Beszél(j)ünk a halálról

,,Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi ‘énünket’. Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit ‘tettek’ az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.”

Polcz Alaine

– írta Polcz Alaine, pszichológus, író, a tanatológia (a halállal, az emberhez méltó haldoklással (görögül thanatos=halál) foglalkozó tudomány) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós felesége.

A szálak mindig összeérnek. Épp Mészöly Miklós születésének századik évfordulója kapcsán foglalkozom a feleségével való levelezéssel. Először akkor keltette fel az érdeklődésemet Polcz Alaine személye, amikor az Asszony a fronton című művét olvastam. Akkor kezdtem ráébredni, milyen hihetetlenül erős nő lehetett, milyen méltósággal viselte azt rengeteg szenvedést és megaláztatást, amit a második világháború alatt élt át. Majd pedig milyen szeretettel és hittel tudott másokon segíteni a halállal foglalkozó írásai kapcsán. 

Hogy miért említettem az összeérő szálakat? Mert nemcsak ez a kivételesen erős nő sarkallt arra, hogy ne riadjak vissza attól, hogyha a halál szóba kerül. A levelezéssel párhuzamosan, szintén a napokban került elém egy kép, ami erre a meghatározó élményre emlékeztetett. Épp a Facebook-ot görgettem, amikor szembejött egy fotó három édes spánielről, akik közül kettő nagyon is ismerős volt – rákattintottam és egy óráig olvasgattam az oldalon található történeteket. Három évvel ezelőtt készíthettem egy riportot a Tábitha Házban, ahol a kutyusok gazdija, Tuza Erika az életvégi ellátás és ehhez kapcsolódóan a terápiás kutyák szerepéről mesélt – hihetetlen természetességgel. Jó volt újra látni őket, olvasni Erika gondolatait. Hálás vagyok, hogy azon a borongós hétvégén beszélgethettem vele.

Emlékszem, a gyakornoki időm elejét töltöttem még és féltem a témától, hiszen tudtam, hogy ebben az otthonban haldokló gyermekeket fogok látni. Tényleg borzasztó idő volt, amikor elindultam a hospice házba. Figyeltem az elnyűtt, gondterhelt arcokat a buszon. Aztán megérkeztem. Tudom, még nem is csöngettem, nyílt a kapu, és két kedves, mosolygós hölgy lépett ki rajta. Miután megláttak, kedvesen behívtak és megkértek, hogy hagyjam az előszobában, amire most nincs szükségem, és vegyek egy zsákot a cipőmre. Mielőtt beléptem volna, hirtelen nyílt az előszobaajtó, és egy ott lakó lány jött felém nagy lendülettel. Máris ott termett két nővér, és elnézést kérve betessékelték a szobába. „Semmi gond – mondom –, nem ijedtem meg.” Tényleg nem. Később kiderült, West-szindrómás, központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegről volt szó. 

Miért nem ijedtem meg? Mert ahogy megérkeztem ebbe az otthonba, nem a kézmosók és a bekötött oxigén ragadta meg a figyelmemet először, hanem a megnyugtató, családias légkör. Majd megérkezett Frida kutyus és mosolygós szemű gazdája, Erika, aki Amerikában tanulta ki az állatasszisztált terápia mesterségét. Sokat beszélgettem vele, nemcsak arról, hogy számos esetben a kutyás terápia az utolsó közös pozitív élménye együtt a családnak, hanem a halál, mint téma kezeléséről. Voltunk beteg gyermek mellett, mesélt történeteket, amiket sosem felejtek el – még később, a buszmegállóban is hallgattam és hallgattam. Hihetetlen mennyit tud egy emberen változtatni néhány óra, mennyire átértékeli az életét, amit ajándékba kapott.

Megtanultam, hogy egy ilyen ház is szólhat az életről, hiszen minden dolgozónak itt van a szíve és a lelke. Megtanultam, hogy egy kutyus betöltheti a közvetítő szerepet beteg és gyógyító között. Megtanultam mennyi Polcz Alaine-hez hasonló angyal van a világon. Gyermekek, akik olyan szenvedéseket élnek át, amit el sem tudok képzelni és felnőttek, akik arra tették fel az életüket, hogy nekik segítsenek.

Azt hiszem, az itt eltöltött kis idő kellett nekem akkor ahhoz, hogy még inkább belemélyedjek a témába. Ezt követően kerestem fel dr. Hegedűs Katalint, a SOTE oktatóját, aki ott volt a hospice indulásakor Polcz Alaine-nel, majd bekerült az országos vezetőségbe és ma, többek között tanatológiával is foglalkozik. Beszélgettem életvégi rendelkezésekről intenzív osztály főorvosával, a lehetőséget igénybe vevő beteggel, hospice-ban dolgozó munkatársakkal, akiknek sokat köszönhetek. Összeértek a szálak. Ezek a ,,világi beszélgetések” és az én személyes hitem kapcsolódtak és képes lettem beszélni a halálról.

Én, aki sohasem akartam. Mégis ki akar? Tehetnénk fel a teljesen egyértelmű kérdést. Főleg most, a koronavírus idején, amikor a világon minden család félti szeretteit, ismerőseit és szabadulna a jelenlegi helyzettől. 

Senki nem akar, de könnyebb, ha tudunk – ezt biztosan megtanultam. Mert

,,az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.”

Polcz Alaine

Demeter Anna

Források:

Polcz Alaine: Egész lényeddel; Meghalok én is? – A halál és a gyermek

https://kepmas.hu/en/node/1959

Levendula és ecet

Tiszta otthon, nyugodt lélek – mindezt természetesen. Munkácsi Brigitta egyre sikeresebb könyvének titka az egyszerűségben rejlik. A jelenlegi, pandémia okozta helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap a tisztítás, takarítás. Sőt, sokan jóval több időt töltenek a négy fal között, mint azelőtt, így a testi és lelki egyensúly érdekében még fontosabb, hogy otthonunkban is kellőképpen feltöltődhessünk. Tegyük ezt környezetkímélő és pénztárcabarát módon! 

Nem is gondolnád, milyen csodaszereket rejt akár a saját háztartásod, a kerted, vagy éppen a gyümölcsös-zöldséges részleg a közeli boltban. Univerzális tisztítószer grépfrút, rozmaring és ecet kombinációjából? Zsályás citromos mosogatószer? Mentolos ablaktisztító? Bizony, nem csak természetes, de még az illata is kellemes. Ugyanígy a polcon hagyhatod a drága és designos pálcikás illatosítót, légfertőtlenítőt, vagy akár füstölőt, hiszen ezeket is pillanatok alatt megalkothatod magadnak otthon.

A Levendula és ecet című könyv 57 könnyen elkészíthető tisztítószer receptet tartalmaz. A szerző szerint: ,,két otthonod létezik. A bolygó és a tested. Vigyázz mindkettőre!” Éppen ezért Munkácsi Brigitta egy éven keresztül kísérletezett, hogy ebben a stílusos formában tálalhassa nektek ezeket a remek megoldásokat. Öt fejezetben: 1) általános tisztítószerek, 2) konyha, 3) fürdőszoba, 4) mosás, 5) illatosítás olvashatjátok a gyönyörű fotókkal alátámasztott tanácsokat.

Érdekes, hogy valahogy mindig visszajutunk oda, amit a nagyszüleink természetesnek tartottak. Nem azért, mert annyira zero-wastek akartak lenni (az én nagyim szeme valószínűleg kikerekedne már a szó hallatán is), hanem mert nem volt három sor tisztítószer az üzletek polcain, amiből válogathattak volna. Mégis működött minden ugye? Térjünk vissza az eredetihez, ez mindig megéri ☺

A könyvről és az ehhez kapcsolódó hasznos kiegészítőkről olvashattok a Pauza oldalán, amit a lelassulás és hazatérés címszavakkal illet az üzlet és webshop két megálmodója, Zoli és Évi – és valószínűleg mindenki, aki már egyszer is járt náluk. Ők ketten néhány évvel ezelőtt otthagyták munkahelyüket és elindultak egy életre szóló hátizsákos utazásra négy (!) kontinensen keresztül. Ez az élmény végül arra ösztönözte őket, hogy megnyissák a Pauza nevű gyöngyszemet a belváros szívében. Az üzlet és a honlap ugyanazt a célt szolgálja: tudatos döntés, tradíció, lelkileg tápláló otthon megteremtése. A Pauza blog pedig számos érdekes olvasnivalót tartogat számotokra: legyen szó illóolajokról, aktuálisan érkezett termékekről, de akár a növénypréselésről is.

Ha szereted a DIY tippeket, a természetes megoldásokat, mindenképp olvasd el a Levendula és ecetet, valamint tarts egy kis Pauzát, a mindennapos rohanás közepette!

Demeter Anna

Fotók: pauza.hu

40 nap

Nagyon szeretem Fekete Ágnes lelkésznő írásait, legutóbb a 4 hét című, adventi gondolatokat tartalmazó könyvecskét forgattam a kezemben. Szeretem, mert közhelymentes, valós élethelyzeteket mutat be, nem egy megfoghatatlan, pátoszos világot, aminek megfelelni kényszerülne az ember. Segít lélekben felkészülni és elgondolkodtat olyan szavakon, amiken néha csak átsuhannánk: elcsendesedés, elmélyülés, fegyelem.

Így ajánlom nektek tökéletes, húsvétra hangolódó útitársként a 40 nap böjti áhítatos könyvet is. 

,,Sokan beszélnek manapság a böjtölés erejéről. Van, aki egyfajta lelki wellnessként érzékelteti azt, amikor egy időszakban imádsággal és testünk megzabolázásával töltjük az időt. Van, aki összekeveri a fogyókúrával.” 

Vallástól függetlenül megegyezhetünk abban, hogy szervezetünk, lelkünk egy idő után feladja a harcot a stressz és a folyamatos rohanás következtében. Mindig találunk kifogást, hogy épp mikor és miért kell valamit még az utolsó pillanatban elintéznünk, későbbre halasztanunk, majd szinte elveszünk a konstans időhiányunkban. (Tisztelet a kivételnek! És árulja el, hogy csinálja☺ )

,,Milyen lenne, ha végre igazán képesek lennénk elcsendesedni? Milyen lenne, ha a testünk az utolsó molekuláig képes lenne odafigyelni arra, aki ezt a testi életet adta?”

Milyen lenne? Nehéz. Már az is, hogy magamra vonatkozó kis ,,fogadalmakat” teljesítsek, mint a kevesebb mobilozás, vásárlás, jóval több olvasás, egészséges étel és igazán feltöltő program beiktatása az életembe. Na de tudunk-e lemondani? Úgy igazán, épp önmagunkról. Tudunk-e igent mondani másokra és nemet mondani arra, amire nincs szükségünk, még akkor is, ha úgy érezzük?

Egyszerűen nem tudunk ellenállni annak, amit mindenhol szajkóznak: ,,neked kell”, ,,neked jobb lesz”, ,,neked olcsóbb lesz” és így tovább. (…) Pedig semmi sem születik ezen a földön, ami nem lemondásból lett. A tudós, vagy művészember is belefeledkezik gondolataiba, átadja magát alkotásának, tehát lemond magáról. Ha erről az aszkézisről elfeledkezünk, és nem erre neveljük az utánunk jövő nemzedéket, akkor megcsömörlött, elkényeztetett, végül nihilista emberek leszünk és ilyeneket nevelünk.”

Kemény, de fájóan igaz szavak. A mai ember elcsábulásban csillagos ötös, de önmaga háttérbe szorítása már nagyobb falat. Mindannyiunknak nehéz. Annyi külső inger ér, annyi ösztönzés, hogy hogyan tudod tökéletesen megvalósítani a TE céljaid, a TE álmaid, hogy el sem gondolkozunk azon, mi végre vagyunk a világon. Pedig:

,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával.” – írja gyönyörűen Tamási Áron. 

Ha tudjuk, hogy a mi világi létünk egy ajándék, a mi csetlő-botló lépteinkért, hibáinkért és bűneink megváltásáért pedig valaki az életével fizetett, akkor szívünk megtelik hálával. 

Ahelyett, hogy hagynánk, hogy csak úgy történjenek velünk dolgok, adjuk át életünket annak, akitől kaptuk. Ebben a felkészülésben ott lesz velünk minden nap ez a kis könyv, a maga nagy igazságaival.

Demeter Anna

Források: Fekete Ágnes: 40 nap – Böjti áhítatos könyv; Tamási Áron: Ábel Amerikában

Működhet a párkapcsolat, ha eltérő az értékrend?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának  véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy megoszthassuk különböző szemszögeinket!

Erre a kérdésre akkor tudsz magadnak körültekintően és hitelesen A-t vagy B-t mondani, ha a választ valamilyen formában már megtapasztaltad. Ha foglalkoztat a téma, íme, néhány hasznos lépés, ami már a kezdeteknél segíthet az eligazodásban!

Az ismerkedés jó esetben olyan, mint a tangó. Két ember egymáshoz való közeledése a kellő távolság megtartásával, majd fokozatosan az intimitás alapjául szolgáló bizalom megélése. Ha kihagysz egyébként lényeges lépéseket, hamar véget ér a tánc. A kezdeti vonzalom gyorsan elmúlik, a közös élmények pedig csupán megszabott ideig kötnek össze két embert. Ha egy picit elcsendesedsz, biztosan érezni fogod a lényeget: a teljességet, vagy a hiányt. 

Különbözőek vagyunk, különböző tulajdonságokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ha te porcukorral eszed a káposztástésztát, a másik meg borssal, akkor itt a vége, fuss el véle. Azonban igenis fontos, hogyan gondolkozik az általunk választott társ arról, ami számunkra lényeges. Legyen az vallás, politika, munka, nevelés, egy átlagos emberi szituációban való megnyilvánulás. Mert valóban, a rózsaszín ködben homályosan látjuk ezeket a kérdéseket, de amint oszladozni kezd a színes fátyol, bizony előtérbe kerülnek és könnyen konfliktusokhoz vezethetnek. Ha tudod, hogy a melletted lévő embernek ugyanaz fontos, mint neked, az biztonságot ad. Nekem személy szerint nagyon tetszik a következő gondolat: Vigyázz, hogy te válassz, ne csak hagyd, hogy kiválasszanak! Ezt folytatva pedig a legfontosabb: vállald magadat. Vállald a hited, a nézeteid, a véleményed – aki ezt nem tudja teljességgel elfogadni, azzal nem leszel boldog. Ilyen egyszerű és pontosan ugyanennyire nehéz is ezt megélni.

Fájdalmas megtapasztalás, amikor rádöbbensz, hogy egy kapcsolat alapvetően triviális dolgok miatt nem működik, de ez nem véletlen. Tudnod kell, hogy ez azért történik, mert csodálatos érzés lesz, amikor jön valaki, akinek nem kell magyarázkodnod, akit nem akarsz meggyőzni, akinek (pluszmínusz a családjának, barátainak) nem akarsz majd megfelelni – és fordítva. Néha nem is gondolnánk, mennyire meghatározza az életünket, hogy milyen környezetben nőttünk fel. Éppen ezért, ha egy, a miénkkel ellentétes szemléletet próbálunk magunkra kényszeríteni, illetve a sajátunkat átragasztani a másikra, az egy folyamatos küzdelmet eredményez. A kisebb-nagyobb harcok következtében pedig elveszik a kapcsolatból a lényeg, amit nem helyettesíthetsz pillanatnyi örömökkel, utazásokkal, ajándékokkal. Onnantól, hogy elkezdtek azon gondolkodni, min változtatnátok csak azért, hogy tényleg minden jó legyen, onnantól baj van. Az egyik fél ugyanis elkezdi feladni saját magát, az elveit, hogy hasonuljon a másikhoz a kevesebb konfliktus érdekében. A tangóból kiveszik a tűz és a bizalom. Kihagytak pár lépést. 

Annak érdekében, hogy ezt elkerüld, egy jó tanács: kérdezz és figyelj!

A kezdetek kezdetén ez a legbiztosabb: beszélgess, sokat! Ismerd meg a másikat, de úgy, hogy közben a legfontosabb szabályt tudd: soha ne bízd a szívedet valakire anélkül, hogy nem győződtél meg a másik alkalmasságáról. Ez nem azt jelenti, hogy van egy mázsás kódexed, amiben pipálgatod az elvárásokat, hanem azt, hogy értékeled magad. Figyeld meg például hogyan viselkedik azokkal, akiknek nem akar megfelelni, hogyan reagál, amikor mesélsz neki számodra fontos dolgokról és persze figyeld meg önmagad az egész szituációban. 

Margaret Mitchell szerint csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé. Ha a gondolat elejére ugrunk, akkor azonban boldog házasság csak jó párkapcsolatból lehet. Ha egy életre szóló társat szeretnél, íme egy biztos recept: Állj meg! Figyelj! Hallgass! Imádkozz! 

Demeter Anna

Inspiráló alapgondolat: maiige.hu

Fotó: Unsplash

Új év = új én?

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag idén is kaptam határidőnaplót. Sőt, hármat is. Nem vicc, tényleg. Ráadásul három, számomra nagyon fontos embertől – és az is bizonyos, hogy nem beszéltek össze. Véletlen egybeesés lenne? Mert például tavaly csak egyet kaptam. 

Ezek szerint továbbra is szükségem van a rendszerezésre (vagy a barátaim csak szimplán megunták, hogy nem tudunk normálisan összehozni egy találkozót)? Te is máshová helyeznéd a hangsúlyt 2021-ben? Mielőtt még elkezdenél gondolkodni rajta, ne aggódj, nyilván tudod, hogy rengeteg blog, vlog, magazin már jóval korábban felhívja a figyelmed a kötelező újévi testi-lelki megújulásra. Az alapgondolat természetesen fontos, de van, amikor már csak legyintünk, hogy persze, jövőre úgy megújulok, hogy méteres göndör tincseim lesznek és Hawaiin koktélozok majd egy hónapot a csajokkal, hiszen ez jár. A szánj időt magadra, a kényelmedre, az egészségedre fontos tanácsok, de a sok #mertönmegérdemli között, elveszik a lényeg:

a megelégedettség azzal, ami van.

Ezért szeretnék most megosztani veled néhány számomra fontos gondolatot, hogy az új év úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd, minden szépségével és gondjával együtt. Ehhez pedig hoztam két remek határidőnapló-ötletet is, amelyek biztos társként kísérhetnek majd nap, mint nap.

Bizonyosan benned is van egy természetes igény arra vonatkozólag, hogy valamilyen szinten rendszerben lásd az életed, tudatosan beoszd a kapott időt – néhányan persze a carpe diem-re szavaznak, de lássuk be, nem is belőlük élnek a határidőnapló-gyártó cégek. Ezek a cégek ugyanis tudják, hogy jóval többen viszont szeretnek az új évre, új lehetőségként tekinteni, tiszta lappal indulni. Tudják ezt az edzőtermek, a bio boltok, a nyelviskolák, az utazási cégek, sőt a barátaink is (nyilván a jelenlegi járványhelyzet sok mindent felülír). Ez nem is baj, csak hát azt is tudjuk, hogy az elhatározás erős, a megvalósítás viszont egy-két hónap után elakadhat – mert ,,közbeszólt az élet” és ,,inkább majd jövőre”. 

Célokat kitűzni elengedhetetlen.  A lehetőségek pedig ott vannak mindannyiunk előtt, minden évben, minden percben – azonban küzdelmek, elakadások nélküli út nem létezik. Ezen az úton pedig csak akkor tudunk haladni, ha az elhatározás egész évben kitart. Mi kell ehhez? Legyél önmagaddal békességben! #Mertmegérdemled. Ha ez, a legnehezebb feladat kipipálva, akkor a saját, korábban sokszor felnagyított elégedetlenséged helyett másokra is jobban tudsz figyelni és az akadályokat is könnyebben veszed majd – tehát, az időbeosztásod is sikeres lesz, nem halogatsz, hanem rendezni tudod, mi és ki az, ami valóban fontos számodra. Bizony, újra és újra rendeznünk kell magunkban: a kapcsolatainkat, a programjainkat, a céljainkat: tehát az életünket. Szerintem ezért kaptam idén különleges határidőnaplókat, amelyek szimplán tiszta lapok helyett, motiválnak is. 

Ilyen például az Életvezető (https://www.harmat.hu/uzlet/eletvezeto-exkluziv-kiadas/) , amit a készítők kifejezetten úgy álmodtak meg, hogy útitársként legyen mellettünk, hogy ne ,,aggodalmakkal tele, hanem Istenben bízva, az ő vezetését követve, nevetve nézzhess a holnap elé.” Az önmagunkkal való ,,jóban levéshez” ugyanis van egy nagyon jó segítőnk, akivel megéri folyamatosan ápolni a kapcsolatot. Egy igehirdetésben hallottam nemrég, hogy ahogy nő Isten befolyása az életünkben, úgy növekszik a szívünk békessége is, úgy leszünk egyre inkább elégedettek. Az Életvezető egy öröknaptár, amit bármikor elkezdhetsz. Minden hónap elején valóban tartalmas idézeteket kaphatsz, minden héten pedig motiváló beosztást, kiegészítve azzal a felülettel, amiért éppen imádkozol és amiért az adott időszakban hálás vagy.

A másik kedvencem pedig: az anti határidőnapló (https://antihataridonaplo.hu/) – hiszen valljuk be, a határidő szó rendkívül negatív, főleg azoknak, akik szeretnek mindent az utolsó pillanatra hagyni. Az anti határidőnapló viszont segít lassítani és minden nap arra figyelmeztet, ami tényleg fontos az életedben. Így használd: 1. összegezd, mit vársz a következő évtől (ehhez kaptok egy csodás slow-mérőt és 10 segítő kérdést) 2. minden hónap elején olvasd el a pársoros bevezetőt, fogadd meg a tanácsokat 3. minden nap gondolkozz az adott hét szaváról és fontold meg az erre az időszakra vonatkozó tanácsokat. Garantáltan megmosolyogtat, és még segít is.

Természetesen még számos hasznos felület, inspirációs naptár, applikáció alkalmas arra, hogy megfelelően rendszerezd a gondolataidat, terveidet. Nem is gondolnád, mennyire megéri kutatni a hozzád illő tervezőt. A nagy rohanás között pedig:

Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,
Az Úr – rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.

274. zsoltár

Remélem (a körülményekhez képest) olyan lesz 2021, amilyennek elképzelted! Milyen útitársat választottál hozzá?

Demeter Anna

Fotó: unsplash

Hová tűnt a fókusz?

Istenem, legyen már vége ennek az évnek! – ez a mondat bizonyára sokak szájából elhangzott 2020-ban; vallási töltettel, vagy anélkül. A bizonytalanság, bezártság és magány által felgyülemlett feszültség olyan mértéket öltött december környékére, hogy attól féltem, egyszer csak robbanni fog. 

Így is lett. Lehet, hogy nem egyszeriben szólt hatalmasat, de mindenhol otthagyta a nyomát. Elég csak körülnéznünk a világban, hallgatni a híreket, olvasni néhány posztot és az azok alatt lévő kommenteket; és bizony, elég megnézni a mellettünk elhaladó, sőt, a velünk élő embereket. ,,A szem a lélek tükre”– mondják. Nos, a borús tekintetek száma – a viszonylag könnyebb(nek tűnő) nyár után – hétről-hétre növekedett. Azzal bíztattam magam, hogy az adventi időszak majd elhozza a várva várt csendességet. Elkezdtem kialakítani az idilli képet a ház feldíszítéséről, ajándékok vásárlásáról, sütésről, pihepuha bekuckózós szettekről, amivel ,,feldobhatom” magam a koronavírus okozta hangulat ellenére is. 

Valószínűleg kihagytam valamit, illetve valakit a felsorolásból, mert hamarosan hatalmas, hangos robbanást kaptam. Már megtanulhattam volna, hogy ezt nálam általában a fókusz elvesztése okozza. A tekintetem, az eszem, a szívem sokfele néz, csak épp arra nem, ahova, akire kéne. Így tud az én idilli képem pillanatok alatt darabjaira hullani – és ekkor még csak advent második vasárnapja után járunk…

Édesanyám a munkahelyemen keres: most indul, hazaviszi a főnöke, hirtelen nagyon gyenge és lázas lett, nem érez szagokat, ízeket. Miközben sietek haza, arra gondolok, tulajdonképpen ez még össze is hozza a családot, biztosan azért történik, hogy végre egymásra figyeljünk, legalább a karantén ideje alatt. Aztán hirtelen felgyorsultak az események: másnapra megjött a pozitív teszt, anya már fel sem tudott kelni, a nagymamám is rosszul lett, majd édesapám is, és amikor azt hittem, hogy itt a jéghegy csúcsa, elcsúsztam – bizony, szabályosan leestem a lépcsőről és napokig alig bírtam mozogni. Szürreális volt. Néhány nap leforgása alatt a nagymamám egyre rosszabb állapotba, majd kórházba került. Kétségbeestem és igen, feltettem a kérdések kérdését: miért velem, miért velünk történik mindez? 

Amikor minden összeomlani látszik, legtöbbször enyhén hisztérikus állapotban a szüleimet szoktam riasztani, még akkor is, ha mindkettejük válaszát kívülről tudom: ,,először mondj el egy imát”. Mondjak el egy imát? Most? Kérjek tanácsot? Legyek hálás, hogy így alakult?

Azt hiszem mindenki tapasztalta már a hálát valamilyen formában. Hálásnak lenni nagyon jó és tulajdonképpen könnyű, hiszen ilyenkor valamit kapunk. Sőt, utólag is nagyon jól tudunk hálásak lenni, ha már távolabbról szemlélünk egy-egy próbatételt például. Na de mi a helyzet a nehézségek közepén? Amikor a nagymamádat még sosem láttad ennyire gyengének, de az utolsó erejével is szorítja a karodat, hogy ne engedd el, vagy csak kísérd el a kórházba, és te csak egy szívet tudsz formálni gyorsan a kezedből még a mentőautó ajtajában? Amikor az általad legerősebbnek hitt embereket félni és sírni látod? Amikor rettegsz, hogy lehet-e vajon még ennél is rosszabb és közben érzed, hogy helyt kell állnod a mindennapokban? Mi az, ami megment ilyenkor? Nagyon jó érzés a rokonok, barátok segítsége, odaadása, bíztató hangja, de azt hiszem én hálás lehetek még valamiért, a szüleim tanácsáért és egy bizonyos mondatért, ami minden egyes próbatételem során elkísér:

,,Ne félj, csak higgy.” Jó, ezt sokszor mormoltam, de úgy éreztem, ennél most többre van szükségem. Megkerestem újra a kapcsolódó történetet a Bibliában (Lk 8, 40-56). Mi is jön rögtön ezután a tanács után? Egy ígéret:

,,Ne félj, csak higgy és meggyógyul.

Mennyire egyszerű mondat és minden benne van, sallang nélkül. 

Hát, jól kihagytam az én idilli képemből azt, akitől ez a sallangmentes sor származik, akiről a karácsony szól. Minden évben fontos azért, persze – de legyünk őszinték: sokszor a hangulat, az idill egy kicsit még fontosabb. Az életben azonban sokszor kapunk próbatételeket és ilyenkor muszáj helyretennünk magunkban a fókuszt. Csak így lehet megtalálni a nehézségben azt, amiért hálásak lehetünk.  

Idén egyetlen ajándékért imádkozom: a gyógyulásért. És hiszem, hogy megkapom. És tökéletesen elég lesz. 

Demeter Anna

Fotó: Unsplash