Gender Equality Index – 1. rész: a munka világa

A konzervatív feminizmusnak három alappillérét tudjuk megkülönböztetni, melyek a Nő kapcsolataira épülnek. Az első pillér a Nő és Isten, a második a Nő és a Nő, a harmadik pedig a Nő és a Férfi kapcsolatáról szól. Alapvetése, hogy világunkban létezik egy természetfeletti erő (Isten) és minden, Isten által teremtett élőlényt védelem illet meg. A nő maradjon nő, a férfi pedig férfi. Férfi és nő egyenlő, de nem egyforma. A nő hozzon létre egy támogató légkört családján belül és kívül is, de legyen meg a szabadsága, hogy pályáját (otthonmaradás és/vagy karrier) befolyás nélkül megválaszthassa. 

Nemrég jött ki a European Institute for Gender Equality (EIGE) 2022-es jelentése a Gender Equality Index-ről, azaz a Nemek közötti Egyenlőségi Mutató-ról. A mutató 6+1 szempont és 31 indikátor szerint vizsgálja az Európai Unió tagállamait, mennyire valósul meg náluk a nemek közti egyenlőség egy 100-as skálán. Módszertanuk objektív számításokon, néhány szempont esetén pedig kérdőíveken alapul. A szempontok súlyozása az összesítő mutatóban nem egyenlő arányban oszlik meg. Következő cikksorozatunkban ezen szempontokat fogjuk elemezni külön figyelemmel Magyarország eredményeire. 

A 2022-es jelentés nagy figyelmet fordít a 6+1 fő szempont mellett a pandémia okozta következményekre, szociális ellátási láncokra, valamint a gondozásra – hiszen mindannyian láthattuk, a covid járvány éppen a legelesettebb réteget érintette a legjobban. 

1. Ábra Forrás: https://eige.europa.eu/gender-equality-index/2022/EU

Első szempont: A munka 

A munka mutatója magába foglalja minden, a fizetett munkavégzéssel kapcsolatos kérdéskört. Megjelenik benne többek között a foglalkoztatás, a nemek közti bérkülönbség, a végzett munka típusa és időtartama. Két fő alszempontot tartalmaz: az első alszempont a munkaerőpiaci részvétellel kapcsolatos (1. táblázat), míg a második alszempont a szegregációra és a munka minőségére koncentrál (2. táblázat). Ezekről részletesebben a tanulmány 1. Mellékletében olvashattok.

Az első szempont esetében az európai átlag 71,7-nél húzódik meg. Legjobban Svédország teljesít ezen területen (is – de erről majd még később) 83,0-s értékkel, míg Olaszország kullog sereghajtóként 63,2-vel. Magyarország 67,5 pont eredménnyel az országok alsó harmadához tartozik. De miről is szól ez a mutató?

Az indexen a pandémia csak rontott, hiszen egyre több nő került nehéz helyzetbe munkahelyén, míg otthon próbálta gyermekeit oktatni, habár épp a világjárványnak köszönhető, hogy sokan megtarthatták munkahelyüket, hiszen épp a fentebb említett szektorokra volt 2020-2021-ben a legnagyobb szükség. 

A pandémia azért nem csak rosszat hozott világunknak, hiszen ennek köszönhetően is egyre inkább előtérbe került a szülői szabadságok egyenlő igénybevétele.

A 2020-2025 EU Gender Equality Strategy a munka dimenziójának javítására legfőbb célkitűzéseként a munkaerőpiacon látható nemek közti szektoriális és bérezési rés csökkentését tűzte ki. Szeretnének minél több lehetőséget biztosítani a nőknek a munkavállalás illetve a karrierút terén, miközben rugalmas megoldásokat kínálnának azoknak, kik otthonukban gondoznak gyermekeket. 

1. Táblázat: Részvétel a munkaerőpiacon

A táblázatból kiderül, hogy a nemek hány százaléka teljes-munkaidős foglalkoztatású (FTE). A nők aránya 41%, míg a férfiaké 57%. Ezt valamiképpen igazolja, hogy a munkaidővel eltöltött évek száma a férfiaknál átlagosan 5 évvel több, mint a nőknél. Az arány hazánkban is hasonló, bár az európai átlagnál kicsivel jobbak itthon a foglalkoztatási számok.

A következő táblázat (2. táblázat) pedig azt mutatja be, hogy az oktatási, egészségügyi, szociális ellátásbeli szektorokban  a nők 22%-kal (hazánkban 20%-kal) nagyobb arányban választanak munkát, míg a férfiaknak nagyobb arányban van arra lehetőségük, hogy munkaidejükből 1-2 órát “lecsípve” otthon is be tudjanak segíteni. Ez a százalék így valós, ám téves következtetések is születhetnek belőle. A dolog hátterében az is állhat, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, ahogyan a 1. Táblázaton is látható. Így kevésbé szükséges a munkaidejüket előbb befejezni, hiszen reggel és délután is könnyebben eljuthatnak az óvodába/iskolába. 

Karrier kilátásokat tekintve, meglepően (de örömmel) olvashatjuk a számokat, hogy nagyjából egyenlő eséllyel indul a két nem az útjaikon.

2. Táblázat: Munkaerőpiac megoszlása, minősége

Érdekesség, hogy a nők egész életére viszonyított, átlagosan alacsonyabb munkabéreket a nők között jóval gyakoribb részmunkaidő, határozott idejű szerződések, valamint a gyermekvállalás miatti anyaszabadság számlájára írják. Emellett további indokként jelölik meg a felborult munkaerőpiacot, miszerint

 a nők sokkal nagyobb arányban vállalnak a társadalom által kevésbé megfizetett, értékelt, és kevesebb karrierlehetőséget tartalmazó állásokat – pl. szociális szektor, egészségügy, oktatás.

Tudom, hogy a “pay gap” mostanában egy nagyon hot topic, és talán az egyik legnehezebben ellenőrizhető állítás, hiszen kevesen vannak,  akik fizetésüket önként a nagyvilágnak is kitárnák. 

A következő ábra (3. táblázat) a nemek közti bérkülönbséget elemzi: 

A jobb szélső oszlopban látható, hogy 2014-2020 között valójában nem történt szignifikáns javulás a bérkiegyenlítésben, sőt az alul, vagy csak középszinten képzett munkavállalók esetében még nőtt is a különbség. 

Talán kis reményre ad okot, hogy a gyermekes szülőknél csökkent a szakadék – bár az is egyértelműen látható, hogy az édesanyák és édesapák között a legnagyobb, 25% feletti a szakadék. 

3. Táblázat: Munka mutatójának változása adott csoportokra lebontva

Bár azt írom, kevesen vannak azok, akik publikálnák bevételüket, Skandináviában mégis elterjedt egy központi adatbázis használata, amit a transzparencia első bástyájának is mondhatnánk – ebben ugyanis minden adat megtalálható az állampolgárokról (fizetés, vagyon, ingatlanok, lakcím…) Itt említeném meg, hogy 2023. április 24-én az Európai Tanács elfogadott egy új határozatot,

amely szerint mostantól a vállalatoknak közzé kell tenniük munkavállalóik fizetését, s ahol a nők-férfiak között 5%-nál nagyobb az eltérés, ott cselekedniük kell. Emellett kötelező lesz az álláshirdetésekben is a meghirdetett pozíció bérének kiírása. Ha valaki ellenáll, pénzbüntetéssel sújtható.

A magyar helyzet

Magyarország mutatója a munka szempontjából 67,5-ön áll, ami 2010-hez képest 1,5%-os javulást (EU átlag +2,0%), viszont 2019-hez képest 0,5%-os csökkenést (EU átlag +0,1%) rejt magában. Ez a szám azonban sajnos még úgy sem túl kecsegtető, hogy ezzel vezetjük a Kelet-Közép-Európai országok listáját. Meglepő, hogy 2010-hez viszonyítva Málta érte el a legnagyobb fejlődést ebben a mutatóban, 11,9%-os növekedéssel. Itt merül fel a költői kérdés: Mit csinált Málta? 

Záró gondolatok

Konzervatív feministaként úgy gondolom, van még Magyarországnak bőven tere a fejlődésre. Nem gondolom, hogy rossz arány lenne, hogy a dolgozó nőknek csupán 45%-a van teljes állásban, az viszont aggasztó, hogy a gyermekes vagy szingli nők arányaiban mennyivel kevesebbért dolgoznak, mint férfi társaik. 

Vajon mi húzódhat ennek a hátterében? Állásinterjúk bértárgyalásánál a tapasztalatlanság, vagy a nem elegendő önbizalom? Tényleg ennyi nőnek lenne rosszabb kvalitása, tanulmányi eredménye? Vagy ha nem ezek, akkor mik számítanak a bérek megállapításánál? 

Elgondolkodtató az a közel 25%-os különbség, mely a mindennapokban (vagy akár hosszabb távon, megtakarításokban) már egy igen jelentős összeggé nőhet. De erről bővebben majd a második részben!

Addig is, nézzetek meg, Európában milyen a nők helyzete ezen a honlapon.

A cikksorozat második része itt olvasható.