Az aradi vértanúk emlékére – A kőszívű ember fiai (könyvajánló)

Egy túl hosszú és bonyolult szövegezésű kötelező olvasmány, amellyel nyáron traktálják a fiatalokat. Ugyanakkor pedig egy olyan írás, amely tizenhárom éves korom óta újra és újra könnyekre fakaszt – hol a nevetéstől, hol a csodálattól. Kedvenc magyar regényem egy zseniális írótól, akinek a műve egy évszázadokkal később élő embert is ámulatba ejthet.

Mint olyan sok fiatal tinédzsert, engem is nagyon megrémített, amikor hetedikes koromban az orrom elé tolták Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című vaskos kötelező olvasmányt.

Fogalmam sem volt, hogyan fogok egy nyár alatt egy ilyen hosszú regényt elolvasni. Viszont tudtam, nincs más választásom, hiszen ősszel dolgozatot írunk belőle. Így hát nekiláttam, és az igazat megvallva, ez életem egyik legjobb döntése volt. 

A könyv az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc idején játszódik, és egy nemesi család történetét meséli el. A regény azzal kezdődik, hogy Baradlay Kazimírnak, a vármegye főispánjának már csak hatvan perc maradt hátra az életéből, mert a szíve kővé vált – biológiai és lelki értelemben is. Ezért magához hívatja a feleségét, Mariet, hogy lediktálja neki végrendeletét, melyben három fiáról határoz. 

Legidősebb fiával, Ödönnel kapcsolatban megparancsolja, hogy maradjon Oroszországban, diplomataként építsen karriert. Soha ne térjen haza, nehogy elvegye szíve választottját, hiszen a szeretett hölgy csak egy papnak a lánya. Középső fiával, Richárddal úgy rendelkezik, hogy fokozatosan haladjon felfelé a császári katonai ranglétrán. Ne nősüljön meg soha, és ha hősi halált hal, az csak a család dicsőségére válhat. Legkisebb fiával, Jenővel kapcsolatban pedig, akit a legjobban szeretett, úgy határoz, Bécsben főhivatalnokként szolgáljon és emelkedjen fel. 

A történet akkor kezd izgalmassá válni, miután Baradlay Kazimír kilehelte lelkét, felesége megfogadja, hogy mindannak, amit megboldogult férje kívánt, az ellenkezőjét fogja teljesíteni. 

Ezek után a regény a három fiú életének alakulását meséli el. Szól bátor szökésekről, testvéri barátságokról, beteljesedett szerelmekről, pajkos udvarlásról, árulásról, hazaszeretetről, a család iránti rendíthetetlen elköteleződésről és végül: egy végzetes névcseréről…

Ez a könyv többek között ámulatba ejt humorával, amely éppen úgy meg tudja nevettetni a modern kor emberét, mint a Jókai korában, a XIX. században élőket. Emellett a leírások teljes mértékben korhűek, hiszen az író a márciusi ifjak tagjaként fiatal felnőtt korában maga is átélte a szabadságharc minden egyes mozzanatát. Brutalitás és véres jelenetek nélkül, inkább lelki síkon élhetjük át a fegyveres harcok borzalmait.

Nagyon megérintő számomra látni a történetben, hogy ezek az emberek mennyi áldozatot voltak képesek hozni a hazánkért és egymásért. 

Amit pedig a leginkább lenyűgözőnek találtam, hogy Jókai az egyes karaktereket úgy formálta meg, hogy a jellemük példaképpé válhat az olvasók számára. 

Baradlayné Marie egy igazi, erős nő képét állítja elénk. Bármire képes a hazája védelme és fiai boldogsága érdekében. Egy nő, aki több évtizeden keresztül zsarnokoskodó férje ápolónőjeként élte mindennapjait. Amikor pedig végre felszabadul a láncai alól, hazahívja fiait, hogy úgy harcoljanak a hazájukért, mintha édesanyjukért tennék. Amiért leginkább felnézek rá, hogy sosem kényszerítette semmire a gyermekeit. Azonban számtalanszor kockáztatta értük az életét, ezzel is példát mutatva nekik, hogy odaadóan szeressék egymást. 

A legidősebb fiút, Ödönt leginkább a józanság jellemzi. Szerető férjként és családapaként megtalálja a boldogságot. Politikai felsővezetőként megfontolt döntéseket hoz a forradalom idején. 

A középső fiú, Richárd vakmerő és szellemes, egy igazi “rosszfiú” a történet elején. Azonban egy elkötelezett szerelem, a menekülés és egy ellenfelével való párharc hatására olyan jellemfejlődésen megy keresztül, amit bámulatos végigkövetni. 

A legkisebb fiú, Jenő elsőre nem volt számomra szimpatikus, mivel ő a történetben a gyenge láncszem. Törékeny testalkata, visszafogott jelleme látszólag nem teszik képessé őt a harcra. Csak egyetlen személy érdekli: elvakultan szerelmes egy bécsi baronessbe, Alfonsinebe, aki később a regény főgonoszává válik. Végül azonban minden megváltozott bennem, amikor a történet egy pontján Jenő olyan dolgot tesz, amely a legbátrabb cselekedetté válik. Ezt pedig egy olyan eszméért teszi, amelynek sikerében sosem hitt – pusztán a családja iránti végtelen szeretetéből.

A kedvenc szereplőm Liedenwall Edit, akinek az élete egy Hamupipőke-történet. Fiatalként nagyon jól tudtam azonosulni a tizenöt éves lánnyal, aki Richárd menyasszonya lesz. Majd nagynénje és unokatestvére, Alfonsine gonoszkodásai ellenére elképesztő bátorságot tanúsítva megmenti szerelme életét és végig kitart mellette. 

A könyv egyetlen negatívuma talán, hogy néhány szereplő kicsit egyoldalúan került ábrázolásra. Ödönnek például szinte nincsen rossz tulajdonsága, Alfonsine pedig tele van gyűlölettel és gonoszsággal. Ezek okaira azonban a történet végén többnyire fény derül. Illetve ez azért is van így, mert Jókai romantikus stílusban alkotta meg regényét, amelyre jellemzőek a túlzások. Továbbá a XXI. század emberének kicsit szokatlan a mű nyelvezete. Erre a problémára azonban egy jó taktikát tudok javasolni. Aki teheti, YouTube-on hangoskönyvként hallgassa meg a regényt. Mécs Károly – aki a regényből készült filmben Richárdot alakítja – szinkronizálásával fantasztikus élményt nyújt hallgatva akár edzés, utazás közben is. 

A kőszívű ember fiait legtöbben úgy ismerik, mint egy kötelező olvasmányt, amely a mai világ fiataljaitól valamennyire elidegenült hazaszeretetre tanít. Számomra azonban több ennél. Ez a könyv gyökeresen megváltoztatta az erős női képről, a szerelemről és a mindenért kész családi szeretetről alkotott gondolkodásomat. Olyan karaktereket ismerhettem meg benne, akik példaképpé váltak számomra. 

Egy kötelező olvasmány. Amely könnyekre fakaszt, átformál és megtanít az egyik legfontosabb dologra a világon: a család iránti önfeláldozó szeretetre. Ahogy a regényből készült musical egy pontján elhangzik:

“Indulok, de tudom, van miért. Jövök hozzád, Istenem. Nézd még könnyem sincs nekem. Mert az élet így most céljához ért.”

Nagy Vanda

Képi forrás: https://tkkonline.hu/olvasonaplo-a-koszivu-ember-fiai