A csütörtöki nyomozóklub

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, a saját szokatlan eszközeikkel nagyon könnyen megkedveltetik magukat az olvasóval. 

A szereplők imádnivaló nyugdíjasok, hihetetlen élettapasztalattal maguk mögött, akik párhuzamosan küzdenek az öregedés elfogadásával, szeretteik elvesztésével és a gyilkos(ok?) elfogásával. Hiszen amikor hirtelen kegyetlen gyilkosságok történnek a saját otthonukban, a szórakozásból összeülő csütörtöki nyomozóklub egy aktív nyomozás kellős közepén találja magát és kénytelen a rendőrséggel együttműködni.

A történet kellemesen csordogál, a szereplőket gyorsan meg lehet kedvelni, miközben jól szórakozunk és könnyen odaképzeljük magunkat közéjük. Ahogy annak lennie kell, fejezetről fejezetre derül ki valami, amitől azt hinnénk, egy szál megoldódott, de nem! Még kuszább lesz az egész történet és csak a legvégén derül fény a teljes igazságra.

Ha nem krimiként tekintek erre a könyvre, akkor telitalálat! Nekem így is az volt, mert nem szeretek se horrort nézni, se lélekszaggató könyvet olvasni. Ám mielőtt valaki leveszi a könyvespolcról, meg kell említeni, hogy ne egy véres krimire számítson. Noha itt is van gyilkosság, feszültséggel és fordulatokkal teli nyomozás, kaland meg izgalom, még ezek is olyan… kedvesen történnek. A múltbéli titkos események megmutatják a jelenbeli rejtélyek okát – sokszor gondoltam magamban, hogy tulajdonképpen megértem, ki miért tette, amit tett. Így fordulhatott elő az, hogy néha együtt nevettem a szereplőkkel, máskor pedig sóhajtoztam szívszaggató vallomásaikon.

Richard Osman mesterien játszik az olvasó érzéseivel, hiszen ebben a történetben a klasszikus értelemben vett nyomozás inkább mellékszál, főszerepet a sorok között megbúvó, mély lélektani mondanivaló kap.

Az a fajta, amely után az ember elgondolkodik és átértékeli kicsit magában a saját miértjeit. 

Élveztem ebben a nyugdíjas közösségben lakni pár hétig, pedig még elég messze vagyok tőle!

A könyvből második rész is készült (hamarosan olvasom is), a harmadik rész ősszel várható, ha pedig valakit még eddig se sikerült volna meggyőznöm, a csütörtöki nyomozóklub filmjogait Steven Spielberg vette meg. 

@kedvemma

A kép forrása: 168 Óra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s