Átok rátok lányok

A minap szembe jött velem a szerkesztőségi beszélgetésben ez a cikk. Egy 29 éves férfi tapasztalata arról, hogy mennyire nehéz jó lányt, barátnőt, feleséget találni – noha ő készen áll megállapodni. Az elvárások általában fordítva szoktak fennállni, úgyhogy elgondolkoztam. Nehéz jó lánynak, barátnőnek, feleség-alapanyagnak lenni? 

 Nehéz megválaszolni a kérdést, az már egyszer biztos. Soktényezős. Egyfelől ott vannak a külsőségek: mindenkinek más tetszik, más a zsánere, a típusa, így ebbe talán fölösleges is belemenni. Meghúzom a létminimumot az ápoltságnál, és onnantól egyéni preferencia a szőke, barna, sportos, sminkel, nem sminkel satöbbi. Másfelől ott vannak a belső tulajdonságok. Itt már azért bonyolódik a helyzet, hiszen vannak olyan általánosságok, amelyeket univerzálisan el szoktak várni tőlünk, nőktől. Legyen diplomás, de ne akarja tolni a gyerekvállalást. Legyen karriere, de ne legyen törtető. Legyen konyhatündér, de ne merüljenek ki az ambíciói abban, hogy háztartásbeli. Legyen kedves, előzékeny, de ne túl kedves, főleg ne más férfiakkal. Nézzen ki jól, de ne töltsön túl sok időt magával. Élje meg a nőiességét, de ne legyen nyafka. Meg merem kockáztatni, hogy ezen a téren többirányú, legtöbbször ellentmondásosabb elvárások hárulnak a nőkre, mint a férfiakra. Ám az ismerkedés szempontjából még itt is azt mondom, hogy aránylag könnyen el lehet igazodni, előfeltétele az önismeret. Tisztában kell lenni a saját értékeinkkel, hibáinkkal és tudni, mit keresünk a másikban. Így el is érkezünk a harmadik komponenshez, a közös értékrendhez, amit aztán felsorolni se lehet, vagy egyezik vagy nem. Egyértelműen bajos, ha te szeretnél gyereket, a másik nem, ha te itthon képzeled a jövőd, a másik külföldön. Ha neked fontos a hit, a másiknak nem az. Vagy fordítva. 

 Leírva nem tűnik olyan bonyolultnak a képlet, de akkor mégis miért az? 

 Első sorból nézem végig az utóbbi években, ahogy fiú barátaim randiznak, majd 1-2 hónap múltán elbúcsúznak az épp aktuális lánytól. Mint az óramű, félrecsúszik egy maréknyi (fontos) dolog közül valami, minden alkalommal. Akkor most tényleg nem léteznek “normális lányok”? Persze nem gondolom, hogy a férfiak moshatják kezeiket, de ez a cikk most nem róluk szól.

Megzavarodottan kóválygunk a világban, aktuális trendektől, elvárásoktól ide-oda lökdösve, mint a flipper gépben a labda és csodálkozunk, hogy nehéz kapcsolatot teremteni?

Csodálkozunk, hogy egyes nők hajlamosak elveszni a minden értéket nélkülöző külsőségek világában? Ha többet foglalkoznak a sminkjükkel vagy a körmükkel, mint a lelkükkel, az vészjósló dolog.  Mindeközben erősödik a férfi – nő háborúja, akik kígyót-békát kiáltanak egymásra és a másik nemet okolják sikertelenségükért. Igen, nehéz jó férfit találni, de nem nehezebb, mint jó nőt. Elmélyült napjainkban ez a szakadék vagy valójában mindig is így volt? És mit tehetünk ellene? 

Ezekre a kérdésekre én se tudom maradéktalanul a választ. Szeretném azt hinni, hogy nem rosszabbodnak a pártalálási esélyek, de közben tény, hogy egyre nagyobb körülöttünk a zaj. Rongyosra ismételt klisé, de én mégis ebben látom a legfőbb esszenciát: odafigyelhetünk egymásra. Igazán, mélyen, teljes figyelmünkkel a másik valódi lényére. Nőként otthagyhatod az üzletben a huszonnyolcadik kisruhát, használhatsz kevesebb sminket. Nevethetsz magadon, kínosnak hitt helyzeteken, amibe félig magadat keverted. Megjelenhetsz kócosan, kialvatlanul, szabadkozás nélkül. Kiállhatsz az értékrendedért, akkor is, ha aktuálisan épp nem trendi. Merhetsz önmagad lenni.  

@kedvemma