“Az olvasás egy egész világot teremt bennünk, amely menedék lehet számunkra” – interjú Huszti Gergely íróval I. rész

Hubby-díjas író, az Insomnia Akadémia YouTube-csatorna alapítója, férj, két gyermek édesapja. Huszti Gergely híres könyvkiadóknál vezető szerkesztő és több zenekar frontembere is volt. Interjúnk első részében arról mesélt nekünk, milyen az írói hivatás, hogyan válhat valaki regényíróvá, és milyen olyan hatások érték az életében, amelyek azzá tették, aki Ő ma.

Mi indított el az írás irányába?

Akármibe fogtam is, a mesélés valahogy mindig jelen volt az életemben. Egészen gyermekkoromtól kezdve szerettem történeteket kitalálni, és azok mentén játszani otthon és a barátaimmal. Tizenegy-két évesen már forgatókönyvet írtam, olyat, amilyet, de legalább befejeztem Mint minden romantikus alkatú fiatal férfit, engem is megtalált a versírás. A zenekaraimban a dalszövegírás mindig az én feladatom volt, amit nagyon élveztem.

Ezeken a stációkon keresztül látom, és boldog vagyok, hogy az írást valahogy soha nem engedtem el, és az sem engem. 

Milyen lehetőségeket ragadtál meg?

A nagybetűs irodalmi élet szinte mindig is egy zárt közeg volt, ahova nehéz betörni. Úgymond hivatásos írónak lenni kemény kenyér, anyagilag csak nagyon ritkán térül meg, kevesen engedhetik meg maguknak, viszont rengeteg örömet okoz. Amikor huszonöt évesen kikerültem az egyetemről, Morcsányi Géza, a Magvető legendás igazgatójaa kiadóhoz hívott. Szüksége volt valakire, aki mélyebben jártas az angol-amerikai irodalomban, és válogat fordítandó műveket. Mai fejjel azt mondom, hogy akkor valójában még semmit sem tudtam, ma már egy kicsit többet tudok, vagy többet tapasztaltam.

Úgy hiszem, ha az ember küld magáról jeleket és buzgó az ötletvágytól, akkor a felkérések sem fognak elmaradni tőle.

Annak, aki írással szeretne foglalkozni, azt tanácsolnám, hogy tartson ki. Ha a közelébe kerül nem feltétlenül híres, de jó magyar szövegeknek, ragadja meg azokat a lehetőségeket, amikor találkozhat az írójukkal.

Az írói lét mindig két komponensű: van az elhatározásunk, az akaratunk, és vannak a körülöttünk lévő más erők, ezek egybeesésére van szükség, hogy működjön.

Ha valaki mégis  folyton zárt ajtókkal találkozik, érdemes elgondolkodnia, hogy ez valóban az ő útja-e.

Milyen mű volt meghatározó az életében?

Sok ilyen volt. Azok a gyermekkorban hallott és olvasott  művek, amelyekhez vissza-visszatérünk életünk folyamán, később átértékelődnek számunkra, más rétegeket fedezünk fel bennük. Egyetemistaként rengeteg drámát olvastam, amit talán kevesen tesznek meg mostanság. Shakespeare életműve sokat adott nekem, íróként is, az azokban lévő sokszor elmés párbeszédek és gazdag nyelvi stílusuk miatt. Ezeket a színműveket olyan  irodalmi nagyságok fordították, mint Arany János, Babits vagy Kosztolányi Dezső, akik rendkívüli szinten értették a magyar nyelvet. És mivel vonzódtam a drámák iránt, mindezek belémivódtak. A szüleim foglalkozásának köszönhetően rengeteget jártam színházba, de ott is mindig inkább a drámai párbeszédek, a jelenetek, a struktúrák fogtak meg, mint a színészi játék Ezenkívül például Lázár Ervin és Csukás István is nagy hatással voltak rám. 

A szüleid, Huszti Péter és Piros Ildikó, mindketten Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészek. Hogyan élted meg azt, hogy két ilyen híres ember fiaként nőttél fel?

Igazság szerint sem gyermekkoromban, sem most nem igazán foglalkoztat ez a kérdés. Érdekel például, hogy milyen lehet egy erdész vagy egy híres sportoló gyermekeként felnőni. Vajon másképp kell-e annak a fiatalnak fát vágnia vagy futnia? De amikor te magad vagy hasonló szituációban, annyira magától értetődő minden, hogy ezen nem is gondolkodsz el, nem ennek tudatában éled az életed. A mi életünk polgári élet volt. Amikor a szüleim esténként mentek a színházba játszani, én a nagymamámmal voltam, aki meghatározó nőképpé vált számomra. Az a közeg, amelyben otthon felnőttem, és a szüleimmel való beszélgetéseink, ráirányították a figyelmem az irodalomra, a színházra. Érdeklődő kisgyermek voltam, így az azokhoz kapcsolódó fogalmak könnyen érthetővé váltak számomra. A hírnévvel azonban nem foglalkoztam, mert az dezorientál.

A produktumot érdemes nézni, nem a hírverést. Ez utóbbi is kell az anyagiak miatt, de nem szabad, hogy ez legyen a mérce, hanem az, hogy neked mit ad az adott dolog.

Azt is lehet rólad tudni, hogy story coach vagy…

Óhatatlan, hogy a történetmesélésnek is legyenek sarokpontjai, amelyek taníthatóak, hiszen minden szakma tanulható egy szintig A másik fele a mágia: ez utóbbi az, amellyel életet lehelsz a művedbe, a karaktereidbe, amitől izgalmas lesz az olvasó számára. Igyekszem az írókat segíteni abban, hogy azt és úgy meséljék el, ahogy ők szeretnék, és hogy a dolog a legjobb formáját mutassa a végén. 

Izgalmas történetmesélési technikát dolgoztál ki, amivel kikapcsolod és elvarázsolod az olvasód, illetve belekezdtél az Insomnia Akadémia YouTube-csatornába. Mi vezetett ezekhez? 

Az Insomnia Akadémia ötlete onnan indult, hogy álmatlansággal küzdöttem hosszú ideig.
(insomnia = álmatlanság – a szerk.) Ezért elkezdtem ASMR videókat nézni, amelyekben finom hangokat adnak, ezáltal leviszik a stressz-szintedet, és könnyebben el fogsz tudni aludni. Először amerikai-ausztrál előadók ötvözték ezt a technikát a történetmeséléssel. Én is készítettem vagy száz ilyen videót, amelyek fent vannak a YouTube-csatornámon. Ezekben a videókban Te, mint olvasó vagy a főhős, én pedig, a mesélő mindig más karakter bőrébe bújok: hol a segítőd vagyok, hol pedig hátráltatlak. A nézők először furcsállották ezeket a videókat, majd lassacskán elkezdték megérteni a lényegüket, rákaptak az ízére, és rengeteg pozitív visszajelzés érkezett.

Amikor nem tudtam aludni, mindig ezeket a videókat vettem fel a szoba egyik sarkában, így kreatívan használtam fel ezt az időt, nem csak a plafont bámultam, és ez nekem is segített.

A videók történetének váza mindig megvolt, de azon kívül rögtönöztem, ami nagyon felszabadító tud lenni. Általuk sokat tanultam a történetmesélésről is, és ebből nőtt ki egy hatalmas ív, amelynek eredménye a Mesteralvók hajnala című trilógia lett.

Ez a mű volt az egyik első regényed, amellyel 2020-ban elnyerted a Hubby-díjat az „Év Ifjúsági  Írója kategóriában. Milyen hatással volt ez a karrieredre?

Hálás vagyok az akkori zsűrinek, hogy felfedezték ennek a könyvnek azokat az erényeit, amelyeket szándékomban állt megmutatni. Ezt a történetet három narrátor: egy fiatal lány, egy tinédzser fiú és egy középkorú férfi meséli el. Direkt nem a mai modern magyar, hanem archaizáló nyelven beszélnek, és ezt a zsűri kifejezetten értékelte. A mi társadalmunk annyira technokrata, a gondolkodásunk a tudományra épül, ebbe akartam belevinni egy kis művészetet, csodát az olvasó számára. Megteremteni egy nyelv köré egy világot nem kismunka, de ha sikerül akár csak egy pici szeletét is megteremteni annak, amit például Tolkien tudott, akkor már boldog lehetsz.

Az olvasás egy egész világot teremt bennünk, amely menedék lehet számunkra.

Az olvasás vigasztal, és leginkább lélektani, hitbeli haszna van.

Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéleted az írói hivatásoddal?

A feleségemmel és a lányaimmal úgy alakítottuk ki az életünket, hogy ők hárman mindig támogattak engem az álmaim megvalósításában. Ez olyan, mint egy társasjáték. Az írói létet mindenki máshogy éli meg, ugyanakkor mindig szép és küzdelmes. 

Milyen most, 2023-ban írónak lenni? Mennyiben más, mint régebben volt? 

A realitás az, hogy a könyvek irtó drágák lettek, a könyvesboltok azonban tele vannak új kiadványokkal, ezért túlkínálat lépett fel, kezdőként ezért is nehéz betörni a piacra. A mai anyagi helyzetben az olvasók kevésbé mernek reszkírozni. Régen 3000 Ft-ot megkockáztattak, hogy felfedezzenek egy ismeretlen írót, de ma már 5000 Ft-ért kevésbé merészek. Ami pedig szomorú, hogy ezzel ellentétben egy Netflix előfizetést megvesznek 2000 Ft/hó, amiből csak egy fél könyv telik ki. Ezért kérdés, hogy tud-e majd versenyezni az irodalom ezzel. De az igazat megvallva a színház és a rádió sem szűnt meg létezni a TV megjelenésekor, ezért én hiszem, hogy az olvasás szeretete meg fog maradni az emberekben, maximum esetleg szűkebb körben. Ahhoz, hogy megszeressük az olvasást a lényeg az első meghatározó könyv, a beavató pillanat, ami meghozza az áttörést.