Megcsaltak és még élek

Sok cikk egy-egy beszélgetésből születik, ez is. Dorcival ültünk a Három Szerbben és az életünkről elmélkedtünk. Mit kaptunk, mi épített, mi rombolt bennünket.

A megcsalásnál lyukadtunk ki.

Én azon az állásponton vagyok, hogy engem inkább épített a rombolás után, mint ahogy minden tapasztalat. Jópár éve ezt még nem tudtam volna kimondani, feszültség nélkül, tisztán, szívből. Ahogy azt se, hogy megbocsátottam.

Ma már igen, sőt erősebbnek akarom gondolni magam másnál, aki nem küzdött meg ezzel. De persze kívánni nem kívánom senkinek.

Aki volt hasonló szituációban talán átélte azokat a szakaszokat, amiket én is. 

-1. MEGÉRZÉS

Éreztem, hogy valami történik a barátommal, rágondoltam és ideges voltam és nem tudtam, hogy miért. Talán akkor először a legjobb barátját is felkerestem telefonon, sms-ben, hogy mi a helyzet vele, zsigerből aggódtam. Emlékszem a feszültségemre, éreztem, hogy valami történik és távolról nem tudom megállítani.

Kapcsolódás, megérzések, milyen érdekes, ahogy a fizikai távolságokat áthidalja a szeretetünk vagy a birtoklási vágyunk vagy lehet, hogy csak beleképzelem mindezt, ki tudja…

0. MEGTUDÁS

Pár nappal később találkoztunk és rögtön tudtam, hogy valami megváltozott benne, nem nézett a szemembe. Ki akartam deríteni, hogy mi az oka, miért nem vette fel a telefont. 

A többit nem részletezném. Nagyon szerettem, de 19-20 évesen úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne szakítsak vele. Megbüntettem őt és magamat is az elválással, vagyis elérkezett a hiány és a töprengés ideje.  

1.VÁD ÉS ÖNVÁD

Hogy magamat miért büntettem meg? Mert okot kerestem és rajta kívül csak én lehettem okozó.  És itt nem közhelyekkel akarok élni, hogy kettőn áll a vásár, hanem nőként úgy éreztem, hogy nem voltam elég, ha másra van szüksége rajtam kívül. S mindegy, hogy ez a kifejtés igaz vagy sem, megkérdőjeleztem magam, a milyenségem, a nőiségem, a tulajdonságaim, a képességem, hogy össze tudok tartani valamit. Emésztettek a kételyek, hiába kaptam azt a választ, hogy nem velem volt a baj. 

Mint minden gyász folyamatnál, haragudtam, nem értettem, hogy tehette meg velem, a lányba pedig hogy nem szorult egy kis empátia és tisztesség. 

Érthetetlen volt számomra, hogy hogy juthattak el odáig.

2. ÁLTALÁNOS BIZALOMVESZTÉS ÉS FÉLTÉKENYSÉG

Összetört a bizalmam a férfiakban, évekig nem engedtem közel magamhoz senkit. Amikor pedig igen, megkapta a megcsalás hozadékait: bizalmatlanságot, féltékenységet és egy folyamatos szeretetvisszacsatolásra váró egyént. Egy látszólag összeragasztott vázát, amiből hiányoztak bizonyos darabok.

Hogy érzékeltessem: a megcsalástól számított 3. évre lettem nyitott egy új kapcsolatra, de félelmek és aggodalmak foglya lettem, mert meg akartam védeni magam az újra átélés  “élményétől”. Az akkori páromat megfojtottam a magam iránti kételkedéssel, a lánybarátokra való féltékenységgel. Nevezzük ezt a három b periódusának: birtokló, bizalmatlan, bizonytalan, szóval egy nem egészséges énképpel rendelkező barátnő. Egy kicsi önvizsgálat és talán mások példáján észrevettem magam, észreveszem magam már…

3. ÖNISMERET, KEZELÉS, FELNÖVÉS

Nem véletlenül írtam, hogy észreveszem magam. A gyógyulás utolsó fázisa, hogy felismerem a cselekedeteimben a megcsalástól való szorongást, a bizalomvesztés okozta kételyeket és teszek ellenük. Nem mindig sikerül, néha sajnos így is az ellenkezője sikerül vagy annak a korrekcióját választom, amit tennék az alapérzelmemmel, de már gyakrabban villan fel a lámpa, hogy mi ez és miért és miért nem szabad, hogy a hatása  alá kerüljek.

Talán meggyógyultam, mert már nem ezt látom a volt barátomban, hanem amit adott a személyével hozzám.

Fiam! Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit nem kell feltétlenül szorítanod, bátran nyisd szét a tenyeredet, és engedd el amit abban őriztél, mert idővel ami fontos, úgyis visszatér hozzád.

Ezel

Losteiner Cecília Terézia