Rájöttem, hogy nekem a felnőtt koromból nem nagyon lettek barátaim.
És ahogy ezt a gondolatot leírom, egyből meg is cáfolom? Tény: a legtöbb kapcsolat, amit ápolok, a gimnáziumi időkből ered. Akár az erős osztályközösségünk, akár az akkoriban iskola melletti tevékenységeim során megismert barátaim. Az egyetemen például egyáltalán nem vonzott a közösség, annyira telítődve voltam a meglévő baráti köreimmel. De ha arra gondolok, hogy például a Margaretből milyen jó barátaim lettek, az állítás mégsem állja meg a helyét. Annyi helyről hallom, hogy nehéz felnőttként barátokat szerezni, főleg, miután valaki beállt a munka világába. Honnan ismerjünk meg új arcokat? Egyáltalán mikor találjuk meg rá az időt?
A legnagyobb különbség a felnőtt és a gyerekkori barátságok között az, hogy gyerekként együtt éljük az életet. Az iskolai barátainkkal heti öt napot együtt töltünk, a hobbikon keresztül megismert barátainkkal pedig a tanítás utáni délutánokat vagy hétvégéket. Felnőttként, amikor általában hosszas egyeztetések után találkozunk, azzal töltjük az időnk nagy részét vagy egészét, hogy updateljük a másikat: mi történt az elmúlt x hétben, hónapban, amióta legutóbb láttuk egymást.
Nem annyira éljük meg együtt az életet, mint inkább úgy döntünk, hogy elmeséljük azt egymásnak.
Nem ez a legfurcsább dolog? Ha kicsit túl hosszan gondolok rá, még mindjárt meg is sajnálom magunkat, meg a felnőtt barátságainkat.
Ehhez pedig szorosan hozzátartozik, hogy azok a barátaink, akik felnőtt korban csatlakoznak az életünkhöz, a személyiségünk kiforrását csak elbeszélésből ismerhetik. Nem őket hívtuk fel sírva az első nagy szakítás után, nem velük utaztunk először felnőttek nélkül külföldre, lehet, nem is voltunk ott egymás diplomaosztóján vagy esküvőjén. Ez nem jelenti kizárásos alapon azt, hogy akkor már nem is lehet szoros kapcsolatokat kialakítani, biztosan tudom, hogy ez nincs így.
De ha megvizsgáljuk a baráti kapcsolatainkat, hány százalékuk kávé feletti beszélgetés és mennyi marad az élményeknek?
Az „együtt szívunk, együtt nevetünk” olyan igazság, amit a cserkész éveim alatt tapasztaltam meg. Semmi nem formálja annyira az összetartást, mint könnyeink között megtartani egy sátrat viharban az erdő közepén, vagy 30 kilométert menetelni egy táskával, ami nehezebb nálad.
A legmélyebb barátságokat nem lehet egy kávé felett összetenni.
Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül az időfaktort: felnőttként egyszerűen másképp alakul az időbeosztásunk. Ezt senki nem vitatja, de mégis, hogy lehet, hogy vannak virágzó felnőtt baráti társaságok, és ugyanakkor vannak elszigetelt, magányos lézengők, akik kapcsolódni vágynak? Számtalan személyes faktoron túl egyre inkább azt látom, hogy a titok nyitja az aktivitás. Nincs csodaszer, egyszerűen bele kell menni helyzetekbe, közösségekbe, új impulzusok közé. Például Margaret Könyvklubra. Ez a „jó helyek fortélya” – ahogy anyukám gyerekkorom óta mondogatja, és ahogy bölcsülök, kezdem egyre inkább megérteni.
További cikkeink
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
Gyöngyös (el)viselt történelmünk. Miniinterjúk a magyar népviselet napjára
Április 24. a magyar népviselet napja. Megkérdeztünk pár székely fiatalt, hogyan viszonyulnak ma a népviseletükhöz, ami kisgyermekként sokaknak “olyan ciki” volt. Kultúránk, hagyományaink őrzése egyszerre hovatartozás tudat, divat, és érzelem. Szilágyi Kata írása kép forrása: romkat.ro
Mit tanít nekünk a Dűne?
A Dűne világa egészen varázslatos és tanulságokkal teli, és nem csak Timothée Chalamet miatt érdemes elmerülni abban. A Föld napja alkalmából ajánló következik.
Bízni Istenben – egy iromány valakitől, aki még csak tanulja
Nehéz bízni Istenben. Könnyebb azt gondolni, majd megoldom én, mert jobban tudom, mint az a valaki, aki megteremtette a világot. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor nincs más választásunk, minthogy az Úr felé fordulunk.
Milyen férfi az, aki GYES-re megy?
Apa vagy anya menjen GYES-re? Miért, te hallottál már arról, hogy apa megy GYES-re?
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
