“Nem kell választani a családalapítás és a karrier között” – Karikó Katalin üzenete a nőknek

Karikó Katalin magyar Nobel-díjas élete példa lehet számunkra. A következő  cikkben mesél a fiatalkoráról, kudarcairól, a munka és családalapítás közötti egyensúly megteremtéséről, édesanyjával, férjével és lányával való kapcsolatáról.

Karikó Katalin kapta meg 2023-ban a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a nukleozid bázismódosításokkal kapcsolatos felfedezéseikért, amelyek lehetővé tették a COVID-19 elleni hatékony mRNS-vakcinák kifejlesztését. Nagyon fontos számára a családja és a karrierje egyaránt. Ezért küldetésének érzi, hogy mindkettő vonatkozásában bátorítsa és inspirálja a nőket. 

Nőként hogyan áll hozzá a karrierhez és a családalapításhoz?

Hiszem, hogy életed első 14 éve, a génjeid, a szüleid, a tanáraid, a barátaid formálnak téged azzá a személyiséggé, aki leszel. Nőként és anyaként mindig próbálom elmondani a tudós nőknek, hogy nem kell választani a családalapítás és a karrier között. Mindkettőt megteheted. Nem kell túlságosan asszisztálnod a gyerekedhez. A gyermeked mindig figyelni fog téged, és végső soron ez számít: a példa, amit mutatsz számára.

A lányom látta, hogy milyen keményen dolgozom. Többek között ez a példa segítette őt ahhoz, hogy kétszeres olimpiai bajnok legyen. A neve fel van tüntetve a Hírességek Csarnokában.

Engem eddig sokan csak úgy ismertek, mint “Susan anyukája”. Most, hogy többször eljött velem a díjátadó ünnepségre, őt mutatták be úgy, mint “Kati lánya”. Szokatlan élmény volt. 

Milyen hatással voltak rá a szülei?

Édesanyám, aki 2018-ban hunyt el, mindig figyelte, hogy ki kapja a következő Nobel-díjat. Néha mondogatta nekem: “Ó, a jövő héten bejelentik, talán te kapod meg.” Kinevettem, én még csak nem is voltam professzor, nem volt kutatói csapatom. Erre édesanyám azt mondta: “Igen, de tudod, te olyan keményen dolgozol.” Dehát minden tudós nagyon keményen dolgozik…

Voltak hullámvölgyek az életében?

Voltak kudarcok az én életemben is. Tíz évvel ezelőtt kirúgtak és nyugdíjba akartak kényszeríteni. Ekkor a férjem támogatott engem. Amikor fontolgattam, hogy vajon az otthonomtól több száz kilométerre levő BioNTech-e a megfelelő hely számomra, akkor azt mondta: “Csak próbáld ki, és én gondoskodom róla, hogy ne bánd meg.” Visszatekintve az életemre, a férjem bátorított végig, hogy menjek, és így kilenc évig ingáztam az otthonom és Németország között. Itt végeztem el azokat a kísérleteket, tulajdonképpen saját kezűleg. 58 éves voltam és még mindig plazmidokat tenyésztettem és sejteket etettem.

Mit tanácsolna a mai fiataloknak?

Amikor 16 éves voltam, elolvastam Hans Selye könyvét. Az volt a fő üzenete, hogy olyan dolgokra kell koncentrálni, amelyeken változtatni tudsz. Sok fiatal feladja, mert látja, hogy a barátai vagy a kollégái előrébb tartanak, és úgy tűnik számukra, hogy ők kevesebbet dolgoznak, mégis magasabb fizetést kapnak és előléptetik őket. Ha erre koncentrálsz, az elveszi a figyelmedet arról, amin változtatni tudsz. Amikor engem elbocsátottak, nem azzal töltöttem az időmet, hogy sajnálkozzak, és azt mondogassam, hogy “Miért pont én?”. Minden energiádat arra összpontosítsd, hogy azt keresd: Mi a következő, amit megtehetek?

Azt tanácsolom, hogy ne rágódjunk a problémákon: Azokra a dolgokra kell fókuszálni, amelyeken változtatni lehet. 

Cikk forrása: ITT!