Egy lovag és egy szexistennő – mit tanít nekünk 2024 eddigi legnagyobb filmsikere, az Imádlak utálni

Van, amikor egy filmnek olyan nagy a marketingje, a médiavisszhangja, hogy teljesen elnyomja magát a filmet, sőt, előre meghatározza róla a véleményedet. Így volt ez a tavalyi évben a Barbieval, az Oppenheimerrel, de hasonlóképpen alakul a 2024-es év januári nagy ’hit’-je, az Imádlak utálni (Anyone but you) esetén is. 

Mielőtt megnéztem volna a filmet, egy dologra számítottam – Sydney Sweeneyre. A legtöbb cikk, hír, és tweet mind arról szólt, hogy a 21. század Marilyn Monroeja lenyűgöző a filmben, sőt, annyira megtestesíti A Nőt, hogy sok lány nem engedi, hogy barátja/párja megnézze a filmet. 

*vigyázat, spoiler veszély*

Reneszánszát élő lovagiasság

Az első és legszembetűnőbb tulajdonság, amit a főszereplő fiú (Ben) megtestesít, az a lovagiasság. Kezdve ott, hogy a film első jelenetében segít a bajba esett Bea-n, megfogja a kabátját, kinyitja neki az ajtót, de még a wc papírt is egy ügyes mozdulattal lelopja a cipője sarkáról. Aztán folytatódik a kocsi platójáról való lesegítéssel, az ismételten bajba esett hölgy utáni vízbe ugrással, és úgy ámblokk azzal, ahogyan a nőkkel és az idősebbekkel foglalkozik. Egyszerűen csak kedves és odafigyel. Egészen újdonság – vagy mégsem?

Bizonytalan valóság – Valós bizonytalanság

Másik, leginkább meglepő tényező a filmben a főszereplő lány (Bea) karaktere volt. Igen, valóban csodálatos és szemet gyönyörködtető Sydney, de én a filmes karakterét szeretném előbb értékelni. A filmben Sydney megtestesíti a Z generációt. Azt, akinek bár mindene megvan, szeretet és támogatás veszi körül, végtelenek a lehetőségei, mégsem tudja eldönteni, merre menjen.

Lehet épp a végtelen lehetőségek hatnak bénítóan, vagy a túl nagy kényelem, amiben valójában egy csodálatos élet lenne leélhető,

de Bea mégis érzi, hogy a tűz, a kaland hiányában nem tudna teljesen élni. Egy istennő, aki mégis bizonytalan, s ettől nem tudom eldönteni, hogy kevésbé, vagy éppen még vonzóbbá válik-e. Egy biztos: emberré lett a filmben. 

Kötelező kvóta

A film egyetlen, számomra kérdéses íve a mára már kötelező kvótává váló egynemű házasság fonala. Azt leszámítva, hogy a történet gerincét adó házasságot két nő köti, semennyire sem jelennek meg benne az egynemű házasságok sajátosságai, vagy éppen nehézségei – mert pont, hogy a legáltalánosabban, legtermészetesebben vannak kezelve. Persze az is lehet, hogy a film készítőinek éppen ez volt a célja vele. Mindenesetre érdemben nem tesz hozzá a történethez, így én sem tudtam érdemben hova helyezni. 

Összességében a film a 2000-es évek romantikus komédiáit idézte számomra. Természetesen ez is egy amerikai film, így néhány vulgárisabb jelenet is belefért a másfél órába, de emellett viccesre, könnyedre, kikapcsolóra sikeredett, ahol a helyzetek és a félig kidolgozott karakterek hozzák a legtöbb poént. 9/10-re értékelem.