Keresztényként a dj pult mögött – Interjú Csernus Palkóval (Paulmetric)

Ha valakivel találkoznál, aki semmit nem tud rólad, hogyan mutatnád be azt, amivel foglalkozol?

Azt mondanám, hogy dj-ként dolgozom főállásban az “éjszakában”. Most, hogy elvégeztem az egyetemet, több időm is van rá. Mondhatjuk úgyis, hogy a szórakoztatóiparban helyezkedtem el.

Mi szokott lenni az első reakció, amikor az emberek ezt meghallják?

Nyilván, ez nagyon érdekesnek hangzik, sokan úgy állnak hozzá, hogy ez milyen izgalmas. Mert egy buliban villognak a fények, „folyik a pia”, ott vannak a fiúk-lányok és biztosan ez a legnagyobb királyság.  De ez csak az egyik tábor. Másrészről van egy pejoratív megítélése is a társadalomban annak, ha valaki dj, ezzel is találkoztam már. Többen viszonyulnak úgy hozzánk, hogy ez egy gyerekes dolog, nem egy igazi „szakma”.

Mondták már nekem is nagyszüleim, hogy ugye ez most csak egy átmeneti dolog, egyetem mellett?  Ez nem lehet „komoly”, mikor lesz rendes szakmám?

Sokan azt sem tudják pontosan, hogy mit csinál egy dj, csak azt látják, hogy mindig buliban vagyok. Ehhez hozzáadódik az, hogy a munkám erősen az éjszakához kötődik, így a társadalom sokszor egy kalap alá veszi az éjszakai élettel kapcsolatos negatív dolgokkal. Pedig van ebben egy nagy adag szakmaiság is, pontosabban a szórakoztatásban, amit dj-ként csinálok. 

Gyakran kérdezik, hogy tudom-e előre, milyen zenéket játszok? Mivel van, hogy hat órát is dj-zek egy ütemben, így nyilvánvalóan nincs meg a fejemben az egész este, de vannak például tizenöt-húsz perces zenei blokkok, ahol a számok nagyon jól egymásba vannak fonódva. Ezek amolyan „építőkockák” számomra, amiket bármikor elő tudok venni, hiszen tapasztalatból tudom, hogy remekül működnek.

De néha kapok olyan kérdéseket is, hogy miket látok, mit csinálnak az emberek, mivel én egy buliban egy fokkal objektívebb szemlélő vagyok. Az igaz, hogy dj-ként én megfigyelem és követem a folyamatokat, ami egyben fontos része is a munkámnak, hiszen ez alapján építek fel egy hangulatot.

Milyen típusú dj-k vannak?

Alapvetően két nagy táborba lehet minket sorolni. Van például David Guetta, aki a saját számait játssza ás koncertként adja elő, és vagyok mondjuk én, aki mások zenéit keverem, tehát én szórakoztatok, nem önmegvalósítok, vagy bármi hasonló. Ez adott esetben azt is jelenti, hogy háttérbe helyezem önmagamat, és nem az a zene szól, amit én szeretek, hanem az, amelyik építi a bulit és a hangulatot. Zárójelben hozzáteszem, hogy jó lenne, ha ezt minél több dj megértené, és nem rocksztárt játszanának ott, ahol ez teljesen fölösleges és csak a szórakoztatás rovására megy. De ha már típusokat említünk, sok olyan „botcsinálta” dj is van, akik hatvan percen keresztül nyomatnak valamit, a végére kisütik a bulit, és az emberek vagy szerették amit csináltak vagy nem… Ezután átveszem én, mint az esemény dj házigazdája, és abból kell felépítenem valamit, amit hátrahagynak a „kollegák”.

Ha jól értem, akkor ez utóbbi a kihívás része. Mi az, amit szeretsz a szakmádban?

Nyilván szeretem a zenét, a számokat, amiket játszom. Van benne némi exhibicionizmus is, hogy azért süt rád a fény, a „nap”. Ott vagy a középpontban.

Én élvezem, hogy irányíthatok a zene által: érzéseket, közeget, hangulatot. Amikor az emberek egyszerre sikítanak fel egy számra, az nekem egy katarzis.

Pedig nem kérem őket arra, hogy így reagáljanak, de mivel pont akkor teszem be azt a zenét, így megteremtem ezt a pillanatot. A tény pedig, hogy én kiváltok belőlük valamit aznap este, az egy nagyon jó érzés!

Hogyan készülsz fel, mint dj, egy fellépésre?

Ez attól függ milyen kaliberű buliról van szó. Most már kilenc éve csinálom, tehát vannak olyan fellépéseim, amik olyan nagy előkészületet nem igényelnek. Konkrét rituáléim nincsenek, de előtte hallgatok olyan zenéket, amikről tudom, hogy szeretném majd játszani a buliban. Ha megjelennek új számok és tudom, hogy szeretném beleépíteni őket a repertoárba, azokat szintén meghallgatom, hogy jobban megismerjem a hangulatukat. Így gondolkozom előre, hogyan tudnék egyes dalokat hozzáilleszteni majd a többihez. Egyébként van egy nagyon nagy zenei könyvtár mind a pendrivejaimon, mind a fejemben, amelyeket lapozok egész este. Ez utóbbi szintén a kihívások közé tartozik, mert az állandó jelenlét fejben komolyan le tud fárasztani, hiszen hat órát simán dj-zek megállás nélkül.

Egy szám átlagosan két-két és fél perc, tehát két percről-két percre előre gondolkozni hat órán keresztül nagyon kimerítő tud lenni.

Ahogy említettem, a felkészülést az adott esemény típusa is befolyásolja. Például lagziknál nagyon fontos az előre egyeztetés a párral, a zenék átválogatása a kérések alapján. Ez egy sokkal komolyabb, több órás előmunkát igényel. Nekem fel kell készülnöm minden igényre, minden eshetőségre, hiszen egy nagy odafigyelést igénylő, különleges estéről van szó. De ha egy szalagavató aftert veszünk, ott zeneileg már sok minden rutinból működik, bár kihívás ebben is van, általában az, hogy milyen lesz a közeg,

Tényleg hihetetlen, mennyi minden tudja befolyásolni az emberek viselkedését egy este: milyen az időjárás, fúj a szél, esik az eső, meleg/hideg van… jön-e valamilyen ünnep, milyen a közhangulat a városban, stb. Ezt mind észre lehet venni, hogy a résztvevők milyen hangulatban érkeznek meg, és ez is része a szórakoztatásnak. Tulajdonképpen én azért vagyok ott, hogy bármilyen hangulatból tudjak dolgozni, és abból egy jó bulit csinálni.

Hívőként mennyire befolyásolja a munkád a hited? Volt-e már nehéz pillanatod?

Van olyan zene, amitől én kellemetlenül érzem magam, és azt gondolom, hogy káros. De ha olyan szám megy le, amiben van három csúnya szó, az számomra még nem ez a kategória. Az idegen nyelvű zeneszövegeknek én sem feltétlen nézek utána, de amik magyarul vannak, nyilván közérthetőek minden buliban. Ez utóbbiakból már nem szívesen játszok le olyanokat, amiknek a mondanivalója az én értékrendem alapján romboló.

Viszont van az a helyzet, hogy sajnos el kell fogadni, hogy ez a szórakoztatóipar, és az emberek nem rám vesznek jegyet, hanem a bulira.

Az egyetemi bulik erre egy jó példa, hogy én megyek hozzájuk szórakoztatni, nem pedig ők jönnek hozzám, tehát nem én mondom meg, mi lesz és mi nem.

Azt tudom egyedül csinálni, hogy az adott számot nem teszem fel a pendriveomra. Akkor lehet azt mondani, ha odajönnek hozzám, hogy értem, hogy nagyon szeretnék, de sajnos nincs meg… Viszont ha egy számnak nagy a társadalmi elfogadottsága, akkor egy ponton túl nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen meg nálam. 

Miként látod, van-e különbség a keresztény és nem keresztény bulik között?

Keresztény buliknál egy konzervatívabb közegről beszélünk. Ezért az új zenék ismeretében is lényeges különbség van. Én próbálom azokat a zenéket, amik ma trendnek számítanak -és a saját megítélésem szerint jók- eléjük tenni, beleszőni az estébe.

De igen, lényeges a szakadék a kétféle közeg között, úgy kell elképzelni, hogy átlagosan nyolc évvel ezelőtti zenék pörögnek egy keresztény eseményen.

Sőt, nagyobb az igény a retro műfajra is, néha már-már mulatós számokat is játszanak. Ezzel szemben egy átlagos klub-bulin sokkal frissebb számok pörögnek. Én személy szerint ezt a lemaradást a mai zenéktől nem szeretem, és amiatt nem, mert szerintem sokan bele vannak ragadva a szüleink generációjának a zenéibe. Nekem erre van egy mondásom, miszerint az az ő generációjuk zenei palettája volt, ez pedig itt a mi generációnk, a mi zenéinkkel! Ebben kellene megkeresni, hogy mi az, ami minket itt és most meghatároz közösségileg, korosztályilag.

Ismersz-e női dj-ket? Hogyan látod a nők szerepét a szórakoztatóiparban?

Igen, ismerek női dj-ket, de jóval kevesebben vannak, mint a férfiak, bár a létszámuk folyamatosan növekszik az egész zeneiparban. 

Viszont a dj részt tekintve meg kell jegyeznem, hogy két számot összekeverni nem bonyolult. Magát a technikát hamar meg lehet tanulni. De a szórakoztatás oldal az, ami már a tapasztalaton és képességeken múlik, ez pedig a szakmai része. Tehát sok nő megtanulhat számokat keverni, és mivel nők, emiatt az elején sokszor versenyelőnyben is vannak. A közösségi médiában sokat számít az ismeretség, és ha egy nő szép, akkor sikeres lesz a közösségi oldalakon is, így dj-ként több meghívást kaphat. De ezek nem feltétlenül a szakmai képességei miatt történnek. Ez a jelenség nyilván ellenszenvet alakíthat ki azokban a férfiakban, akik ezekért az elhívásokért sokat küzdenek, emellett jól tudnak szórakoztatni, de nem olyan „szépek”, mint a fent említett hölgyek. 

Ugyanakkor vannak azok a nők, akik iszonyatosan tehetségesek, de pont emiatt a kialakult negatív sztereotípia miatt sokkal többet kell bizonyítaniuk, hogy valóban elfogadják és elismerjék őket a szakmában. Itthon két nő dj-t mindenképp nagyon ügyesnek a tartok és kiemelnék, Bréda Bia-t és DJ Nara-t (bár Nara most kevésbé aktív, mivel anyukaként otthon van a kislányával). Nemzetközi vonalon Sam Divine-nak nagyon szeretem hallgatni a mixeit.

Szerintem ezen a téren a nőknek kellene egymással jobban összefogni, mert ameddig van kifizethető női „biodíszlet”, addig szakmailag hátrányból indulnak. De ha közösen nemet mondanának erre, akkor a saját munkásságuknak is sokkal nagyobb presztízst tudnának teremteni.

Van-e olyan, hogy dj közösség?

Úgy mondanám, hogy Magyarországon nagyon komoly territórium-védelem van. Kialakultak különböző ismeretségi körök, és ha „te velük dolgozol” akkor nem mehetsz el dj-nek „ebbe meg abba” a buliba. Tehát van közösség, de erős a rivalizálás, és sokszor ezek a felek fúrják is egymást. Persze csak egymás háta mögött, szemtől szembe megy a haverkodás. De azért vannak olyanok, akik jó viszonyt ápolnak egymással. Nekem is van néhány dj ismerősöm, ha nem is barátom, akikkel jóban vagyunk. 

Mik a jövőbeli terveid?

Én hangtechnikusként kezdtem még gimnáziumban a pályafutásomat. Kellett egy idő után a „suli bulira” egy dj, és ki legyen? A hangtechnikus! Ott tapasztaltam meg először, hogy milyen színpadon állni, és nagyon megtetszett ez az élmény. Ezután kezdtem el vele komolyabban foglalkozni: eszközöket vettem, kapcsolatokat építettem, sokat küzdöttem és dolgoztam mindazért a tapasztalatért és ismeretségért, amim van.

Most jutottam el odáig, hogy pár éven belül szeretnék egy nagyobb váltást csinálni. Jelenleg tanulok saját zenéket írni, hogy ezeket majd kiadhassam. Ez egy fordulópont lesz, mert eddig “csak” szórakoztattam mások zenéivel, és mostantól önmagamat és a saját értékeimet képviselve átadok majd valamit. Onnantól, hogy lesz saját közönségem, már tudok koncerteket is adni. Természetesen ez egy nagyon hosszútávú folyamat lesz, rengeteg időt és energiát igényel majd. Még csak tervekről beszélünk, meglátjuk, hogy milyen lesz a közönség reakciója a zenéimre, de mindent meg fogok tenni azért, hogy eljusson az emberekhez.