Interjú Bedő Imrével a Férfiak Klubja alapítójával – 2.rész 

Bedő Imrével készült első rész itt olvasható.

Elköteleződés – miért olyan nehéz manapság? Lehet-e ezt a készségünket fejleszteni?

Amiatt nehéz az elköteleződés, mert nagyon sok a rossz minta. Körülbelül a fele válik el azoknak, akik összeházasodnak, de akik nem házasodnak össze, azok nincsenek benne a házassági statisztikákban, tehát az élettársi kapcsolatok szétesésével együtt a családok nagyjából 65-70%-a hullik szét. Így a ma felnövő generáció döntő része traumatizált a szülei szétválásával. Ha valakinek nem vált el a szülő párja, akkor a barátjának/barátnőjének. Tehát mindenkit érint ez a probléma. Emiatt már van egy nagyfokú bizonytalanság, hogy az elköteleződés után vajon mi lesz. Még párosul ehhez az idealizált Nagy Ő keresése, illetve a minta hiánya. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs otthon a férfi a családok többségében. Vagy azért, mert elváltak, vagy azért mert túl sokat dolgozik, vagy ha jelen van, kifejezetten rossz az apaminta. Kutatások bizonyítják, hogy a lányok önkéntelenül a hiányzó apamintát külső forrásokból, például magazinokból és filmekből rakják össze. Ami egy nagyon magas léc, olyan elvárás, amit élő ember legtöbbször nem tud megtestesíteni. Ez egy pszichológiai csapda, amibe nem tudatosan kerülnek bele. Emellett egyre fontosabb szerepet kezd betölteni a férfiakkal kapcsolatban a pénz, ami a fiúkat demoralizálja, mert azt érzik, hogy nem érik el azt a szintet, hogy a lányok bármilyen módon elégedettek legyenek velük. A fiúknak viszont ott van a pornó, mint lehetőség, mert az nem kérdez vissza, illetve még a játékszenvedély, ami szintén nagyobb részt a férfiakat sújtja. 

Másik fontos jelenség, hogy a férfiaknak van egy felső 10-15%-a, akik dúskálnak a nőkben, mert a nők az ő kegyeiket keresik. Viszont az örökítés szempontjából pont ezért kockázatot jelentenek. Mert őket ledarálja az, hogy a nők állandóan keresik őket, és hiába lehetnének ők az igazi alfák, de nem lesznek, mert nagy eséllyel az ő gyerekeiknek már nem lesznek gyerekei, ha az életvitelükkel nem képesek egy értékrendszert is örökíteni. Meg kell értenünk, hogy az „alfa” nálunk, embereknél, nem a legerősebb és legszebb, mint az állatoknál. Az állatvilágban nekik elég, ha megszületik az utódjuk, és természetesen legyen az is nagy és erős. Az embereknél viszont az értékrend és a családképesség nagyon fontos, emiatt a házasságszédelgő, nőkben dúskáló „macsók” vérvonala hosszútávon nem fog fennmaradni. 

Az embereknél az igazi alfák azok, akiknek a vérvonala állati szinten is fennmarad, nem pusztul ki, hanem tovább él úgymond az „örökkévalóságig”. Ezek a férfiak azok az apatípusok, akikben meg lehet bízni, akik felelősséget tudnak vállalni, és ma ők le vannak nézve, mondhatni le vannak „bétázva”. 

Szóval mindebben nagyon sok pszichológiai csapda van, amiből csak tudatosan lehet kijönni. Ez a tudatosság arról is szól, hogy megpróbálom átgondolni, hogy én mit akarok, és ahhoz egy embert választani. Megkeresni a pozitívumokat és elképzelni vele a jövőt.

Ehhez zárásként elmesélnék egy hozzám is közel álló történetet, ami az egyik Gránit Oroszlán Példakép díjasunk apukájáról szól, a Férfiak Klubjában.

Miután a szülei megismerkedtek, mert bemutatták őket egymásnak, kilenc nap múlva az édesapja meghívta az édesanyját egy randira. Ezen a randin azt mondta a férfi a nőnek, hogy el akarja venni feleségül, és hozzá megy-e. A nő erre azt válaszolta: „Én nem ismerem magát, és nem vagyok magába szerelmes. De ha megvárja, hogy megismerjem és szerelmes legyek magába, akkor igen.” 

Két év múlva a férfi elvette feleségül, majd ötvenhat évig voltak házasok és a mai napig fantasztikus családjuk van. Teltek az évek, majd előbb meghalt a bácsi. Kilenc nap múlva rá meghalt a néni is. 

Azt gondolom, itt van a lényeg, amikor nem adunk esélyt valakinek. A mai városi légkörben inkább a szemre megyünk, a külsőségekre, és így nagy eséllyel lukra futunk. De van ez a stratégia: „én nem ismerem magát, és nem vagyok szerelmes, de ha megvárja, hogy megismerjem és szerelmes legyek, akkor igen.” Ehhez pedig idő kell ma. Ehhez olyan embereknek is esélyt kell adnunk, akiknek nem adnánk esélyt. Az kell, hogy mégis azt mondjad: beszélgessünk sokat, sétáljunk sokat, menjünk ide-oda… és egyszer csak előbújik, hogy ez milyen fantasztikus, és mégegy ilyen ember nem lesz. Ha valaki azt várja, hogy majd belecsap a villám és egyből szerelmes lesz, az mindössze egy kémiai folyamat, ami elborítja az agyat, és így lehet, nem dönt jól. Házasság előtt mindenképpen hideg zuhanyt kell venni! Amúgy is (nevet).

Azt üzenném, hogy az érzelmekért ma cselekedni kell. Az értékes embereket ki kell ásni a föld alól, mint egy kincset. Nem fognak csak úgy szembe jönni velünk. Mert olyan emberekben is lehetnek számunkra sokat jelentő értékek, akikről nem is gondolnánk. Ha időt adunk nekik.

Mi lenne az, amit Bedő Imre a 20 évvel fiatalabb önmagának tanácsolna a párkeresés kapcsán?

Én azt vettem észre, hogy amikor kerestem a társamat, ugyanolyan típusú nőket választottam mindig, és ezzel ugyanazt a fajta problémát választottam újra és újra. Mindig ugyanabba léptem bele. A feleségem az első olyan nő, aki egészen más jellegű, mint amilyet választottam volna. Megismerkedtünk, és őnála gondoltam arra, hogy hátha ő lesz az, akin keresztül ki tudok lépni ebből az ördögi körből. Ez így is lett, az egész életem megváltozott.

Tehát azt tudom javasolni azoknak, akik mindig ugyanazokat a köröket futják, hogy próbáljanak meg azokra az emberekre odafigyelni maguk körül, akik esetleg eddig elkerülték a figyelmüket, mert ott lehet a megoldás.

Az interjút Hornisch Aliz készítette.