Egy karantén margójára

Sajnos ez a tavasz sem úgy indult, ahogy kellett volna. A megújult korlátozások mellett én házi karanténba is kerültem, a szó legelzártabb értelemében.

Emlékszem, ha tavaly azt mondták volna nekem, hogy jövő ilyenkor is karantén lesz, nagyban tart majd a maszk hordás és az online oktatás, fel se fogtam volna… Akkoriban egy teljes hét bezártság is borzasztóan soknak tűnt. Nem tudtuk elhinni, hogy mindez valóban megtörténik.

Ráadásul közben megindultak a halálozási mutatók, a megbetegedési ráták, és napi szinten aggódtunk a saját, a szüleink, a nagyszüleink és a barátaink életéért, egészségéért. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtuk a helyzet kimenetelét megmondani, csak új, szigorú szabályokkal befolyásolni.

És most?

Az aggódás és a stressz a mai napig nem változott. Elgondolkodtam, hogy hosszú távon milyen beidegződéseink maradnak a korona után. Például, hogyan fogunk viszonyulni a betegségekhez? Mindig meglapul bennünk majd a félelem, az idegesség, és az immunrendszer állandó erősítésére való törekvés, vagy egy idő után eltűnnek ezek a gondolatainkból? Vajon felszívódhat-e egy világjárvány „nyom nélkül”?

Ez az év kevésbé a vágyak betöltéséről és a jó programokról szólt. Sok helyen mondták, hogy fel kell ismernünk mindannak az értékét, amink már van. De én eddig csak tűrtem, és elviseltem a sok változást, lemondást, a magam módján „túléltem”. Most elgondolkodtam mindezen. A hálát valóban nem lehet mantrázni. De az sem elég, ha az ember csak a fejével értékel dolgokat, s a szívével nem. Sok mindenért hálásnak tartottam magam eddig is, de még soha nem tapasztaltam meg az életörömöt olyan mélységben és szerteágazóan, mint ebben a karanténban. 

Tavaly sokkal nehezebben viseltem a bezártságot. Most új értelmet nyert, hogy minden nap együtt lehetek a testvéreimmel, rájöttem hogy ez mekkora kincs. Hol együtt nevethetünk, vagy épp megőrülhetek tőlük, de azt is jókedvűen. Sokat ér, hogy minden nap van mit ennünk, rendes tető van a fejünk fölött. Közhely nélkül, áldás a napsütés, mert azt üzeni, hogy itt egy újabb tavasz. Ami azt is jelenti, hogy -fagyos szentként- négy réteg helyett, már csak hármat fogok hordani… Annyi pici, jelentéktelen dolog tud örömet okozni. Olyan, mintha egy új szemüveget vettem volna fel. Most is látom benne a színeket, csak sokkal élesebbek!

Elsőre furcsának tűnhet, de lehet nem baj, ha ez a járvány nem tűnik el „nyomtalanul”. Arra jutottam, hogy ha a vírus testi szövődményei veszélyesek lehetnek, legalább a lelki változások legyenek az ellenkezői. Tegyünk érte, hogy ne csak a testünk produkáljon negatív tesztet, hanem a lelkünk is.

Hornisch Aliz

Az Isten áldja önöket! – élmények az oltópontról

Covid oltóponton önkénteskedtem, és további vállalásaim szerint még jóval több segítő nap áll előttem, mint teljesített. Szeretném leszögezni már itt az elején, hogy írásom nem azzal a céllal készült, hogy önkéntes munkámat közönséggel ünnepeltessem, nem! Leginkább az önkéntesként szerzett élményeimet szeretném megosztani, az oltóponton megélt emberi pillanatokat és egy rövid betekintés nyújtani az oltópont életébe, hogy mennyi ember dolgozik azon, hogy mindenki megkapja az oltást és reményeink szerint a hátunk mögött tudjuk hagyni ezt a világjárványt.

Cselekvő ember vagyok,

már régóta ott dolgozott bennem a vágy, hogy tevőleg is segíthessek a járvány leküzdésében, hiszen a hírekben folyamatosan azt láttam, hallhattam, hogy milyen sokan éjt nappalá téve dolgoznak a covid elleni harcban. Több ismerősömet, egyesületi tagunkat is ápolták kórházban a covid miatt, sikerrel – végtelen hála az egészségügyben dolgozóknak!

A református összefogásnak köszönhetően

megtalált a lehetőség, így nem volt kérdés, vállaltam, hogy a Bethesda Gyermekkórház oltópontjain önkéntes segítő legyek. Anyaként is úgy éreztem, hogy a Bethesdának segítenem kell, hiszen a fiaimat sok ottani orvos vizsgálta kisgyermekként, mentünk oda törött kézzel, jártunk a kórházban műtéten, utóvizsgálatokon – volt tehát egy másik motivációm is, mert a hosszú évek alatt, a gyerekeim gyógyításáért hálából, volt mit viszonoznom.

Az oltóponton az a feladatom,

hogy az adott napra oltásra regisztrált embereket adminisztráljam. A mi részünkön három oltópont van, és egy egészen komoly létszámú csapat dolgozik azon, hogy az oltás gördülékenyen menjen. A csapatban van egy oltóparancsnok, vannak orvostanhallgató-segítők, van gyógyszerész, olthatóságot elbíráló orvosok, több önkéntes adminisztrátor, az oltásra érkezők útbaigazításában segítők, triázs felelős, vakcina futár… . Nem látom át még a teljes stábot, hiszen több helységben dolgozunk. Ami viszont biztos, hogy a hét minden napján megy az oltás, nincs pihenőnap. Óriási munka folyik, nincs megállás.

Az oltást azokon a napokon, amikor én dolgoztam, 8-kor kezdtük, de nem tudtam olyan korán érkezni, hogy ne várakozott volna már legalább pár oltásra regisztrált ember az épület előtt (pedig fél 8-ra mindig ott voltam). A legtöbben ott szorongatják a kezükben az oltási papírt, amit kitöltve kell vinni az oltópontra. Reggel megkapjuk az aznapi oltásra érkező emberek névsorát, lehozzák a napi triázs papírokat, amit szintén mi töltünk ki, és egy rövid eligazítással kezdünk. Persze a legfontosabb információkat már előzetesen tudjuk, hiszen van egy komoly táblázat, amiben minden fontos információ rögzítve van, és van egy belső levelezésünk is, amiben az aktuális információk érkeznek.

Az első napomon Szputnyik 2. oltásra érkezőket és Pfizer 1. oltásra érkezőket, a második napomon Pfizer 1. oltásra érkezőket fogadtunk.

Az oltóponti élet egyik élménye számomra az, hogy az oltásra érkező nagyon sokféle ember mindegyike türelmes, barátságos (legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint). Egyértelműen érezni az embereken a megkönnyebbülést, hogy végre megkaphatják az oltást. Kedvesek, segítőkészek, érdeklődőek – mindenki!

Mintha ebben a közegben a helyére kerülne minden emberi dolog, ami kint a szürke hétköznapokban időnként nagyon félresiklik. Teljesen mindegy, hogy ki milyen életkörülmények között él, mit gondol a világról, vagy milyen életkorú, az oltóponton mindenki nagyon hasonlóan viszonyul a másikhoz.

Ismeretlenként is köszönünk, összemosolygunk idegen emberekkel, odafigyelünk egymás kérdéseire és problémáira, mindenki tudja, hogy itt fontosak vagyunk egymásnak, hiszen ugyanazért vagyunk itt, ugyanaz a célunk. Védelmet nyújtani az oltással.

Ez a közös cél pedig egy áldott állapotot teremt. Egymás hibáira is megértően tekintünk. Ha valaki nem hozott oltási papírt nincs dorgálás, készülünk erre a helyzetre, nálunk van oltási papír, ha kell, a kitöltésben is segítünk. Ha rossz információt kapott a regisztrált, és nem a megfelelő oltópontra érkezett, akkor sincs felháborodás, nincs világvége, átmennek az amúgy közeli pontra minden zokszó nélkül. Toleránsak vagyunk egymással az esetleges hibák ellenére is. Minden úgy működik, mint a nagy könyvben. Már-már katartikus helyzetet teremt az oltás, ami egy kilátástalannak hitt járványhelyzetből a biztonság, a szabadság felé vezető utat, és úgy tűnik az egymás iránti bizalmat is megnyitja.

Nem is tudok megfelelő jelzőt használni azzal kapcsolatban, amit az orvosokkal kapcsolatban tapasztaltam. Végtelen türelemmel, valódi odafordulással kezelnek minden oltásra érkező embert- pedig milyen régóta csinálják már…. ! Mindenkivel egyesével átbeszélik az oltási kérdőív válaszait, az oltóparancsnok pedig időről időre kinéz hozzánk is, hogy az adminisztrációban minden rendben van-e. Mindenki megérkezett-e időre, van-e hiányzónk? Ha valaki nem jön a megadott időpontra, akkor azokat egy óra elteltével egyesével felhívjuk, és meghallgatjuk, hogy kivel mi történt, miért nem tudott eljönni. Az egyik a kiírt délelőtti időpont helyett csak délután tud jönni, a másik közben kórházba került más ügyből kifolyólag, mégsem tud oltakozni… sok-sok történet, mi pedig jelöljük ezeket, egyeztetünk az oltóparancsnokkal. Ha belegondolunk, logikusan összerakható, hogy mennyi további adminisztráció van még az oltások és a különféle esetek mögött…

A regisztráció és a triázs egymás mellett van – be szoktunk segíteni egymásnak
Sokféle ember érkezik, nem ismerem őket,

de a pár perces találkozás is elárul egy picit az adott ember életéből.

Például ott volt az a vak fiú, aki az édesanyjával érkezett az oltásra. Ahogy ott álltak a regisztrációnál, nem tudtam nem észrevenni, ahogy a kezével az anyja kezét kereste, amelyik az oltási papírokat hajtogatta éppen.

Vagy amikor a nagyjából velem egyidős mentálisan sérült, kerekesszékes férfi érkezett az édesanyjával. A hölgy megkért, hogy szóljak egy orvosnak, mert a férfit nem tudja bevinni az oltópontra, ugyanis nem tudja ráadni a maszkot. A doktornő már sok embert oltott aznap, de minden zokszó nélkül kijött az épület előtt várakozó anyához és fiához. Megoldották az oltást úgy, hogy a sérült férfi komfortzónáját és korlátait figyelembe vették.

Vagy ott volt az a helyzet, amikor egy idős házaspár rossz oltópontra érkezett a telephelyen belül. A néni majdnem sírva fakadt, hogy ő nem tud átgyalogolni a másik pontra, mert nagyon fáj a lába. A doktornő fogta magát, átment az amúgy nagyjából 200 méterre található másik oltópontra, leregisztrálta az idős hölgyet, és a mi oltópontunkon elintézte a hölgy oltását.

Végtelen türelmet, megértést és segítőkészséget tapasztaltam az orvosi csapat részéről

Bőven tudnám folytatni a sort, hiszen sok apró áldásos pillanat éri az embert egy ilyen egyszerű munka során is, mint amit én végzek önkéntesként. Az oltás valahol egy diadalmenet, hiszen minden újabb beoltott emberrel, egy újabb lépést teszünk a vírus, a betegség leküzdéséért. Az emberek számára pedig a megnyugvást és a biztonság érzését hozza el az oltás szerintem, legalábbis én ezt látom az arcokon, amikor az oltás és a megfigyelési idő után szedelőzköndek és elindulnak haza.

Az egyik férfi a regisztrációs pult előtt elhaladva megállt egy pillanatra mielőtt még kilépett volna az épületből, odafordult hozzánk és csak annyit mondott:

az Isten áldja önöket!

Németh Györgyi, a Gödi Lokálpatrióták Egyesület elnöke

Forrás: Gödi Lokálpatrióták Egyesületének honlapja

A koronavírus, vakcinák és előítéleteink

– kérdések és válaszok első kézből, Szikora Bencétől

Hogyan kerültél bele a biológia világába és a koronavírussal kapcsolatos kutatásokba?

Az ELTE biológus szakán végeztem molekuláris biológia és immunológia szakirányon, jelenleg a doktori képzésem végén járok és elkezdtem dolgozni egy biotechnológiával foglalkozó cégben, az Immunogenes Kft.-ben. A doktori témavezetőm, Dr. Kacskovics Imre révén kerültem bele a koronavírussal kapcsolatos hazai gyógyszerfejlesztésbe, illetve a COVID-19-el kapcsolatos kutatásokba. Több szervezet összefogásával jött létre ez a gyógyszerfejlesztési projekt, amelynek tagjai többek között az ELTE, a Richter illetve a Pécsi Tudományegyetem is, és amelynek keretén belül azon dolgozunk, hogy sikeres hatóanyagot fejlesszünk ki.

Mit lehet tudni a koronavírusról, bemutatnád pár szóban? 

A koronavírussal kapcsolatban rengeteg információt lehet hallani a médiában illetve az interneten, így viszonylag rövid kereséssel is számos ismeret nyerhető róla. Szakmai berkeken belül, akik kicsit is komolyan gondolkodnak, nem kérdőjelezik meg a vírus jelenlétét. Nem szeretnék részletekbe menően beszélni róla, mert tényleg mindenhonnan erről lehet hallani, csak röviden pár dolgot emelnék ki. A koronavírus család tagjait már régóta ismerik a kutatók, a különböző állatokban (pl. denevér) nagyon elterjedt vírus. Már 2019 előtt is több fajtáját ismertük, akik képesek voltak embereket is megfertőzni, ezek közül a legtöbb csak sima náthaszerű tüneteket okoz, viszont volt már két súlyosabb járvány is a 2000-es években. Ez a két vírusfertőzés azért volt más, mert egy jóval halálosabb változat okozta (SARS és MERS járványok), így nagyon hamar sikerült megállítani a terjedését a kialakulása helyén, és hamar lecsengett a járvány. Szóval a múltban már többször előfordult, hogy az állatokról ez a vírus átugrott az emberekre, a kutatói körökben már számos alkalommal felhívták a figyelmet ezen vírusok potenciális veszélyeire, és annak a lehetőségére, hogy egy súlyos járványt is okozhatnak. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy járványok természetes úton is bizonyos időközönként kialakulnak. A múltban, mielőtt léteztek a védőoltások sokkal gyakoribbak voltak ezek a megbetegedések (gondoljunk csak pl. a fekete himlő járványokra, vagy a kanyaróra), csak a mai kor emberei ezeket már elfelejtették.

Miért okoz ekkora problémát a vírus?

Ez a vírus nagyon okosan megtalálta a módját annak, hogy minél több galibát okozzon. Evolúciós szempontból az a vírus a leghatékonyabb, ami minél nagyobb számban tudja magát sokszorosítani és minél több embert meg tud fertőzni. A koronavírus jól megtalálta az egyensúlyt aközött, hogy mennyire betegítse meg az embereket, és hogy milyen gyorsan tud átkerülni egyik emberről a másikra. Viszonylag könnyen tud cseppfertőzés útján terjedni, és sajnos van egy lappangási idő, amikor nem tudjuk még, hogy valaki beteg, még nincsenek tünetei, de már képes más embereket megfertőzni. Ezen felül sokan úgy esnek át a fertőzésen, hogy észre sem veszik, hogy megfertőződtek, nem mutatnak tüneteket, de sajnos ők is tovább tudják adni a vírust (viszont a kutatások szerint kisebb mértékben, mint a tüneteket mutató emberek). A probléma tehát az, hogy nagyon sok emberben nem jelentkeznek tünetek, viszont van egy réteg, jellemzően az idősek, és akiknek egyéb betegségeik is vannak, akikre a gyengébb immunrendszerük miatt potenciálisan halálos is lehet a vírus. És ezen emberek kezelése nagyon megterheli az egészségügyet, aminek az összeomlását szeretnénk elkerülni.

Hogyan, milyen módszerrel lehet védekezni a járvány ellen?

2019-ben, amikor a vírus megjelent még nem volt semmi specifikus eszközünk, amivel védekezni lehetett volna a vírus ellen. Csak azzal tudták fékezni a járvány terjedését, hogy megszüntették a szociális érintkezéseket az emberek között, aminek köszönhetően hazánkban lecsengett a járvány. Ugyanakkor a világ többi táján tovább terjedt a fertőzés, és ahogy újra kinyitott az ország, visszajött a vírus, és megint be kellett vezetni a korlátozó intézkedéseket. Ezen intézkedések (pl. maszkviselés, gyülekezési tilalom stb.) a mi érdekeinket szolgálják. A járványügyi szakemberek értenek a dolgukhoz, számos híres és nagy elismertségnek örvendő szakember van hazánkban, akik azon dolgoznak, hogy minél pontosabb képet fessenek a járványról és segítenek megfogalmazni, hogy milyen intézkedéseket kell hozni annak féken tartásához. Ezek mellett a kutatók a járvány kitörése után rögtön elkezdtek azon is dolgozni, hogy specifikus eszközökkel, gyógyszerekkel és vakcinákkal is rendelkezzünk a vírus ellen. 

Korábban egy vakcina vagy gyógyszerfejlesztés több évet, évtizedet ölelt fel, hogy lehet, hogy most ilyen hamar elkészültek az első védőoltások

Igen, eddig tényleg soha nem sikerült ilyen gyorsan megfelelő védőoltást előállítani, korábban az átlagos vakcina előállítási idő 5-10 év volt. Több oka is van, amiért ez sikerült a mostani járvány esetén és ezek közé nem tartozik az, hogy kevésbé lenne biztonságos bármelyik vakcina. Először is példa nélküli az az összefogás, ami kialakult, több tízezer, az akadémiában és az iparban dolgozó kutató, éjt nappallá téve kezdett el foglalkozni a koronavírussal. Másodszor ahogy már korábban is említettem a koronavírust már ismertük, több tíz éve kutatják a működését felépítését, aminek köszönhetően nagyon hamar rájöttek arra, hogy mely összetevője ellen lehet hatékony immunválaszt kiváltani. Harmadrészt a járvány súlyosságát felismerve rengeteg pénzt öntöttek a vakcinák fejlesztésébe, ami miatt megérte a cégeknek párhuzamos fejlesztéseket csinálni, így jelentősen lecsökkent a késztermék előállításáig eltelt idő. Negyedrészt a gyógyszerhatóságok rengeteg bürokratikus akadályt hárítottak el a fejlesztés során, ami nem azt jelenti, hogy lazább kritériumoknak kellett volna megfelelni, hanem, hogy kevesebb papírmunkát kellett végezni és kevesebb dokumentumot kellett beadni az engedélyeztetéshez. Végül, ahogy a világ is fejlődik megjelentek újabb tudományos áttörések a védőoltások előállítása esetén is (pl. RNS vakcinák), ami gyorsabb fejlesztést tett lehetővé.

Mi a véleményed a már kapható készítményekről?

Személyes véleményemet nagyon jól összefoglalja egy nemrég adott interjúból származó idézet „az a jó vakcina, ami be van adva”. Minden vakcina fejlesztése mögött alapos kutatómunka rejlik, amiknek a fejlesztésében elismert kutatócsoportok vettek részt. Bár érthető a lakosság félelme az ismeretlennel szemben, a hozzáértők kizárólag megbízható és hatékony vakcinát biztosítanak számunkra, amik elsősorban a mi védelmünket szolgálják. Hazánkban jelenleg öt különböző vakcinával oltanak, amik az alábbi neveken futnak a médiában: Pfizer/BionTech, Moderna, AstraZeneca (brit-svéd), az orosz és a kínai. Ezek a védőoltások különböző technológiával készültek, de mindben közös, hogy megfelelő védettséget tudnak adni, és nem okoznak súlyos mellékhatásokat. A cikk terjedelmi korlátai miatt nem tudok kitérni a különböző vakcinák tulajdonságaira, illetve annak jellemzésére, hogy miben térnek el egymástól, inkább csak a különböző tévhitek eloszlatására szeretném a hangsúlyt helyezni. Szerencsére a nyugati vakcinákat már egész széleskörűen elfogadja a társadalom, átlátható esettanulmányokat készítettek már róluk, ahol bizonyították a hatékonyságukat és biztonságosságukat. Egyáltalán nem okoznak meddőséget, nem kerülnek be a sejtmagba és nem írják át a DNS-ünket, nem akarnak nanochipeket ültetni belénk. Egy vakcina összetétele nagyon pontosan ismert és nincs benne olyan anyag, ami ilyeneket okozhatna. Az orosz és kínai vakcina esetén már kevésbé elfogadóbbak az emberek, pedig szintén nem jelent kockázatot az alkalmazásuk. 

Mit lehet tudni az orosz és kínai vakcinákról, miért tartod őket biztonságosnak?

Az orosz vakcina esetén ugyanazt a DNS alapú technológiát alkalmazták, mint az AstraZeneca vakcinánál. A széleskörű fázis hármas vizsgálatokat sokáig nem publikálták, de februárban ezt is megtették, ami alapján biztonságosnak és hatékonynak adódott ez a vakcina is. Egészséges emberek esetén biztos, hogy nem okoz semmi problémát a védőoltás, ugyanakkor elővigyázatossági okokból néhány betegség pl. bizonyos autoimmun vagy daganatos betegségek esetén, jelenleg még nem ajánlott a használata. A kínai vakcina esetén a hagyományos eljárási módszert alkalmazták, azaz elölt teljes koronavírus váltja ki az immunválaszt. Ezzel a technológiával már rengeteg tapasztalatunk van, már mindenki kapott élete során ilyen jellegű oltást pl. gyermekkori kötelező oltások egy része (BCG, járványos gyermekbénulás elleni védőoltás, stb.). A legnagyobb aggályt az jelenti ezen vakcinával szemben, hogy még nem hozták nyilvánosságra egy szakfolyóiratban a fázis hármas vizsgálat eredményeit, aminek alapján teljes mértékben ki lehetne jelenti a készítmény hatékonyságát és biztonságosságát. Ugyanakkor kisebb elemszámú (pár száz fő) vizsgálat már megjelent szaklapban, amely során nem tapasztaltak mellékhatásokat és kialakult az immunológiai védelem a koronavírus ellen. Illetve ezzel a vakcinával is több millió embert oltottak már be, és eddig nem tapasztaltak súlyos mellékhatásokat. Sajnos a politikai vonatkozások árnyalják a képet, de csak szakmailag nézve ezek alapján mindkét vakcina alkalmazása alig jelent kockázatot, sokkal súlyosabb következménye van a koronavírus fertőzésnek és a lezárásoknak. 

Mit gondolsz, mikor fogunk megszabadulni a koronavírustól?

A járvány akkor fog eltűnni, ha megfelelő mennyiségű ember lesz beoltva. Igazából most leginkább a lakosságon múlik az, hogy mikor szabadulunk fel. Minél többen beadatják maguknak a vakcinákat (a kínait és oroszt is), annál hamarabb vége lesz. Én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Érdekes, hogy mikor megjelent a vírus, mindenki alig várta, hogy legyen valami gyógymód, vagy megelőzési mód. De most, hogy elérhetőek a vakcinák, az emberek bizalmatlanok, nem merik vagy akarják beadatni maguknak. Ez mindenképpen kritika ránk nézve is, úgy látszik, nem sikerült rendesen közvetíteni az emberek felé, hogy a védőoltások biztonságos megoldást jelentenek, és, hogy a koronavírus fertőzésnek ezerszer nagyobb és súlyosabb kockázata van, mint bármelyik vakcinának. Én arra szeretnék kérni mindenkit, hogy egyrészt bízzanak a szakemberekben, értik a dolgukat, több éve, évtizede ebben a szakmában dolgoznak, és tényleg nagyon lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Másrészt mindenki tájékozódjon és ne csak a politikai felhangokkal teletűzdelt, kattintásvadász internetes felületeken. Érdemes olvasni pl. a pécsi virológusok közösségi média felületét https://www.facebook.com/virologiapecs , a https://koronavirus-kisokos.eu/ oldalt, ahol rengeteg tudományosan alátámasztott információ található, a WHO hivatalos oldalát, illetve különböző műsorok, podcastok stb. adásait pl. valaszonline.hu, ahol tényleg szakmailag elismert kutatók hitelt érdemlően nyilatkoznak.