Gyönyörű vagy! Elhiszed?

Milyen érzés tölt el, amikor a tükörbe nézel? Magabiztosság? Szégyen? A szépet vagy a hibákat veszed észre magadon? Téged nem ismerhetlek, de azt, aki megalkotott, igen! Ő vajon milyennek lát?

Rengeteg olyan ember él a világon, aki rosszul lesz attól, ha meglátja a tükörben önmagát. Mert ráncos. Vagy túl nagy az orra. Elállóak a fülei. Vagy mert ott virít rajta a narancsbőr. Vagy az úszógumik.

De léteznek olyan emberek is, akik valamilyen rendellenességgel születtek, és ezért néznek ki másképp.

Mi nők pedig különösen hajlamosak vagyunk egymást szigorúbban kritizálni.

A média is annyi féle üzenetet közvetít arról, hogyan álljunk a külsőnkhöz. Egyfelől azt hangoztatja, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, ne hagyd senkinek, hogy befolyásoljon. Eközben tökéletes alkatú és arcú szupermodellek diktálják a trendet. 

Emellett a szüleink arra tanítanak, hogy mindig adjunk a megjelenésünkre, mert először a külsőnk alapján ítélnek meg minket, és ettől függ, hogyan fognak hozzánk állni egy állásinterjún vagy egy ruhaüzletben. 

Egy amerikai átlagosan kb. kétmillió forintot költ évente szépészeti beavatkozásokra. Ennek ellenére az amerikai nők 83%-a, a férfiak 73%-a nem elégedett a külsejével, és a szupermodellek több, mint kétharmada válik depresszióssá.

Jogos tehát a kérdés, hogy miért törekszünk ennyire vért izzadva arra, hogy vonzóak legyünk?

Azért, mert így lettünk összerakva.

Isten úgy teremtett meg minden embert, hogy mélyen vágyjon arra, hogy szeressék őt. Ezért gürcölünk nap, mint nap. Ezért szeretnénk vonzóak és sikeresek lenni. Mert vágyunk az elismerésre.

Mert érezni akarjuk, hogy kellünk másoknak. Hogy értékesek vagyunk.

De vajon a valódi értékünk tényleg abból fakad, hogyan nézünk ki?

Világos, hogy a világ megannyi elvárást támaszt velünk szemben. De mi a Biblia válasza?

Dávid a 139. zsoltárban azt írja: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos;

csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”

„Mivel

drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek,

embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43,4-5)

Mit mond rólunk Isten? Hogy szeretve vagyunk. Drágák. Becsesek. És csodálatosak. 

Nincs feltétel. Nincs kitétel. Nem számít, hogy mennyire vagy szeplős vagy sebhelyes. Nem vagy kevesebb attól, ha rendellenességgel születtél vagy van rajtad pár plusz kiló.

Annyiféleképpen nézünk ki, és mégis mindannyian gyönyörűek vagyunk.

Pusztán azért vagy csodálatos, mert Isten az, aki megalkotott téged.

Aki megalkotta a csillagokat és a Niagara-vízesést, ugyanaz alkotott meg téged is! Hogy ne lennél hát gyönyörű?! Igen, Isten alkotása vagy! Viszont Ő mond rólad még valamit:

„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19-20)

Isten tehát csodálatosnak tart, azonban azt szeretné, ha úgy gondolnál a testedre, mint a benned élő Szentlelkének lakóhelyére.

Azért szeretné, ha ápolnád és gondoznád a tested, mert Isten a legdrágábbat, a saját Fiát áldozta fel nem csak a lelkedért, de a testedért is. 

Így gondolj önmagadra!

Tartsd karban a templomot! Hozd ki magadból a legtöbbet! Az önbecsülésed elsőként az határozza meg, hogy Isten mit gondol rólad! Hiszen Ő teremtett téged, Ő ismer a legmélyebben. Kívülről-belülről.

„Uram, ezt a széttört gyöngyöt, a szívemet megláttad.

Semmi sem túl nagy akadály Nálad.

A legdrágábbat értem átadtad.

Értem eljöttél, és a magasba felemeltél.

Egek és földek múlnak.

De a Te beszéded örökké tart.” 

(Ararat Worship)

 

Isten ezt mondja: Gyönyörű vagy! Elhiszed Neki?