Élhetnek egymás mellett békésen, akik másban hisznek?

„Reméltem találni egy embert, akinek elég az, hogy ember lehet.” – G. E. Lessing: Bölcs Náthán

Ez az ajánló a szegedi Genéziusz Színház amatőr társulatának A Bölcs Náthán című darabjáról készült, amely a Szegedi Pinceszínház műsorában tekinthető meg. A cikk eredeti formájában a KultZóna kulturális blogon jelent meg.

Ha le akarjuk csupaszítani az embert, megszabadítva őt mindenféle sallangtól, és csupán emberi mivoltában szemlélni, akkor keresve sem találhatnánk ehhez jobb kontextust, mint a középkori Jeruzsálem. Itt ugyanis három vallás, számtalan nemzetiség, nyelv, szokás élt egymás mellett, hol háborúzva, hol pedig egymást segítve. Nem csoda, hogy Gotthold Ephraim Lessing pont ezt a korszakot és helyet választotta moralizáló darabja játszóteréül, a szegedi Genéziusz Színház pedig úgy döntött, hogy beszáll a játékba.

A Bölcs Náthán szereplői igencsak kusza pedigrével bírnak: akad itt zsidó lányba szerelmes keresztes lovag, sakkbajnok muszlim hercegnő, dervisből lett pénzügyminiszter, és zsidó háznál szolgáló keresztény asszony. Főhősünk, Náthán (Horváth István) tűnik talán a legegyszerűbb karakternek, de persze a látszat ebben az esetben is csal. A jámbor és bölcs izraelita ugyanis tartogat egy, s mást a tarsolyában. 

Náthán éppen egy hosszú üzleti útról tér haza, amikor megtudja, hogy a háza szinte teljesen leégett, és szeretett lánya is csaknem a lángok martalékává vált. A tragédiát kizárólag egy bátor templomos közbelépése akadályozta meg, aki kimentette a házból a lányt. Az önérzetes teuton harcost (Maróti Lev) azonban nehéz utólérni, bármennyire is szeretné Náthán – és szerelmes lánya – leróni háláját. A lovag összes társát elvesztette, így most nem maradt más hobbija, mint zsidó szüzek lángokból való kimentése és ligetekben való bánatos búsongás. Közben a város ura, Szaladin szultán (Ván Demeter) is megszorul anyagilag, ezért Náthánhoz fordul kölcsönért és bölcs tanácsokért. A jól összekuszált szálakat Náthán éleslátása bogozza majd ki, de csak miután a felismerhetetlenségig összeszövődtek. Dehát egy hamisítatlan keleti tanmese már csak ilyen. 

Gotthold Ephraim Lessing 18. századi darabja játékosan provokál, amikor felveti az univerzális témát:

élhetnek-e egymás mellett békésen olyan emberek, akik másban hisznek, másféle szokásokat gyakorolnak, és máshogy néznek ki?

Létezik-e egy egyetemes, mindenek felett álló igazság, és ha igen, ki a birtokosa? 

A Szegedi Pinceszínház intim közege tökéletes hely az effajta merengésekre. A részletgazdag, mégis praktikus díszlet és jelmezek (Taró Vivien, illetve Sajtos Tamás munkája) az első perctől elvarázsolják a nézőt, aki egyszerre csodálhatja meg a jelmezek nüanszait és moralizálhat a világvallások igazságtartalmát illetően. Mindezt persze humorral ötvözve. A furfangos héber története nem mellőzi a nevetést sem, kellemes ritmust adva ezzel az egyébként komoly kérdéseket feszegető dialógusoknak.

Ugyan a társulat tagjai nem hivatásos színészek, a színészi játék magával ragadó. Legyen szó sértődékeny szerelmesről, éles elméjű hercegnőről vagy akaratos szultánról, az őszinte és tiszta alakítások segítenek meglátni az előítéletek és skatulyák mögött a teremtményt, Isten egyedülálló alkotását. 

Keresztényként mindig érdekes egy olyan színdarabot nézni, amely kifejezetten vallásos témákat boncolgat – kiváltképp, ha nem keresztény barátokkal közösen ülünk a nézőtéren, és a tapsrend után velük tárgyaljuk majd ki a látottakat. Lessing darabja – és a Genéziusz feldolgozása – finoman, tapintható érzékenységgel fordul a valláshoz.

Habár egyetlen hitrendszer mellett sem teszi le a voksát, mégis elgondolkodtat, hogy amit hiszünk, azt miért is hisszük, és hogyan éljük meg a társas kapcsolatainkban.

Szégyenkezünk miatta, mint a megkímélt keresztes a muszlim-zsidó tömegben? Büszkén vállaljuk, mint a szultán, a Próféta leszármazottja és földi helytartója? Vagy csak vállunkat megvonva elfogadjuk, mint a szemünk színét vagy a lábunk méretét, amelyet szüleinktől kaptunk, és amely néha segít, néha gátol az életben – pont úgy, mint Náthán? 

A Bölcs Náthán nem restell belekérdezni ezekbe a kényes témákba. De vajon mi elég bátrak vagyunk őszintén válaszolni? 

Szabó Anna