Csak bocsáss meg! – mintha olyan könnyű lenne…

Jaj, csak bocsáss meg! Nem olyan nehéz ez. Engedd el!

Nézd meg a Jégvarázst, ott is azt énekelik, hogy Let it go…

De valóban ennyire egyszerű lenne? Mikor beledöfik a szívedbe a kést a szavakkal, tettekkel. Mikor azt érzed, hogy emberi mivoltodban gyaláztak meg, kihasználtak és nem tiszteltek. Esetleg önmagadnak kell megbocsátanod? Ekkor valóban annyira egyszerű lenne kimondani a szót, hogy megbocsátok? Szerintem nem. 

Mit jelent megbocsátani?

Számomra megbocsátani annyit jelent, hogy elengedem a belülről felemésztő haragot, ami megtörtént az megtörtént – de nem felejtek. Ha hibáztam, valaki hibázott, akkor igyekszem tanulni belőle – így válhat a tanítómesteremmé. A megbocsátás a pszichológiában egy megküzdési stratégia, amely megvéd minket az interperszonális konfliktusok mentális és fizikai káros hatásaival szemben. Egy hosszú lelki folyamat eredménye és sajnos nem megy egyről a kettőre. A düh és harag állapota előzi meg, egyfajta érzelmi tornádó az előszobája.

A pszichológia kétféle megbocsátást különít el egymástól az érzelmi és döntési megbocsátást.

Az utóbbi egy racionális döntésből fakad, az előbbire azonban várni kell és hosszabb időt vesz igénybe. Az érzelmek lassan őrölnek, nem múlnak el csak azért, mert én azt akarom. Az érzelmi megbocsátás általában a döntési megbocsátás után érkezik, és jelentősen csökkenti a harag érzését. Az értelmi megbocsátás által sajnos nem feltétlenül csökken a bennünk lévő harag, de gyorsan bekövetkezhet. Irányulhat önmagunk és mások felé – nagy kérdés, hogy melyik a nehezebb?

Miért nehéz megbocsátani?

Azért, mert megsértik az egónkat és az önérzetünket. Azt érezzük szubjektíve, hogy méltatlanul bánnak velünk, igazságtalanok és ez bántó. Ha saját magunknak okoztuk a bajt, akkor pedig csalódunk saját magunkban. Haragot érzünk, a vérnyomásunk az egekbe repül és olyan, mintha ez az állapot örökké tartana. Megbocsátáskor felül kell emelkednünk a bántó tetten és meg kell látni mögötte az embert, aki sokszor hibázik és gyarló. Mikor megbocsátunk, akkor le tudjuk választani a tettet, a bűnt az emberről és tudunk rá úgy tekinteni, mint halandóra, aki hibázhat. Ezzel nem a tettét legitimáljuk, hanem azt ismerjük el, hogy ő is ember, aki hozhat bántó és rossz döntéseket. A tettet elítélhetjük úgy is, hogy közben megbocsátunk a másiknak vagy saját magunknak. Kihívást jelent, mert nem csak az egónkon és a sértettségünkön kell túllépni, hanem a másik embert – tette ellenére – esendő mivoltában kell tudnunk látni. Ez egy nagyon nehéz feladat, mikor sértve és bántva érezzük magunkat. 

Mit tehetünk?

Ha hívők vagyunk, akkor imádkozhatunk bölcsességért, ahogy Salamon király is tette.  Imádkozhatunk tisztánlátásért, hogy ne az egónk, az érzelmeink vagy a büszkeségünk vezéreljen egy-egy helyzetben, hanem a józan ész és a Jézus vajon mit tenne gondolat.

Igyekezzünk azt meglátni, hogy mindenki hibázhat, hiszen emberek vagyunk. 

Sokat segíthet a naplóírás, az önreflexió és a megbocsátás REACH-modellje is. 

Hogyan is működik?

  1. R (recall): Először idézzük fel a sértést.
  2. E (emphatize): Próbáljunk meg együttérezni azzal a személlyel, aki megbántott minket.
  3. A (altruistic gift): Nyújtsuk át a megbocsátás ajándékát a másiknak (és magunknak is…).
  4. C (commit): Éljük meg az érzelmi felejtést.
  5. H (hold): Tartsunk ki a megbocsátás mellett akkor is, ha kétségeink lennének.
A megbocsátás pozitív hatásai

A megbocsátásnak számos pozitív hatásáról beszél a pszichológia.

Többek között nő az önbecsülésünk, pozitívabbak lesznek az emberi kapcsolataink, csökken a szorongás szintje és a negatív érzések mértéke az elkövető irányába.

A haragtartásért pedig komoly árat kell fizetnünk: fizikai és lelki jóllétünket veszélyezteti, alvási problémákhoz, kimerültséghez, immunrendszerünk sérülékenységéhez vezet és megnövekszik a szív- és érrendszeri problémák valószínűsége is. Olyan hormonális változást idézhet elő, mint egy krónikus stresszhelyzet. Azzal pedig, hogy megbocsátunk csupán a haragtól válunk el, felejtenünk nem kell. A megbocsátás elhozza a lelki békét, de bölcsebbekké, erősebbekké is válhatunk a tapasztalat által. 

Úgy látom, hogy a megbocsátással a tettesnek, mint esendő embernek bocsátok meg és nem a tettét igazolom. Tudom, rettentő nehéz, hiszen azt érezhetjük, hogy ilyenkor a gyengébb fél szerepébe kerülünk. De ne felejtsd el soha, hogy aki megbocsát az nem gyenge és végképp nem naiv. A megbocsátás az emberi szellem egyik legtiszteletreméltóbb és legbátrabb cselekedete, amely gyümölcsöket hoz számodra és embertársaid számára is.  

Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: “Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” “Mondom neked – felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”

Máté 18.22-23

Tóth-Kuthy Betti

Források:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s