Ti kérdeztétek: “Ki kezdeményezzen: a férfi vagy a nő?”

A beérkezett olvasói kérdések közül kéthetente kiválasztunk egyet, melyet személyes véleményeink, tapasztalataink, ötleteink alapján megválaszolunk. E cikk nem helyettesíti a terápiás/lelkigondozói/orvosi segítséget, kérlek, szükség esetén forduljatok szakemberhez.

Egyik női olvasónk fordult hozzánk egy sokak számára ismerős kérdéssel. Vajon nőként lehet-e kezdeményezni? Ha lehet, hogyan és milyen mértékben? Tetszik valaki, úgy érzem, én is bejövök neki, de mégsem történik semmi, mit tegyek (vagy ne tegyek) az ügy érdekében? 

Szerkesztőségünkben e téma kapcsán többféle vélemény megfogalmazódott, bízunk benne, hogy a levélíró inspirációt és új gondolatokat kap az alábbiakat olvasva: 

“Régebben azt mondtam volna, hogy gyerünk csajszi, kapd el a srácot. De talán az évek során benőtt a fejem lágya (valamennyire) és már egészen másként látom. Úgy gondolom, hogy a nőnek a feladata annyi, hogy jelezze, hogy nyitott a férfira (nézzen úgy, legyen elérhető, öltözzön csinosan stb.)  és bátorítsa, de a férfinak kell megtennie a lépést, hogy elhívja randizni. Egy férfinak AKARNIA kell a nőt. Ennek az akarásnak nagyobbnak kell lennie, mint a visszautasítástól való félelmének. Ha már az elején nem tud elég bátor lenni ahhoz, hogy elhívja a nőt és kockáztatni (igen, adott esetben kockára téve az egóját) akkor mi lesz később? Én egy olyan férfit szeretnék magam mellé, aki kezdeményező és mer lépni, aki egy alfahím. Tehát ha ilyen férfit szeretnék, akkor nem fogom megtenni helyette az első igazi nagy lépést. Meg szerintem a férfiaknak szükségük van arra az érzésre, hogy „igen, én megszereztem a vágyott nőmet”. Talán azért is alakult ez ki bennem, mert ha szétnézek a családomban, akkor olyan férfiakat látok, akik mentek a nő után bátran, kockáztatva a visszautasítást is. Nekik fontosabb volt a lány, mint a saját egójuk.  Szóval összefoglalva: a nő jelezzen nőies utakon, bátorítsa a férfit, de a férfinak hagyja meg a lépést. Ha a férfi akar valakit, akkor tesz érte, pont. Valahol tényleg azt érzem, hogy azt értékeljük igazán, amiért megküzdöttünk és nem az ölünkbe hullott.”-Tóth-Kuthy Bernadett szerkesztőségi tagunk így vélekedik az kérdésről.  

Losteiner Cecília szerkesztőségi tagunk is hasonlóképpen látja. “Kevés dologban vagyok konzervatív, de ebben, igen. Hallottam egy társkereső applikációról, aminél csak a nő írhat a férfinak és szerintem, borzalom. Én nem tudom elképzelni magam olyan félszeg sráccal, aki nem teszi meg az első lépést, az első komolyabb lépést, mint például egy randira hívás. Te el tudod képzelni magad? Őszintén szólva, biztonságot is ad számomra, hogy akkor tényleg tetszem az illetőnek, ha ő az, aki elkéri a telefonszámom, ír, találkozót beszél meg velem. Másrészről kicsit olyan a kapcsolat kezdete, mint egy játék. A férfi számára pedig inkább egy vadászat. Vadászként űzni szereti az ember a vadat, várni rá, kiérdemelni, megdolgozni érte, nem feltétlen a tálcán érkező ragu verziót. Harmadrészt, a férfiegónak is kell az, hogy ő tegye meg az első lépést, ne egy nő szedje fel őt, hanem ő dönthessen arról a kérdésről, hogy kit választ. Hozzáteszem, lehet, hogy az én férfiképem inkább 19. századi, szóval hallgass inkább a lányokra.”

Ivanova Patrícia szerkesztőségi tagunk a következőképpen vélekedik: “Elég határozottan azt gondolom, hogy a kezdeményezés a férfi dolga, sőt, a szememben ez a férfiasság egyik ismérve. Általában tudják, hogy kit/mit akarnak és azt el is érik, erre minden módot megtalálnak. Ehhez azonban fel kell nőni és elég bátornak kell lenni, mivel a visszautasítás is benne van a pakliban. De előfordul az is, hogy egyszerűen nem tudják, hogy a megfelelő helyen kopogtatnak-e. Amennyire mi nem látunk az ő fejükbe, épp annyira nem tudják ők sem, hogy mi mit szeretnénk. Ahogy fentebb írtam, hiszem, hogy a férfiaknak kell kezdeményezniük, meghódítaniuk minket, mivel ez a win-win szituáció. Ő férfinak érzi tőle magát, mi pedig nőnek. Így soha nem tanácsolnám, hogy te kezdeményezz elsőként. Azt viszont annál inkább, hogy határozottan és megtéveszthetetlenül ejtsd el azt a bizonyos zsebkendőt, hogy ő felvehesse, ezzel megtéve az első lépést!”

Asbóth Emma szerkesztőségi tagunk szintén azt a bizonyos zsebkendő-eldobást említi: “Szeretem a klasszikus leosztást, amikor a férfi hívja el a nőt, főként, mert egyre inkább kiveszőben van. Azonban azt gondolom, hogy elvi magaslatokhoz fölösleges foggal-körömmel ragaszkodni! Ezt pár éve hallottam: “A nők azt mondják magukról, régimódiak, nem teszik meg az első lépést. Erre én azt mondom: akkor nem vagy régimódi. Száz évvel ezelőtt egy hölgy elsétált a férfi mellett, elejtette a keszkenőjét, továbbsétált. A férfi meglátta, hogy ez egy rendkívüli lehetőség arra, hogy úriember legyen, felvette a zsebkendőt, odament hozzá, és azt mondta: hölgyem, ezt elejtette. Mire a nő meglepetten válaszolt… valóban? A férfi azt hitte, ő kezdeményezett, de valójában a nő már őt választotta. Itt nem a szerepek felcseréléséről van szó.” Nem tudom, hány keszkenőt dobáltál a srácnak, de én biztos utána járnék mielőbb a dolognak! Ha elijed, legalább tudod, hogy nem kell rá tovább várni.”

Nagy Vanda szerkesztőségi tagunk konkrét tippeket is megosztott a témában: “A férfiak legyenek alapvetően a kezdeményezők, de ez korántsem jelenti azt, hogy  hogy mi nők semmit sem tehetünk az ügy érdekében. Ha semmilyen visszajelzést nem adunk, mindkettőnk dolgát megnehezítjük. Fontos megőrizned a nőiességed és ugyanakkor bátorítóan hatnod a srácra. De hogyan? Nulladik lépésként én imádkoznék a fiúért és a helyzetért. Figyelj oda a megjelenésedre, légy ápolt! Légy vele kedves és mosolyogj rá! Légy „elérhető” számára, de ne vedd üldözőbe! Keresd a lehetőségeket, amikor beszélgethetsz vele! Na de mi van, ha örül a közelségednek, de nem tesz semmit, mint a Te esetedben? Akkor én a helyedben elkezdenék vele barátként általánosságban érzelmi témákról beszélgetni, például arról, hogy ő mit gondol a kezdeményezésről. Így legalább jobban megismered ezt az oldalát is, és könnyebben eldöntheted, szeretnél-e vele párkapcsolatba lépni. Nem kell ráerőltetned vagy befeszülnöd tőle, ilyenkor is légy önmagad vele, mint mindig! Viszont arra is gondolj, hogy a férfiak nem vakok, ha jeleket adsz neki, szerintem érzékelnie kell egy idő után, hogy szimpatikus neked. Ha ezek után sem tesz semmit, szerintem jobb továbblépni.. Abba gondolj bele, ha hosszú távon gondolkodsz, milyen párt szeretnél? Olyat aki határozatlan, vagy aki kiáll érted? Hagyj neki teret, hogy meglásd, milyen férfi is ő valójában. Egyébként pedig egy mély barátság nagyon jó alapja lehet egy párkapcsolatnak.”

Minden ember, és minden élethelyzet egyedi, ezért konkrét választ nem mondhatunk. Én azonban hiszek abban, hogy egymás véleményét hallgatva közelebb kerülhetünk kérdéseink megválaszolásához. Arra biztatjuk kedves olvasónkat, és mindenki mást is, hogy inspirálódjon, hallgasson meg egyéni történeteket, és találja meg a saját, már benne rejlő válaszait. 

Sok sikert kívánunk!

Ha felkeltettük érdeklődésedet, és szívesen kérdeznél Te is tőlünk, leveledet várjuk a info@margaretblog.com címen.