Hogyan hatnak kapcsolataink testi-lelki egészségünkre?

Több mint 20 éve dolgozom orvosként és  rá kellett jönnöm, hogy a tudásom, tapasztalatom, szakértelmem mit sem ér, ha nem tudok kapcsolatba kerülni a betegeimmel, ha ebben a kapcsolatban nem tudok a személyiségemet felhasználva „találkozni” velük… De nem azon kell siránkoznom nekem sem, hogy ebben a helyzetben mennyire kihasználatlan a személyiségem a mindennapi gyógyításban, hanem új kommunikációs csatornákat kell keresnem, megismerve és használva azokat az eszközöket is, amelyeket eddig nem is ismertem.

Az életben nem a dolgok, a kapcsolatok számítanak igazán.

Jó, jó… de lassan egy éve fennálló, elzárt, magányos, karantén világában mégis hogyan  lehet ezt megélni?  Hiszen már alig vannak kapcsolataink, újakat kiépíteni nincs esélyünk, a meglevőket fenntartani pedig óriási kihívás. 

Mégis talán pont a hiányok és a megélt nehézségek világíthatják meg igazán számunkra mit is jelentenek a kapcsolataink. Több mint 20 éve dolgozom orvosként és  rá kellett jönnöm, hogy a tudásom, tapasztalatom, szakértelmem mit sem ér, ha nem tudok kapcsolatba kerülni a betegeimmel, ha ebben a kapcsolatban nem tudok a személyiségemet felhasználva „találkozni” velük. Emiatt is élem meg nagyon nehezen az online gyógyítást, mert a telefon nem alkalmas erre,  hiszen kimarad az érintés, a tekintet, a mosoly, a könnycsepp…, amelyek a spontán, a tudáson túlmutatóan éreztetik  betegeimmel, hogy együtt vagyok és érzek velük, számítanak nekem.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az elszigeteltség és a szoros érzelmi kapcsolatok hiánya fokozza bizonyos betegségek kockázatát. Az elszigeteltség legalább olyan erős rizikótényező a szív és érrendszeri betegségek szempontjából, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint vagy a testedzés hiánya.

A társas támogatás az egyik legjelentősebb védőfaktor a szorongásos megbetegedések  kialakulása tekintetében.

Érdekes módon ez a rizikófaktor (elszigeteltség) a férfiakat még súlyosabban érinti, mint a nőket, ami talán a kapcsolatok bensőségességével magyarázható. Tehát nem a kapcsolatok száma, hanem a szorosságuk a döntő tényező az egészségvédelem szempontjából.

Ezen tények ismeretében megállapítható, hogy a másoktól való elszakadás érzése, az elszigeteltség és a magány a legveszélyesebbek testi-lelki egészségünkre nézve.

Mit tehetünk? Úgy gondolom, hogy a kreativitásunk egy olyan tulajdonságunk, amelyet nagyon gyakran takarékon használunk. Nem azon kell siránkoznom nekem sem, hogy ebben a helyzetben mennyire kihasználatlan a személyiségem a mindennapi gyógyításban, hanem új kommunikációs csatornákat kell keresnem, megismerve és használva azokat az eszközöket is, amelyeket eddig nem is ismertem. Meg kell tanítani egymást ezek használatára! Az idős emberek  nagy része is képes új dolgokat elsajátítani, ha türelmesen szánunk rájuk elég időt. Nemcsak a modern technológia segíthet, vegyük elő a régi módszereket: írjunk leveleket egymásnak, küldjünk színes képeslapokat vagy küldjünk csomagot elszigetelt, magányos szeretteinknek vagy barátainknak.

 Régóta vagyok természetjáró, de a pandémia előrehaladtával egyre több embert látok az erdőben sétálva elmélyülten beszélgetni, szinte szomjazzák egymás szavait! Ez is egyfajta kreativitás! 

Kedves olvasó! Használd a sajátodat és törd a fejed, hogyan tudsz kapcsolatokat felújítani, újra értelmezni azért, hogy mind a saját, mind a rád bízott emberek testi-lelki egészségét megóvd és javítsd! 

Aranyvessző