Az oltárhoz kísérsz, Apu?

Apák napja van. Június harmadik vasárnapja. Fülledt, madárcsicsergős nyári nap. Apukámra gondolok. Az elmúlt közel 24 évre, mióta ismerjük egymást. Mindarra, amit az évek alatt tőle kaptam; szeretetet, támogatást, hol kedves, hol szigorú útbaigazítást. És számtalan élményt. Balatongyöröki felfedező túrákat, lakóautós Európa-felfedezést, őrségi biciklizést. Teraszon ülős, az életet megfejtős beszélgetéseket.

Mióta menyasszony lettem, gyakrabban fognak el az ilyen szentimentális érzések. Sokat gondolok arra, hogy mit hoz a jövő és visszaemlékszem eddigi éveimre és mindarra, amit a házassággal magam mögött hagyok.

Azt hiszem, hogy -sokakhoz hasonlóan- a szüleim voltak a legnagyobb hatással rám lányéveim alatt. Édesanyám volt az, aki a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást jelentette számomra. Csinálhattam bármit, az ő haragja egy-két óránál tovább sosem tartott. Mesélt és énekelt nekem, tanult velem és mindig meghallgatott.

Édesapám szeretete más. Kritikusabb és néha nehéz, de jóra serkentő és fejlesztő is egyben. Ő szigorúbban nevelt és a dolgok mögé látó gondolkodásra, erkölcsre tanított. Fêltő, néha dorgáló szeretete és az, hogy sokat várt tőlem, formálta a személyiségemet azzá, aki ma vagyok.

Mindezen gondolatokkal a fejemben itt ülök a betűk fölött és azon töprengek, hogy mindezt a hálát és szeretetet, ami bennem van, miért nem mondom ki? Miért olyan nehéz nekem -sok önismereti munka után is-, hogy az érzéseimnek hangot adjak? Talán azért, mert a mi apa-lánya kapcsolatunkban bár mindketten tudjuk, hogy a másik szeret, de mégsem beszélünk róla? Talán mert így szoktuk meg, vagy így kényelmesebb.

Pedig már egy ideje azon gondolkodom, hogy mit fogok érezni, amikor apukám karján az oltárhoz sétálok. És amikor lányságom utolsó pillanataiban búcsút veszek tőle, vajon tudni fogja-e, hogy mennyire hálás vagyok, hogy éppen ő lett az apukám? És vajon őbenne mi lesz, amikor végleg kirepülök?

És mindenekelőtt, mit válaszol majd, amikor azt kérdezem tőle “Ugye az oltárhoz kísérsz, Apu?”.

Papfalvy Bori Janka

A kiemelkedően eredményes emberek hét szokása

Számtalan okunk lehet arra, hogy olvassunk. Kezünkbe vehetünk egy izgalmas regényt, hogy az eseményekbe belefeledkezve kicsit kiszakadjunk a mindennapok körforgásából. Elolvashatunk egy felkavaró szépirodalmi alkotást, amely rég nem tapasztalt érzéseket éleszt fel bennünk. Olvashatunk verset, novellát, elbeszélést, ha épp nincs egy könyvnyi időnk. És az olvasás által fejleszthetjük is magunkat, hisz ma már az önismeretről, önmenedzselésről szóló könyvek tárháza kimeríthetetlen. 

Én, mint az önfejlesztés és az önismeret elkötelezett rajongója, sok ilyen témájú könyvet olvastam. Azonban egyik sem volt olyan hatással rám, mint Dr. Stephen R. Covey A kiemelkedően eredményes emberek hét szokása című könyve. Hisz Covey könyvében olyan időtálló szabályokat, szokásokat oszt meg az olvasóval, amelyek elvezetnek a valódi sikerhez, és érvényesek minden élethelyzetben, minden időben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a könyv több mint harminc éves töretlen népszerűsége, és az a számtalan szervezet, család és egyén, kiknek élete megváltozott a hét szokás gyakorlása által. 

Véleményem szerint a könyv nagysága abban áll, hogy nem a személyiség megváltoztatását tűzi ki célul különböző készségek fejlesztése, technikák elsajátítása által. Covey megmutatja az olvasónak, hogy a sikerhez vezető út nem a személyiség formálásával kezdődik, hanem annál sokkal mélyebben: a jellemnél. Lehetsz te akármilyen asszertív, menedzselheted az idődet tökéletesen és gondolkodhatsz nagyon pozitívan, ha nem az alapvető értékek mentén éled az életedet, akkor sosem leszel valóban eredményes. És ebből az érték alapú életből már logikusan következik az alábbi hét szokás: 

  1. Légy proaktív! Azaz ne csak sodródj a saját életedben, élj a választás szabadságával és irányítsd azt, amire befolyásod van. Szabadulj meg a „kell”-ektől, és éld az életedet úgy, hogy felelősséget vállalsz minden tettedért, és azért is, amit elmulasztasz megtenni. 
  2. Tudd előre, hová akarsz eljutni! Azaz tudd, hogy milyen életet szeretnél élni, mik a céljaid, milyen szerepek fontosak számodra, és azok mentén formáld az életed! Legyen képed arról, hol szeretnél tartani öt, tíz, húsz, ötven év múlva, és milyen hatással szeretnél lenni a világra!
  3. Először a fontosat! Azaz gazdálkodj úgy az időddel, hogy mindig szem előtt tartod személyes céljaidat, és aszerint priorizálod a teendőidet!
  4. Gondolkodj nyer-nyerben! Mindig tartsd észben azt, hogy egy kapcsolatban a siker azt jelenti, ha olyan megoldás születik, amellyel mindegyik fél jól jár, és úgy érzi, „nyert”!
  5. Először érts, aztán értesd meg magad! Azaz ahhoz, hogy egy kapcsolat, egy beszélgetés jó legyen, fontos, hogy megértsük a másikat, és ne csak meghallgassuk, hanem kellő empátiával értsük, érezzük is át azt, amit kommunikál felénk!
  6. Teremts szinergiát! Azaz tudjuk azt, hogy ketten többek vagyunk, mint egyedül. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a közös cél érdekében mindenki kibontakoztathassa tudását, felszabadíthassa kreatív energiáit!
  7. Élezd meg a fűrészt! Azaz az előző hat szokás mellett szánj arra is időt, hogy feltöltődj, kikapcsolj, ápold a lelked!

Lehet, hogy most, kedves olvasó, azt gondolod, hogy én már le is írtam neked a hét szokást, így hát minek is vedd kezedbe a könyvet. Hisz az előbbiekben Te végigfutottad a hét iránymutatást, valószínűleg elkönyvelted magadban, hogy milyen szép és igaz gondolatok vannak benne, de egy fikarcnyit sem változtatja meg az eddigi életedet. Ezért ajánlom Neked azt, hogy rágd magad keresztül ezen a 350 oldalon, mert megéri! Nem ígérem, hogy letehetetlen, mint egy jó regény, de ahogy haladsz előre a könyvben, úgy ivódnak Beléd az érték alapú élet alapjai. És természetesen gyakorlati tanácsok, konkrét feladatok által Te is elkezdheted letenni a valóban sikeres élet alapjait!

Papfalvy Bori Janka

Egyszerű, de nagyszerű – a nagyi-féle túrógombóc titka

Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, amelyek egész életünkben kísértenek minket. Keressük azt a bizonyos fagylaltot, amelyet kisgyerekként egy-egy fülledt délutánon a Duna-parton ettünk. Nem tudjuk felejteni az anyukánk készítette vasárnapi rántotthúst, amiben nem csak az a jó, hogy finom, hanem az is, hogy a kicsi, olajgőzös konyhában együtt mártogatjuk tojásba és morzsába a hússzeleteket. Minden vendéglőben keressük gyermekkorunk megismételhetetlen ízeit, illatait és ha egyszer megtaláltuk, egy rövid pillanatra újra kicsinek és gondtalannak érezhetjük magunkat. 

Édesapám számára a rántott hús, a székelykáposzta és a krémes mellett, ilyen “emlékezős” étel a túrógombóc is. S mivelhogy nagymamám gombóca nemcsak az emlékektől volt olyan, amilyen, hanem páratlan főzőtudása eredményeként is, nem is reméltem, hogy egyszer olyan gombócot készítek, amilyet egykor ő tudott. De aztán -véletlenül- mégis sikerült. 

Még mielőtt megosztanám ezt a receptet, elmondom, hogy szerintem milyen az igazán jó túrógombóc. Az igazán jó túrógombóc olyan, hogy nem bírod abbahagyni. Jól esik ebédre, de vacsorára is szívesen eszed, és igazából reggelire is ennél belőle, ha maradna. De a jó gombóc bizony elfogy. És ha dupla adagot készítesz, akkor is. A jó gombóc könnyed és puha, gömbölyű és a morzsa kellemesen ropog rajta. És nem tudod eldönteni, hogy cukorral vagy tejföllel edd, mert mindenhogy jó. 

A jó túrógombóc a jó túróval kezdődik. Mert a krémtúrótól szétfolyik, a zacskós túrótól pedig túl kemény lesz. Papírba csomagolt, kocka túró kell hozzá. Egy jó négyemberes adaghoz három kocka (3*250 gramm). 

A három kocka túrót két tojással és hat lapos kanál búzadarával egy tálban, robotgép segítségével elkeverjük. A masszából nem túl kicsi és nem túl nagy méretű gombócokat formálunk. Közben vizet forralunk egy nagyobb edényben, és a kellemesen lobogó vízbe tesszük a gombócokat. Miközben a gombócok a vízben főnek, kezdjünk neki a prézlinek.  Egy serpenyőben forrósítsunk olajat és a forró olajon pirítsuk meg a zsemlemorzsát. Látni fogjuk, mikor jó, gyönyörű aranybarna lesz. Amint a gombóc feljött a víz tetejére, egy kanállal halásszuk ki, és görgessük a prézliben, míg fel nem veszi végleges formáját.

S mialatt az összes gombóccal ezt megcsináljuk, addig a többiek meg is térítik az asztalt, és már ehetünk is! Szórhatunk rá fahéjas cukrot, sima porcukrot vagy cukorhelyettesítőt, meghinthetjük a maradék prézlivel, esetleg csinálhatunk cukros tejfölös öntetet is hozzá! Mindenhogyan finom lesz, és az biztos, hogy nem marad belőle semmi! 

És az üres tányérok felett elmerengve arra gondolhatunk, hogy milyen jó is volt régen a nagymama gombócát enni, és milyen jó most, mikor talán épp mi készítünk valakinek ilyen édes és szívet melengető emléket. 

Papfalvy Bori Janka

Segítségre van szükséged? – Megmutatjuk kihez fordulj!

Az életben számtalan olyan helyzet adódik, amikor elveszítjük a lábunk alól a talajt, és nem találjuk a kiutat. Vannak olyan feladatok is az életünkben, amelyekre mi vállalkoztunk, de segítség nélkül könnyen beletörik a bicskánk. Előfordul, hogy egy betegség hoz nem várt nehézséget az életünkbe, vagy épp a lelkünknek van szüksége orvosságra. Mind különféle élethelyzet, melyekben fogódzókat keresünk. Bár minden szituáció más, és ennélfogva egyedi megoldást is igényel, mégis vannak olyan ösvények, amelyeken elindulhatunk.

Fontosnak tartottuk csokorba szedni ezeket a fogódzókat, hogy a linkgyűjteményünkkel (kattints rá!) titeket is arra motiváljunk, hogy a különböző élethelyzetekben ne féljetek segítséget, tanácsot, útbaigazítást kérni. Jelenleg öt fő területet (egészség, krízis, munka, mentálhigiéné, párkapcsolat) ölel fel a gyűjteményünk, amely természetesen nem teljes körű és folyamatosan bővül. Reméljük, hogy hasznosnak találjátok!

A következőkben pedig a három személyes kedvencemet mutatom be pár mondatban. 

A női egészség kategóriában olyan fontos témák mellett, mint a termékenységtudatosság vagy a természetes családtervezés, megtalálhatjátok az Endometriózis Magyarország oldalára vezető linket is. Az endometriózis egy kevesek által ismert betegség, mely minden tizedik termékeny életkorban lévő nőt érint, nehezen felismerhető és sok esetben meddőséget okoz. Ezért is fontos, hogy tudjunk róla, és hiteles forrásból tájékozódjunk. 

A mentálhigiéné kategóriából a Bízd Rá Magad oldalát emelem ki, amely a többitől eltérően nem egy cég vagy egy szervezet, hanem számtalan segítő szemléletű, főként mentálhigiénés lehetőség gyűjtőhelye. A honlapjukon navigálva életszakaszonként és fejlesztendő területenként kereshetünk sok esetben ingyenes megoldást különböző nehézségeinkre. Véleményem szerint rengeteg hiteles, megbízható, jó szakember és szervezet szerepel az adatbázisukban. 

Harmadikként a párkapcsolat kategóriában található Két Igen Alapítvány által nyújtott lehetőséget szeretném bemutatni. Az alapítvány által indított párkapcsolat gazdagító program elkötelezett párkapcsolatban, jegyességben vagy friss házasságban élőknek szól. A hét alkalmas csoportos műhely hét fontos témakörön kalauzolja keresztül a párokat, elősegítve ezzel a hosszú és boldog házasságot.

Nézzétek meg linkgyűjteményünket, böngésszetek a lehetőségek között, hisz segítséget kérni nem szégyen, hanem az első lépés a megoldás felé! 😊

Papfalvy Bori Janka

3+1 ok, hogy miért olvass (többet)

Szomorú, már-már aggasztó tény, hogy az elmúlt tizenöt év viszonylatában a 2020-as évben olvastunk a legkevesebbet. A Tárki Társadalomkutatási Intézet tanulmánya szerint, a felnőtt magyar lakosság 13%-a olvas rendszeresen, csupán egyharmada (34%-a) alkalomszerűen, és több mint fele (53%-a) egyáltalán nem szokott olvasni. Bár az olvasási szokásokban eltéréseket tapasztalhatunk a különböző társadalmi csoportok mentén -például a nők, a fiatal felnőttek, a magasan iskolázottak és a városban élők az átlagosnál többet olvasnak- azonban még ezen csoportok körében is alacsonynak mondható a rendszeresen olvasók száma.

Pedig az olvasásnak bizonyítottan számos jótékony hatása van.

1. Az olvasás segít a stresszel való megküzdésben 

Egy-egy történet által olvasóként egy másik világba léphetünk be, mely elvarázsol, elgondolkodtat vagy megborzongat, és megszabadít minket a hétköznapokban ránk rakódó stressztől. A Sussex-i Egyetem 2009-ben vizsgálta az olvasás és a stressz kapcsolatát, és (talán nem is annyira) meglepő eredmények születtek; az olvasók stressz szintje már 6 percnyi olvasás után 68%-kal csökkent.

2. Az olvasás segít a szellemi frissesség megőrzésében

Az olvasás során valójában együtt teremtünk az íróval; bennünk elevenedik meg a történet, jön létre a cselekmény képi világa. Ez az újból és újból végbemenő alkotási folyamat kihívás, torna az agynak, és ezáltal segít megőrizni a szellemi frissességet. A Rush Egyetem kutatói idős emberek agyát vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a rendszeres olvasás frissen tartja az elmét és segít a demencia elleni küzdelemben.

3. Az olvasás fejleszti az intelligenciát

Az olvasás révén olyan élményeket élhetünk át, olyan dolgokat tapasztalhatunk meg, olyan helyekre juthatunk el, és olyan összefüggéseket láthatunk meg, amelyekre más módon nem, vagy csak jóval körülményesebben volna lehetőségünk. Az olvasás során nemcsak új információkkal lehetünk gazdagabbak, hanem a logikánk is fejlődhet. Egy 2014-es kutatásban a rendszeresen olvasó gyermekek szignifikánsan magasabb eredményeket értek el az intelligencia teszteken, mint nem olvasó társaik.

+1 Olvasni jó!

Sokáig lehetne még sorolni az olvasás tudományosan igazolt jótékony hatásait, de ami talán a legfontosabb, hogy olvasni jó! Olvasni élmény, kaland, utazás. Varázslat, mely révén bárki és bármi lehetsz és megismerhetsz egy olyan világot, ami csak a tiéd. 

Papfalvy Bori Janka

Az élet dzsemje

Hisz fontosak a közös értékek, az intimitás, a tisztelet, a törődés, sorolhatnám. De a humor az, amely könnyebbé, elviselhetőbbé teszi a nehéz helyzeteket, színt visz a szürke hétköznapokba és kacagással tölti be otthonunkat. Hisz a legnagyobb bajban is meg lehet állni, egymásra nézni és nevetni az életen. És nevetni az élettel együtt.

Hat évvel ezelőtt  egy kamaszoknak tartott, szerelemről, párkapcsolatról szóló lelkigyakorlaton vettem részt segítőként. Izgalmas élmény volt a nálam csak pár évvel fiatalabb gimnazisták útjának egyengetéséhez -hacsak keveset is, de- hozzátenni. 

A hétvége során sok mindenről beszélgettünk, és sokat játszottunk. Az egyik önismereti játék célja az volt, hogy felismerjük azokat az értékeket, amiket fontosnak tartunk jövendőbeli kapcsolatunkban. Mindenki felírt -ha jól emlékszem- tizenkét értéket, majd a játék során mintha egy csónakból dobálnánk ki a kevésbé fontos tárgyakat, szépen lassan megváltunk az értékek háromnegyedétől, mígnem csak a három legfontosabb maradt nálunk. Ha jól emlékszem, nálam a “hit”, a “jó beszélgetések” és a “szerelem” maradt. A játék második felvonásaként csoportokban megosztottuk ezeket egymással. Nem tudom már, ki mit mondott, csak arra emlékszem, hogy egy 16 éves forma fiú a humort említette. Én, aki mindig is a komolyabbak közé tartoztam, megdöbbentem és nem is értettem igazán. “Jó jó, fontos a humor… de azért nem ennyire…” -gondoltam.

Azóta sok minden megváltozott bennem. Több éve párkapcsolatban élek, és bár fontosak az akkori értékeim, bekerült  melléjük egy két olyan dolog is, melyek fontosságát hat évvel ezelőtt nem éreztem. Mostanra a humor, a nevetés bőven dobogós helyen szerepel. Hisz fontosak a közös értékek, az intimitás, a tisztelet, a törődés, sorolhatnám. De a humor az, amely könnyebbé, elviselhetőbbé teszi a nehéz helyzeteket, színt visz a szürke hétköznapokba és kacagással tölti be otthonunkat. Hisz a legnagyobb bajban is meg lehet állni, egymásra nézni és nevetni az életen. És nevetni az élettel együtt.

Talán igaza volt kedves tanáromnak, aki 10 évvel ezelőtt ezt írta az emlékkönyvembe:

“A humor a dzsem az élet pirítóskenyerén.”

Papfalvy Bori Janka

Tavaszi pillanatkép,

avagy egy kis részlet irodalmi szárnypróbálgatásaim első fejezetéből

Talán többeknek ismerős az az érzés, ami a hideg téli hónapok után, a tavasz közeledtével, egyszerre elfogja az embert. Amikor, bár még kopár minden, de már érezni a márciusi nap melegét, és azt a leírhatatlan tavasz szagot, amitől muszáj táncra perdülni, vagy legalábbis dudolászni egy kicsit. 

Ez az érzés fogott el pár napja munkába menet, és még akkor és ott tollat (billentyűzetet) ragadtam. Azt hiszem, írás közben sikerült egy picit jobban megértenem a természetet és a világot. 

A csillagászati tavasz első napján osztom meg írásomat.

„Kuszává borzolja hajam a szél és a kora márciusi hajnal pozsgásra csípi az arcom. Csönd ül az úton, ahol járok, mozgalmas, izgalmas csönd; a megújulásra, rügyfakadásra váró természet csöndje. A csupasz ágak még a lombhullatás és a tél emlékével meredeznek az égre, lábam alatt a tavalyi levelek mesélnek az elmúlásról. Látszólag minden változatlan, de ez az orromba bekúszó üde illat már a tavasz üzenetét hozza magával. A természet mindig változó, mindig megújuló állandóságát. 

Számomra ez a halvány illat az első jele annak, hogy a mélyben, a fák kérge és a lehullott levelek leple alatt az élet szárnybontogató csodája már készül a felszínre törni.

Ez az a pillanat, melyre minden évben gyerekszemmel csodálkozok rá és a felismerésétől táncra kel a lelkem. Ez az a pillanat, mely újból és újból rádöbbent, hogy az élet minden borzalmat és tragédiát ugyanúgy elmos, ahogy a felhőtlenül szikrázó boldog pillanatokat. És hogy semmi sem biztos annyira, mint a lassú változásban megbúvó megújulás lehetősége.”

Papfalvy Bori Janka

A magyar cukrászat alfája és ómegája, a somlói galuska

Családunkban egyes desszertek készítésének különleges jelentősége van. Természetesen megférnek az ünnepi asztalon a mousse-ok és a kekszes pohárkrémek is, de ami igazán számít, az a somlói galuskánál kezdődik. Azt hiszem, ott is ér véget. 

Régi szokásunk, hogyha az ország bármely pontján betérünk egy étterembe vagy cukrászdába, desszertként mindig somlói galuskát rendelünk, ugyanis -szerintünk- ahol jó a somlói, ott a többi finomság sem lehet „olyan rossz”. Miközben az ízlelőbimbóinkat a csokoládé, a vanília, a dió, a mazsola és a tejszínhab összhangja csiklandozza, mi megvitatjuk az élményt, és halkan elmondjuk egymásnak, hogyan csinálnánk másként. Aztán hazamegyünk, és rendszeres időközönként igyekszünk egy újabb adag somlói galuska költeménnyel lekörözni a másik két versenyzőt és korábbi önmagunkat. Ezt a hagyományt egyébként a külvilág nem érti és nem is értheti; csak az tudja, akiben a mi vérünk csörgedezik. 

A jelenlegi állás szerint e harcban én állok a dobogó tetején -bár az igaz, hogy ezzel a többiek nem biztos, hogy egyetértenek. 😊

A somlói galuska készítése kivételes rítus, mely tiszteletet, rászánt időt és egy nagy adag türelmet igényel. A desszert egyik titka, hogy minőségi alapanyagokkal dolgozzunk. A vaníliamártáshoz használjunk igazi vaníliarudat, a kakaós piskótához és a csokoládé öntethez prémium minőségű holland kakaóport és szintén magas minőségű, 60%-os csokoládé pasztillát vagy táblát. A sziruphoz elengedhetetlen a jóféle rum. Fontos még a házi tojás, a mazsola és a válogatott, alaposan megtisztított dióbél -ezeket érdemes piacon beszerezni. A desszert koronája a tejszínhab, amit készítsünk hideg -egy napig hűtőben tárolt, minimum 30%-os állati tejszínből. Hacsak nem muszáj, ne használjunk növényi változatot. 

A somlói galuska készítése négy külön részre bontható. Első körben készítsük el a piskótákat, a vanília mártást, a narancsos-rumos szirupot, daráljuk meg a diót, és áztassuk be a mazsolát. A második körben ezekből rakjuk össze a galuskát és mialatt a hűtőben összeérnek az ízek, készítsük el a csokoládé öntetet majd azt isés hűtsük azt is le. A harmadik lépés, hogy hagyjuk a galuskát minimum egy éjszakára lefedett jénai edényben hűlni -ezen múlik, hogy egy átlagosan finom desszertet kapunk-e eredményül, vagy egy felejthetetlen ízorgiában lesz-e részünk majd. Az utolsó lépésben megöntözzük a galuskát a csokoládé öntettel és megkoronázzuk a tejszínhabbal. 

Első felvonás

Először a három piskótát készítjük el -natúrt, kakaósat és diósat. 

Hozzávalók a natúr piskótához: 

4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt

Hozzávalók a kakaós piskótához: 

4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
2 evőkanál kakaópor

Hozzávalók a diós piskótához: 

4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
2 evőkanál darált dió

A natúr piskótához a 4 tojást szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A kemény habba elsőként a 4 evőkanál cukorral előzetesen összekevert tojássárgákat csurgatjuk bele és óvatosan összekeverjük. Majd lassan és vigyázva, hogy össze ne törjük a habot, hozzákeverjük a 4 evőkanál lisztet is. 

180 fokos, előmelegített sütőben 10 percig sütjük (úgy, hogy nem nyitjuk közben ki a sütő ajtaját), majd 150-160 fokon további 2-5 percig sütjük. Ha már jó az illata és a látványa, tűpróbával ellenőrizzük. Ha mindent rendben találtunk, rövid ideig a piskótát még a kikapcsolt, de még meleg sütőben hagyjuk. 

A kakaós és diós piskóta esetében ugyanígy járunk el, azzal a különbséggel, hogy a lisztet előzetesen összekeverjük a dióval/kakaóval, és úgy adagoljuk a felvert habba. 

Az egy-két maroknyi (ízlés szerinti) mazsolát hideg vízbe/rumba/rumaromába áztatjuk. 

A körülbelül három maroknyi (ízlés szerinti) diót megdaráljuk.

Hozzávalók a vanília mártáshoz: 

8 dl tej
10 dkg cukor
6 tojássárgája
1 vaníliarúd kikapart belseje
60 g keményítő

A tojások sárgáját egy lábasban a cukorral és a keményítővel kikeverjük. Ezután a tejet lassan hozzáadagolva, csomómentesen elkeverjük. Majd hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét, és kis lángon krémmé főzzük. Az elkészült vanília mártást lehűtjük.  

Hozzávalók a narancsos-rumos sziruphoz: 

20 dkg kristálycukor
2,5 dl facsart, szűrt narancslé
1 dl rum vagy 2 teáskanál rumaroma
2 csomag vaníliás cukor
1 db biocitrom reszelt héja
1 db bionarancs reszelt héja

A narancsos-rumos szirup minden hozzávalóját egy edénybe tesszük és összefőzzük. Az elkészült szirupot lehűtjük. 

Második felvonás

Összerakjuk a galuskát. Egy jénai tálba rakjuk a natúr piskótát és megöntözzük a narancsos-rumos sziruppal, majd a vaníliamártással. Ezután megszórjuk a darált dióval és mazsolával. Rárakjuk a diós piskótát, ezt is megöntözzük a sziruppal és a mártással, megszórjuk dióval, mazsolával. A kakaós piskótával ugyanezt tesszük. Az összerakott galuskát hűtőbe rakjuk. 

Elkészítjük a csokoládé öntetet. 

Hozzávalók a csokoládé öntethez: 

15 dkg étcsokoládé
5 dkg kakaópor
5 dkg cukor
5 dkg vaj
2 dl tej
egy kevés rum/rumaroma

A csokoládét tördeljük egy dupla falú, vízzel megtöltött lábasba. (Ha nincsen duplafalú edényünk, vízgőz fölött főzzük.) Tegyük hozzá a cukrot, a kakaóport, a vajat és egy kevés tejet. Olvasszuk össze őket, majd fokozatosan öntsük hozzá a többi tejet is. Ha kihűlt öntsük hozzá a rumot/rumaromát. Hűtsük le teljesen. 

Harmadik felvonás

Minimum egy éjszakára rakjuk a hűtőbe az összerakott galuskát. Használjunk hozzá lefedett jénai edényt, hogy a hűtőben lévő paprikás kolbász szaga ne ívódjon bele a desszertünk aromájába. 😊

Hűtsük be a minimum 4 dl tejszínt is.

Negyedik felvonás

Tálaláskor egy evőkanállal galuska formákat szeljünk a desszertből és rakjuk a tányérra. Öntsük nyakon csokoládéöntettel, és a felvert tejszínhabbal koronázzuk meg! Majd kóstoljuk meg a desszertet és élvezzük a királyi ízharmóniát! 

Jó étvágyat kívánok hozzá! 😊

Papfalvy Bori Janka

Mit kér tőlem Isten?

Egész eddigi életemben arra kerestem a választ, hogy mi az én utam

Emlékszem, már általános iskolás koromban igyekeztem kitalálni, hogy Isten mit szeretne tőlem; milyen foglalkozást, milyen életutat szánt nekem. Aztán gimnazista éveim végefelé egyre jobban éreztem a külső és belső nyomást arra, hogy nekem tudnom kell, mivel szeretnék foglalkozni. Melyik egyetemen, mit szeretnék tanulni? Vállalkozni fogok, alkalmazott leszek? Érettségikor már minden barátnőmnek konkrét tervei voltak, ki cukrász szeretett volna lenni, ki óvónéni, volt akit a marketing érdekelt, mást a színészet. A többieknek tiszta volt, de az én utamat ködfátyol lengte körül. 

Számtalan ima, átgondolkodott-átgyötrődött este, és nem történt semmi. Istenem, kérlek, küldj valami jelet. Add tudtomra, minek szánsz. Mutasd meg, hogy hol tudnék hasznos és boldog lenni.

Évek teltek el azóta, és már nem csak a szakmai utamat kerestem, és az igaz társat magam mellé, számtalan megválaszolatlan kérdésem volt. S mindegyik úgy kezdődött;

mi az én utam?

Persze közben nem ülök tétlenül, haladok előre az életben, biztosnak tűnő vagy bizonytalanabb lépéseket téve. De közben mindig jól akarom csinálni. És szinte rögeszmésen akarom tudni, hogy mi a helyes. Szüntelenül kérdezem Istent, hogy mit akar tőlem, mire hív? De nem mond semmit. Hallgat. Egyre csak hallgat.

Miért kérdezgetem ennyire őt? Miért akarom az életem döntéseinek a felelősségét valaki másra helyezni?  

Nemrég ismét elbizonytalanodtam a jövőm kapcsán, minden ködös volt, és még mindig nem tudtam, hogy Isten mit mutat nekem. A szerelmem gyengéden magához húzott, és mosolygott egyet a görcseimen. “Nem gondoltál még arra, hogy ha Isten azt akarná, hogy pontosan tudd, hogy mit akar tőled, akkor azt megírná egy levélben és elküldené postán?

Nem pontosan azért van szabad akaratot, hogy te válaszd ki a sok lehetőség közül, amiket neked adott, amit legjobban szeretnél? 

Én úgy gondolom, hogy sok opciód van, de mindegyik Isten akarata. Nem tudsz rosszul dönteni, hogyha a talentumaidat és a vágyaidat követed és szeretettel vagy mások iránt.” -Megkönnyebbülve és felszabadultan zokogtam a vállán percekig.

Papfalvy Bori Janka

Fotó: Unsplash

Az orchideák tanítása

Nagyon szeretem az orchideákat, és az otthonom minden ablakpárkánya tele van velük – annyira, hogyha vennék még egyet, sem tudnám hova rakni. Mindegyiket jól ismerem, tudom kitől és mikor kaptam. Kislányként tudok örülni a megjelenő virágszárnak, bimbónak vagy levélkezdeménynek, és sokszor úgy újságolom el a páromnak, vagy anyukámnak a nagy hírt, mint régen azt, hogy ötöst kaptam matekból.


Álmos reggeleken a kedvenc időtöltésem a kávémat szürcsölgetve az orchideáimat nézegetni, ahogy nőnek és időről időre virágba borulnak. Ha jól emlékszem, idén (vagyis tavaly) november elején indultak növekedésnek a virágszárak és december elejére már mindegyiken kis bimbó kezdemények voltak. Titkon abban reménykedtem, hogy karácsonyra már láthatom a különös formájú, színpompás virágokat. De ahogy azt illik, a virágaim fittyet hánytak az
illemre meg az elvárásaimra.


Most január közepe van, és a héten nyílt ki az első virág. Gyönyörűszép, cirmos szirmaival olyan, mintha engem nézne. Én meg őt. Jó tanítómesterek ezek a növények. Nem siettetnek semmit és nem kötik magukat olyan elvárásokhoz, hogy „karácsonyig virágot kell hozni” vagy hogy „idén kétszer kell virágozni”. Nem. Nem türelmetlenek, nem rohannak, és nem akarnak az álommegvalósítás to-do listáján minden lépést azonnal kipipálni. A lassúságban
rejlik a csodájuk. Hónapok alatt lesz bimbóból virág és ez a lassú, napról napra történő változás, fejlődés, meghozza gyümölcsét.


Szeretném az idei évre magammal vinni az orchideáim bölcsességét és a lassú, türelmes, nem egyik napról a másikra történő, hanem fokozatosan kibontakozó virágnyílás csodáját.

Papfalvy Bori Janka

Fotó: unsplash