Estig igazgató, hajnalig szakácsnő – a női munkavállalás paradoxona

A konzervatív feminizmusnak három alappillérét tudjuk megkülönböztetni, melyek a Nő kapcsolataira épülnek. Az első pillér a Nő és Isten, a második a Nő és a Nő, a harmadik pedig a Nő és a Férfi kapcsolatáról szól. Alapvetése, hogy világunkban létezik egy természetfeletti erő (Isten) és minden, Isten által teremtett élőlényt védelem illet meg. A nő maradjon nő, a férfi pedig férfi. Legyen köztük egyenlőség, de ne váljanak azonossá. A nő hozzon létre egy támogató légkört családján belül és kívül is, de legyen meg a szabadsága, hogy pályáját (otthonmaradás és/vagy karrier) befolyás nélkül megválaszthassa. 

Jelen cikk a Nő-Nő pillér egyik aspektusáról, a nők munkavállalásának változásáról szól.

A nők jogai az elmúlt 100-120 évben jelentősen megváltoztak nyugati világunkban. Míg az 1900-as évek kezdetén még választójoga sem volt többségüknek, addig a 21. században a nyugati civilizációban már valójában minden joguk megvan, melyeket férfi társaik is birtokolnak, kezdve a választójogtól, az oktatáshoz és munkavállaláshoz való jogokon keresztül egészen az élet továbbadásának „jogáig”. 

Érdekesség, hogy míg az 1900-as években a nőknek alig 20-25%-a dolgozott, Magyarországon az 1990-es évek óta ez a szám 50% fölé nőtt, sőt, azóta elérte a 73,5%-ot is, mely az Európai Unió átlagát is meghaladja. Emellett azt is mutatják a statisztikák, hogy országunkban a munkaerőnek stabil 45%-át adják a nők, mely világi viszonylatban szépen beleillik a nyugati civilizációk tendenciájába. (A férfiak munkavállalási aránya Magyarországon az elmúlt 30 évben 68-77% között mozgott, mely arány kevéssel elmarad a nyugati országok adataitól.) Ebből arra lehet következtetni, hogy a nők munkavállalás – háztartásvezetés aránya megegyezik a Nyugaton látott aránnyal, míg hazánk férfiai kicsivel kevesebben dolgoznak, mint a fejlett országokban élő férfiak. 

Sokan állítják, hogy a 20. század előtt azért volt olyan kevés a női munkavállalók száma és százaléka, mert a nők a háztartás és a ház körüli dolgok ellátására szorultak önként, vagy önkéntelenül. Sajnos a 20. században a nők munkába állásának eredményeként látjuk azt is, hogy míg Magyarországon 1900-ban egy nő átlagosan 5,28 gyermeket vállalt (termékenységi ráta), addig ez a szám a mai napra – utóbbi évek kis emelkedése ellenére – 1,55-re csökkent. Ezek a számok magukért beszélnek, s bár nőként én is nagyon örülök, hogy egyre több a lehetőség a karrier területén, azon kellene gondolkoznunk, hogyan lehet a munkavállalás – gyermekvállalás utakat jobban közelíteni egymáshoz, hogy a kettő ne kioltsa, hanem akár építse egymást. 

Tehát felmerül a kérdés, vajon kizárja egymást az, hogy a nők munkába állnak s az, hogy 1-2, vagy akár 3-4 gyermeket vállalnak?

Mondhatjuk, hogy azért nem korrelál a két út, mert a nők belefáradtak a háztartás vezetésébe. Ez igaz is lehet, hiszen korábban ez a feladat egyes egyedül hárult rájuk. Vajon mi lenne akkor, ha az otthoni feladatokat közel 50%-ban tudnák a házastársak egymás között felosztani? Vajon a nők többsége rendben lenne azzal, hogy a férfiak maradjanak otthon a gyerekekkel? Vagy gondolkozzunk új modellben, s ne a szülők, hanem a nagyszülők vigyázzanak a csöppségekre, míg a szülők a munkahelyükön tartózkodnak? S mi van akkor, ha nincsenek nagyszülők, vagy egyedülálló szülőkről beszélünk?

Elgondolkodtatóak ezek a kérdések, mikor látjuk, hogy a nők egyértelműen több időt töltenek fizetés nélküli (gondozásos) munkával, mint a férfiak – még a nyugati civilizációban is. Vajon ez a korábban kialakult társadalmi normák vagy a nőkben élő elnyomhatatlan anyai ösztön következménye? 

Érdekes gondolat az is, miért nem tartja a társadalmunk teljes körű munkavégzésnek a háztartás vezetését, vagy miért van olyan kevés lehetőség a nők részmunkaidős vagy munkakör megosztásos foglalkoztatására. 

Túl sok a kérdés, s egyelőre kevés a válasz. 

Záró gondolatok

Bár konzervatív feministaként egyetértek a 20. század kezdeti szüfrazsett mozgalmainak elsődleges céljaival, azaz azzal, hogy a nőket is illesse meg az általános választójog és az általános munkához való jog, teljes értékű és szép munkának tartom azt is, mikor egy nő úgy dönt, otthon marad a családjával, s gyermekei és férje életének segítésére szánja napjait. 

Számomra Isten teremtményeiként fontos érték a család, a gondoskodás és a fejlődés, éppen ezért nem vetjük meg sem azt, aki otthon marad, sem azt, aki karrierje építésére szánja mindennapjait. Fontos, hogy ezen döntés a nő döntése lehessen, s azt az életformát választhassa, melyet élvez, melyben ki tud teljesedni, s melyben az Istentől kapott tálentumai a legjobban kamatozhatnak.

Források:

https://ourworldindata.org/fertility-rate

https://ourworldindata.org/female-labor-supply 

https://csalad.hu/csaladban-elni/kincs-percek-a-nok-helyzete-a-csalad-es-a-munka-vilagaban

https://www.hellovidek.hu/gazdasag/2022/05/05/erik-a-forradalom-a-magyar-munkahelyeken-valaszut-elott-a-nok

https://ertekvagy.hu/hu/-/a_csalados_nok_munkaeropiaci_helyzeterol