Mit szól Isten a bulizáshoz?

„Ha hiszek Benned, nem is bulizhatok? Ne akard már, hogy ilyen prűd legyek! A keresztényeknek már berúgni sem szabad? Csak egyszer az életben jól akarom érezni magam! Lehet?” – Előfordult már veled, hogy hasonló gondolatok fogalmazódtak meg benned Isten felé? Eszedbe jutott már, mire gondol, amikor elmész iszogatni a barátaiddal? Vajon együtt táncol veled vagy szúrós szemmel néz rád?

Egyetemistaként én sem maradtam ki a gólyatáborok és a kolis bulik világából. Alapvetően nagyon szeretek bulizni, mert ilyenkor minőségileg beszélgethetek a barátaimmal, együtt táncolhatok és énekelhetek velük. De már régóta foglalkoztat a kérdés, vajon mit szól Isten mindehhez?

Az első fontos felfedezésem az volt, hogy Isten egyáltalán nem prűd. Nagyon nem az!

Jézus már a földi szolgálatának legelején belevágott a sűrűjébe, amikor elment a kánai menyegzőre. Az ilyen ókori lagzik sokszor több napig is eltartottak, vagyis Jézus valószínűleg napokon át táncolt, és jól érezte magát a rokonaival és a barátaival. Ráadásul ebben a „buliban” tette az egyik első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta, és így megmentette a vendéglátó család jóhírét. 

Máshol Jézus azt mondta, hogy: „Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.” (Mt 11, 19) Ezt Jézus a farizeusoknak mondta, amikor számonkérték, amiért ő és a tanítványai nem látványosan böjtöltek. Ezzel Jézus nem azt akarta kifejezni, hogy „hej én is sokat iszom, részegedjetek le ti is nyugodtan.” Nem, Jézus ezt arra értette, hogy ne legyünk látszat-keresztények, hanem ha segítséget kérnek tőlünk, legyünk ott a kiközösítettek, a partyarcok vagy bárki más számára is. Amikor egyszer vámszedőkkel telepedett asztalhoz – ami azt jelentette, hogy közösséget vállal velük – azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt 9, 12)

Ezek szerint Jézus szeretettel fordul a legnagyobb partyarcokhoz, de azokhoz is, akik a sarokba húzódnak, mert senki sem kérte fel őket táncolni.

Nade mi a helyzet az alkoholfogyasztással? Személy szerint én csak ha nagyon muszáj, összeszorított fogakkal, minimális mennyiségben iszom. Nálam ez azért alakult így, mivel 1. nem szeretem az alkohol ízét, 2. nagyon sok kalória van benne és 3. rendkívül drága, összességében nekem nem éri meg. Azon viszont sokat gondolkodtam, hol húznám meg a határokat, ha szeretném az alkoholt? Aközött, amikor még én irányítom a fogyasztásom, és amikor már az ital diktálja, hogy mit tegyek.

Ha valóban komolyan gondolom azt, hogy Jézus az életem Ura, akkor nem szeretnék olyan állapotba kerülni, amikor már nem én döntöm el, ki irányít, hanem az ital. 

Amikor túl sokat iszol, tudod mit csinálsz, de nem érdekelnek a tetteid következményei, mert eltompul az ítélőképességed. A testvérem kórházban dolgozik, egyszer az egyik harminc éves betege megitta a saját vizeletét, mert annyira „elitta az agyát” (vagyis az agyterületének olyan nagy kiterjedésű része elhalt az alkohol hatásától, hogy nem tudta felmérni, hogy mit csinál). A dolgozók nem merték elmondani az édesanyjának.

Most talán arra gondolsz, hogy miért kell még ezt is elrontani ilyen szabályokkal? Csak ki szeretnéd ereszteni a gőzt…

De ki mondta azt neked, hogy nem eresztheted ki?

Ha úgy érzed, hogy az értékrended bekorlátoz abban, hogy szabadon élj, gondolkozz el azon, vajon ezek tényleg a te saját meggyőződésedből fakadó értékeid? Vagy valaki más erőltette rád őket? 

Nem lenne könnyebb úgy felfognod ezt, hogy Jézus a legjobb barátod, aki a legjobbat akarja számodra? Ő nem akar bekorlátozni téged, hanem ajtókat akar kinyitni előtted. Ő olyan boldogságot tud adni, amely hatalmasabb és tartósabb bármilyen drognál, amit felkínálnak neked.

Tudod mit akar? Elmenni veled bulizni és ott lenni veled végig!

Oda viszont nem tud veled menni, ahol a bűn kezdődik, mert téged szeret, de a bűnnel nem vállal közösséget. Ezért érezzük azt, amikor vétkezünk, hogy távol vagyunk Istentől. 

Isten jófej, elképesztő humora van és ő a legnagyobb öröm forrása, amely nem csak a buli végéig tart. Az Ő szeretete nem ér véget ott, ahol az alkohol hatása vagy az egyéjszakás kalandok. Megéri feladni egy ilyen társat, barátot, táncpartnert? Szerintem nem.

Akkor mégis mit tehetsz meg, ha keresztény akarsz maradni, miközben bulizol? Azt, hogy elhívod Őt is a buliba magaddal.

Ha tudod, hogy ott van és veled bulizik, mit tennél meg?

Csak olyan dologba menj bele, amit az Ő jelenlétében is megtennél.

Papp Miklós atya mondta: „Izgalmas belegondolni, hogy Krisztus milyen sokszor hasonlítja a mennyek országát a lakoma képéhez. Isten nem csak a szép naplemente látványában, az önkéntes munka örömében vagy a liturgikus szertartásokon van jelen, hanem az igaz ünneplésben is. Mindig úgy kellene ünnepelnünk, hogy jelen lehessen Isten is, hogy az ünnepléseink a mennyek országa felé előremutatóak legyenek. Isten nem pusztán a kereszt Istene, hanem az öröm, az értékek, az igaz ünneplés Istene is.” (https://777blog.hu/2019/11/06/a-papp-valaszol-tejfakaszto-buli-szimpatikus-pap-katolikus-apatia/)