Szakítás, hogy is van ez?

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy azt erősítjük magukban, elvesztettük életünk szerelmét, a nagy Ő-t. Ez nem igaz! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy minden lezárult kapcsolattal közelebb kerülünk, ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a hozzánk illő társ. 

A baráti körömben már közös viccé vált, hogy ha a baráti társaságunkban valakivel szakítanak akkor engem hívnak fel segítségért. Már egyfajta kézikönyvem van, hogyan is kell túlélni ezt az időszakot. Gimiben különc osztályom volt, nem igazán jártak egymással az emberek inkább csak barátságok köttettek, ha volt egy-két párkapcsolat akkor az olyan komoly volt, hogy házasság vagy összeköltözés lett belőle, legtöbbjük a mai napig tart. Nekem úgy alakult az életem, hogy egyetemista koromban a gimis, komolyabb párkapcsolatomnak vége szakadt. Senki nem volt körülöttem, aki tudta volna, hogy kell egy szakítást feldolgozni, nem volt olyan barát a környezetemben, aki átesett volna ezen a keresztségen, saját magamnak kellett felfedeznem mi az, ami segít és mi az, amitől csak rosszabb lesz a helyzet. Azóta persze több szakítást is „túléltem” és a környezetemben sok szerelem „megtört”, ekkor pedig hozzám fordultak az emberek. Nagyon sok könyvet, cikket olvastam, Podcastot hallgattam és Youtube videót néztem a témával kapcsolatban. Nagyon érdekelnek az emberi kapcsolatok, ezen belül is kifejezetten foglalkoztat ki, hogyan dolgozza fel ezt a veszteséget. Az egyik ilyen „szakító expert” a nagyvilágban, Matthew Hussey párkapcsolati coach, én mindig is az ő tippeit találtam a leghasznosabbnak, remélem nektek is segít.

A szakítás félelemmel és fájdalommal jár. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy azt erősítjük magukban, elvesztettük életünk szerelmét, a nagy Ő-t. Ez nem igaz! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy minden lezárult kapcsolattal közelebb kerülünk, ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a hozzánk illő társ. Megsirathatjuk viszont azt, hogy kiderült számunkra nem ez az ember volt az igazi, csalódás ért bennünket. Megengedhetjük, hogy ez a felismerés fájjon.

Kicsit hasonló ez egy gyászfolyamathoz. Meghal egy részed, meghalnak emlékek és érzések is. Érezzük, amit éreznünk kell, gyászoljunk, majd engedjük el. Ne nézzünk többet hátra, mert ha hátra tekintünk, akkor pazaroljuk az időnket.

Nem szabad viszont soha időveszteségként tekinteni magára a kapcsolatra vagy megbánnunk, hogy benne voltunk, hisz tanultunk magunkról, másokról. Fejlődtünk és legközelebb már jobban fogjuk csinálni, fogjuk fel úgy, mint egy leckét, ami közelebb visz a sikerhez.

És hogy kezeljük a szakítás különböző fázisait? Elhozom nektek a következő cikkemben.

Forrás: http://www.matthewhussey.com/ 

Demjén Dorottya

Az önállóság – Két fél lenne egy egész?

Önálló az az ember, aki más vagy mások támogatásától, segítségétől függetlenül, a saját erejéből képes megállni a lábán és képes önmagára támaszkodva létezni. Az ilyen embernek nincs is szüksége senkire.De tényleg szükséges lenne a fenti gondolatot a szó szoros értelmében vennünk? 

Az ember természetéből fakadóan társas lény, szükségünk van a családi, baráti és szerelmi kapcsolatainkra és igényeljük a szeretett személyek közelségét. Sőt, egy itthoni tanulmány az emberi félelmek kutatása során arra világított rá, hogy a megkérdezett személyek körében az egyedüllét és a magány volt a legerősebb és leggyakrabban előforduló forrása a félelmeknek. 

Ha valóban ennyire fontos nekünk, hogy ne maradjunk egyedül, tényleg helyénvaló az önállóságot beskatulyázni, a másoktól való teljes függetlenség gondolatával azonosítani? Tényleg az önállóságunkat adnánk fel egy párkapcsolatban? 

Éppen ellenkezőleg! 

Az önállóságra törekvés alapvetően egy természetes, az egész életünket végig kísérő folyamat, melynek révén az őt nevelő személyektől teljesen függő csecsemő megpróbál eljutni az érett, független és önszabályozó felnőtt korig. Fontos azonban, hogy függetlenség alatt nem a másoktól való elszigeteltséget, önmagunkra való utaltságot kell értenünk, de nem is azt, hogy fel kell áldoznunk önmagunkat, vagy a vágyainkat a másokhoz való kötődésünk miatt. A függetlenség sokkal inkább  lehetőség egy olyan életre, ahol a saját belátásuk szerint cselekedni képes emberek alkalmasak egymással egészséges kapcsolatokat kialakítani, egy életközösségben létezni, majd ezt a képességet idővel tovább adni. 

Ezért lehetséges, hogy egy egészséges párkapcsolat esetében akkor beszélhetünk igazán kiegyensúlyozott és boldog kötődésről, ha két olyan, érzelmileg felnőtt ember vesz részt benne, akik számára nem kérdéses, hogy képesek bármikor önállóan is létezni. Egy szellemileg kielégítő kapcsolatban a párunk megtalálásával azt élhetjük meg, hogy milyen az, amikor két fél – akik egyébként külön-külön teljesen önállóak lennének – egy egésszé válnak, akik így képesek egymás önmegvalósítását és fejlődését elősegíteni. Azért, mert érzelmileg elkezdünk kötődni a partnerünkhöz, és bizonyos szokásokat kialakítva hosszú távon elkezdünk „szimbiózisban” létezni, még nem válunk társ-függővé, nem kell feladnunk az önállóságunkat és nem leszünk „gyengébbek” sem. Ugyanis egy párkapcsolat lényege az önállóság és egység harmóniájának megtalálása és megélése.

T. Cs.

Kép: Pexels

Nők vagyunk – mindennap

Ha megkérdezik tőlem, hogy mit szeretek magamban, mi az, amiért hálás vagyok, hogy kaptam a teremtőtől akkor az első dolog, ami mindig eszembe jut az, az, hogy nő vagyok. Minden nehézségével, küzdelmével együtt, teljes velejéig szeretek nőnek lenni!

 Csodálatos módon ötvöződnek bennünk az elemek. Az érzékenység és odaadás, ahogy a másik ember felé tudunk fordulni, az erő, ami bennünk van, amikor a legnehezebb gödörből is kimászunk, mindegy mit hoz az élet.

 Szeretem a női barátságokat, ahogy fel tudjuk emelni egymást, amikor segítünk kiválasztani egymás ruháját a következő randira, vagy amikor átmegyünk egy adag nutellával, hogy egymás vállán sírjunk. 

Szeretem, ahogy a nővérek anyáskodnak húgaik felett és ahogy a húgok csibészkednek, vagy épp fordítva. 

 Nincs csodálatosabb pillanat, amikor egy anya a csecsemőjére néz, vagy amikor felhívod az édesanyád a receptért, ő pedig felhívja az ő édesanyját, hogy is volt az, pontosan?

 Még ha szegényt sokszor kritizáljuk is a tükör előtt, csodálatos a női test, ahogy életet tud a világra hozni, ahogy egy öleléssel vigaszt tud nyújtani, egy érintéssel megértést tud adni.  Minden hormonjával, körforgásával, ciklikusságával kapcsolódik a természethez, szeretet ad és szeretetet kap.

Szeressük azt, hogy nők vagyunk, értékeljük mindennap ne csak március 8-án, a nemzetközi nőnapon hanem tegnap, ma és holnap is. Hisz küldetésünk van a világban, nem véletlenül születtünk nőnek.

Demjén Dorottya

Kép: