Hogyan vegyem rá, hogy olvasson?

Kutatások azt mutatják, hogy az olvasási szokásokat a gyermek jellemzően a vele azonos nemű szülőtől veszi át. Ez azt jelentené tehát, hogy az apa nélkül felnövő kisfiú vagy az anya nélkül felnövő kislány nem válhat olvasó felnőtté? Természetesen nem. Hiszen ezek csupán tendenciák, amikből általános következtetéseket tudunk levonni, ám legalább akkora butaság volna ezeket megfellebbezhetetlen dogmaként kezelni, mint amekkora butaság volna figyelmen kívül hagyni.

A helyzet tehát nagyon egyszerű. Ha te olvasol a szabadidődben, utazás közben, vagy legalább abban a három percben, míg várod, hogy kipattanjon a pirítós a sütőből, komoly esély van rá, hogy ő is elkezd majd. Ha te mindeközben az instát görgeted, az ebédedet fényképezed, vagy unottan csattogtatod a körmeidet, akkor igen, ő is ezt fogja. Mert a nagy rusnya igazság az, hogy győzködhetünk, zsarolhatunk, vagy fenyíthetünk egy gyereket, de a nevelés kilencven százalékban nem más, mint példamutatás. 

De ne feledkezzünk meg a maradék tíz százalékról sem, mert az is nagyon fontos! Íme néhány tipp, ami segíthet meghozni az ifjú titánok olvasási kedvét:

1. A választás lehetősége

Mindenki szívesebben csinál olyasmit, amibe saját döntéséből kezdett bele, mint olyat, amit mások várnak el tőle. Ha az a kérdés, hogy akarsz-e olvasni, azaz, szeretnél-e egy mentálisan megterhelő tevékenységet végezni a szabadidődben vagy nem, nyilván sokan az utóbbit fogják választani. De ha azt tesszük fel, hogy mit olvasnál szívesebben: ezt az izgalmasat, ezt a vicceset, vagy ezt az érdekeset, akkor már mindjárt másról szól a dilemma. De nem mindegy az sem, hogy milyen sok lehetőségből kell választani. Egy rutinos könyvmoly kényelmesen mozog a könyvtárban és a könyvesboltban, sokszor már meglepően fiatal korban is. Azonban nem biztos, hogy mindenkinek ez a megfelelő közeg a választáshoz, hiszen a bőség zavarában minden könyv egyformának tűnik. Ám ha előre kiválasztunk 4-5 könyvet és abból kínáljuk fel a választás lehetőségét, úgy már sokkal könnyebb a választás. Akkor ő döntheti el, mi a prioritás: legyen rövid, ami gyors sikerélménnyel kecsegtet, vagy izgalmas, akár olyan áron is, hogy hosszú? Legyen lovas, vámpíros, királylányos, autóversenyzős? Ha ő döntheti el, akkor biztos szívesebben fogja forgatni is.

2. A munkáért igenis jár a jutalom

Gyerekkoromban sokszor hallottam azt a mondatot, hogy nem adunk pénzt az ötösért, mert ne a pénzért tanuljon a gyerek. De kérdem én, akkor miért? Te miért kelsz fel reggel és mész be a munkahelyedre minden áldott nap? Emberbaráti szeretetből, csak ha már fizetnek is érte, akkor elfogadod? Aligha. Éppen ezért, ezt a fajta érvelést kissé képmutatónak érzem. De ha el is tekintünk a képmutatástól, akkor sem állja meg a helyét. Az ember rengeteg dolgot csinál felnőttként azért, mert gyerekkorában jutalmazták érte, és ezáltal felnőtt korára internalizálta azt a fajta viselkedést. Jutalomértéke pedig rengeteg mindennek lehet: fizethetsz minden könyv után egy ezrest, vagy minden harmadik könyvtári könyv után vehetsz neki egy sajátot. De elviheted lovagolni, pecázni, strandra, nyaralni, vagy egyszerűen meg is dicsérheted, elmondhatod, hogy büszke vagy rá, és meghallgathatod, ha el szeretné mesélni, hogy miről olvasott. Mert a könyvben bizony lehetnek unalmas részek, előfordulhat, hogy hosszú oldalakon át nem történik semmi, és ilyenkor könnyen ellankadhat a kezdeti érdeklődésünk. Épp ezért nem baj, ha eleinte van egy plusz motiváció a folytatásra, amit később szépen fokozatosan el lehet hagyni.  Sőt, egy ponton túl valószínűleg nem is lesz rá igénye.

3. Nem kell mindig a maximumon teljesíteni

Vannak történetek, amik hosszúak, fárasztóak, és az olvasásuk több szenvedéssel jár, mint örömmel. De ne feledjük, hogy nem szégyen gyereknek lenni. Attól, hogy egy 10-12 éves gyerek tud olvasni, nyugodtan felolvashatjuk neki az unalmas kötelező olvasmányt, vagy az izgalmas, de rettentően hosszú, és apró betűkkel írt mesekönyvet. Neked is jól esik néha megrendelni a kaját, vagy hazamenni és az anyukád borsólevesét enni annak ellenére, hogy te magad is meg tudnád főzni. Sőt, egy ilyen pihenő után lehet, hogy másnap még szívesebben is állsz neki a főzésnek. Nyugodtan lakjon jól néha a gyerkőc fantáziája úgy is, hogy közben nem neki kell dolgoznia, mert ezáltal is fejlődik a képzelőereje, az anyanyelvi képességei és a történetek iránti nyitottsága.

Dobó Dorka