Egy sebtapasz nem gyógyít meg egy lőtt sebet

Sajnos sosem tartoztam azon emberek közé, akiknek nagyon könnyen ment a megbocsátás.

Még ha próbáltam is túllépni egy-egy engem ért sérelmen, volt, hogy évekkel később előjött és ott állt köztem és az azt okozó ember között, mint egy állandó jelzőlámpa, ami nem aludt ki. Az évek során szerencsére egyre könnyebben megy a megbocsátás – ebben nem kevés munkám van – azonban vannak olyan helyzetek, amelyekből egyikünk sem tud könnyedén továbblépni, és a kapcsolatot ugyanott folytatni. 

Talán mindnyájunknak elsősorban aktív cselekedetek jutnak eszébe. Ott van például egy árulás. Amikor az, akiben nagyon megbízol, cserbenhagy téged. Nem áll ki melletted, amikor a legjobban szükséged van rá. Párkapcsolatok terén pedig a megcsalás jelensége okozhat ugyanilyen szintű frusztrációt, csalódottságot, értetlenkedést. Ugyanígy sebet ejt szívünkön, amikor a számunkra kedves személy látszólag szeret minket, azonban a hátunk mögött mindenféle valótlan állítást terjeszt,

annak érdekében, hogy olyan mélyre húzzon, amilyen mélyen az ő lelke van ilyenkor. Tegyük a szívünkre a kezünket, mindnyájan voltunk már ilyen helyzetben, nem? Az is lehet, hogy mind a három helyzetben.

Kevésbé drasztikus, de ott van az előzőek nyomában egy passzív cselekedet is: a másik elhanyagolása. Vannak pillanatok, amikor rokonunk, párunk, barátunk nagyon nehéz helyzetben van. Lehet, hogy nem mondja ki, de ez általában rá van írva az emberekre. Lehet, nem kér segítséget, de látszik, hogy fuldoklik és szüksége van arra a kézre, amely a hullámok közül kiragadja, vagy legalább megtámasztja. Ilyenkor nem ott lenni a másiknak, egy bizonyos szinten a másik elárulása. Hogy ez hogyan kerülhető el? 

Ha rászánjuk azt az időt és eldobjuk azt a nyomorult chatalkalmazást, hogy a másikkal élőben is találkozhassunk bizonyos időközönként, számon tartjuk az életében kialakult problémákat, változásokat, odafigyelünk rá, nem hagyjuk magára nehezebb napjain. 

Ezek után a helyzetek után sokszor egy „bocsánat” igencsak csekély vigasz. Az majd mindent helyre tesz? Lehet, valakinél igen, de az emberek nagy részénél nem. A megbánás tanúsítása elegendő? Az már minőségi előrelépés, de nem biztos garancia a múlt elfedéséhez, továbbá van az a szint, gyakoriság, amikor már késő bánat. 

Jó esetben nem alakul ki egy olyan helyzet, hogy a felek teljes mértékben törlik egymást az életükből, de azon nem szabad csodálkozni, ha a kapcsolat felszínesebb lesz. Azon sem kell meglepődni, ha évek múlva egy vitában előkerül a múlt. Hiszen Taylor Swift is megénekelte, hogy egy (bocsánat feliratú) sebtapasz nem képes egy lőtt sebet begyógyítani.