Érettségi. Egyetem. Esküvő. Gyerek. Ez az általános, az elfogadott sorrend. Ha nagyon akarom, még a karriert is be lehet passzírozni valahová az Egyetem és a Gyerek nevezetű projekt közé. Ja és persze mindezt 35 alatt. De mégis mi történik akkor, ha egy kicsit összecsereberéljük a lista elemeket?
Már a csapból is az folyik manapság, hogy mennyire támogatják az anyák felsőoktatásba kerülését. Ott van a plusz pontok között a várandósság, létezik egyéni tanrend, passzív félév… Minden adott, nem?
Egyetemi jelentkezésnél poénkodtam is vele, hogy nyelvvizsga mellé pocakot is növesztek. Meg kell jegyeznem, itt még az sem volt kilátásban, hogy barátom legyen, nemhogy komoly, elkötelezett kapcsolatom.
Aztán ahogyan annak lennie kell, minden érkezett sorra akadémiai oldalról: nyelvvizsga, érettségi, egyetemi tanulmányok… Párhuzamosan az érzelmi vonallal: szerelem, jegyesség, esküvő.
Majd 2020-ban közel két év házasság után a vágyak összeértek a lehetőségekkel és év végén családdá születtünk. Csak épp én még mindig egyetemre jártam.
A sokak által kijárt, előre meghatározott sorrend nálunk felborult.
Édesanyaként otthon rengeteg kihívással szembesültem hallgatói státuszom miatt. Hogyan kerítek időt tanulni a gyerek/háztartás/férj háromszög mellett? Hogyan szerzem meg az anyagot, ha nem tudok bejárni előadásokra? Hogyan jutok el számonkérésekre, miközben otthon kell lennem a következő szoptatásra? A kérdéseknek se vége, se hossza.
Vártam, reméltem, kértem a támogatást az egyetem részéről, és azt kell mondanom, a kötelező köröket teljesítették.
Egyéni tanrend segítségével mentesültem a jelenlétek alól, megkaptam az anyagot, sok szempontból alkalmazkodtak hozzám.
De a kérvényen túl az egyéni oktatói reakciók jelentősen megoszlottak irányomba.
Egyik oldal természetesen támogató volt:
„Nálunk is van otthon baba, tudom, min megy keresztül.”
Volt olyan, akinél beülhettem másik időpontban dolgozatot írni, ami jobban kivitelezhető volt számomra. Más a vizsgázók sorrendjét módosította, hogy alvásidő alatt vizsgázhassak, ne kelljen aggódnom a baba miatt. Engedtek online vizsgázni, soron kívül megtekinteni, személyesen válaszoltak tárggyal kapcsolatos kérdéseimre. Sőt, olyan is volt, aki vizsga elején megkérdezte, mi újság a babával, megnézheti-e.
Hiába az állam, vagy az egyetem általános hozzáállása, volt olyan előadó is, aki finoman szólva nem lelkesedett értem.
„Döntse el, anya akar lenni vagy hallgató, a kettő nem megy egyszerre.”
Ez csak egy, a cifrábbnál cifrább kijelentések közül, amikbe bele kellett sétálnom. Egyik nagy nevű előadó az óráján fejtette ki, hogy az egyetem előtt vagy alatt házasodó nők 98%-a nem végez, majd
kedélyesen elpoénkodott azzal, hogy az anyák a gyerekek számával egyenesen arányosan hülyülnek.
Másik professzor a vizsga közepén vont kérdőre, hogy mit keresek itt, ha nem akarok most azonnal karriert, és alázott porig, hiszen anya egyetemre nem való.
Mégis hogyan lehet ezt túlélni?
Úgy, hogy muszáj. Meg akartam csinálni. Újra és újra eléjük álltam és addig próbáltam, amíg kénytelenek nem voltak továbbengedni.
Vastagabb bőrt növesztettem és elsajátítottam a szelektív hallás képességét. Apró célokat tűztem ki, jutalmaztam magam, és rengeteg támogatással a családom részéről, végül lediplomáztam.
Ezek alapján, azt kell mondanom, a sorrend nem hiába alakult úgy, ahogy. Így a legkönnyebb, egyszerre csak egy dologra kell koncentrálni, és arra teljes odaadással. Ugyanakkor, nem bántam meg, hogy felcseréltem a lista elemeket. Olyan képességeket fedeztem fel magamban, amire más esetben nem lett volna szükségem. És ha egyszer találok valamit, ami iránt igazán lelkesedni tudok, akkor vissza fogok ülni az iskolapadba, családi állapot ide vagy oda, ez nem kérdés.
Addig pedig példaként kiteszem a mérnöki diplomámat az ablakba: igenis lehet anyaként egyetemet végezni. Könnyű? Nagyon nem. Megéri? Ha igazán ezt akarod, akkor nagyon!
Mire van szükséged hozzá?
– Makacs és süket akaratra
– Támogató háttérre
– Rendszeres gyerekvigyázásra
– Rengeteg koffeinre
– Tanulj amikor csak tudsz és lehet, legyen ez gyerek mellett vagy épp hajszárítás közben.
– Heti legalább pár perc kikapcsolásra
Ezeken kívül pedig, csak tudd, hogy én szurkolok neked, és hiszem, hogy sikerülni fog, meg tudod csinálni!
Lobmayerné Gyombolai Dóri
További cikkeink
Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez”, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben – Nagyinterjú Dr. Botos Barbarával
Botos Barbara határozott, inspiráló és elhivatott. Nemcsak szakmailag, hanem a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezeteken keresztül. Demjén Dorottya beszélgetett vele.
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
Gyöngyös (el)viselt történelmünk. Miniinterjúk a magyar népviselet napjára
Április 24. a magyar népviselet napja. Megkérdeztünk pár székely fiatalt, hogyan viszonyulnak ma a népviseletükhöz, ami kisgyermekként sokaknak “olyan ciki” volt. Kultúránk, hagyományaink őrzése egyszerre hovatartozás tudat, divat, és érzelem. Szilágyi Kata írása kép forrása: romkat.ro
Mit tanít nekünk a Dűne?
A Dűne világa egészen varázslatos és tanulságokkal teli, és nem csak Timothée Chalamet miatt érdemes elmerülni abban. A Föld napja alkalmából ajánló következik.
Bízni Istenben – egy iromány valakitől, aki még csak tanulja
Nehéz bízni Istenben. Könnyebb azt gondolni, majd megoldom én, mert jobban tudom, mint az a valaki, aki megteremtette a világot. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor nincs más választásunk, minthogy az Úr felé fordulunk.
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
