Gyerekkoromban hittanórán megtanultam, hogy a következőképp kell imádkozni: először megbánom bűneimet, aztán hálát adok az aznapi jó dolgokért, és végül megfogalmazom a kéréseimet a Jóisten felé.
Nyilván az évek során ez lazult, formálódott, személyesebbé és kötetlenebbé vált, de az egyes elemek megmaradtak. Ahhoz, hogy az ima ne váljon egy megszokott, mechanikus rutinná, érdemes néha újragondolni, újraértelmezni, hogy mit, miért és hogyan csinálunk. Nekem ilyen újraértelmezés volt, mikor elkezdtem az utolsó elemen gondolkodni: hogyan kell jól kérni Istentől?
Elvileg Isten ismeri a gondolataimat, a vágyaimat. Akkor van értelme megfogalmazni, hogy mit szeretnék tőle kérni…?
A Miatyánkban azt mondjuk, „Legyen meg a te akaratod”. Ha úgy imádkozunk, hogy Isten akaratára bízzuk magunkat, akkor miért mondjuk ki, hogy MI mit szeretnénk? Nem mond ellent ez a kettő egymásnak?
Van-e értelme kérni Istentől, ha abban hiszünk, hogy Ő úgyis úgy alakítja, ahogy nekünk a legjobb?
Persze a lelkem mélyén mindig is éreztem, hogy van. De volt pár gondolat, ami segített felismerni és elmélyíteni a kérő ima mögött húzódó értelmet.
Természetesen az, hogy valamit kérünk Istentől, nem jelenti azt, hogy az egyértelműen be is fog teljesülni. A Jóisten, mint a jó szülő, nem adhat meg nekünk, gyermekeinek bármit, amit csak kívánunk. És igen, sokszor megengedi azt is, hogy olyan dolgok történjenek, melyeket nem szeretnénk. A kérés értelme másban rejlik.
Milyen a jó szülő? Akinek a gyereke bármit el mer mondani. Akkor is azt fogja csinálni, ami a gyereknek jó. De vágyik arra, hogy gyermeke megossza vele a gondolatait, kívánságait. Ha megosztjuk a Jóistennel vágyainkat, azzal bevonjuk Őt az életünkbe. Bizalmunkba fogadjuk.
Ebben a bizalomban azonban benne van az is, hogy merjük a kezébe helyezni magunkat. Benne van, hogy elfogadjuk, ha Ő máshogyan szeretné, mint mi.
Isten fiánál talán nem kell jobb példát keresnünk. Márpedig Jézus is kért kereszthalála előtt: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26,39)
Emberi mivoltunk természetes velejárója, hogy vannak vágyaink és félelmeink, a Jóisten pedig a legjobb, legtürelmesebb hallgatóság: hiába ismeri gondolatainkat, alig várja, hogy mi magunk megosszuk Vele. Mert ezzel a megosztással ajtót nyitunk Felé.
Miután pedig elmeséljük Neki, mit szeretnénk, beismerjük Neki, mitől félünk, merjük azt is hozzátenni: de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te.
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.”
Mt 7,7-8
További cikkeink
Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez”, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben – Nagyinterjú Dr. Botos Barbarával
Botos Barbara határozott, inspiráló és elhivatott. Nemcsak szakmailag, hanem a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezeteken keresztül. Demjén Dorottya beszélgetett vele.
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
Gyöngyös (el)viselt történelmünk. Miniinterjúk a magyar népviselet napjára
Április 24. a magyar népviselet napja. Megkérdeztünk pár székely fiatalt, hogyan viszonyulnak ma a népviseletükhöz, ami kisgyermekként sokaknak “olyan ciki” volt. Kultúránk, hagyományaink őrzése egyszerre hovatartozás tudat, divat, és érzelem. Szilágyi Kata írása kép forrása: romkat.ro
Mit tanít nekünk a Dűne?
A Dűne világa egészen varázslatos és tanulságokkal teli, és nem csak Timothée Chalamet miatt érdemes elmerülni abban. A Föld napja alkalmából ajánló következik.
Bízni Istenben – egy iromány valakitől, aki még csak tanulja
Nehéz bízni Istenben. Könnyebb azt gondolni, majd megoldom én, mert jobban tudom, mint az a valaki, aki megteremtette a világot. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor nincs más választásunk, minthogy az Úr felé fordulunk.
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
