Itt a szeptember, itt az ősz! Áh, az ősz. Hűvösebb reggelek, rézbe forduló levelek, rövidülő nappalok. Forró italok, kényelmes pulcsik. No, meg a mini újév. Vissza az iskolapadba, még munkahely mellett is jobban vissza a rutinhoz. Véget érnek a korán kelések rovására elkövetett éjszakázások, a minden hétvégét lekötő programok, a kerti partik. Viszont eljön a befelé figyelés, a tervezés, a fejlődés ideje.
Egy vallomással kell kezdenem: sosem szerettem ennyire a nyarat, mint idén. Decemberi lány lévén nagyjából májusban szoktam elkezdeni várni a hólapátolást – amit aztán várhatok is főállásban, az elmúlt évek telei alapján.
Viszont idén nyáron valami megváltozott.
Talán az, hogy teret engedtem a nyár pillanatainak, a korai napfelkeltéknek, az eső előtti illatnak, a hullócsillagoknak, az egész napos pancsolás utáni zuhanynak és az esti tücsökzenének. Vagy egész egyszerűen az a mezei tény segített, hogy két hetet leszámítva idén nem volt hőség.
Akárhogy is, augusztus közepén rettentően kétségbe voltam esve. Aggódtam, hogy mindjárt elillan a nyár és ezzel elillan a felszabadult hangulatom is. Nem hülyeség ezen izgulni? Nem mintha befolyásolhatnám az évszakok változását… az évszakok változását. S itt megtaláltam a kulcsszót.
„Az egyetlen állandó a változás maga” – állt ez az idézet a kilencedik osztályos iskolai mappámon, sok, hasonlóan magvas gondolat között. Bocsi, Hérakleitosz.
Az ősz pedig maga a nagybetűs változás, az egyik fordulópont az évben,
ráadásul a mostohább szerepet betöltő: még a “tél-lelkesedésem” se fogadja rajongással a délután közepi sötétedést.
Nem csak a természet változik, ez egyúttal folyamatokat indít el bennünk is.
Elkezdünk lelassulni, befelé figyelni, egy lépéssel hátrébb ránézni az életünkre, s megkörnyékezni a nagy kérdéseket. Hogy telt eddig az idei évem? Ott tartok, ahol szeretnék? Milyen feladatokat kerülök?
A nyári lazaság és zsizsgés után igényem van arra, hogy felgyűrjem az ingujjam és belevessem magam a munkába.
Az első napokban zajlik a tervezés, szépen lassan forognak ilyenkor a kerekek, mert egyfelől visszanyerem az áhított rutint, másfelől minden másnap még van egy-egy grillezés, medencézés, ami kicsit kizökkent. Aztán egyre kevésbé van igényem rá, egyre inkább előtérbe kerül bennem az összpontosítás utáni vágy, hogy fókuszáltan haladhassak. Ez egyfelől félelemmel tölt el, másfelől izgatottsággal. Négy hónap van hátra az évből, ami nem sok, ám mégis, mintha ilyenkor besűrűsödne az idő. És talán ez is a legnagyobb varázsa.
További cikkeink
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
Gyöngyös (el)viselt történelmünk. Miniinterjúk a magyar népviselet napjára
Április 24. a magyar népviselet napja. Megkérdeztünk pár székely fiatalt, hogyan viszonyulnak ma a népviseletükhöz, ami kisgyermekként sokaknak “olyan ciki” volt. Kultúránk, hagyományaink őrzése egyszerre hovatartozás tudat, divat, és érzelem. Szilágyi Kata írása kép forrása: romkat.ro
Mit tanít nekünk a Dűne?
A Dűne világa egészen varázslatos és tanulságokkal teli, és nem csak Timothée Chalamet miatt érdemes elmerülni abban. A Föld napja alkalmából ajánló következik.
Bízni Istenben – egy iromány valakitől, aki még csak tanulja
Nehéz bízni Istenben. Könnyebb azt gondolni, majd megoldom én, mert jobban tudom, mint az a valaki, aki megteremtette a világot. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor nincs más választásunk, minthogy az Úr felé fordulunk.
Milyen férfi az, aki GYES-re megy?
Apa vagy anya menjen GYES-re? Miért, te hallottál már arról, hogy apa megy GYES-re?
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
