Nincs kedvem imádkozni…

Sokszor küzdöttem azzal, hogy egyszerűen nem volt kedvem leülni imádkozni. Pedig nagyon is tudom, hogy mennyire jó az Istennel lenni. Maradt a szokásos egy-két kötött ima és az “Én Istenem, jó Istenem…”. 

Na, de miért is írok most erről? Mi hozott változást az imaéletemben? Régóta motoszkált bennem, hogy elmenjek egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatra. Valahogy ezt is halogattam, de aztán két évvel ezelőtt megérett bennem a döntés, hogy kipróbáljak egy 3 napos lelkigyakorlatot a jezsuitáknál.  A covid járvány miatt online tartották meg, de így is óriási hatással volt rám. 😄

Otthon, vidéken vettem részt rajta, emiatt a természet közelsége, az erdőben tett séták sokat segítettek az elcsendesedésben. Talán még előnyömre is vált, hogy közben otthon voltam, ezért muszáj volt a szobámban kialakítanom a teret és az időt az imádságra. Később pont emiatt vált könnyebbé az ima beillesztése a hétköznapokba.

Ez a lelkigyakorlat akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem minden nap meditálni. “Csak” 20 percet – erre mondta egy pap ismerősöm egyszer, hogy ez az a minimum idő, amivel szinten tarthatom a kapcsolatomat Istennel.

De mégis mi történt ezen a lelkigyakorlaton? 

Mondok egy példát. Ha nagyon szeretnék megtanulni főzni, próbálkozhatok szakácskönyvekből/netről szedett receptekkel, de sokkal könnyebben sajátíthatom el a főzés módszereit, ha elmegyek például egy főzőkurzusra, ahol megtanítanak erre. 

Az ott érzett illatok, az ételek látványa, a szakácsok személye, maga az élmény nagyobb hatással lesznek rám, mintha elolvasnék egy receptet a neten. Így később, valószínűleg otthon is lesz kedvem előkapni a fakanalat.
Arról nem is beszélve, hogy ott választ kaphatok a kérdéseimre. Ami egy séfnek már rutin, nekem kulcsfontosságú infó ahhoz, hogy megtanuljak jól főzni.

Így volt ez velem is a lelkigyakorlaton. Mik lehetnek az imaélet buktatói? Hogyan hallhatom meg az Isten hangját? Miként tudom megkülönböztetni a gondolataimat?
Mi jön az Istentől, és mi a saját gondolatom?
A kísérő ezeket a kérdéseket a lelkigyakorlaton mind meg tudja válaszolni, és lelkigondozói tapasztalatából fakadóan nagyon jó tanácsokat tud adni.

“És ha megint elmegy a kedvem az imától, mit tegyek?” – kérdeztem egy alkalommal.
– Nos, ez a legjobb alkalom arra, hogy ismét elgyere lelkigyakorlatra. – felelte a kísérőm.

Így is történt, egy újabb élmény újabb löketet adott, szorosabbra fűzte a kapcsolatomat Istennel.
Ő pedig nagylelkűségében mindig többet ad. Minden egyes alkalommal.
Mert mi is történik ilyenkor?

“A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.”

Zsolt 23,2-3

Szöllős Borbála

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s