A „másik nő” sikere – Mire vagyunk igazán féltékenyek?

A Margaret szerkesztőségében tizenketten dolgozunk női szerkesztők, és sokszor megkaptuk már a kérdést, hogy „ennyi nő hogyan bír együtt dolgozni egymással?” Mintha nő nőnek lenne a farkasa. Azt javaslom, nézzük meg, hogyan viselkedünk egymással, hogy nőként rögtön ilyen reakciót kapunk…

Az egyik leggyakoribb dolog, amit a társadalom a nő-nő kapcsolatokról állít: a másik nő vetélytárs.

A másik nő, aki ügyesebb, okosabb, szebb. Az összehasonlítgatás valószínűleg a vérünkben van. Vagy nem? De egyáltalán, miért kell magunkat egymáshoz hasonlítgatni? 

Azt mondják, a szépség egy jó belépő. De csak bejutni segít, az élet itt nem áll meg. A külső előnynek párosulnia kell bizonyos belső megegyezőséggel is. Lehet ezt kisugárzásnak is nevezni, bájnak, ami az arcvonások és testvonalak szintjén túlmutat.

Néha én is felteszem a kérdést: mire vagyunk igazán féltékenyek? Ha a másik nő szép, vagy ha a külső adottságaitól függetlenül sikeres tud lenni?

Valószínűleg az utóbbira, mert ez utóbbit néha nem is értjük. 

És gyakran arra vagyunk a leginkább féltékenyek, amit nem is lehet elsajátítani. A legtöbben olyanok akarunk lenni, amilyen csak a másik lehet. De miért nem szeretnénk inkább a legjobb önmagunk lenni? 

Olyan érdekes, hogy nőként, ha látunk más nőket sikeressé válni, azt tapasztalom, hogy

ezt hajlamosak vagyunk „személyesnek” venni. Mintha az ő eredményeik minket hátráltatnának. 

Pedig a klasszikus értelemben vett feminizmus lényege, hogy nőként egymást segítsük, a közös jogainkért kiálljunk és az elért eredményeket együtt ünnepeljük.

Ha egy nő lesz Nobel-díjas, mint nemrég Karikó Katalin, azt nemcsak egy ország ünnepli. Hanem elvileg mi, a női társadalom is! Az egész világon.

A fent említett féltékenységet nem látom a férfiak körében. Ott is van rivalizáció, de sokkal nyíltabb formában, és jóval nagyobb náluk a tekintélyelvűség. 

Ha a férfiaknál kialakul egy erőviszony és ebből egy sorrend, azt utána a többség elfogadja és még hátba is veregetik egymást. Egy sikeres férfit a többi férfi képes tisztelni, illetve azért teper, hogy olyan lehessen, mint ő. Nem azt mondom, hogy nem létezik körükben a féltékenység, de talán kevésbé fúrják egymást, mint női társaik.

Egy nő legkorrektebb bírája egy másik nő lehet – a férfiak nagyvonalúbbak és elfogultabbak a gyengébbik nem iránt.

Ugyanakkor, egy nőt leginkább megértő személy is egy másik nő lehet, hiszen a testünk és lelkünk is olyan hasonló módon működik, amit a férfiak egyszerűen nem tapasztalhatnak meg.

És pont emiatt, egy nő kell, hogy legyen a legnagyobb irgalommal egy másik nő iránt.

Vigyázzunk egymásra.

Egy nő kell, hogy legyen, aki az élet minden területén motivál.

Figyeljünk egymásra.

Egy nő tudja csak teljes sorsközösségben látni a másikat.

Gyógyítsuk egymást.

És egy nő lesz az, aki egy másik nőnek testvérévé válhat.

És igen: szeressük egymást.

Drága nőtársaim!

Forduljunk irgalommal, szeretettel és gyógyítóan a másik felé. Ismerjük el egymásban az erőt, a szépséget és a bölcsességet is. Ne a másik nő hátán kapaszkodjunk fel, hanem adjuk a hátunkat egymásnak fedezékként, és a karunkat biztonságos fészekként, ahol a másikban élő kislány mindig vigaszt, szeretetet és testvért találhat.

Mert a világnak elsősorban édesanyákra, nővérekre, jó barátokra van szüksége, és akkor lesz majd ereje a sikeres emberekre is.