Motiváció, hol vagy?

El vagyok késve a lapzártával. Nagyon. Ilyen nem szokott előfordulni, hacsak nem valami eget rengető fontos dolog jön közbe. Ráadásul nem csak el vagyok késve, ihletem sincs. Azaz van, egy csomó, a második cikk vázlat felett ülök 40 percet, majd dobom ki az ötlettel együtt. Aztán eszembe jut: ez egy kulcsfontosságú pillanat. Ahelyett, hogy felállnék és másba kezdenék, új dokumentumot nyitok.

Lenyűgöz a motiváció pszichológiája. Mindig is azon töprengten, hogy mi motiválja az emberi viselkedést. Meglepett, amikor nekem szegezte valaki a kérdést, mi a mögöttes hajtóerőd? Te olyan összeszedett vagy. Olyan pontos – hangzott az ezt követő dicséret, pedig nézz rám most. Ha törik, ha szakad, utánajárok: hogyan működik a motiváció? 

A motiváció egy bizonyos viselkedés iránti vágy, amely adott pszichológiai vagy fizikai szükségletet elégíthet ki, vagy épp elkerülte konkrét káros következményeket. Papíron jól hangzik, nem? Kettőt kérek. A külső motiváció adja magát, van egy nyomás, vagy jutalom, ami löketet ad, ám ez nem tartja fenn a hosszútávú viselkedést. Arra ott van a belső motiváció – amit fejemet csóválva írok le. Hát veled gyűlik meg a bajom mostanság. Ez a fajta motiváció olyan viselkedésekből áll, amelyet az egyén belső jutalomérzete vezérel a feladat elvégzésért. Ez lehet szenvedély, elkötelezettség, vágy, de mély pszichológiai elégedettségérzet is. Eleinte a pszichológusok azt feltételezték, hogy a külső jutalmak növelik a belső motivációt, de később egy 1971-es kutatás megerősítette, hogy ez nem igaz – sőt, a külső jutalmak csökkentik a belső motivációt. 

Oké, szóval ha nem adhatok magamnak kis jutalmakat, kellemes külső ingereket, amelyek örömet váltanak ki és munkára sarkallnak, mi marad? A belső motiváció úgy működik, hogy az az által vezérelt tevékenységek elvégzése az alapvető emberi igényeinket elégítik ki: autonómia, kompetencia és az odatartozás érzete. Jó, lehet, hogy ez erősebb, mint egy csoki.

Az önmeghatározás fontos eleme a belső motiváció: ki vagyok, merre tartok, mit szeretnék. A belső iránytűnk által vezérelt cselekedetek elvégzése függetlenség-érzetet és az életünk feletti kontroll iránti igényünket elégítik ki, valamint azt, hogy haladunk az életben. 

Jóllehet, a motiváció nem kopogtat be magától az ajtón. Az idő múlásával elért kis sikerek növelik a motivációt azáltal, hogy fokozatos fejlődés érzetét nyújtják, amely – akár csak a lejtőn elindított hógolyó – motivációs lendületet épít. Ehhez elsődleges szempont tisztázni az célokat és az értékeket. Ugyanis céltudatosan, a választott értékeink mentén igazodva cselekedni mindent elsöprő erővel bír, még ha időnként emlékeztetni is kell magunkat ezekre.