A házasság egy csapatjáték, szerelemmel – beszélgetés a Semsei házaspárral

A VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, üzletember és négy gyermek édesapja. Semsei Rudolffal és feleségével, Dobay Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot megóvni az unalomtól, a kompromisszumokról és arról, hogy a házasság egy életre szóló játék kell, hogy legyen. Húsz évnyi házasság tapasztalatait osztják most meg velünk, kíváncsi olvasókkal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Eszter: Nagyon régen találkoztunk, én voltam akkoriban 17, Rudi pedig 19 és egy szalagavatón mutattak be minket egymásnak. Már elsőre is nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt Rudi, majd a következő képem az volt róla, hogy egy óriási hangfal tetején táncol és élvezi a bulit. Azóta sokszor láttam rajta ezt a nagy mulatozási kedvet. Így ismerkedtünk meg, aztán 5 évre rá jöttünk össze. 

Milyen értékeket kerestetek a másikban? 

Rudolf: Én tudatos embernek vallom magam, egy életre előre tervezek. Eszterben azt éreztem meg, hogy vele el tudnék lenni életem végéig, hiszen hasonló értékrendet képviselünk, kellően vicces, a legjobb barátom és a házastársam is egyben. Ezek mellet jó családanya is és el tudtam képzelni, hogy a gyermekeim édesanyja lesz majd. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elfogadók legyünk. Ha a másikban nincs meg az elfogadásra való hajlam, akkor szerintem nem alkalmas arra, hogy hosszútávon leéljem vele az életemet.

Eszter: Én nem voltam ilyen tudatos a párválasztásban. Ami megfogott Rudiban, az a nagy életszeretete, a támogatása és a pozitív beállítódása volt – mindez nagyon imponált nekem. 

Forrás: Dobay Eszter

Az ellentétek vonzzák egymást?

Eszter: Szerintem nagyon nagy ellentétnek nem szabad lennie a kapcsolatban, hiszen akkor nem lesz hosszútávú. Mikor mi összejöttünk, beszéltünk arról, hogy milyen családot szeretnénk, hány gyereket.

Nem lehet úgy nekikezdeni egy kapcsolatnak, hogy az egyik fél ötöt, a másik pedig egy gyermeket szeretne. Ezeket a nagy kérdéseket már a kapcsolat elején érdemes tisztázni. 

Rudi: Szerintem az érdeklődési kör a fő kérdés. Ha nincsenek közös élmények és együtt töltött percek, akkor, hogy tudna kialakulni a kettőtök kapcsolatában valami plusz? Az ellentétek tudnak előnyösek lenni, de igazából nagyon fontos, hogy mind a ketten ugyan azokra a pillérekre építkezzünk. El tudom képzelni, hogy az egyikünk a komolyzene koncertre szeret járni, másikunk pedig a rockra. De az is fontos, hogy ha az Eszter a komolyat szereti jobban, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy én is elmenjek vele és erőfeszítést tegyek. Ha neki ez fontos, akkor miért ne tenném meg? Az, hogy kiegészítjük egymást működhet, hiszen a házasság egy csapatjáték szerelemmel. De, hogy ellentétes irányba evezzük a hajót, az nem működik. Az útnak és a célnak közösnek kell lennie, ugyan abba az irányba kell néznünk.

Meddig lehetünk rugalmasak? Mi az, amiben lehet kompromisszumot kötni?

Eszter: Szerintem ezt valahogy érzi az ember. Ami Rudit elégedettséggel tölti el, az nekem is jó, mert ő nyugodt és kiegyensúlyozott lesz. Például, ő jobban szeret elmenni mulatozni, én néha szeretek itthon is lenni. Ilyenkor mérlegelnem kell, hogy elmenjek vele, vagy maradjak itthon.

Rudolf: Nálunk ritkán van az, hogy külön megyünk el szórakozni. A Házasság Hetén beszélgettünk a lelkiatyánkkal, aki azt mondta, hogy legyünk jóban a másikkal. Ha téged az inspirál, hogy járj kedvében a másiknak, az egy rugalmasság. Nem azt jelenti, hogy kiszolgálod, hanem látod, hogy mire van szüksége, neki fontos és ezért én megcsinálom. Ezek apró dolgok, de ha látja a másik, hogy én megteszem érte, akkor ezek a finom gesztusok sokat számítanak. 

Eszter: De ez úgy működik csak, ha az odafigyelés kölcsönös!

Forrás: Férfiak Klubja

A Ti életetekben milyen szerepet tölt be a hit?

Eszter: Mind a ketten úgy léptünk be a kapcsolatba, hogy vallásosak voltunk. Úgy alakítottuk az életünket, hogy ez legyen az egyik alappillére. Ahogy család lettünk, egyre jobban tudtunk támaszkodni a hitre, a gyerekeinkkel kapcsolatosan és a párkapcsolatunkban is. Van egy házasközösségünk és templomba is járunk továbbá jegyesfelkészítésben is részt veszünk. 

Rudolf:

A hit olyan, mint a házasság, hogy állandóan dolgozni kell rajta.

Ha van két ember, akik hasonló irányba szeretnének menni, akkor könnyebb. A gyermekeinkkel kapcsolatban örülünk, hogy foglalkoztatja őket a hit, de azt érzem, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Terelgetni őket és vitázni velük szabad, de nem érdemes rájuk kényszeríteni. Fontosak még számunkra a közös nagy imaélmények és az étkezés előtti közös ima – nálunk a hit a mindennapok része.

Mióta vagytok házasok? A házasság mit jelent számotokra? 

Eszter: Most volt szeptemberben a huszadik évfordulónk. A házasság egy keretet ad az életünknek, és nem csak egy papír. 

Rudolf: Hívő emberként esküt teszek, hogy életem végéig Eszterrel maradok. Az a fontos, hogy egy olyan végleges keretet adunk a kapcsolatnak, amibe nem lehet ki-beugrálni. Egy életre kell, hogy szóljon. Kettőnkért pedig sokat kell dolgozni, mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjunk.

A házasság létrejöttéhez, fenntartásához és annak megmentéséhez is két emberre van szükség. 

Forrás: Dobay Eszter

Mi teszi sikeressé a házasságotokat?

Eszter: A folyamatos odafigyelés és a csapajáték. Vannak a házasságnak is szakaszai és mindegyikben oda kell figyelni a társadra. Mikor sok gyermek van egy családban, akkor a párok hajlamosak érzelmileg különválni. A feleség otthon van a gyerekekkel, a férfi pedig elmegy dolgozni, így könnyen el tudnak egymást mellett siklani. Együtt élnek, de még sincsenek együtt. Például nekem is mondta mindig Rudi, hogy „gyere menjünk el”. Sokszor nem volt kedvem, de felöltöztem és elmentünk egyet sétálni. 

Rudi: Mindig törekszünk arra, hogy meglegyenek a közös idők. Egymást megismerni is nagyon fontos. Olvastam egy kutatást, amiben azt nézték, hogy az ifjú házasok mennyire ismerik egymást. Az ifjú házasokat vizsgálták, illetve olyanokat, akik már 10 év együtt vannak. Az derült ki a vizsgálatból, hogy a fiatal házasok sokkal jobban ismerik egymás, mint azok, akik 10 éve együtt vannak. Fontos, hogy odafigyeljünk a mellettünk lévő társra, mik az igényei, hogyan változik, mert így fogok tudni a kedvében járni. Fontos még, hogy a társunk legyen az első számunkra. Természetesen a gyerekek is nagyon fontosak, de katolikus emberként a nekünk a társunknak kell, hogy a legfontosabb legyen. Fontos, hogy jóban legyünk a társunkkal, hogy mikor ketten maradunk majd, akkor is örömmel és szívesen legyünk együtt.

Hogyan lehet jól szeretni a másikat?

Eszter: Nekünk nagyon bevált Chapman Szeretetnyelvek című könyve. 

Rudolf: Gary Chapman abban szenzációs, hogy leírja, hogy hogyan kell a másik agyával gondolkozni és a másik nyelvén beszélni, ez tanulható, tudatosabban tudok figyelni a másikra. Legyünk jóban a másikkal gondolat mindent elmond: ha törekszel arra, hogy a másikkal jót tegyél, úgy, hogy az ő is érezze, akkor szerintem ez egy kulcs a hosszú, közös élethez.  A szeretetnyelv erről szól, úgy jót tenni a másikkal, hogy az neki is jó legyen. 

Forrás: Dobay Eszter

Hogyan lehet a kapcsolatot megóvni attól, hogy unalmassá váljon? Hogyan lehet a szerelmet őrizni? Buktatók?

Eszter: Az egyhangúság egy nagy buktató lehet. Ha az ember tudja, hogy mire számítson, ha nincsen új impulzus a kapcsolatban, nem vezet jóra. Próbálni kell új dolgokat felfedezni, ebben a Rudi nálunk jó, ő szokott magával húzni engem, ő jön az új ötletekkel. Az is nagyon jó dolog lehet, ha autóval megyünk valahova, mert akkor is jókat tudunk beszélgetni. Nagyon fontosak számunkra még a közös vacsorák, mikor tudunk egy jót beszélgetni egymással. 

Rudolf: A másikra való odafigyelés, a közös alkalmak létfontosságúak, gyerekek nélkül, csak ketten. Hogy a másikra tudjak figyelni és tényleg csak ketten legyünk. Azt gondolom, hogy a szexualitás és az intimitás is nagyon fontos pillérei a házasságnak. A Jóisten ajándékba adta az intimitást azért, hogy erősítse két ember kapcsolatát. Továbbá a folyamatos kommunikáció és a feladatmegosztás is nagyon fontos.

A férj sem menekülhet el az otthoni feladatok elől, hiszen a feleség is dolgozott egész nap, otthon a gyerekekkel. Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából.

A kérdéses helyzeteket sokszor kő-papír-ollóval döntjük el. Néha ilyen egyszerű dolgokkal hatalmas vitákat el lehet kerülni és azt is el tudjuk érni, hogy egyenrangú partnerekként kezeljük egymást a házasságban. A Jóisten, a kő, a papír meg az olló eldöntik majd, hogy ki fogja kapni a feladatot. 

Mi a célotok szülőként?

Eszter: Szeretnénk jóban lenni a gyerekeinkkel, harmonikus a kapcsolatra törekszünk. Egyelőre nagyon sok mindent elmondanak nekünk, több dologról is lehet velük beszélgetni: bulizásokról, társakról stb. Remélem, hogy a jövőben is megmarad velük ez a jó kapcsolat. 

Rudolf: Igen, de a jóban lenni, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatnak a gyerekeink, viszonylag erős határokat állítunk fel számukra. Van az kedves mondás, hogy

Gyerekkorunk korlátai lesznek a felnőttkori kapaszkodók”.

Így feladataik és kötelezettségeik vannak ebben a családban. 

Mit üzentek a fiataloknak?

Rudolf: Egyik kedves gondolatunkat Szent Ágostontól: Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.

Az interjút Tóth-Kuthy Bernadett készítette.

Borítókép: VivienNaomi Photography

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s