A legjobb tanács, amit anyaként kaptam

Kéretlen tanácsot kapni nem jó dolog. Főként ha Te magad is bizonytalan vagy, és még keresed a saját megoldásodat.

Emellett úgy érzed, óriási felelősség szakadt a nyakadba, mert neked kell ellátnod egy pici embert, és még abban is bizonytalan vagy, hogy miben vagy bizonytalan.

Azt tapasztalom, hogy amikor egy nő anyává válik, úton útfélen tanácsokba botlik. És ezzel talán még nem is lenne baj, sőt lehet, hogy az ember lánya még örül is, ha kap egy-két jó tippet. A nehéz része az, amikor ezek a tanácsok teljesen ellentétesek egymással. 

Az első éjszakán például még az altatás hogyanja is kérdés volt. “Altasd hason, mert úgy mélyebben alszik.”, “Altasd stabil oldalfekvésben, akkor nem lesz baj, ha bukik.” “Altasd háton, hogy megelőzd a bölcsőhalált.” Az éjszaka közepén bőszen gugliztam tökéletes megoldás után kutatva, aztán a férjem visszament dolgozni

és rájöttem, hogy tökéletes megoldás ide vagy oda, valahogy ebben és még az összes másik kérdésben is döntenem kell. 

Hogy mi alapján döntök ilyenkor? 

A mai újdonsült anyák nincsenek könnyű helyzetben. Mi (hacsak nem volt nagy korkülönbséggel kistestvérünk, vagy közeli rokonunk) nem igazán láttunk kisbabát a természetes élőhelyén.

Mármint persze fogtunk már kezünkben újszülöttet, nem is egyszer, de úgy élesben nem láttuk, hogy hogyan kell életben tartani.

Nincs a zsigereinkben, mint a régi korok parasztlyánykáinak, kik mire oda jutottak, már jó pár csecsemőt láttak felcseperedni. Szóval, a legtöbb dologról fogalmunk sincs. 

És mi ilyenkor felhívjuk először a védőnőt vagy a gyerekorvost, másodvéleményért anyukánkat, aztán egy kisgyerekes barátnőnket. Majd – ha ez nem volt elég – elkezdünk az anyukás Facebook csoportokban kutakodni a válaszok után, és van, aki tudományos cikkeket is olvas egy-egy kérdésben.

Szép lassan rájövünk, hogy ahány helyen kérdezzük, kis túlzással annyi különböző választ fogunk kapni, és mindenki meg lesz győződve arról, hogy nála van az igazság.

Együtt alvás vagy külön alvás, igény szerinti vagy valamilyen rend szerinti szoptatás, falatkás vagy pürés hozzátáplálás, és még sorolhatnám a különböző irányzatokat.

Döntsünk valahogy, és utána engedjük el a fülünk mellett a tanácsnak álcázott kéretlen bírálatokat. 

És még mielőtt a sok lehetőségtől teljesen megzavarodnánk, vegyünk egy nagy levegőt, figyeljünk befelé és próbáljuk meg meghallani, hogy mit súg az anyai szívünk.

Higgyünk magunkban, hisz úgyis mi tudjuk, mi a legjobb a gyermekünknek (és olyan nagyon elrontani a dolgokat nem lehet, ha szeretettel a legjobbat akarjuk neki).

Az egyetlen tanács, amit érdemes megfogadnunk ez: bízzunk anyai kompetenciánkban, hisz gyermekünk okkal választott minket. Számára mi vagyunk a legjobb szülők, még akkor is, ha tökéletlenek, esendők vagyunk, és néha hibázunk.