Megcsalt, de még szeretem

Bevallom, nagy bátorság kellett számomra ennek a cikknek a megírásához. A való életben könnyen beszélek róla, de leírni egészen más. Ha leírsz valamit, az örökre megmarad, nem csinálhatod vissza. Írás közben valahogy a lelkedbe vésődik minden.

Én féltem, hogy ha leírom, ami velem történt, sosem tehetek úgy, mintha nem történt volna meg, sosem felejthetem el, mintha megbélyegezném magam. Rá kellett jönnöm, hogy bátornak kell lennem, mert valakinek segíthetek ezzel a cikkel. Realizáltam, hogy nem bélyeg az, ami velünk történt, hanem hozzásegít ahhoz, hogy azok tudjunk lenni, akik ma vagyunk.

Szeretném jelezni előre is, hogy ez az én, saját élményem és abból fakadó tanácsok.

Mindenkinek saját magának kell döntenie, a saját egyéni szituációjában és senkire semmit nem szeretnék ráerőltetni, ti tudjátok, nektek mi a legjobb!

Nálam a hűség fogalma megkérdőjelezhetetlen volt. Az életemben egy borzasztóan erős érték, nem csak a szerelemben. Hűségesnek lenni a barátaimhoz, kiállni értük, megvédeni őket. Hűségesnek lenni a családomhoz, figyelni rájuk, velük lenni. Hűségesnek lenni Istenhez, megvallani Őt az emberek előtt. 

Amikor a volt barátom elmondta, hogy előző este egy buliban megcsalt egy lánnyal, nem akartam elhinni. Konkrétan némán álltam előtte. Akik ismernek, tudják, hogy ez elég ritka, a csendben maradás mellett többek között az is, hogy higgadt tudok maradni. Valami csodával határos módon nem akadtam ki. Szinte félelmetes nyugalommal reagáltam. Ma már azt gondolom, azért, mert nem hittem el, hogy ilyen létezik. A körülöttem lévők is hasonló normában éltek, mint én, úgyhogy nem nagyon volt példa erre körülöttem sem.

Hónapokig nem tudtam dühös lenni. Azt éreztem, hogy annyira szeretem, hogy nem tudok rá haragudni.

Sokan mondják, hogy a nők, ha megcsalják őket, nem a férfit, hanem a másik nőt kezdik hibáztatni, összehasonlítják magukat vele stb. Én biztos vagyok benne, hogy kegyelem volt, hogy valamilyen nagyon furcsa módon hidegen hagyott a lány személye, csak szimplán nem érdekelt. Egyedül a kapcsolatom és a barátom volt a szemem előtt. Semmi mást nem éreztem, csak borzasztó mély szomorúságot.

A lehető legfurcsább, hogy az az ember, aki a világon a legjobban megbántott, ő tudott a legjobban megvigasztalni. Aki, úgy éreztem, érzi amit én: ugyanazt a fájdalmat és szomorúságot és akinek a legjobban vágytam az érintésére.

Megpróbáltuk mégegyszer. Olyan jó volt a kapcsolatunk, mint soha előtte. Őbenne megváltozott valami, előtte nagyképű volt és önző, most elkezdett lelki vezetésre járni, komolyan venni a hitét. Odafigyelt rám, megértő volt és harmonikusan működtünk. Ezután én elmentem Erasmusra és rájöttem, hogy nem tudom elengedni, ami történt.

Nem tudtam benne bízni. Nem a jelentől féltem, hanem a jövőtől. Mi van, ha például hozzámegyek ehhez az emberhez, és 20 év múlva megteszi újra, én pedig a fejemre ütök majd, hogy Dorci, tudhattad volna…

Tudom, érdekesen  hangzik, de nem a jelenlegi, hanem a jövőbeli énjében nem tudtam bízni. Ezek mellett pedig mások előtt is szégyelltem, hogy megbocsátottam. Azt éreztem, mindenki azt gondolja majd, hogy hülyét csinálok magamból. Pedig érdekes, amikor ez megtörténik veled és elkezdesz róla beszélni, rájössz,  hogy nagyon is sok mindenkivel megtörtént már, csak nem mernek róla beszélni, szégyellik, legyen szó bármelyik oldalról. Én azóta sok mindenre rájöttem.

  1. Az őszinteség nagyon fontos! Én azért tudtam megbocsátani, mert elém állt és elmesélte, mi történt. Sokan tudnak arról, hogy a párjuk megcsalta őket és vagy úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna vagy épp visszaállnak rögtön ugyanabba az állapotba, mint előtte. Szerintem ezekre nagyon fontos figyelni, hogy lássunk egy mély megbánást, erős akaratot a változásra. 
  1. Senki sem tökéletes, a hűség mindenki számára nehéz, ez bárkivel megtörténhet. És nem, ez nem azt jelenti, hogy kisebbíteni akarom a felelősséget, csak azt, hogy nem szabad azt gondolni, hogy valami soha nem történhet meg velünk, vagy mi soha ne lennénk képesek valamit megtenni.
  1. Ha megbocsátasz, nem leszel tőle gyengébb. Mindegy, ki mit gondol, neked kell eldöntened, hogy ezzel az emberrel akarsz-e maradni vagy nem. Úgyis megbocsáthatsz, hogy nem akarod a kapcsolatot folytatni. Egy biztos, csak akkor dönts úgy, hogy folytatod vele, ha a másik fél átérzi a súlyát annak, hogy mit tett veled, őszinte megbánást mutat. A helyzettől is sok minden függ. Nekem segített, hogy a barátom részeg volt és nem érzelmi kapcsolatról volt szó, hanem egyszeri rossz, hirtelen felindult döntésről.  Ha érzelmileg is érzett volna valamit a másik fél iránt, vagy barátok voltak előtte stb. akkor átgondolnám jobban a dolgot, de minimum elvárnám, hogy az adott féllel szakítsa meg teljesen a kapcsolatot. Ezeket a személyes feltételeket neked kell megszabnod!
  1. Minden szakításnak két oldala van, de az biztos, hogy legyen szó bármilyen rossz kapcsolatról, a megcsalás nem oké és nem a te hibád! Senki nem érdemli meg, senki!
  1. Mély sebet ejt a dolog, és feljön a bizalmatlanság a későbbi kapcsolataidban is. Én a mai napig, ha buliba megy az, akivel randizok/járok gyomorgörcsöm van, (mivel így tudtam meg anno a hírt), hogy milyen hírt tudok meg másnap. Ezért kell rajta nagyon alaposan dolgozni, segítséggel együtt, mert már tudom a mechanizmusokat, hogy mik csökkentik ezeket a szorongásokat bennem. Például az, ha kapok a buliból a fiútól egy jó éjt üzenetet, hogy minden rendben van.
  1. Hallgass a megérzéseidre! Én is éreztem, hogy valami nem kóser és jött is a telefon. Ha valami bizalmatlanság van benned (nem paranoia!!), akkor azt okkal érzed.

Demjén Dorottya

Megcsaltak és még élek

Sok cikk egy-egy beszélgetésből születik, ez is. Dorcival ültünk a Három Szerbben és az életünkről elmélkedtünk. Mit kaptunk, mi épített, mi rombolt bennünket.

A megcsalásnál lyukadtunk ki.

Én azon az állásponton vagyok, hogy engem inkább épített a rombolás után, mint ahogy minden tapasztalat. Jópár éve ezt még nem tudtam volna kimondani, feszültség nélkül, tisztán, szívből. Ahogy azt se, hogy megbocsátottam.

Ma már igen, sőt erősebbnek akarom gondolni magam másnál, aki nem küzdött meg ezzel. De persze kívánni nem kívánom senkinek.

Aki volt hasonló szituációban talán átélte azokat a szakaszokat, amiket én is. 

-1. MEGÉRZÉS

Éreztem, hogy valami történik a barátommal, rágondoltam és ideges voltam és nem tudtam, hogy miért. Talán akkor először a legjobb barátját is felkerestem telefonon, sms-ben, hogy mi a helyzet vele, zsigerből aggódtam. Emlékszem a feszültségemre, éreztem, hogy valami történik és távolról nem tudom megállítani.

Kapcsolódás, megérzések, milyen érdekes, ahogy a fizikai távolságokat áthidalja a szeretetünk vagy a birtoklási vágyunk vagy lehet, hogy csak beleképzelem mindezt, ki tudja…

0. MEGTUDÁS

Pár nappal később találkoztunk és rögtön tudtam, hogy valami megváltozott benne, nem nézett a szemembe. Ki akartam deríteni, hogy mi az oka, miért nem vette fel a telefont. 

A többit nem részletezném. Nagyon szerettem, de 19-20 évesen úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne szakítsak vele. Megbüntettem őt és magamat is az elválással, vagyis elérkezett a hiány és a töprengés ideje.  

1.VÁD ÉS ÖNVÁD

Hogy magamat miért büntettem meg? Mert okot kerestem és rajta kívül csak én lehettem okozó.  És itt nem közhelyekkel akarok élni, hogy kettőn áll a vásár, hanem nőként úgy éreztem, hogy nem voltam elég, ha másra van szüksége rajtam kívül. S mindegy, hogy ez a kifejtés igaz vagy sem, megkérdőjeleztem magam, a milyenségem, a nőiségem, a tulajdonságaim, a képességem, hogy össze tudok tartani valamit. Emésztettek a kételyek, hiába kaptam azt a választ, hogy nem velem volt a baj. 

Mint minden gyász folyamatnál, haragudtam, nem értettem, hogy tehette meg velem, a lányba pedig hogy nem szorult egy kis empátia és tisztesség. 

Érthetetlen volt számomra, hogy hogy juthattak el odáig.

2. ÁLTALÁNOS BIZALOMVESZTÉS ÉS FÉLTÉKENYSÉG

Összetört a bizalmam a férfiakban, évekig nem engedtem közel magamhoz senkit. Amikor pedig igen, megkapta a megcsalás hozadékait: bizalmatlanságot, féltékenységet és egy folyamatos szeretetvisszacsatolásra váró egyént. Egy látszólag összeragasztott vázát, amiből hiányoztak bizonyos darabok.

Hogy érzékeltessem: a megcsalástól számított 3. évre lettem nyitott egy új kapcsolatra, de félelmek és aggodalmak foglya lettem, mert meg akartam védeni magam az újra átélés  “élményétől”. Az akkori páromat megfojtottam a magam iránti kételkedéssel, a lánybarátokra való féltékenységgel. Nevezzük ezt a három b periódusának: birtokló, bizalmatlan, bizonytalan, szóval egy nem egészséges énképpel rendelkező barátnő. Egy kicsi önvizsgálat és talán mások példáján észrevettem magam, észreveszem magam már…

3. ÖNISMERET, KEZELÉS, FELNÖVÉS

Nem véletlenül írtam, hogy észreveszem magam. A gyógyulás utolsó fázisa, hogy felismerem a cselekedeteimben a megcsalástól való szorongást, a bizalomvesztés okozta kételyeket és teszek ellenük. Nem mindig sikerül, néha sajnos így is az ellenkezője sikerül vagy annak a korrekcióját választom, amit tennék az alapérzelmemmel, de már gyakrabban villan fel a lámpa, hogy mi ez és miért és miért nem szabad, hogy a hatása  alá kerüljek.

Talán meggyógyultam, mert már nem ezt látom a volt barátomban, hanem amit adott a személyével hozzám.

Fiam! Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit nem kell feltétlenül szorítanod, bátran nyisd szét a tenyeredet, és engedd el amit abban őriztél, mert idővel ami fontos, úgyis visszatér hozzád.

Ezel

Losteiner Cecília Terézia