Nem kiabálni; világítani akarok.

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Patrícia legutóbbi cikke Hodász atyáról kapott hideget, meleget. A szerkesztőségünk sokszínű és sokhangú, nálunk is voltak egyetértések, de más szemszögek is. Már rég el akartunk indítani egy vita rovatot, ahol megnyilvánulhat többféle szemszög, többféle vélemény is. Patrícia cikke egy jó lehetőség arra, hogy ezt elkezdjük. Beszélgettünk és kíváncsi a véleményemre, ahogy én is az voltam az övére. Ezt szeretem a Margaretben, hogy tudunk vitatkozni, beszélgetni, új szemszögeket megmutatni egymásnak és különböző stílusban írni, kihez mi áll közel, kinek milyen a személyisége. 

Én személy szerint nem akartam volna Hodász atya személyéről írni, mert úgy gondolom, írtak róla eleget, de Pati cikke kapcsán úgy éreztem muszáj „papírra” vetnem, ami bennem van, mert erős vádakat kapott, megítélésem szerint túl erőseket. Ezt a cikket harmadszorra írom újra, mert nehéz, nagyon nehéz megfogalmaznom, ami ezzel a témával kapcsolatban bennem van. Ezért úgy döntöttem, nem Pati cikkére és nem is Hodász atya személyére fogok koncentrálni, inkább magamra koncentrálok, arra, ami bennem van. Nem ígérem, hogy ez lesz az év véleménycikke és azt sem, hogy válaszolok a vádpontokra, vagy hogy jó vitát tudok indítani. Egyszerűen csak írni fogok, írni arról, milyen viharok vannak bennem és felteszem a kérdéseimet. Örülök, hogyha ehhez tud valaki kapcsolódni.

Újra és újra két tűz között találom magam. Kiabál a világ és kiabálnak a keresztények. Megértem, én is szoktam kiabálni. Remélem, hogy akkor jobban meghallanak. Remélem, hogy akkor nem veszik el a hangom, hisz mindenki olyan hangos. Aztán elfáradok, nem bírok már kiáltani, feladom. És akkor, akkor hallani kezdek. Hallani az Istent, hallani a másik embert. Kegyelmet kapok és megértést és én is megérthetek. De ilyenkor a legnehezebb. Kevesen vannak, akik nem kiabálnak, hirtelen egyedül érzem magam. 

Hodász atyára is kiabálnak, egyre csak egyre kiabálnak. Úton, útfélen ítéletet és kritikát kap. Lehet, van cseppnyi igazság a médiában megjelenő, személyét kritizáló cikkekben, az írók van, hogy jogos kérdéseket tesznek fel. De hova vezet a kiabálás? Talán több hívő lesz tőle? Talán többen mennek papnak? Talán segít, hogy újraéledjen az egyházunk? Vagy épp csak megtör valakit, valakit, aki nem tökéletes, de aki tud szólni emberkehez vagy legalább is az emberek egy csoportjához mindenképp! 

Egyre több pap lép ki az egyházból és egyre kevesebb ember meri vállalni hitét a médiában. Mit akarnak elérni ezen szerzők azzal, hogy hétről hétre cikkeket hoznak le róla és kritizálják?

Én se szeretem, ha papok politizálnak, legyen szó bármely politikai oldalról. Azonban megemlítik-e a kritikák tömkelege mellett a sok pozitív szolgálatot, amit végez? Megemlítésre kerül-e, hogy bár adott videójával vagy véleményével nem értenek egyet, de vannak a hitre buzdító, pozitív tartalmai, melyek fiatalokhoz tudnak szólni?  És van-e joguk megítélni és megmondani neki, hogy mit és hogyan csináljon, mikor van egy egyházi vezetője, akinek ez a feladata? Figyelnek-e arra, hogy egy papról hogyan beszélnek? Egy papról, aki Istennek szentelte életét? Félreértés ne essék, én is gyakran kritizálom az egyházat és úgy gondolom, jogunkban áll kritikát megfogalmazni, csak nem mindegy, ezt a kritikát hogyan fogalmazzuk meg és milyen keretek között tesszük ezt, hisz a Biblia is elmondja:

„Ha testvéred vétkezik (ellened), menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mond meg az egyháznak.”

Ezért, ha valakinek problémája van Hodász atya bármi munkásságával, akkor az illetőnek semmi más feladata nincs, mint jelezni négyszemközt az aggályait, majd, ha az nem talál meghallgatásra, jelezni az egyháznak. 

Megéri-e kiabálni egymásra, keresztény közösségeinkben, mikor kívülről ránk is kiabálnak, folyamatosan, kitartóan, erősen?  Koncentrálhatunk-e arra, hogy ki mit, hogyan tesz vagy inkább arra, hogy együtt mit tehetünk, összefogva Jézus szeretetére koncentrálva? Figyelhetünk-e arra, hogy különbözőségeink ellenére valami nagyobb, csodálatos erő összeköt minket? Szétszakadhatunk-e, egymásnak eshetünk-e vagy szeretetet kommunikálhatunk, megismertethetjük Jézus nevét minél több emberrel? Nem mindegy, mire fordítjuk az energiáinkat és nem mindegy, hogy mire figyelünk, a fényre vagy a széthúzásra.

Én nem akarok már kiabálni, nem akarok ítélkezni és nem akarok szétszakadni sem. Nem akarok két tűz közt szenvedni, felégni harcokban, háborúkban. Egyet akarok, csak egyet tenni, világítani.  

„Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. „ 

Jn 17,20-24

Demjén Dorottya

Nem láttam Hodász Andrást a finn nagykövetségnél 

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Vajon a más társadalmi témákban előszeretettel megnyilvánuló katolikus pap miért nem érezte fontosnak, hogy felszólaljon a bibliai idézet miatt bíróság elé citált Päivi Räsänen ügyében?

Vasárnap én is részt vettem a Vád alatt a Biblia elnevezésű tüntetésen, melynek célja az volt, hogy kiálljunk a volt finn belügyminiszter mellett. Päivi Räsänen – akinek bírósági tárgyalása hétfőn folytatódott – azért került a vádlottak padjára, mert néhány évvel ezelőtt a Szentírásból idézett LMBTQ-kérdésben. Abból a Szentírásból, melyet Istentől kaptunk, s melynek tanítását kétezer éve hisszük és valljuk. Katolikus papként minden bizonnyal így van ezzel Hodász András is, ám a nyilvánosságban rendszeresen megszólaló atya valamiért nem érezte úgy, hogy ki kellene fejeznie a szolidaritását a hite miatt meghurcolt finn politikussal.

Pedig nem akármilyen ügyről van szó. Päivi Räsänen perének végkifejlete egész Európára és a kereszténységre kihatással lehet. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a bírósági döntés pro vagy kontra, de precedensértékű lesz a vallásszabadság kapcsán alkalmazott európai joggyakorlatban.

Ha Hodász András nem is, több mint háromezer ember átérezte az esemény súlyát, és megjelent a finn nagykövetség előtt vasárnap délután. A helyszínen a beszédek mellett Päivi Räsänen videóüzenetét is meghallgathatták az egybegyűltek.

De hol volt Hodász atya?

Az a Hodász atya, akinek annyira fontos a sajtószabadság, hogy nem tudott szó nélkül elmenni a rendszeresen keresztényellenes cikkeket közlő Index megszűnése mellett, sőt, még az orgánum melletti tüntetésen is részt vett (amit egyébként a nyíltan abortuszpárti Momentum szervezett).

Az a Hodász atya, akinek mindenről megvan a véleménye, és azt bátran el is mondja a nyilvánosság különböző felületein. 

Az a Hodász atya, aki nem érti a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos népszavazást – mivel szerinte nincsen LMBTQ-lobbi – és fel is szólal ebben az ügyben. Az a Hodász atya, aki olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a fiatalok mentális egészsége. 

Hodász atya számára általában nagyon fontos az igazság. Most mégis hallgat. Most, amikor a szólás- és vallásszabadság, sőt, a Biblia szövege a tét. 

András atya, kérem, indokolja meg, hogy miért nem vett részt a tüntetésen! Vagy ha nem ért rá, akkor meg miért hallgat? 

Hol vannak a videók a témában? Hol vannak az Instagram-bejegyzések  és az Instagram-sztorik? A bibliai idézet miatt bíróság elé állított volt finn belügyminiszter ügye még ennyit sem érdemel?

András atya, pont  Önt nem háborítja fel a Szentírás szövege ellen indított per? Hogy immáron keresztény hitünk szabad megvallása és Isten szavának idézhetősége forog kockán?

Az Index-botrányról azt írta annak idején, hogy „Vére rajtunk”. No, de kérdezem én: ennek az ügynek a vére kin szárad majd? Nem lehet, hogy ha szó nélkül hagyjuk Päivi Räsänen meghurcolását, akkor bűnösök közt mi is cinkosok leszünk?

Atyám, ne értsen félre, eszem ágában sincs megmondanom Önnek, hogy mely ügyekben szólaljon fel, és melyekben nem. Azonban egy katolikus paptól joggal elvárható, hogy ha már a magyarországi sajtószabadság helyzete és a gyermekvédelmi törvény annyira zavarja, akkor az Isten szavának idézése miatt bíróság elé citált volt finn belügyminiszter mellett is álljon ki!

Máskülönben joggal feltételezhetjük Önről, hogy a közéleti megnyilvánulásait nem a krisztusi igazság kompromisszumok nélküli képviselete, hanem más érdekek motiválják.

“Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.”

Mt 10:32-33

Ivanova Patrícia

Borítókép forrása: Papifrankó youtube

Többször idézel a Bibliából, mint gondolnád – avagy 7 bibliai eredetű közmondás

Könyvek könyve, „leg”-ek könyve. Történelmi jelentőségű mű, erkölcsi iránytű. 

A Biblia megkérdőjelezhetetlenül nem csak a vallási, de a kulturális örökség része is. Relevanciáját számos tény bizonyítja. Többek között: gondoltad volna például, hogy a legtöbb ember tudta nélkül is rendszeresen idéz a Bibliából? 

Mégpedig, mert a Biblia áthatja a mai beszédünket is – számos szólás és közmondás ered a Szentírásból. Ezekből szedtük össze most Nektek a kedvenceinket: 

1. Utolsókból lesznek az elsők.

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. (Mt, 19,30)

2. Ne menjen le haragoddal a nap.

Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal. (Ef, 4,26)

3. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. (Zsolt. 7,16)

4. Aki nem dolgozik, ne is egyék.

Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. (2Thess. 3,10)

5. Jobb adni, mint kapni.

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel. 20,35)

6. Aki keres, az talál.

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőknek megnyittatik. (Mt 7, 7-8)

7. Vak vezet világtalant.

Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Mt. 15,14)

Kocsis Krisztina