Mit kér tőlem Isten?

Egész eddigi életemben arra kerestem a választ, hogy mi az én utam

Emlékszem, már általános iskolás koromban igyekeztem kitalálni, hogy Isten mit szeretne tőlem; milyen foglalkozást, milyen életutat szánt nekem. Aztán gimnazista éveim végefelé egyre jobban éreztem a külső és belső nyomást arra, hogy nekem tudnom kell, mivel szeretnék foglalkozni. Melyik egyetemen, mit szeretnék tanulni? Vállalkozni fogok, alkalmazott leszek? Érettségikor már minden barátnőmnek konkrét tervei voltak, ki cukrász szeretett volna lenni, ki óvónéni, volt akit a marketing érdekelt, mást a színészet. A többieknek tiszta volt, de az én utamat ködfátyol lengte körül. 

Számtalan ima, átgondolkodott-átgyötrődött este, és nem történt semmi. Istenem, kérlek, küldj valami jelet. Add tudtomra, minek szánsz. Mutasd meg, hogy hol tudnék hasznos és boldog lenni.

Évek teltek el azóta, és már nem csak a szakmai utamat kerestem, és az igaz társat magam mellé, számtalan megválaszolatlan kérdésem volt. S mindegyik úgy kezdődött;

mi az én utam?

Persze közben nem ülök tétlenül, haladok előre az életben, biztosnak tűnő vagy bizonytalanabb lépéseket téve. De közben mindig jól akarom csinálni. És szinte rögeszmésen akarom tudni, hogy mi a helyes. Szüntelenül kérdezem Istent, hogy mit akar tőlem, mire hív? De nem mond semmit. Hallgat. Egyre csak hallgat.

Miért kérdezgetem ennyire őt? Miért akarom az életem döntéseinek a felelősségét valaki másra helyezni?  

Nemrég ismét elbizonytalanodtam a jövőm kapcsán, minden ködös volt, és még mindig nem tudtam, hogy Isten mit mutat nekem. A szerelmem gyengéden magához húzott, és mosolygott egyet a görcseimen. “Nem gondoltál még arra, hogy ha Isten azt akarná, hogy pontosan tudd, hogy mit akar tőled, akkor azt megírná egy levélben és elküldené postán?

Nem pontosan azért van szabad akaratot, hogy te válaszd ki a sok lehetőség közül, amiket neked adott, amit legjobban szeretnél? 

Én úgy gondolom, hogy sok opciód van, de mindegyik Isten akarata. Nem tudsz rosszul dönteni, hogyha a talentumaidat és a vágyaidat követed és szeretettel vagy mások iránt.” -Megkönnyebbülve és felszabadultan zokogtam a vállán percekig.

Papfalvy Bori Janka

Fotó: Unsplash