Neki is köszönhetjük, hogy a lányok bármit elérhetnek – 100 éve halt meg az első magyar doktornő

Szerencsére ma már a legtöbb család azt tanítja lánygyermekének, hogy a lányok is bármire képesek. Nekem is azt mondták kiskoromban a szüleim –  amiért a mai napig hálás vagyok -,  hogy egy lány bármi lehet, igenis össze lehet egyeztetni a karriert és az anyaságot, nem kell ezek közül választani. Lehetünk jogászok, sebészek, élsportolók, atomfizikusok, a határ a csillagos ég. Ma már elérkeztünk oda, hogy nem kell a nőknek kevesebbnek vagy tehetségtelenebbnek érezni magukat a férfiaknál, és mint pár hete láthattuk, Magyarországon is megválasztották az első női köztársasági elnököt, illetve az EU-ban bevezették a női kvótát a cégeknél. Ehhez azonban szükség volt olyan modern nőkre az előző évszázadokban, mint amilyen Hugonnai Vilma volt. 

Hugonnai Vilma 1847-ben született egy nemesi család lánygyermekeként. A kor hagyományainak megfelelően 18 évesen férjhez ment, gyermeket szült, azonban érdeklődését és a természettudományok iránti tudásszomját nem elégítette ki a nemesi életforma. Rengeteg anatómiai és természettudományokkal kapcsolatos könyvet olvasott, a társadalom által elvárt női tevékenységek, mint a hímzés, zongorázás egyenesen taszították. Ezt férje rossz szemmel nézte, sőt az olvasáshoz használt gyertyák árát is kifizettette vele, míg ő a gentry-k semmittevő, iszogatós, kártyázós életét élte. Főként ez az ellentét vezetett későbbi válásukhoz. 

Apja és férje anyagi támogatása nélkül 25 évesen önerőből elutazott Svájcba, ahol elsőként volt lehetőségük a nőknek egyetemi diplomát szerezni. Az egyetem sikeres elvégzése után, noha marasztalták, sőt egy évet dolgozott is a zürichi sebészeti klinikán, őt mégis hazahúzta a szíve. Szerette volna reformer gondolatait Magyarországon továbbadni és segíteni a magyar nőket abban, hogy látásmódjukat szélesítse. Sajnos itthon nehézségekbe ütközött, ugyanis nem engedélyezték, hogy diplomáját honosítsa, mivel a kor vallási és közoktatási minisztere szerint „a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal.” A női emancipáció hazai hiányossága miatt 15 éven keresztül csak szülésznőként és segédorvosként volt lehetősége dolgozni. Mindenben kiállt mellette és támogatta második férje, a vegyészmérnök Wartha Vince, illetve Veres Pálné, aki lehetővé tette neki, hogy a Nőképző Egyesület oktatási intézményében egészségtant és betegápolást tanítson. Végül 1895-ben megkapta a szükséges engedélyeket, így 1897-ben az első női orvosként átvehette diplomáját a Semmelweis Egyetemen. Az első világháború alatt katonaorvosként tevékenykedett.

Amellett, hogy kiváló orvos volt, feministaként küzdött a nők jogaiért és „A nők munkaköre” című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, milyen fontos egy nőnek is megadni a lehetőséget, hogy továbbtanulhasson, diplomát szerezhessen. Kiemelte, hogy lehetséges megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között, csak azért mert valaki nőnek születik, ne szenvedjen csorbát a tanuláshoz való joga. „Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.” – vallotta a doktornő. 

Hugonnai Vilma egy olyan korban állt ki a nők egyenjogúságáért, amikor emiatt számtalan támadás érte. Halálhírét nem követték méltatások, a 20. század visszamaradott gondolkodású politikusai, tudósai mindent megtettek, hogy neve feledésbe merüljön. Azonban nem jártak sikerrel, hiszen 1944-ben megszületett Nagy Lenke: „Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye” című műve, 1965-ben pedig Kertész Erzsébet: „Vilma doktorasszony” című könyve. 2010 óta a Semmelweis Egyetem Hugonnai emlékéremmel tüntet ki női orvosokat, 2014-ben pedig a Turay Ida színházban bemutatták a „Doktornők” című színdarabot, ami szintén Hugonnai Vilma életét és hagyatékát dolgozza fel. 

Manapság a végzett orvosok 60 százaléka nő. Ezt a statisztikát látva ne felejtsünk el Hugonnai Vilmára és a hozzá hasonló felvilágosult, ambiciózus reformer nőkre gondolni, akiknek köszönhető, hogy most már a lányok is bármit elérhetnek!

Merrikin Gina

Dr. David Perlmutter: Gabonaagy

Agyunk lassú gyilkosai: a szénhidrátok okozta betegségek nyomában

Az elmúlt időszakban egyre jobban foglalkoztat, hogy a bevitt táplálék hogyan hat a mentális egészségünkre. Hogyan reagál a szervezet a bevitt tápanyagra, vannak-e olyan ételek, amelyek méregként hathatnak az egyik legfontosabb szervünkre, az agyunkra? Van összefüggés a táplálkozás és korunk civilizációs betegségei (Alzheimer, demencia, Parkinson stb.) között? Ha Titeket is foglalkoztatnak ezek a kérdések, kukkantsatok bele a könyvbe.

Hiteles tudás, hiteles szerző, aktuális téma: Gabonaagy.

A könyv szerzője Dr. David Perlmutter amerika neurológus, tagja a neurológus kamarának, a Perlmutter Health Center elnöke Floridában. Társalapítója és elnöke a Perlmutter Brain Foundationnek és tagja az American College of Nutrition szervezetnek is. Számos díjat nyert el munkássága során, így a Linus Pauling Award és a Humanitarian of the Year büszke birtokosa is. Tudós, aki az idegrendszeri rendellenességek megelőzésének alternatív és hagyományos megközelítésével foglalkozik. 

Szeretem azokat az orvosi témájú könyveket, amelyek teljes mértékben tudományos alapokon nyugszanak, de mégsem a latin kifejezéseken kell magamat keresztülrágni. Legyenek informatívak, hitelesek, megbízhatóak és érdekesek. Ez a könyv az összes szempontomat kipipálja.

Tudományos megalapozottsággal és a fogyaszthatóság élményével vezeti be az olvasót szervezetünk világába. A könyv a táplálkozásunk és a kialakuló neurológiai problémák közötti kapcsolat témáját járja körül. Nem szeretném lelőni a lényeget, de számomra nagyon elgondolkodtató volt, hogy a cukor és a gabonafélék milyen lassú méregként ágyaznak meg az olyan betegségeknek, mint az Alzheimer- és Parkinson-kór vagy a demencia. Ezektől a nevektől kirázza az embert a hideg. De mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy az életvitelünk nagy százalékban hozzájárul ahhoz, hogy kifejlődik-e nálunk egy-egy ilyesfajta betegség? 

Lapozzátok fel a könyvet és gondoljátok újra az összefüggéseket és az életviteleteket, hiszen a megelőzés a legfontosabb. Tudtok tenni azért, hogy az életetek későbbi korszakaiban is meg tudjátok őrizni agyatok frissességet és magas funkcionálását. 

Tóth-Kuthy Betti

Hogyan hatnak kapcsolataink testi-lelki egészségünkre?

Több mint 20 éve dolgozom orvosként és  rá kellett jönnöm, hogy a tudásom, tapasztalatom, szakértelmem mit sem ér, ha nem tudok kapcsolatba kerülni a betegeimmel, ha ebben a kapcsolatban nem tudok a személyiségemet felhasználva „találkozni” velük… De nem azon kell siránkoznom nekem sem, hogy ebben a helyzetben mennyire kihasználatlan a személyiségem a mindennapi gyógyításban, hanem új kommunikációs csatornákat kell keresnem, megismerve és használva azokat az eszközöket is, amelyeket eddig nem is ismertem.

Az életben nem a dolgok, a kapcsolatok számítanak igazán.

Jó, jó… de lassan egy éve fennálló, elzárt, magányos, karantén világában mégis hogyan  lehet ezt megélni?  Hiszen már alig vannak kapcsolataink, újakat kiépíteni nincs esélyünk, a meglevőket fenntartani pedig óriási kihívás. 

Mégis talán pont a hiányok és a megélt nehézségek világíthatják meg igazán számunkra mit is jelentenek a kapcsolataink. Több mint 20 éve dolgozom orvosként és  rá kellett jönnöm, hogy a tudásom, tapasztalatom, szakértelmem mit sem ér, ha nem tudok kapcsolatba kerülni a betegeimmel, ha ebben a kapcsolatban nem tudok a személyiségemet felhasználva „találkozni” velük. Emiatt is élem meg nagyon nehezen az online gyógyítást, mert a telefon nem alkalmas erre,  hiszen kimarad az érintés, a tekintet, a mosoly, a könnycsepp…, amelyek a spontán, a tudáson túlmutatóan éreztetik  betegeimmel, hogy együtt vagyok és érzek velük, számítanak nekem.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az elszigeteltség és a szoros érzelmi kapcsolatok hiánya fokozza bizonyos betegségek kockázatát. Az elszigeteltség legalább olyan erős rizikótényező a szív és érrendszeri betegségek szempontjából, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint vagy a testedzés hiánya.

A társas támogatás az egyik legjelentősebb védőfaktor a szorongásos megbetegedések  kialakulása tekintetében.

Érdekes módon ez a rizikófaktor (elszigeteltség) a férfiakat még súlyosabban érinti, mint a nőket, ami talán a kapcsolatok bensőségességével magyarázható. Tehát nem a kapcsolatok száma, hanem a szorosságuk a döntő tényező az egészségvédelem szempontjából.

Ezen tények ismeretében megállapítható, hogy a másoktól való elszakadás érzése, az elszigeteltség és a magány a legveszélyesebbek testi-lelki egészségünkre nézve.

Mit tehetünk? Úgy gondolom, hogy a kreativitásunk egy olyan tulajdonságunk, amelyet nagyon gyakran takarékon használunk. Nem azon kell siránkoznom nekem sem, hogy ebben a helyzetben mennyire kihasználatlan a személyiségem a mindennapi gyógyításban, hanem új kommunikációs csatornákat kell keresnem, megismerve és használva azokat az eszközöket is, amelyeket eddig nem is ismertem. Meg kell tanítani egymást ezek használatára! Az idős emberek  nagy része is képes új dolgokat elsajátítani, ha türelmesen szánunk rájuk elég időt. Nemcsak a modern technológia segíthet, vegyük elő a régi módszereket: írjunk leveleket egymásnak, küldjünk színes képeslapokat vagy küldjünk csomagot elszigetelt, magányos szeretteinknek vagy barátainknak.

 Régóta vagyok természetjáró, de a pandémia előrehaladtával egyre több embert látok az erdőben sétálva elmélyülten beszélgetni, szinte szomjazzák egymás szavait! Ez is egyfajta kreativitás! 

Kedves olvasó! Használd a sajátodat és törd a fejed, hogyan tudsz kapcsolatokat felújítani, újra értelmezni azért, hogy mind a saját, mind a rád bízott emberek testi-lelki egészségét megóvd és javítsd! 

Aranyvessző

Mit tesz az optimista/pesszimista gondolkodás a testünkkel-lelkünkkel?

Számos kutatás igazolja, hogy az optimizmus nemcsak a mentális, hanem a fizikai és a lelki egészségre is hatással van. Az optimista ember gyógyulási esélyei jobbak, a megbetegedés esélye pedig kisebb vagy ha meg is betegszik, hamarabb felépül és az immunrendszer is jobban működik majd.
Az optimizmus befolyásolja az egészséggel kapcsolatos viselkedést (az egészségmagatartást és a betegségmagatartást), a megküzdést, és az érzelmi állapotunkat, ami pozitívan hat vissza az egészségi állapotunkra. Természetesen ezzel ellentétes hatással van ránk a pesszimista gondolkodásmód!Az optimizmus szó eredeti, francia alakja derűlátást jelent. Hasonlóan a franciához, a latin optimus formátum  legjobbat jelenti, míg opto alakja a választást, kifejezetten a legjobb választást sugallja. A pesszimizmus jelentése: kishitűség, rémlátás, borúlátás, negatív gondolkodás, rosszra gondolás.

Mit is jelent ez ma a járvány idején? Az optimista ember összegyűjti, rendszerezi a megszerzett információkat, ezek alapján tervet, stratégiát készít, hogyan szervezze meg életét, mindennapjait. Kreatív ötleteivel új formákat öltenek kapcsolatai, kapcsolattartása másokkal megújul. Pozitívan átértelmezi helyzetét és kihozza belőle az optimumot, a legjobbat. Előnyt kovácsol abból is, ami első ránézésre hátránynak tűnik. Humorral és elfogadással kezeli az új helyzetében megélt nehézségeket is, és ez segít neki mindig újabb és újabb utakat találni ami majd kivezeti őt a problémákból. Az ismeretlenből ismerőst formál azáltal, hogy beengedi az életébe és szembenéz vele.

A pesszimistáról nem szeretnék írni pont azért, hogy aki elolvassa majd ezt a kis irományt koncentráljon a fentiekre, mert ez mindnyájunknak lehetőséget adjon a pozitív változásra-változtatásra!

A Covid járvány okozta válság mind társadalmi, mind egyéni szinten jelentkezik. Felszínre hozza az egyének közötti különbséget, megvilágítja hogyan kezeljük a problémákat, vagyis szembesít önmagunkkal. Ez a szembesülés fontos alapfeltétele minden változásnak, mert csak azon tudunk változtatni, amit felismerünk.

A járvány egy olyan krízis, aminek hatásai az életünkre több irányba mutathatnak.

A krízis görög szó döntést, fordulatot jelent. A válság előhívhatja azokat a készségeinket, problémamegoldó képességeinket, amelyekről lehet hogy nem is tudtunk, így rejtett errőforrásainkat aktiválja. A válságban mindig változunk, mert döntésekre kényszerülünk. Kikerülhetünk belőle jobb vagy rosszabb emberként, de soha nem leszünk ugyanazok, akik előtte voltunk.  A pozitív változás az ESÉLY reményét jelenti arra, hogy egy magasabb szintre kerüljünk és győzzünk. A negatív változás, vagyis a rosszabb irányba fordulás, a VESZÉLY lehetőségét hordozza magában, más szóval hogy eluralkodik rajtunk a csüggedés, a kétségbeesés és ez előbb-utóbb megnyilvánul majd életünk valamelyik területén, megbetegszünk vagy meglevő betegségeink súlyosbodnak, gyógyulásunk, felépülésünk elhúzódhat, és maradandó testi-lelki változásokat okozhatnak. 

Friedrich Hölderlin Patmosz című versében nagyon kifejezően ír arról, hogy a krízis során mindig van kiút:  

„Közeli
s megfoghatatlan az Isten.
De ahol veszély fenyeget,
fölmagaslik a menedék is.”

Hogy milyen változásokat hoz majd az egyénre a jelenlegi válság az alapvetően a mi hozzáállásunktól függ! Érdemes ezért önmagunkba nézni és megvizsgálni hogyan is reagálunk és ez a reakció hogyan hat a testi-lelki működésünkre. Ez fogja ugyanis meghatározni milyen lesz a jövőnk! 

Aranyvessző (orvos)

Fotó: unsplash