A csapból is az önismeret folyik, mégsem foglalkozunk vele eleget

Míg szüleinknek, nagyszüleinknek a pszichológia misztikus humbug vagy egyszerűen elérhetetlen, már-már megközelíthetetlen tudás volt, addig a mi generációnk számára a pszichológia tudományának széles tárháza áll rendelkezésre. 

A könyvesboltok polcai roskadoznak a mindenféle pszichológiai témájú könyvektől, a tévécsatornák előszeretettel hívják meg a népszerű szaktekintélyeket, hogy egy-egy témában beszélgessenek. A social media felületek is tömve vannak hol tartalmas, hol kissé felületes önfejlesztő anyagokkal, videókkal, cikkekkel.

A mai világban az önismeret divat, trendi elfoglaltság, amit szinte mindenki űz valamilyen formában. Mégis azt látom, hogy bár sok helyről hallunk az önismeretről és annak fontosságáról, mégsem foglalkozunk vele igazán, csak felszínesen vagy még úgy se. 

A leggyakoribb kifogás az önismeret és annak tudatos fejlesztése ellen az, hogy „az ilyen dolgok nagyon sok pénzbe kerülnek”. Bár a terápia valóban nem a legolcsóbb dolog a világon, de azon túl még számos olyan lehetőség van, amellyel ingyenesen vagy kevés pénzből fejleszthető az önismeret. Hisz a könyvesboltokban, könyvtárak polcain nem hiába vannak ott a könyvek, amikből, ha az ember nem csak gyorsan elolvassa, hanem magában sokszor átforgatja, továbbgondolja, a saját életére vonatkoztatja, akkor sokat lehet tanulni. A könyvek mellett az interneten számos önfejlesztő tartalom megtalálható, például a www.palferi.hu oldalon a mentálhigiénés szakember 18 éven át tartott összes előadásának hangfelvétele. De emellett érdemes rákeresni Orvos-Tóth Noémi, Bagdy Emőke és Popper Péter Youtube-on fellelhető beszédeire is – hogy csak egy párat említsek a kedvenceim közül. Amennyiben ezek mellett személyesebb önismereti tapasztalatra is szeretnénk szert tenni, ma már sok művelődési ház és plébánia felvesz a „palettájára” a különböző csoportos önismereti módszerekből egyre többet. (Szívből ajánlom a https://bizdramagad.hu/, https://oazis.jezsuita.hu/, https://www.ferenceskilato.hu/ oldalakat is, ahol sok jó – általam is kipróbált – önismereti csoporttal találkozhattok.)

Bár az anyagi szempontok – egy idő után – valóban korlátozhatják az önismereti lehetőségeinket, a valódi ok, hogy miért nem foglalkozunk eleget (és eléggé) az önismerettel, nem ez.

Sokszor csak divatból fordítunk egy kis figyelmet az önismeretre, pont annyit, hogy már elmondhassuk, hogy mi is elolvastuk ezt vagy azt az önfejlesztő bestsellert, vagy meghallgattuk azt a népszerű podcastot, de valójában nem ássuk magunkban igazán mélyre.

Nem szánjuk rá az időt, az energiát arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Nem tesszük fel magunknak a kemény kérdéseket, amelyekre nem tudunk vagy nem egyből tudunk válaszolni. Nem pörgetjük újra és újra magunkban a szituációkat, hogy rádöbbenjünk, valójában miért kiabáltuk le a szerettünk fejét, miért bújtunk ki a vita alól flegma vállrándítással, miért nem tudtuk elmondani a másiknak, amit valójában érzünk. Nem kérdezzük meg a szüleinket, hogy nekik milyen volt velünk szülőnek lenni, vagy nekik milyen volt, mikor ők voltak gyerekek. Előre akarunk menni a saját életünkben a céljaink felé töretlenül, és nem nézünk hátra, mert azt hisszük, felesleges időpazarlás. Nem nézünk farkasszemet a régmúlt nehézségeivel, saját és szüleink sérüléseivel, mert fájdalmas, és mert értelmetlennek tűnik. 

Pedig ahhoz, hogy valóban tudatosan működjünk, értsük önmagunkat és fejlődni tudjunk, először tudnunk kell, hogy miért reagálunk különböző helyzetekben úgy, ahogy, hogy miért reagálnak ránk az emberek úgy, ahogy.

Hatalmas dolog, amikor már felismerjük önmagunkban, hogy milyen kimondatlan motivációink, félelmeink vannak, és ezeket eddig hogyan vittük bele hétköznapi konfliktusainkba. Felemelő érzés, mikor először csípjük fülön viselkedésünkben a mögöttes érzéseinket, és döbbenünk rá, hogy sok veszekedésünk valójában a mélyben zajlott és teljesen másról szólt, mint amiről a szavak szintjén eddig tudomásunk volt. Nehéz és egyben felszabadító, mikor ráébredünk, hogy azt, amiről eddig azt gondoltuk, hogy „csak velem történik mindig ugyanaz” valójában mi teremtettük, vonzottuk be tudattalan működéseinkkel. Csodálatos észrevenni azt is, hogy önmagunk mélyebb ismerete és az önmagunkon való változtatás képessége révén már nem az eddigi, jól kitaposott ösvényen járunk, hanem új és boldogabb utakat fedezünk fel. 

Az önismeret izgalmas, mélységekkel és magasságokkal teli, egy életen át tartó kaland, amely minden nehézségével együtt nagyon megéri.

Ezért mindenkit arra biztatok, hogy ne engedjen a könnyen szerezhető önismeret csábításának, mely csak felszínes eredményekhez vezet, hanem nézzen szembe önmagával, tegye fel a nehéz kérdéseket és ne féljen leásni a mélyre. 

Gergely-Papfalvy Bori Janka