Cooper kör közben köttetnek az életre szóló barátságok

 Vége volt a Coopernek, jártuk a köröket, beszélgettünk. Barátságról, szerelemről, szülőkről, a twilightról, meg, hogy az új lánynak milyen szép, kék színű a szeme. Az új fiúk milyen magasak, az egyik tejfelszőke hajú. Nem akartunk futni, de muszáj volt, átbeszéltük a matek példát, mert feleltünk a következő órán. Együtt töltöttük az összes napot. Pajtások voltunk, írhattak volna belőlünk regényt is, Pál utcai fiúk -csak vegyesen – fiúk és lányok. 

Holnap ballagás. Még körbetelefonáltunk, nem hittük el, hogy ennyi év után eljött. Nyolc év együtt, testvérekké váltunk. A pódiumon voltam, láttam mindegyikőjüket, könnyek csillogtak a szememben, nekik mondtam a verset, csakis nekik, az osztálytársaimnak. Gimis barátságok, úgyis vége lesz, mondták a nagyok. Majd ha felnőttök, megtudjátok. Nem lesz már időtök egymásra, eltévelyedtek, más irányba folytatjátok. 

A mentolos cigi illata megcsapott a buli előterében. Fröccsöt ittunk a nyári éjszakában. Milyen furcsa, új városban együtt, új baráti társaságok. Sorra jött a bemutatás, ismerkedés, eddig nem ismert szálak. Jófejek ezek a srácok, de a vállam felett hátranéztem, ugye még itt vagytok, régi jó barátok?

Fehér ruha, csillogás, bugyborékolt a pezsgő a tálcán. Házasodnak, szépen sorban és én ott állok mögöttük. Fogom az uszályát, selymes csipke, olyan, amit a pinteresten mutatott 12.-ben. Bordó a csokornyakkendője, illik a mennyasszony csokrához, elmorzsolok érte egy imát, mindig ilyen feleségről álmodott. Kezdődik a dínomdánom, megállok a háttérben, csendben, az árnyékban és eszembe jut a Cooper, a futó körök, amiket úgy utáltunk. Szerelmek, a kék szemű lány és a twilight folytatása, elmegy az élet mellettünk és sosincs megállása. 

Harmadik hónap, most már elmesélhetik a jó hírt, most már hivatalos. A nevét is tudják már, a boldogságtól kicsordul a szívük. El se hiszed, nem igaz? Még csak most voltunk gyerekek! Nem tudom, mit mondjak, talán azt, hogy gratulálok? Nem tudom megmutatni a szeretetet, ami szívemben van, azt az örömet, csodálatot.

Az élettel jön a halál. Itt vagyunk mind feketében, fogjuk a vállát, együtt vagyunk. Újra együtt, boldogság után szomorúságban. Mily gyors az élet körforgása, elerednek a könnyek, messze hallatszik a zokogásuk. Nem engedjük el, támaszt ajánlunk. 

Temetések, esküvők, babavárók, ballagások. Együtt éljük az életet, minden fontos pillanatot. Tizenkétévesen, ott kezdődött minden, a vöröstéglás iskolában. A jó Istentől kaptam a Cooper kör közben: egy csapat, életre szóló jó barátot. 

Demjén Dorottya

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s