Egy ház, három generáció. Az első megteremtette, a második ápolta, a harmadik elkártyázta. Tormay Cécile (1875-1937) írónő kétségkívül meghatározta a 20. század első negyedét műveivel, közéleti szereplésével.  A régi ház című családregényét 1914-ben írta, több nyelvre is lefordították, a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjban részesítette érte. Később mégis méltatlanul elhallgatták az írónő művét, s így veszett feledésbe ez a könyv. Rövid ajánló a magyar irodalomtörténet egy elfelejtett csodájáról.

Manapság számos irodalmi és filmművészeti mű is foglalkozik a 19-20. századi családok történetével, mint például egyik kedvenc sorozatom, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) is. A régi ház viszont nem az angol tájakra, sem a kétes üzletek világába kalauzol minket. 

De vajon ki és hogyan mozgatta a szálakat, milyen érdekek vezérelték, vagy éppen milyen jellemek voltak szükségesek a siker eléréséért a biedermeier kori Pesten egy-egy család történetének formálásában? 

A könyvben egy család három generációját ismerhetjük meg a férfi vonalon keresztül. Az írónő csodásan festi meg a három férfi jellemét, gondolataikat, vívódásaikat az üzleti és magánéletükben egyaránt. Ulwing Kristóf messzi földről érkezik. Elszánt, szorgalmas, és munkája gazdagon gyümölcsözik. János Hubert, a takarékos és visszahúzódó fiú, aki minden áron és mindent feláldozva felel meg apjának. Végezetül pedig Ulwing Kristóf, a tékozló unoka, aki személyében nagy remények vesztek el.

Első hallásra egyszerű történet bontakozik ki előttünk: egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története, ám sokkal több van ebben a regényben, mint ami a felszínen látszik. 

Megjelenik az asszonyi vonal, aki után sok összetört szív marad, aki szilárdan és rendületlenül őrzi a családi tűzhelyet, és aki a remény utolsó leheletét is megragadja. 

Egy család, három generáció, végtelen különböző döntés és életút. Vajon mi melyik karakter lennénk? Hogyan döntenénk az Ulwing család tagjainak helyében? 

Kisbán Petra