Hogyan fér össze, hogy konzervatív és feminista? – nagyinterjú Horváth Júlia Borbálával a női konzervatív érdekvédelemről

Feminista és konzervatív. Elsőre ellentmondásos fogalmak. Vagy mégsem? Hogy lehet valaki egyszerre konzervatív és feminista? “Nem a biológiai nemet, hanem a gondolkodást kell megváltoztatni” – Dr. Horváth Júlia Borbála kulturális antropológust a konzervatív feminizmus hazai kutatóját kérdeztük női szerepekről, sztereotípiákról és a női egyenjogúságról.

A konzervatív feminizmust hallva sokakban ambivalens érzelmek jönnek elő. Hogyan és miért alakult ki a konzervatív feminizmus?

Szerintem a szükség hozta, hogy ismét felszínre kerüljön. Látva a szélsőséges ideológiákat, maga a szókapcsolat, hogy konzervatív feminizmus, manapság önmagáért beszél. Az elmúlt időben a konzervatív kifejezés politikai ellentétpárja lett a liberálisnak és azzal régimódivá vált. Valljuk be, mi is hagytuk, hogy azt mondják ránk, hogy mi nem a haladást képviseljük, de mára mindazok, akik kiállnak a tradíciók mellett, könnyen megkapják ezt a kritikát.

A nők történetének értelmezése is hasonló ehhez. A modern női érdekvédelemben sok a közös pont a liberális és a konzervatív értékrend felfogása között, de a konzervatívoknál bejönnek olyan értékek, amelyek a másik oldalon kevésbé jelennek meg – például a szélsőséges gender ideológia helyett a józan ragaszkodás a született biológiai nem elrendeltségéhez, vagy éppen a házasság fontossága, a hűség, a szeretet hangsúlyozása.

Miért kezdett el a női érdekvédelemmel foglalkozni, mi indította el a női tudományok útján?

Úgy tizenöt-húsz évvel ezelőtt elkezdett érdekelni, hogy férfiaknak és nőknek, akik egyszerre és egyfelé indultak, miért tér el az életútjuk, és miben mások a lehetőségeik, mint ahogyan azt előzőleg elképzelték. A fókusz a nők történetén volt, ennek kutatásával kezdtem az egyetemen, ahol kulturális antropológusként végeztem. Kifejezetten a 21. századi nőtípus témával nem túl sokan foglalkoztak akkoriban. Elődeink jobbára a női jogokért harcoltak, és többnyire a gender oldaláról közelítették meg a témát. Egyszerűen azért, mert az volt a kialakuló topic.

A ’80-’90-es évek kutatásai akkor még valóban a társadalmi nem kialakulásáról, a sztereotípiákról, és nem a biológiai nem megváltoztatásáról szóltak, ami ugyanannak a torzított változata. Olyasmi ez, mint Simone de Beauvoir esete, aki 1949-ben írta (az) A második nem c. egzisztencialista-filozófiai művét azzal a kijelentéssel, hogy “Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”, de ezt sokan a mai ideológiák mentén értelmezik, ami teljesen mást jelent. (Beauvoir a sztereotip neveltetésre értette mindezt, nem pedig az akkor még nem létező transz-genderre.)

Mire jutott a kutatásai alatt?

Végül eljutottam odáig, hogy válaszként a megváltozott életmódra, az átpolitizált társadalmi nemi szerep fogalma helyett – amelyből a megválasztható biológiai nem elképzelés lett – létezik egészséges alternatíva a nők, de a férfiak számára is.

Lényege, hogy az életforma-változás hatására nem a külsőségek, hanem a gondolkodás változik meg. A nők a létfenntartás miatt átvettek un. férfias szerepeket, ill. a férfiak un. nőies szerepeket.

Ezen mentalitásváltozás folyik éppen, amit legjobban az intermentalitás szóval tudok kifejezni, ez fogalomalkotó konstrukció.

A nők az életmód megváltozása, a technika fejlődése, a modernizáció, a képzés és az emancipálódás hatására váltak intermentalitásúakká.

A változás a férfiakra is igaz, gondoljunk az egyedülállókra, és a hétvégi apukákra, akik kénytelenek sztereotipikusan női- és anyai szerepeket ellátni.

Ez mit jelent pontosan? Hogyan változott az intermentalitás az elmúlt években?

A Covid-19 járvány idején rendkívül jól kirajzolódott az intermentalitás. A férfiak és a nők otthonról dolgoztak, és beleláttak a párjuk munkájába. Sok nő, és anya olyan feladatot kapott, amivel korábban az apa foglalkozott. Több női interjúalanyom is elmondta, hogy ez idő alatt, amikor a gyereke online tanóráihoz asszisztált, számítógép specialista lett. Természetesen a férfiak is átvettek olyan feladatokat, amiről a pandémia előtt azt gondolták, hogy nem az ő dolguk, de többnyire most is a férfias, pl. a ház körüli teendőket látták el (szerelés, favágás, kerítésfestés.) A napi munkamegosztás viszont ily módon átértelmeződött, és rájöttek, hogy kevés a rapszodikus, alkalmi ’besegítés’.

Sokan megértették, hogy ahhoz, hogy együtt átvészeljék a mindenkori nehéz időszakokat, teljes feladatokat kell átvállalniuk, sőt: azokat rendszeresen végezni. Érdekes, hogy a sokgyermekes (4+ gyermek) családoknál nem történt különösebb változás, mert ők eleve közösen végzik a feladatokat Egy nagy család csak úgy prosperál, ha fixált munkamegosztás történik a tagok között.

Hogyan változott a női érdekvédelem, mi várható a következő évekre?

Klasszikusan három hullámot különböztetnek meg a feminizmus történetében. Vegyük úgy, hogy a harmadik hullám már lezárult, s most, a negyedikben talán kezdenek visszarendeződni a szélsőséges viszonyok. A radikális vagy balliberális feministák egy része továbbra is követi a szélsőséges genderideológiát, mások kiábrándultak, és egyre többen mondják közülük, hogy az identitáskérdést nem lett volna szabad bevinni a női egyenjogúsági törekvésekbe.

A csalódott, korábban túl haladónak tartott érdekvédők felszólalnak, hogy ők nem azért harcoltak, hogy körükbe beléphessenek bizonytalan identitású emberek, vagy olyanok, akiket elesettségük révén a nemüktől függetlenül, mint szintén hátrányos helyzetű csoportot sorolnak közéjük. Mindezzel a konzervatív feministák is egyetértenek. Sokan viszont nem találják a helyüket, s óriási haladás volna, ha a nőkérdés politikai oldalaktól független törekvés – lehetne.

Mi lehet még az érdekvédő mozgalom a célja?

Az elmúlt években több férfi politikustól hallottam, hogy a nők a jogaikat valójában már megszerezték, az eredeti célt elérték, lehet hazamenni. Mostanában viszont ugyanők kicsit sután, de kijelentik, hogy most már a lelki szempontokkal kell foglalkozni.

Rendben, nevezzük így, de tudni kell, hogy a női mozgalomból időközben tudományág lett (woman studies), és a nők történetének kutatási eredményeivel rengeteg szakkönyvet, ismeretterjesztő és szépirodalmi lapot teleírtak.

A legfontosabb azonban mégis a nők meghallgatása. Mit szeretnének, milyen tapasztalataik vannak.

Sokkal több nő kellene például az elemzős műsorokba, a példaértékű női életpálya bemutatása, és több női tudósnak, politikusnak, művésznek gyakorlati lehetőséget adni arra, hogy tehetségét kicsiszolja még akkor is, ha eleinte nem megy minden gördülékenyen. (Ez persze nem lehet egyenlő az un. kvótásítással). Egyszóval gyakorlati segítsége, türelemre, és kiemelt figyelemre van szükség.

Házasság, családalapítás. Mégis a konzervatív oldaltól érkezik a legtöbb kritika, hogy a feminista törekvések miatt születik egyre kevesebb gyermek.

A demográfiai probléma megoldása az egyik legsürgetőbb feladat.

Ide kapcsolódik amire legutóbbi könyvemben is kitértem: napjainkban fokozódó párkapcsolati kulturálatlanság figyelhető meg. Válaszadóim szerint többségében nem a nők azok, akik alapvetően nem akarnak gyermeket, és a csúnya karrierjük miatt nem szülnek. Inkább az a baj, hogy sokszor hiányzik az a bizalmi légkör, amelyben a nő tudja, hogy bátran és hosszú távra tervezhet, s számíthat arra, hogy a párjával közösen fogják felnevelni a gyermekeiket.

Legyen újra érték a hűség, az elköteleződési vágy, amelyek túlmutatnak a túlzó individualizmuson. Egy nő csak akkor vállal szívesen és felelősen gyermeket, sőt gyermekeket, ha érzi a stabil, hosszan tartó és biztos hátteret. Egyáltalán ne gondoljon arra, hogy egyedül maradhat velük, jobb esetben a havi tartásdíjjal. Innentől kezdve az esélyei, mint egzisztencia, mint munkaerő, mint nő, hogy finoman fogalmazzak, igencsak leromlanak.

A világtrend ugyan azt sugallja, hogy a Föld megtelt, ne gyarapodjon tovább az emberiség, de úgy gondolom, hogy nekünk itt, Magyarországon, és a Kárpát-medencében (de akár Európában is) az a célunk, hogy nemzetünk fennmaradjon, ehhez pedig stabil párkapcsolatok szükségesek.

Melyek a főbb tételei a konzervatív feminizmusnak?

Azon értékeket, amelyeket a XXI. századi konzervativizmus is magáénak vall, azt a női érdekvédelem fel tudja venni és a saját nézőpontja szerint értelmezni, s a női egyenrangúság eredményeivel egyesíteni. Mindaz, ami a konzervativizmusban értékes, az itt is megjelenik; pl. egyenlőség, érdekvédelem, hűség, szabadság, stabil indentitás (férfi vagy nő), az anyanyelv, a történelmi és nemzeti tradíciók, hazaszeretet.

Fontos lenne megértetni a férfiakkal (is), hogy a társkeresés nem szórakozás, hanem az élet kiemelt tevékenysége. Ez nem álszentség vagy prűdség, de fontos feltenni a kérdést, hogy miért szeretnél ismerkedni? Nyilván lehet keresgélni, de ha megvan, akit kerestünk, utána felelősek vagyunk egymásért, és a leendő utódokért.

A tartós párkapcsolat, a házasság rangjának visszaemelése az alapértékek közé ugyanolyan feladat, mint az egyenrangúság hangsúlyozása nemcsak a nemek, hanem általában az emberek között. Kiemelten fontosnak tartom a nők és a férfiak képzését, és kifejezetten a nők történetének megismertetését. A Fecske füzetek című e-book sorozat első részében (Konzervatív feminizmus) ezzel a kérdéskörrel foglalkozom.

Hogyan tudjuk a konzervatív feminizmust a mindennapokban megélni, felismerni?

Elsőként szükséges a társadalmi elvárásokkal, sztereotípiákkal hadba szállni, elmondani, hogy évtizedekkel ezelőtt mi volt férfias és mi nőies sztereotípia, majd összehasonlítani azzal, hogy józan keretek között ma, ki milyen életvitelt képzel el, milyen céljai vannak, és mely feladatok elvégzésére van szükség a 21. századi létben.

Beszélgetni a fiatalokkal a múltra és tapasztalatokra építve bemutatni, hol tartunk, és hogy mi vár ránk. Talán nem is a szembesítésen van a hangsúly, hanem azon, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy hogyan éljenek a megváltozott világban. Hogy nem bűn Szenteste vagy Húsvétkor ételt rendelni, és apa is fejben tarthatja a születésnapok dátumát, viszont nemcsak ünnep idején szükséges odafigyelni egymásra.

Vagy éppen összegyűjteni, hogy egy nő milyen szituációkkal találkozik a közéletben, a munkahelyén. Mérlegelni a tanulási periódus utáni lehetőségeket, hiszen most először 50 százalék fölött van a nők aránya a felsőoktatásban.

Sajnos a nők nagy részében görcs van az olyan kérdések miatt, mint például „és te mikor mész férjhez?”, vagy „nem kéne már gyereket vállalnod?” stb. Érdekes, hogy a fiúkat is kérdezgetik, de a türelmi idő az ő esetükben jóval hosszabb.

Egyértelmű az életmódbeli változás, hiszen már nemcsak passzívan arra várnak a lányok, hogy szakmát vagy diplomát szerezzenek, majd férjhez menjenek, hanem szeretnék kibontakoztatni tehetségüket, kipróbálni magukat, kissé megmártózva az élet élvezetes periódusaiban. Ehhez idejében kapcsolódhat a családalapítás, de nem egyoldalú vállalásokkal, mert a felelősség közös.

Tehát a nők még nincsenek felszabadítva? Ez mit jelent pontosan?

Azt, hogy sokszor nem mernek önmaguk lenni. Papíron minden rendben van, olyan egyenlőség van, mint még soha. De ha egy nő a közéletben vagy a magánéletben mond valamit, az nem biztos, hogy akkora súllyal bír, mintha ugyanazt egy férfi mondaná. Vagy említhetjük az önbizalom kérdését is.

De hát mit akarunk a 200 éves feminizmussal a több ezeréves patriarchátussal szemben? Nekünk nem mellette, hanem vele együtt kell fejlődnünk.

Jó látni, hogy egyre több a női közszereplő, és látszik rajtuk, ahogy élvezik a nyilvánosságot, és folyamatosan fejlődnek. Abban a pillanatban, hogy a női gondolkodás felszínre kerül, egyre több nő felbátorodik, hogy kifejtse véleményét. Ezért szeretem a tréningeket és a képzéseket, ahol nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is megismertetjük olyan tényekkel, szempontokkal, elképzelésekkel, melyekről még nem hallottak. A konzervatív női érdekképviselet kiemelt feladat ez.

További információ: Fecskefüzetek

Kép forrása: vasárnap.hu