Húszas évei elején mindenkinek vannak céljai, elvárásai a jövő felé. Sorra listázzuk a vágyainkat a külső elvárások kereszttüzében, remélve, hogy ha a lista utolsó eleme is teljesül 30 éves korunk előtt… Akkor mi is történik? 

Ha valaki azt mondja nekem, hogy harminc éves koromig lesz egy férjem, két gyerekem, egy  házam és egy kutyám… valószínűleg furán nézek rá, hogy mi is ebben a nagy dolog. Persze,  lehet egy percre átgondolom, hogy valójában akarom-e, aztán legyintek és inkább folytatom a  listát. 

Mert mindenkinek van egy listája, ez tagadhatatlan. Ott van a fejében a jegyzék, amit valamikor még kamaszként állított  össze, majd húszas éveiben kétségbeesetten kapálózva pipálgatja a tételeket, mint valami rossz bevásárlólistát. Mintha ez lenne a kulcs a boldogsághoz. 

Mik is szerepelnek egy ilyen listán? 

Legyen diplomám. Az sem baj, ha van mellette mester vagy doktori. 

Legyen munkám. Sőt, karrierem. 

Legyen lakhelyem. Preferált a saját, de a lényeg, hogy hagyjuk hátra a mamahotelt. 

Legyen stabil párkapcsolatom. Nem baj, ha meg van esetleg fejelve egy gyűrűvel. 

Legyen tervben egy férj, egy gyerek, ha valami fatális véletlen folytán még nincs útban a projekt. 

És ez mehet tovább a végtelenségig. Sorolhatjuk a különböző célokat és vágyakat, kis jelölő  négyzetekkel ellátva és pipálgatva  útközben, ahogy elhaladunk mellettük. Hagyhatjuk, hogy ez  meghatározzon minket és véleményt alkosson helyettünk másokról… Vagy megránthatjuk a  vállunk és valóban boldogok lehetünk. 

Én kamaszként nem akartam családot, főleg nem korán. A jövőmet egyenesnek láttam,  tanulmányok, munka, és mellette esetleg álmok, érzések és egyéb hobbik.

Aztán a Jóisten  elmosolyodott és hirtelen elém tett valakit, akivel egy számomra teljesen ismeretlen útra  léphettem. Azon az úton nem voltak négyzetek, mások voltak az álmok és a célok. És egyetlenegy elem került fel a mi kis listánkra: Legyünk boldogok! 

Zavar-e, hogy változott a lista? Jó kérdés. Van, hogy igen. Nehéz letenni a külső elvárásokat, a  társadalmi nyomást és teljesítményorientáltságot. Nem is sikerül mindig. Huszonhét évesen, katolikus  nőként, két kis lélekért felelve szinte lehetetlen elengedni a fülem mellett a kérdéseket, ítéleteket,  elvárásokat.

Ugyanakkor egy percig sem bánom, hogy kihajítottam a listámat az ablakon és engedtem Isten hívásának.

Boldog vagyok és élek. Úgy, ahogy a kis pipákkal a szemem előtt  sose lettem volna képes. És aki pipálgatni akarja a képzeletbeli listámat ennek ellenére, annak  diktálom: 

Istenhit – pipa 

Boldogság – pipa 

Élet – pipa 

Lobmayerné Gyombolai Dóri

Szólj hozzá!

 

További cikkeink

Ajándékba adni egy fél gyermekkort – Ma van az anya nélkül nevelkedő gyermekek világnapja

2024. May 06.|0 Comments

Országszerte csaknem kétezer gyerek él állami gondozásban, akik számára minden nappal csökken az esélye annak, hogy családra találjanak. Az örökbefogadó szülők többsége csecsemőt, esetleg annál valamivel idősebb gyermeket szeretne. De mi történik a nagyobbakkal? És mire számíthat az a szülő, aki egy iskoláskorú gyereket vesz magához? Erről mesél B. Eszter, aki férjével hét éve döntött egy akkor kilenc éves kislány örökbefogadása mellett.


A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.

A támogatás menete:

1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.

http://buymeacoffee.com/margaretbloghu