. 

  1. Szexualitás

Ebben a fejezetben megismerhetjük a férfi-női szexuális különbségeket, az együttlétek szakaszait, a különböző fogamzásgátlási módszereket és beszélgethetünk a féltékenységről és a hűtlenségről is. A segítő kérdések mentén pedig jobban megismerhetjük saját és párunk szükségleteit.

  1. Gyermekvállalás

A hatodik fejezetben ahhoz kapunk fontos szempontokat, hogy felmérjük, mikor állunk készen a szülővé válásra és eldöntsük azt, hogy hány gyereket vállaljunk. Megismerhetjük, hogy milyen hatással van a házasságra a gyermekvállalás, milyen szülői stílusok vannak, és megtalálhatjuk a közös nevezőt ezek tekintetében.

  1. Szabadidő

A hetedik fejezetben ahhoz kapunk szempontokat, hogy hogyan, mi alapján töltsük együtt szabadidőnket, és hogyan teremtsük meg még sok év után is a közös minőségi időt. 

  1. Családi kapcsolatok

A nyolcadik fejezet rávilágít a minket körülvevő család fontosságára, hisz nemcsak egymással kötünk szövetséget, hanem a párunk családjával is. A fejezet segítséget nyújt nekünk abban, hogy hogyan váljunk meg gyermeki szerepünktől és alkossunk egy új családot párunkkal. 

  1. Szerepek

A kilencedik fejezet a „ki az úr a háznál” izgalmas kérdéskörével foglalkozik, és segít nekünk kialakítani új családi szerepeinket. 

  1. Lelkiség 

Az utolsó fejezetben a házasság spirituális dimenzióiról és a közös értékrend fontosságáról olvashatunk, és a kérdések mentén kapcsolatunk egy újabb aspektusát ismerhetjük meg. 

Nem állítom, hogy a könyv minden részletre kiterjedően beszél az egyes témákról -hiszen mindegyikről szakirodalmak százai íródtak már-, azonban felhívja a figyelmet a jó házasság szempontjából fontos tényezőkre és arra, hogy ezekről bizony beszélgetni kell. Azoknak pedig, akik a könyv elolvasása után kedvük támad még jobban elmélyíteni ismereteiket, szeretettel ajánlom a magyar pár- és családterapeuta előadásait (melyek közül számos elérhető ingyenesen is) és további szakirodalmak elolvasását az egyes témákban. 

Személyes tapasztalatom és véleményem, hogy Mihalec Gábor könyvével kiváló sorvezetőt ad mindazoknak, akik a kapcsolatok viharos világában az egy életen át tartó, kiteljesedett szerelemért tudatosan tenni szeretnének. 

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Kép forrása: vasarnap.hu

Húsvétváró kihívás – 6 hét, 6 feladat nem csak hívőknek!  

December óta azon gondolkodom, hogy milyen klassz, hogy az adventi időszakban nemcsak a vallásosak igyekeznek valamit másképp csinálni, hanem a vallást nem gyakorlók is. Egyre népszerűbbek a nem-csoki adventi naptárak, amik idézetekkel elgondolkodtatnak, közös programra hívnak, vagy éppen valamilyen jótettre ösztönöznek. Több jótékony megmozdulás is arra készteti ilyenkor az utca emberét, hogy adjon a rászorulóknak, segítsen másokon. Az advent tehát nemcsak a „miénk”, hívőké, hanem mindenkié. És én ennek nagyon örülök; hisz így az is megérez, megsejt valamit a karácsony titkából, akinek Jézus születése nem jelent sokat.

Olyan jó lenne, hogyha az adventhez-Karácsonyhoz hasonlóan, a Húsvét és az azt megelőző 40 nap is kicsit mindenkié lenne.

És nemcsak számunkra szólna többről, mint virágos-nyuszis lakásdekorációkról, tojásfestésről és kalácssütésről. És bár tudom, hogy a változáshoz egy cikknél jóval többre van szükség, mégis arra hívok mindenkit, hogy csatlakozzon a #húsvétvárókihívás-hoz, legyen akár vallásos, akár nem vallásos! Készüljünk együtt a Húsvétra kihívásra fel!

1.hét: Mondj le valamiről!

Az idei böjti időszak március 2-án indult, a mi kihívásunk pedig az első vasárnapon kezdődik. Az lesz a feladatod, hogy kiválassz valamit, amiről nehéz lemondanod, de nem tesz hozzá az életedhez és mondj le róla Húsvétig! Ha például nagyon szereted a csokoládét, de tudod, hogy igazából csak hízol tőle, fogadd meg, hogy a következő hat hétben nem eszed. Jó lemondás lehet még, hogyha a lefekvés előtti/felkelés utáni telefonnyomogatásról vagy a social media használatról mondasz le.

Az első kihívás a legnehezebb, mivel ez a következő hat héten át folyamatosan fog tartani.

(A lemondás, a böjt lényege, hogy edzi az akaraterődet, és hogy amiről lemondtál, a böjt ideje alatt nem vonja el a figyelmedet más, fontosabb dolgokról.)

2.hét: Tölts időt a szeretteiddel!

A második kihívás március 14-én kezdődik és 20-ig tart. (Ne feledd, hogy az első héten tett lemondás folytatódik a hat hét végéig!)

A második héten arra hívlak, hogy használd ki a hosszúhétvégéből maradt két napot, és töltsd a családoddal, barátaiddal. Kérdezd meg tőlük, hogy hogy vannak, és figyelj rájuk, kedveskedj nekik!

3.hét: Segíts másokon!

A harmadik kihívás március 21-én kezdődik és 27-ig tart. Ezalatt az egy hét alatt tartsd nyitva a szemedet, találd meg az alkalmat és segíts másoknak! Adakozhatsz egy alapítványnak, önkénteskedhetsz, vagy segíthetsz egy idegennek az utcán.

A lényeg, hogy lásd meg, hogy hol van rád szükség, és ne légy rest felajánlani a segítségedet.

(Március 23-án pedig gyere el a Mindennap nőnap jótékonysági eseményünkre, melynek keretében női higiéniai termékeket gyűjtünk.)

4.hét: Válassz ki egy könyvet, és olvass belőle minden reggel!

A negyedik kihívás március 28-án kezdődik és április 3-ig tart. Ezen a héten keress egy könyvet, amiről úgy gondolod, hogy számodra üzenetet hordoz és egy héten át olvass belőle minden reggel. Számtalan „minden napra egy gondolat” típusú könyv van, tele elgondolkodtató idézetekkel, elmélkedésekkel.

Válassz egyet és töltsd a reggeleket egy kis elmélyüléssel!

(Az, hogy hogyan indul a reggelünk az egész napunk minőségére hatással van, ezért is fontos, hogy jól indíts felkelés után.)

5.hét: Menj ki a természetbe!

Az ötödik heti kihívás április 4-én kezdődik és 10-ig tart. Ez alatt az egy hét alatt igyekezz minél több időt tölteni a természetben.

Figyeld meg a tavaszodó erdőt, sétálj nagyokat és szívd magadba a tavaszi szél illatát!

Próbáld meg elengedni a mindennapos stresszt, és a jelenre, a megújuló természetre koncentrálni!

6.hét: Légy hálás! 

Az utolsó kihívás április 11-én kezdődik és Húsvétvasárnapig tart.

Ez a feladat a hála fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ezért ezen a héten minden nap este, lefekvés előtt, mondj hálát. Adj hálát két olyan dologért, ami aznap történt veled, és két olyan dologért, amit korábban átéltél, kaptál, amid van. Hogyha az segítség, fel is írhatod egy füzetbe és később is folytathatod a hálanapló vezetését. A hét végén pedig, hálával, nyugalommal és szeretettel a szívedben éld át Húsvét ünnepét!

Kihívásra fel! 

#húsvétvárókihívás

Gergely-Papfalvy Bori

Mi is az a Házasság hete? 

Meglehet, hogy csak én jártam betapasztott fülekkel az elmúlt évek során, de a tavalyi év volt az első, amikor hallottam a Házasság hete programsorozatról. Pedig idén lesz a 15. alkalom, hogy megrendezésre kerül az esemény, amely már nemcsak a fővárosban, hanem számos nagyvárosban, és határon túli településen is megvalósul. Mondjuk nem csodálom, hogy a kezdeményezésről szóló cikkek, hirdetések nem jutottak el hozzám.

Hisz mégis ki gondolná, hogy a mai fiatalokat érdekelheti az olyan “felnőttes és komoly” téma, mint a házasság?

Pedig érdekel minket és az is biztos, hogy sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodhat, aki részt vesz az eseményen.  

De még mielőtt leírnám, hogy miért jó ez a kezdeményezés, és mit tanulhat belőle egy olyan “szemtelenül fiatal”, mint én, jöjjön egy kis történelem. A Házasság hete közel két évtizede Angliából indult, és mára már 21 országban tartják meg a rendezvénysorozatot minden évben, Valentin-nap környékén. Magyarországon a keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával valósulhat meg az esemény 2008 óta szinte minden évben. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság és a család fontosságára. 

És hogy mire is számíthatunk, ha úgy döntünk részt veszünk a programon?

Előadást tart majd Kapcsolódás-újra és újra címmel Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, dr. Gorove László és felesége, Kriszta arról beszélgetnek, hogy a nehézségek után is hogyan lehet együtt maradni. Lesz kerekasztal beszélgetés is közismert párokkal, és a Három királyfi, három királylány mozgalom pedig a munka magánélet egyensúlyáról szervez konferenciabeszélgetést.

Csakhogy az ingyenesen és online elérhető legérdekesebb tartalmakból párat kiemeljek. Az előadások mellett olyan könnyedebb programokból is válogathatunk, mint a páros túra, vacsoraest, koncert. (A részletesebb programokért kattintsatok a http://www.hazassaghete.hu oldalra.)

Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen eseményre, mint a Házasság hete, milyen nagy szükség van. Nemcsak a válások és rossz házasságok megdöbbentően magas száma miatt, vagy amiatt, hogy a mai fiatalok nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak elköteleződni.

Azért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy lássuk, a házasság lehet virágzó és boldog.

Lehet olyan, ami mindkét felet inspirálja, előbbre viszi, és hogy két ember együtt tényleg sokkal több, mint külön-külön. És azért is fontos egy ilyen esemény, hogy lássuk; egyik kapcsolat, egyik házasság sem tökéletes. Mindenhol vannak nehézségek, fájdalmak, és minden kapcsolatért küzdeni és dolgozni kell. Napról napra. Mert a boldog házasságok mögött nem szerencse vagy véletlen van, hanem két ember, aki tesz érte.

Gergely-Papfalvy Bori

A házasság hetét február 13. és 20. között tartják:

https://hazassaghete.hu/kozponti-programok/

4+1 randiötlet nem csak Valentin-napra 

Február 14. a szerelmesek ünnepe. Vannak, akik ilyenkor virággal, édességgel lepik meg kedvesüket, mások egy romantikus vacsorával ünnepelnek. És akadnak olyanok is, akiket a hideg is kiráz ettől a mézesmázas, rózsaszínlufis ünneptől. Azonban akármelyik oldalon is állunk a Valentin nap pro-kontra vitában, az biztos, hogy mindannyian szeretünk randizni. Így a következőkben 4+1 programötletet hozok kezdő és haladó párosoknak egyaránt.

1.) Irány a természet!

Nincs jobb alkalom egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, mint a természet lágy ölén tett kiadós séta. Ha el akartok szakadni a nagyváros rohanó forgatagától, és igazán egymásra koncentrálni, akkor irány az erdő! Másszátok meg a Kevélyeket, csodáljátok meg a dobogókői panorámát, vagy vegyétek célba a Gödöllői-dombságot! Ha pedig Budapesten maradnátok, akkor sétáljatok a Budai Arborétumban, a zuglói Japánkertben vagy a Füvészkertben!

2.) Kulturálódjatok közösen!

Egy múzeumban tett látogatás, egy izgalmas színházi élmény, egy látványos kiállítás mind jó lehetőséget ad az ismerkedésre, elmélyült beszélgetésre. Izgalmas kihívás az is, hogy Budapest ezernyi kulturális programja közül megtaláljuk azt, ami kedvesünknek leginkább tetszik. Az alábbiakban pedig következzen szubjektív ajánlóm, amely tartalmazza a férjem kedvenceit is: Magyar Nemzeti Galéria, Uránia, Vígszínház, Operettszínház, Állatkert, Aeropark, Közlekedési Múzeum

3.) Sportoljatok közösen!

Ha valamelyikőtöknek van kedvenc sportja, vonja be a másikat és csináljátok közösen! Korcsolyázzatok a Műjégen, síeljetek Eplényben, menjetek közösen squasholni, lovagolni vagy táncolni! A lényeg, hogy élvezzétek és hogy az aktív kikapcsolódás közben egy új arcáról ismerjétek meg a másikat!

4.) Éljenek a kulináris élvezetek!

Azt hiszem, hogy egy jó vazsorával a nők és a férfiak szívét is könnyen el lehet lágyítani. Egy jó vacsora alkalmából a nő felveheti a csinos koktélruháját, felteheti az extra sminket, a férfinek meg különös alkalma nyílik előzékenységét, udvariasságát bizonyítani. Eldönthetitek, hogy a randi alkalmából a kedvenc helyetekre mentek, ami a “tiétek”, vagy felfedeztek esetleg új ízeket, más országok finom fogásait. A választás a tiétek, és az is biztos, hogy egy jó étteremmel vagy otthon főzött finomsággal nem lőhettek mellé!

+1 Építsétek a kapcsolatotokat, fejlődjetek együtt! 

Talán semmi más nem inspirál minket jobban az önismereti fejlődésre, mint az a vágy, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban éljünk. Miért ne lehetne tehát ezen az úton közösen elindulni? Nagyon jó dolog együtt elmenni Pál Feri, Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, vagy Almássy Kitti előadásaira, és utána egy jót beszélgetni az elhangzottakról. Hasznos lehet az is, hogyha választunk egy párkapcsolatról szóló könyvet, amit közösen olvasunk, a régebb óta egy párt alkotóknak szívből ajánlom például a Gyűrű-kúra című könyvet. 

És, hogy mi a tanulság? Talán, csak annyi, hogy randizzunk. Töltsünk együtt sok értékes időt a kedvesünkkel amíg ismerkedünk, és még többet miután már megismertük egymást és letettük a voksunkat mellette. Randizzunk akkor is, amikor a hétköznapok teendői szinte betemetnek minket, mert még sok év után is van mit felfedeznünk a másikban. 

Gergely-Papfalvy Bori

Holidate, avagy mese a lányról, aki (nagyon) fél az elköteleződéstől

A Holidate című film egy könnyű, karácsonyi romantikus vígjáték. Egy történet a lányról, aki szeretne kapcsolatban lenni és közben fél is tőle, és a fiúról, aki cinikus vagánysága mögé rejtőzve keresi az igaz szerelmet. Vigyázat, a cikk nyomokban spoilert és komolyabb gondolatokat is tartalmazhat!

Karácsonykor senki sem szeret egyedül lenni; így van ezzel két főszereplőnk, Sloane és Jackson is. A helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy Sloane testvérei már mind elkeltek, és az anyukája kétségbeesésében minden jöttmenttel össze akarja boronálni. Jacksonnak hasonlóan borzalmasan telnek az ünnepek, ezért nem csoda, hogy mikor karácsony után a plázában véletlenül egymásba botlanak, rögtön találnak közös témát. A találkozásból végül egyezség lesz; egymás partnerei lesznek -kizárólag az ünnepekre. Együtt töltik a szilvesztert, a Szent Patrik napot, a húsvétot, és sorban az ünnepeket. Kapcsolatuk bár plátói marad, egyre jobban mélyül, és szépen lassan többet kezdenek el érezni egymás iránt. 

És innentől kezd izgalmassá válni a történet. Ugyanis amint világos lesz Sloane számára, hogy kapcsolatuk komolyabbá válhat, iszkolni kezd. Persze, a könnyed film könnyed film marad, viszont megmutatja a kötelékfóbia egy tipikus esetét. Hogy mi is az a kötelékfóbia? Az elköteleződéstől való félelem. Amikor adott valaki, akivel végre tényleg komoly lehet, akivel végre tényleg van esély a boldog holtomiglan-holtodiglanra, és mi még azelőtt kilépünk a kapcsolatból, hogy megtudnánk, mi is lehetett volna belőle. A kötelékfóbia jó példája a filmben szereplő Sloane, aki egész addig epekedik a vágyott férfi után, amíg az nem lép feléje, de azután meghátrál. Azonban lehet párkapcsolatban is kötelékfóbiával küzdeni; kilépni a kapcsolat egy olyan fordulópontja előtt, ami egy már a komfortosnál mélyebb elköteleződéssel jár. Továbbá előfordul olyan is, hogy valaki hosszú, komolynak tűnő kapcsolatban egyszerűen csak nem engedi magához közel a partnerét, ezáltal megőrizve azt a távolságtartó állapotot, ami számára még elviselhető.

És hogy mi bújik meg e félelem mögött? Ha erre választ akarunk találni, akkor érdemes gyermekkorunkban és kötődési mintáinkban keresni a választ. Szívből ajánlom Stefanie Stahl, német pszichoterapeuta Igen is, meg nem is című könyvét, amiből én magam is -a kötelékfóbiával való küzdelmem során- sokat tanultam. Emellett sajnos az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy fogyasztói társadalmunk nem a hosszútávon (emberek vagy dolgok, eszmék felé) elköteleződni tudó emberekből él.

Azt gondolom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, tanulhatunk az amúgy egyáltalán nem edukatívnak szánt Holidate című filmből. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valójában vágyunk-e mély elköteleződéssel -és ezáltal kötöttségekkel is- járó kapcsolatra? Szakítottunk-e már azért, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mi megtesszük, mintha minket hagynak el? Ért-e bennünket olyan csalódás, hogy attól elveszítettük a tartós, boldog párkapcsolatba vetett hitünket? Bele merjük-e engedni magunkat -úgy igazán- egy kapcsolatba, vagy csak a felszínt kapargatjuk évekig? És úgy általában; mit jelent számunkra az elköteleződés valami, vagy valaki felé?

Gergely-Papfalvy Bori

Kép forrása: Netflix

5+1 alternatív programajánló novemberi hétvégékre

Az a jó az évszakokban, hogy mindig változnak. Mire beleunnánk a nyárba, jön az ősz és a tél. És mikor már nagyon elegünk van a hidegből, eljön a tavasz, majd a nyár. Rendre bekövetkező, lassú változás ez a természetben, és a saját belső világunkban is. Ugyanis minden évszak, és minden hónap tanít bennünket valamire, ha igazán odafigyelünk.

A következőkben öt olyan ötletet osztok meg, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy ne csak a természet változzon, hanem vele együtt te is.  

1) Gyújts meg egy gyertyát és csak légy egyedül!

Halottak napja alkalmából sokan családostul felkerekednek és meglátogatják elhunyt szeretteik sírját, történeteket mesélnek róluk. Viszont talán kevesebben vannak azok, akik egyedül, minden zajtól távol elmélkednek szeretett halottaikon. Arra hívlak, hogy egy félreeső sarokban gyújts egy gyertyát azokért, akiket szeretsz -nemcsak az elhunytakért, az élőkért is. Gondold végig, hogy mit kaptál tőlük, és mivé váltál általuk! Eleveníts fel régi emlékeket, gondolatokat, merengj el mindazon, ami eddigi életedben történt!

2) Sétálj egy nagyot és közben figyeld meg a természet változását!

Mindenki szereti a színes őszi leveleket, és az október vörösesen aranyló árnyalatait, ám a november végi kopasz fákkal és enyészetnek indult levélszőnyeggel már kevesen vannak így. Mégis arra hívlak, hogy az októberi nagy kirándulások után menj ki a november végi természetbe is. Gondold végig, hogy mit jelent számodra a természetben ciklikusan bekövetkező elmúlás-újjászületés. Mi az, amit szeretnél magad mögött hagyni? Hogyan készítesz helyet magadban az új impulzusoknak, érzéseknek, kihívásoknak?

3) Kuckózz be a kedvenc kanapéd és egy bögre forró ital társaságában!

Az őszi-téli hideg időszak a nagy kuckózások ideje. Valamelyik hétvégén szánj időt arra, hogy egyedül vagy egy szeretted társaságában csak úgy vagy. Főzz egy bögre forró teát vagy készíts forralt bort, szerezz be egy jó könyvet vagy filmet, indítsd el a kedvenc zenédet és csak élvezd, hogy nem kell sehova rohannod! 

4) Főzz vagy süss valami finomat és ne csinálj közben semmi mást! 

Az ősz tele van ízekkel és illatokkal; ki ne szeretné parki séták során a jó meleg sült gesztenyét majszolni vagy az otthon melegében a friss sütőtökös pite illatát. Akár valamelyik ellenállhatatlan őszi sütemény, akár egy ínycsiklandó libás fogás elkészítéséről is van szó, most arra hívlak, hogy egy kis időre hagyd abba a multitaskingot! Akármit is sütsz vagy főzöl, ne csinálj közben semmi mást! Ne hallgass közben podcastot, ne nézz videót, ne takaríts és a telefonod se legyen folyton a kezedben! Teljes figyelmeddel légy jelen, és éld át a sütés-főzés okozta örömöket! 

5) Készülj fel az adventre!

Ne értsd félre, én sem szeretem, hogy már október közepén a karácsonytól hangosak a plázák, és ez az utolsó ötlet nem is arról szól, hogy november elejétől kezdj el a karácsonyon pörögni. Azonban én szinte minden évben advent első vasárnapját megelőző szombaton csapok a fejemre, hogy nemhogy az adventi naptárral vagy dekorációval, még a koszorúval sem vagyok kész. Ezért arra hívlak, hogy velem együtt kezdd el időben az idei adventi készülődést. Gondold végig, hogy mivel és hogyan szeretnél a karácsonyra készülni. Készítsd el az adventi koszorút és naptárat -ha lesz! De, ami még ennél is fontosabb; találd ki, hogy hogyan készíted fel a lelkedet is az ünnepre; mi az, amiről lemondasz, vagy amit megteszel idén. (Ha valamilyen önkéntes tevékenységet vállalnál idén, akkor csatlakozz Határtalanul – Légy Te is Margaret Angyal! eseményünkhöz és készíts Te is egy csomagot határon túli, rászoruló gyerekek számára.)

+1 Lassíts és figyelj befelé!

Az iménti ötletek mindegyike valami módon ahhoz segít hozzá, hogy felvedd a novemberi természet lassú, nyugodt ritmusát és elmélyülj. Arra hívlak, hogy ebben a hónapban minél többször igyekezz kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, és lassíts! Ahelyett, hogy több dolgot egyszerre csinálnál, inkább koncentrálj arra az egy dologra, amit épp teszel, és csináld azt teljes odaadással, átéléssel! Hallgasd a lehullott levelek neszeit, figyeld meg a kopasz fák égbemutató ágait és találd meg, hogy Neked mit üzen az idei november!

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Mit üzen nekünk mindenszentek ünnepe?

Mindenszentek ünnepe van. Azoknak a névtelen szenteknek az ünnepe, akikről tudjuk, hogy voltak, éltek, de mégsem hagytak akkora nyomot a világban, hogy személyükről emberek ezrei emlékezzenek meg. Akik “csupán” jól és jobbra törekedve éltek, átlagosan, olykor boldogan, olykor szomorúan. Hétköznapi emberek, akik próbáltak helyesen élni, és akik földi dolguk végeztével -hitünk szerint- a Jóistenhez tértek haza. 

Ilyen névtelen szentből sok van. Nagymamák, akik egész életükben családjukért dolgoztak, és utolsó napjaikban is sapkát kötöttek unokájuknak. Nagypapák, akik ötvenhatban életüket kockáztatva megküzdöttek a mi szabadságunkért. Szomszéd bácsik, akik segítettek megszerelni az elromlott biciklit, és tanítónénik, akiktől életre szóló leckét kaptunk emberségből. Nagynénik, akik a háború után özvegyen maradt testvérük mellett maradtak gondoskodó pót-apukaként. Sokgyermekes édesanyák, akikre mindig lehetett számítani. Iskolai portásbácsik, akik minden gyereket névről ismertek és mindenkihez volt egy jó szavuk. Mélyhitű apácák, akik vagyonukat rászorulóknak adták. Itt éltek velünk a hétköznapok szürke szentjei, és tették az olyan kicsi csodákat, amikre talán életük során nem is figyeltünk fel. 

Úgy gondolom, hogy sok ilyen szent él most is közöttünk, akiknek tetteit nem értékeljük eléggé. “Alapnak” vesszük, hogy vannak és azt is, hogy jót tesznek. Alapnak vesszük a segítséget, a jó szót, kedvességet, önfeláldozást. Elmegyünk mellettük, pedig meg is állhatnánk egy pillanatra. Megköszönhetnénk nekik, hogy teszik a dolgukat, helyesen és jól élnek. És tanulhatnánk tőlük. Megkérdezhetnénk tőlük, hogy miből merítenek erőt, motivációt. 

Sokan vannak, akik családi mintájukat (többnyire tudatalatt) megvalósítva ugyanazokat a hibákat követik el, mint szüleik, felmenőik. Akadnak olyanok is, akik azt tűzik ki célul, hogy “csak olyanok ne legyenek, mint a szüleik”, és e hiánymotivált elhatározásból fakadóan ők sem úgy élnek, ahogy szeretnének. Néhányan azonban a figyelmüket a hibák elkerülése helyett a hétköznapi szentek felé fordítják. Tanulnak azoktól az emberektől, akik szépen, szeretetben, mások javára és a társadalom hasznára élnek. Életük példájából erőt merítenek ahhoz, hogy fölülírják a tudatalattiuk által megrajzolt sorsot, és helyesebb életet éljenek. 

Szeretnék én is ilyen életet élni; értékelni a hétköznapok csodáit és példát venni a jövő mindenszentjeiről. És szeretnék hálát adni, nemcsak november 1.-jén, hanem az év minden napján azokért, akik “csupán” jól élnek, és mindennapi tetteikkel elhordják hátukon a világot.  

Gergely-Papfalvy Bori

Esküvőszervezési kisokos kezdőknek

Eljegyeztük egymást, hatalmas a boldogság. Örülünk mi, örülnek a szüleink, testvéreink, barátaink.  Egy ideig rózsaszín felhőben úszkálunk, aztán szép lassan realizálódik bennünk; eddigi teendőink mellett -álláskeresés, munka, költözés, lakásvásárlás- még az esküvőt is meg kell szervezni. Ami pedig nem egyszerű, de nem is lehetetlen küldetés. 

A következőkben pedig egy olyan lány esküvőszervezési kisokosába nyerhettek betekintést, aki elméletileg tudja, mit kell csinálni, és az pedig, hogy ez gyakorlatban hogy sikerül, röpke kilenc hónap múlva kiderül. 

0. Segít-e nekünk esküvőszervező?

Egészen addig, ameddig nem kellett esküvőt szerveznem, úgy gondoltam, hogy esküvőszervezőre nincs szükség. Hát, most már nem így gondolom.

1. Mennyit szeretnénk költeni?

Oké-oké, rossz a kérdés, mert leginkább semennyit sem ‘szeretnénk’ költeni, de valamennyit mégis muszáj. Az első pont tehát az, hogy kitaláljuk, mennyi is az annyi. Persze, ez nagyban összefügg azzal, hogy hány vendéget szeretnénk meghívni, és milyen minőségű esküvőt szeretnénk. Na, meg persze attól, hogy mennyi pénzünk van. 

Jó, ha a költségvetés meghatározása előtt utánajárunk, hogy mi mennyibe kerül. Merthogy hiába is akarunk mi kétszázezres esküvőt, az nem fog menni. 

2. Hány embert (és kiket) szeretnénk meghívni?

Ez a második legfontosabb kérdés, ami szorosan összefügg az előzővel. Az a megfigyelésem, hogy van három tényező -létszám, költség, minőség- amik közül maximum kettőt vehetünk figyelembe. Tehát, nincs sok pénzünk és prémium esküvőt szeretnénk? Hívjunk meg kevés embert. Sok embert akarunk meghívni és nem akarjuk, hogy elszálljanak az árak? Lejjebb kell faragni az igényekből. 

3. Mikor szeretnénk az esküvőt?

Fontos eldönteni, hogy mikor szeretnénk megházasodni -milyen évszakban, melyik évben, főszezonban (május vége-szeptember eleje) vagy tavasszal, ősszel, esetleg télen? A nyár a megszokott lakodalmas időszak, itt jobban ráérnek az emberek és általában jó az idő. Tavasszal és ősszel azonban, bár eshet az eső, de cserébe lehet, hogy több szolgáltatótól is kaphatunk kedvezményt. 

4. Milyen helyszínt, milyen minőségét szeretnénk?

Ha már eldöntöttük, hogy kis esküvőt vagy nagyot szeretnénk, mekkora a büdzsénk, és kiket hívunk meg, és mikor szeretnénk egybekelni, jöhet a helyszín keresés. Megfigyeléseim alapján négy kategóriába soroltam be az esküvői helyszíneket. Van a legolcsóbb kategória, azaz a művelődési ház, iskola -amiket egyébként egy jó baráti összefogás eredményeként igazán szépre ki lehet dekorálni. Itt nehézség az, hogy mindent az ifjú párnak kell megszervezni és kitalálni. Aztán a vidéki éttermes, ami már egy kategóriával drágább és -ha jól választunk- szebb is. Ki lehet fogni olyan szép éttermeket, ahol nincsen bérleti díj, csak az étel-ital/fő. Ami itt nagy pozitívum, hogy a helyszín, az étel-ital egy kézben van, nem kell asztalok pakolásával, evőeszköz biztosításával senkinek sem foglalkozni. Ezt követik árban a rendezvényhelyszínek, ahol van egy -kifejezetten esküvőkre, nagyobb rendezvényekre szakosodott- hely, amiért külön bérleti díjat kell fizetni, és e mellé lehet szerződni különböző (vagy kizárólagos) catering cégekkel. Itt már olyan árakról van szó, amelyet pályakezdő fiatalok -szerintem- nem tudnak megfizetni, ellenben ezek a helyszínek tudnak olyan gyönyörűek lenni, mint amelyeket kislánykorunkban megálmodtunk.

Én mindhárom kategóriás esküvőn voltam már, és való igaz, hogy sokszor meglátszik az ételek minőségén, hely szépségén, hogy melyiket választották. Viszont mindegyik esküvőről leginkább a szerelmesen mosolygó ifjú párra, és a bulira (meg az italok minőségére) emlékszem. 

No, ha idáig eljutottunk, akkor megnyugodhatunk; a nehezén túlvagyunk. Ha tudjuk a pontos dátumot, a helyszínt, a pénzügyi keretet és a létszámot, akkor innentől kezdve már a szórakozás része jön.

Szép sorjában foglaljuk le a fotóst, vőfélyt/ceremóniamestert, a DJ-t/zenekart, és a dekorost. Kérjük fel a papot, a tanúkat, koszorúslányokat. Keressük meg a menyasszonyi ruhát, cipőt, menyecske ruhát, és a vőlegény öltözékét is. Ne feledkezzünk meg a gyűrűkről sem! 

És, ami talán a legfontosabb, töltsünk sok időt kettesben a Választottunkkal, örüljünk a pillanatoknak, egymásnak és az előttünk álló közös életnek!

Gergely-Papfalvy Bori Janka